Rész,  Fezejet

 1     1,  I  | Conciergerie-be.~– Azt hiszem, hogy nekünk nagyon jó a rendőrséget
 2     1,  I  |            mikor alszik.~Ez a szó: „nekünk” különös hangnyomattal volt
 3     1,  I  |       meghökkent.~– Nem, kedveském: nekünk még feleségünk sincsen,
 4     1,  I  |            Itt most mindennek vége. Nekünk a kincsünket biztos helyre
 5     1,  II |           szökőkút áll. Mármost hát nekünk sorba kell járnunk minden
 6     1,  III|          legyen olyan jó, mondja el nekünk, a grófnő barátainak, hogyan
 7     1,  III|            ápolásban részesül majd. Nekünk arra az elmenekült jó barátjára
 8     1,  III|            most is önhöz van kötve. Nekünk azt kell megtudnunk, hogy
 9     2,  I  |   megfenyegetve őt ujja hegyével:~– Nekünk bécsieknek nagyon jó rendőrségünk
10     3,  II |          kert szép lesz, s akkor ez nekünk itthonunk lesz, ugye? Hogy
11     4,  III|          Hányszor mondjam már, hogy nekünk nem szabad lövöldöznünk.
12     4,  III|          Ugyan, jó Henry, hát illik nekünk ilyen apró rablókat nagyba
13     4,  V  |        embert talál. Nem addig van! Nekünk szélpuskás regementeket
14     8,  III|            a világban. Kész prédául nekünk”…~… Vavelnek jéghideg borzadály
15    11,  IV |     elkéstünk – monda Fehér Mihály. Nekünk ottan harangoznak!~S azzal
16    13,  I  |             sírba.~– Adjon az Isten nekünk feledékenységet és elfeledtetést.~
17    13,  I  |             Vavel, hogy adjon Isten nekünk feledékenységet és elfeledtetést: