Rész,  Fezejet

 1     1,  IV  |   megtudtak. Óh, ezek nem tesznek mást, mint kedélyesen mulatnak.
 2     3,  IV  |         amikor nem volt mit tenni mást, mint honn maradni és társalogni
 3     4,  III |   orvosság. Nem felelt a kérdésre mást, csak azt, hogy „jaj Istenem!”~
 4     5,  III |          baj?~– Önt és még valaki mást. Jerünk mélyebben a parkba
 5     7,  II  |          a jelszó helyett egészen mást. Amely fegyverhez a kétfejű
 6     7,  II  |  lustratióval?~– Nem mondhatok rá mást, mint amit a Sáros vármegyei
 7     7,  IV  |           hadd választok számodra mást! Vedd fel a fekete bársonyt.
 8     7,  VIII| hajdúkását kívánna enni, és semmi mást.~Katalinnak egész anyai
 9     8,  I   |          gyönyörködik abban, hogy mást ilyen kegyetlenül megkínozhat.~–
10     8,  III |     véréből ereiben, nem tehetett mást, mint hogy átrohanjon a
11     8,  III |          a nemes lovag nem talált mást maga előtt, mint egy megkötözött
12     9,  I   |        lemondtam róla, s kerestem mást. „Ezzel” igen jól meg vagyok
13    10,  II  |         az ő legdrágábbját: de én mást gondoltam ki. Az én pofám
14    10,  III |       levelet megírta, még valami mást is gondolhatott. Én arra
15    11,  III |          fának támaszkodott, s ha mást nem tehetett, csonkult kezeivel
16    11,  V   |         volt, mikor ő maga minden mást megelőzve, végigszaladt
17    12,  I   |         sereget: hát nem tehetett mást a jámbor, mint hogy feladta