Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |              meg fogja önt szeretni; lehetetlen; hogy ezt kikerülje. És
 2     1,  III|            előttünk, hogy utolérnünk lehetetlen! De nem is tudjuk, hogy
 3     2,  III|          vágott közbe a házigazda.~– Lehetetlen! – szólt elbámulását őszintén
 4     4,  I  |           szép és tele szívjósággal. Lehetetlen, hogy téged meg ne szeressen,
 5     4,  IV |              vidéken senki. Eszerint lehetetlen lett volna neki legkisebb
 6     4,  V  |                Nem, kedves Lajos, az lehetetlen.~– S ha én találtam volna
 7     5,  I  |       Marie-nak diktálta. Ez esetben lehetetlen az eddig követett levelezési
 8     5,  III|         őszintén lovagias volt, hogy lehetetlen volt rá neheztelni.~Vavel
 9     5,  VI |         ejtettem a Dunába Győrnél. – Lehetetlen az – mond a bodnár –, a
10     6,  I  |           nekem – papot.~– Henry! Az lehetetlen.~– Az Isten szent nevére
11     7,  II | kísértetektől; visszafordulna; de az lehetetlen, a lőporos szekerekkel nem
12     7,  V  |            jól sejtett!)~Most azután lehetetlen volt el nem mondania Marie
13     8,  III|              a főparancsnok rábízta, lehetetlen. Ellenség előtt álló katonától
14     9,  II |             s azzal továbbment…~– Az lehetetlen! Hogy ő, ha ott van, ahol
15    12,  I  |              vannak bezárva, ahonnan lehetetlen valamerre kiszabadulniok.~
16    12,  II |            szokást elhagyták. De nem lehetetlen, hogy most, mikor ez a cikk
17    12,  II |            bocsássa!~A tábornoknőnek lehetetlen volt nagyot nem nevetnie