Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |       kisleánnyal az ölében, az öregúr már jött reá szemközt, s
 2     1,  I  |        Hahaha – kacagott fel az öregúr. – Ön csak nem nézi valamelyikünket
 3     1,  I  |   önöknek is van kisleányuk?~Az öregúr meghökkent.~– Nem, kedveském:
 4     1,  I  |        most hagyta volna el.~Az öregúr zavarba jött.~– Hát hiszen
 5     1,  I  |        portéka ez! – dörmögé az öregúr. – Mondja csak kedveském:
 6     1,  I  |          cukorsüteményt, mit az öregúr szedett elő zsebeiből, engedte
 7     1,  I  |        skrupulózusok – monda az öregúr, nyugtalanul járkálva alá
 8     1,  I  |   afelől, hogy alszik.~Akkor az öregúr elvett valamit a székről
 9     1,  I  | meglopottnak a kárára.~Amint az öregúr másodszor is visszamegy
10     1,  III|          III.~Az egyedül maradt öregúr csak reggel tíz óra felé
11     1,  III|        ön az én atyám volna.~Az öregúr a könnyekig engedte magát
12     1,  III|   meghalt.~– Úgy van – szólt az öregúr szomorúan.~– Ah, akkor nem
13     1,  III|       ártatlan bohó! – mondá az öregúr. – Hát a virágokat szereti-e
14     1,  III|          Azt megtartom!~Amíg az öregúr a lépcsőn aláhaladt, a gyermek
15     1,  III|      kapudörej jelenté, hogy az öregúr eltávozott, a gyermek felugrott
16     1,  III|    találjon.~Amint a visszatérő öregúr léptei hangzottak a lépcsőn,
17     1,  III|       az én szállásom – szól az öregúr.~– Nem ám – felel a sergeant. –