1-500 | 501-553
Rész, Fezejet
1 1, I | színházból hazatérő hintók el nem kezdenek rajta végigrobogni.
2 1, I | szattyán cipőcskéi egészen el vannak merülve a hóban,
3 1, I | parancsolta, hogy engem meg vigyen el a gyermekbálba a márkiékhoz.
4 1, I | Két jó tettet követhetünk el egyszerre.~– Topp! Ez igaz! –
5 1, I | fél, hogy gyöngéd terhével el talál esni, vagy valamibe
6 1, I | valaki most hagyta volna el.~Az öregúr zavarba jött.~–
7 1, I | talán egy kis piskóta is el fog kelni, meg egy szeletke
8 1, I | oltatlan mész közé temették el a Szent Margit kápolnában.~–
9 1, I | a torka előtt rejtettük el. Mindenütt keresték, csak
10 1, I | kockáztatni. Önnek még az éjjel el kell vele menekülnie innen.~–
11 1, I | országok választanak is el bennünket. De most a nagyobb
12 1, I | meglátják, amit kerestek: ott az el van veszve. Még Anglia sem
13 1, I | mindennap várnak rám, helyüket el nem hagyva.~– Mihelyt túl
14 1, I | Számot vetettem vele.~– Ön el lesz temetve: olyan jól,
15 1, I | nagyobb hőstettre szánja el magát, mint a fogoly lovag,
16 1, II | égbe! És milyen úton ment el!~Azonban egy durva blúzba
17 1, II | szerencsétlennel, s szaladjon el a legközelebbi utcaszegletig,
18 1, II | legközelebbi utcaszegletig, s hívja el onnan azt a bérkocsist,
19 1, II | blúzos ember nem távozott el messzebbre, mint ahonnan
20 1, II | fültövéig s az alsó ajkáig el van takarva. Egyéb termetét
21 1, II | célponthoz legbiztosabban el fognak jutni.~Az pedig egy
22 1, II | tenyerét tartotta eléje, hogy el ne fújja a szél.~– Te vagy,
23 1, II | toalett-tükröt helyeztek el.~– Ne féljen semmit, polgár! –
24 1, II | dugva a mellénye zsebébe. El ne felejtkezzék róla. Holnap
25 1, II | rendőrbiztosnak ne mulassza ön el átadni a legszívesebb üdvözletet
26 1, II | tudna ön elaludni, kezdje el magában a kétszerkettőt
27 1, III | eljön velem a mamához? El fogja mondani, hogyan talált
28 1, III | talált rám? De azt ne mondja el, hogy milyen makrancos voltam.
29 1, III | ujjakkal.~– Nem felejtem el. Amíg odajárok, addig senki
30 1, III | könyvet adhatnék önnek, hogy el ne unja magát?~– Ah, haha! –
31 1, III | gyermek fennhangon kezdé el a dajkamesét mondani a képzelt
32 1, III | kisorsolták. Egy úrhölgy nyerte el azt 120 frankos sorsjeggyel.~
33 1, III | mindig. Hanem ezt hagyjuk el most. – A kis comtesse egész
34 1, III | én hátramaradok. Mondja el neki, hogy elhozott, és
35 1, III | legyen olyan jó, mondja el nekünk, a grófnő barátainak,
36 1, III | finom pedantériával árulva el, hogy a nagy veszély már
37 1, III | arcot. Szívedbe vésd; soha el ne felejtsd. Ő téged az
38 1, III | kegyetlenséget követtek el.~Rövid választ adott.~–
39 1, III | gyermek emléke: fogadja el ezt tőlem, s gondoljon kis
40 1, III | szemrehányásokkal:~– Ah, már el akar bennünket hagyni? Megfoszt
41 1, III | ajtaján, amíg Cambray úr el nem távozott a vestibule
42 1, III | utcáin végig.~Cambray úr el volt merülve gondolataiba;
43 1, III | gondolatban járna, hogy éhen ölje el magát, mi az orrán keresztül
44 1, III | megriasztó hangon:~– Minden el van árulva. Valljon meg
45 1, III | kinek a gyémántjait lopták el, s hogy kerülök én a bűnrészesség
46 1, III | akart szabadulni. Nem árulta el megnyugvását.~– Nekem se
47 1, III | összetörettük (amiért nem mulasztjuk el bocsánatot kérni), és semmi
48 1, III | életfonalával együtt.~– Tépjék el az én fonalamat is.~– Azt
49 1, III | hogy ilyen szép alkalmat el kell szalasztanom a meggazdagodásra;
50 1, III | birtokomban nincs, nem adhatom el.~– Jól van, önnek nem kell
51 1, III | kenyeret, amit naponkint el kell fogyasztanom, holnap
52 1, III | a fejemet. Aztán küldjék el Bichet úrhoz, a híres bonctanárhoz,
53 1, IV | ezt súgta fülébe:~– Hagyja el ön egy percre a társaságot;
54 1, IV | zongorához is odaült, s el tudta játszani pici kezeivel
55 1, IV | melyet erőszakkal vettek el, hamis számot ragasztottak,
56 1, IV | fognak. Ezáltal árulják el magukat legbizonyosabban.
57 1, IV | azután a leány sorsa is el lesz döntve. Szükségünk
58 1, IV | leányomnak hasznát vegyem. Akit el szoktam hagyogatni a kapuk
59 1, IV | állam szolgálatában vérzeni el. – Mit akar ön? – Hát a
60 1, IV | adna meg a perruquier, ha el akarná adni; mert ha ma
61 1, IV | levélkét. – És most küldje el ön Jocrisse-t, hogy hozzon
62 1, IV | tartani, hogy rosszul végzi el a misszióját, s még belészeret
63 1, IV | belészeret abba az emberbe, akit el kellene csábítania, s még
64 1, IV | s még majd minket árul el annak.~Thémire többet nem
65 1, IV | szemüvegét, s úgy olvasta el a levelet. Megrázta a fejét
66 1, IV | rosszul nem utasította őt el; mert az az ország, ahova
67 2, I | Az egyik padot ő foglalja el a lelkésszel, akit egyházi
68 2, I | lelkész –, csak a spectabilist el ne ragadják Phaëton paripái,
69 2, I | semmiféle fejdíszt nem tűrt el a hajfonadékon kívül, mely
70 2, I | hogy a lakást rendezze el, s a beiktatási lakoma vendégeiről
71 2, I | statutióval, azt végezzék el az urak a meghatalmazott
72 2, I | de amit itt nem mondhat el, mert azon kezdődik, hogy „
73 2, I | facies hippocraticájára nyúlt el e szóra. Csak a kezében
74 2, I | úrban, hogy nem pletykázza el.~– Már hiszen én magamról
75 2, II | nézve az evés, s amíg azzal el nem készült, addig rá nézve
76 2, II | valakijének, aki azt, amit ő írt, el tudja olvasni, de erre mifelénk
77 2, II | rendelkezik”.~– S nem fogadnak el látogatásokat?~– A látogatót
78 2, II | bárónő. – Ezt nem fogadjuk el. Adja elő a másodikat.~–
79 2, II | lovag egy apácát szöktetett el a kolostorból. A szent fogadalmát
80 2, II | mondani; ezért zárkózik el vele egy félreeső kastélyba;
81 2, II | elrejtőzni. Ezt nem hisszük el.~– Akkor a harmadik lesz
82 2, II | négy évvel híreszteltek el egy nevezetes asszonyszöktetési
83 2, II | idegen nem egyedül szöktette el a francia tábornoknét, hanem
84 2, II | Elmondva azonban már csakugyan el volt, s visszavenni nem
85 2, II | maga nevében panaszolta el, hanem egy harmadik személyre
86 2, II | és rakétázást hagyjanak el. Feje fáj, nem tűrheti.
87 2, II | nevezetes esetet mondhatok el róla, ami nagyon jellemzi
88 2, II | süteményekből egy jó csomót, s vigye el majd a Schmidtnének a szegény
89 2, II | meghat. Aztán majd jöjjön el hozzám az a kisfiú; valami
90 2, II | leszállt utazót; hogy mondja el, mit látott azokban az embertől
91 2, II | ebből?~– Hát hogyha én már el találok aludni, legyen még,
92 2, III | kívánni lehet.~– Nem felejtem el! Igen jó memóriám van –
93 3, I | elkésett gyermekkor árulja el magát. Arca, melyet sohasem
94 3, I | mosolyra metszett ajk szegletei el nem árulnák földi eredetét;
95 3, I | nyakába, hogy a tászlijaikat el ne keverjék a tejjel, ami
96 3, I | megdorgáltatnak, míg azt mindannyinak el kell tűrni, hogy a magányos
97 3, I | hogy a rézpénz hogy nyeri el az aranyat.~Délben a harmadik
98 3, I | magában, hogy addig nem alszik el, míg Lajos be nem jön; de
99 3, II | spanyolfal mögött végezte el a toalettjét. Ott állt a
100 3, II | itt a szobámban töltöd el, s nekem felelgetsz mindenféle
101 3, II | kifőztem. És aztán nem feleded el, hogy ezen a napon tegezzük
102 3, II | Apropó! Még nem mondtam el neked, hogy én veszek itten
103 3, II | is érkezett. Magam hoztam el neked a dobozt.~– Tudod,
104 3, II | túlpartra, s onnan hoztál el egyet, amin négyen átkeltünk.
105 3, II | halaktól, akik nem beszélik el senkinek, mit láttak, mit
106 3, II | megóvni kezét, hogy csókjaival el ne halmozza; utánaomlott,
107 3, II | utánaomlott, úgy fogta el a visszavont kezet. – Hát
108 3, II | nem vagy asszony?~Erre már el kellett mosolyodnia Lajosnak.~–
109 3, III | Fertőszeg falutól választá el a Névtelen Várat. Az urasági
110 3, III | Vállai sohasem merültek el a vízben. Csak úgy sikamlott
111 3, III | vízben. Csak úgy sikamlott el a hullám fölött. Esti úszáshoz
112 3, III | a lélegzete is elállt, el volt fulladva egészen. Csak
113 3, III | ráparancsolt a leányra, hogy menjen el az öltöző kunyhóba, és öltözzék
114 3, III | találja: az fickándozva ugrik el előle.~Sokszor felébredt
115 3, III | van. A megye orvosa.~– Hát el kell híni.~– Én is gondoltam
116 3, III | támogatta a lépteit, hogy el ne csússzék az iszamos agyagon. –
117 3, IV | sajtmaradékot takarította el az asztalról –, híhatnának
118 3, IV | sárhoz ért; akként árulta el a leány úrnői eredetét az,
119 3, IV | az majd úgy megijed, hogy el nem megy.~– Hát doktor úrnak
120 3, IV | kastélyba, s úgy jöhetne el a hintóval megint.~– Az
121 3, IV | Doktor úr, nem jöhetne el velünk gyalog?~Doktor úr
122 3, IV | kiadta a rendeletet, hogy el ne aludjék, amíg ő visszatér,
123 3, IV | gyógyulni? – rebegé a leány, ki el nem távozott mellőle, s
124 3, IV | magában: ezt az esetet rögtön el kell mondani a bárónőnek.
125 3, IV | ember úgy, hogy valakinek el ne mondja.~Azon sárosan,
126 3, IV | volt a börtön. – Ezt vette el tőle az a végzetes ijedelem.~
127 3, IV | A leány szomorúan hagyta el kedvenc elemét, és sírt
128 3, IV | hogy a kedvesétől örökre el kell válni. Nem úszhatik
129 3, IV | vízi vad, ki úsztában fogja el a halat, azzal él; az évtized,
130 3, IV | álljanak lesbe, és fogják el; ami egy mesterséges vizafogó
131 3, IV | akit a Fertőben fogtak el, s aztán a kapuvári várban
132 3, IV | merev; csak sírása árulta el, hogy ember.~E füzetke olvasásának
133 3, IV | önt megrémítette.~– Igaz. El kellett azt neki mondanom.~–
134 4, I | csillagvizsgálásainak tárgya, s nem mulasztá el az észleleteket jegyzőkönyvébe
135 4, I | ki a faluból, s nem fogad el látogatókat.~A Fertő tó
136 4, I | látogatója jött, nem hagyta el belső szobáit. Bizonyosan
137 4, I | lábát Marengónál hagyta el. Ez rendesen ott strázsált
138 4, I | masinalába van. Nem is fogadta el az alamizsnát.~– Nem koldulok
139 4, I | magáncsaládok körében helyezik el, ahol azok együtt nőnek
140 4, I | Pedig azt nem tagadhatta el magától Lajos, hogy őt ezen
141 4, I | ábrándozásának? Mire mélázhat el olyan nagyon? Miért riad
142 4, II | férfiasság jogait foglalja el magának. Ez a hölgy megmaradt
143 4, II | Lajos Marie-nak: „menjünk el sétálni”. S aztán karjára
144 4, II | napsugár melege, ami eddig el volt tőle tiltva; hanem
145 4, II | feladott penzumokat nem végzi el. Emiatt sokat kell vele
146 4, II | valamit.~– Mit írt ön?~A leány el hagyta olvasni.~Ez volt
147 4, II | nem restellte, hogy az el lett olvasva. Igen egyszerűnek
148 4, II | kerti sétáira nem kísérte el többé Marie-t a gróf. Ezentúl
149 4, III | kezdetét, s éjfél táján érendé el egész teljességét, mely
150 4, III | lehessenek.~Marie-t a csoda fogta el, mikor legelőször meglátta
151 4, III | földet, éjjeli csend ülte el a vidéket; kakasszó, ebugatás
152 4, III | őket.~– De én megláttam, s el fogom őket onnan zavarni.~–
153 4, III | híjanak, s ottan mint tanúnak el kelljen mondanod, ki vagy?
154 4, III | elfutottak már, s nem vittek el semmit. Ön elég jókor jött
155 4, III | semmi remegés nem árulta el, hogy fél az elfutott gonosztevőktől;
156 4, III | meg. Úgy tetszett, hogy el van ájulva.~Az úrnő erre
157 4, III | ujja hegyével.~– Igazán el van ájulva.~A bárónő már
158 4, III | az udvarán, s nem lopják el. Úgyhogy én meg nem foghatom,
159 4, III | Schlagwort”-ra kerül a sor, el ne késsem a „jelenetről”.~
160 4, III | különös kívánság ugyan; de el fogom mondani az okát. –
161 4, III | vannak hibái, de azokról el kell neki szokni. Én akarom,
162 4, III | biztonságban leszek. Higgye el, hogy én jól tudom, mivel
163 4, III | körülnézett, ha nem rejtőzött-e el a rablók egyike valami zugban.
164 4, IV | IV.~Lajos nem tagadhatta el magában, hogy ez a nő nagy
165 4, IV | hogy a kastélyából nem vitt el semmit, és neki semmi oka
166 4, IV | Amióta ő maga nem foglalta el helyét azon a megszokott
167 4, IV | Lajosnak a szívverése akadozott el. – Hiszen innen az ő távollétében
168 4, IV | hagyott kulcsot kívülről el tudják fordítani.~– Ez a
169 4, IV | amit neki magyaráznak, el is készíti úgy, de soha
170 4, IV | dolgomat.~– Még nem végezte ön el – szólt Vavel, s szekrényéhez
171 4, IV | nincs megromolva. Hagyja ön el ezt az utat, amely…~– Tudom:
172 4, IV | fejét veszik; azért azt el ne felejtsem, hogy nemesember
173 4, IV | hanem hát nem fogadott el soha a verbunk, elkergettek;
174 4, IV | mondták, hogy nem csúfítják el velem a regementet. Pedig
175 4, IV | elzáró keresztvasak ketteje el volt görbítve, s a mesével
176 4, IV | nem az ő cimborái követték el a minapi betörést, hanem
177 4, IV | fejét! Amíg egyszer valaki el nem fogja neki mondani az
178 4, V | csak a marengói ütközetből el ne késtem volna – sóhajtá
179 4, V | távozott sétálni, ahol egy órát el szokott tölteni, s ezalatt
180 4, V | Igenis; de mért veszett el a marengói ütközet? Azért,
181 4, V | Valami oktalan borzadály fog el, ami szemeimet nyitva tartja,
182 4, V | kívülről senki az ércredőnyt el nem mozdíthatja. Hanem,
183 5, I | katonákat hogyan szállásolták el a gazdákhoz házszerte, s
184 5, I | Névtelen Várba, s az rabolhatja el a vár urától azt, amit majd
185 5, I | visszalopni: a szívét.~Ez is el volt hárítva a szép dragonyosezred
186 5, I | obszervatóriumából kileste, mikor megy el a kastélyból az ezredes
187 5, I | társalgók. Ez rég időtől fogva el volt róluk ismerve. A lovassági
188 5, I | de azzal nem él együtt, el sincs válva tőle. Ez nem
189 5, I | földesurakat nem fogadta el kastélyában, mert az ilyen
190 5, I | Kotzebue-féle darabokat játszanak el rögtönzött színpadon, s
191 5, I | magica bűvképeivel ragadják el a nézőket.~Még egy más különös
192 5, I | parasztok felváltva foglalják el a vitatott erődöket, míg
193 5, I | két-három dragonyost visznek el lepedőben a kocsmából, akinek
194 5, I | akinek a feje kegyetlenül el van látva, ami megfoghatatlan
195 5, I | megérdemlett jutalmakat el nem engedik.~Vavel gróf
196 5, I | az igazat. Azt hitették el vele, hogy azok csak hadgyakorlati
197 5, II | ugyanannyi jellemet játszva el e kalap alatt.~(Híres két
198 5, II | szép bárónő. – Távolítsa el, ezredes úr! Kérem.~– Nos!
199 5, III | ma kikocsiznék, fogadjon el engem lakásán; igen fontos
200 5, III | Miért akarja, hogy ő fogadja el? Miért akar az ő lakásába
201 5, III | elhagyja, s nálunk fogadjon el tiszti állást, ahol nemsokára
202 5, III | ilyen súlyos következményt el bírok viselni?~– Ami a lovagiasság
203 5, III | egy pisztolyt sem sütött el; sem kard nem volt a kezében;
204 5, III | valami veszélyt hárított el?~– Igen. Barthelmy ebben
205 5, III | enged összeverekedni, higgye el ön, hogy csupa önszeretetből
206 5, III | és még valaki mindennap el szoktak sétakocsizni. Ő
207 5, III | golyó, mely egyszerre röppen el, s lesz utána két halott. –
208 5, III | nőt, akiről még nem mondta el senki, hogy milyennek látta
209 5, III | Mármost nézzen ide. Olvassa el ezt a levelet. Ha ön most
210 5, III | az elhatározással indul el, hogy egyedül akarja felkeresni
211 5, III | találni senkit. Olvassa ön el.~E szavakkal egy levelet
212 5, III | karját, mintha minden percben el akarna tőle maradni, egész
213 5, III | körülménynél fogva bennem a soha el nem aludt láng újra fellobbant;
214 5, III | teljes értékűnek fogadom el minden kérdésben; hanem
215 5, III | nyertem. S anélkül innen el nem távozom.~– Akkor sajnálom
216 5, III | hanem mint jó barátok válnak el.~Mikor Katalin és Lajos
217 5, III | még egyet. Ne mondja ön el annak a hölgynek, akit ez
218 5, III | rossz órában ki foglalta el a helyét. – Adieu!~Azzal
219 5, IV | elzárt parkjai takarják el. Így nagyon kimagyarázható,
220 5, IV | mondanék valamit.~– Hát mondja el!~– Hát mondok, azt mondom,
221 5, IV | kényszeríté őket, hogy mondják el előtte, hogyan történt.
222 5, V | Azt hitte, hogy azalatt el tudja csillapítani annyira
223 5, V | annyira indulatait, hogy azok el ne árulják magukat arcvonásain.~
224 5, V | súgná neki, hogy az a hely el van foglalva már?~– Holnap
225 5, V | ajándékképpen vesztegette el egy helybeli parasztgazdának,
226 5, V | elmondanám! Csak egyet mondok el belőle. – Nemhiába kérdeztem
227 5, V | megtudják.~– Egy nő, aki szeret, el nem árulja azt.~– De ki
228 5, V | legméltatlanabb sértést követné el a legkristálytisztább lelken.
229 5, V | Miért kívánja ezt?~– El akarom most tenni, s aztán
230 5, VI | lemenni (onnan nem szökhetett el), egy újon nyílt virággal
231 5, VI | sarkantyúzza, hogy az az egy kötet el volt előle dugva.~Amint
232 5, VI | volt lefestve.~A leírásban el volt mondva, hogy ezt a
233 5, VI | Marie, hogy miért sietett el oly hevesen Lajos. Utánafutott
234 5, VI | semmi elesége. Nem kergetett el senkit, hanem nekiállította
235 5, VI | mindennapi falat kenyerét veszi el az Isten csapása, és mégsem
236 5, VI | hat arany. Ezért úszott el a víz alatt. De hátravan
237 5, VI | munkájáért. – Vavel grófhoz aztán el se mert menni, hogy a telescopiumot
238 6, I | Hát az, aki népeket tapos el! És nem siratja meg lábának
239 6, I | után ezernyi halott marad el, agyongázolva! Ön már egy
240 6, I | öltözködöm… nem lopkodja el csészémből a kalácsdarabkákat…
241 6, I | gyászkíséret. Lajost nem hítta el. (Az orvost nem szokás a
242 6, I | felhantolást maga végezte el Marie.~Majd eszébe jutott
243 6, I | várakozást, s maga indult el Henryt fölkeresni.~A komornyik
244 6, I | esztendei kapitulációt töltöttem el a Lizettel, tizenhatot a
245 6, I | Bűnös voltomat hová tagadnám el? Vétkeim sokasága fejem
246 6, I | vagy, s ágyúgolyó sodort el.~– Talán ha a csatazajt
247 6, I | férget ősszel, hogyan temesse el magát, hogy tavasszal feltámadjon,
248 6, I | visszahívtál: Tőled jöttem el. Hozzád jövök vissza, s
249 6, I | megszabadításáért követtem el azt!”~– Nem tudok én ily
250 6, I | Szent atyám, kegyelmezz! El fogok kárhozni. El kell
251 6, I | kegyelmezz! El fogok kárhozni. El kell kárhoznom.~Vavel most
252 6, I | türelméből.~– Hát kárhozzál el! Az is kötelességed! Ha
253 6, I | fegyvercimbora! Hát haraggal válunk-e el egymástól? Hát nem bízol-e
254 6, I | mondok! Hát most te mégy el előre, kvártélyt csinálni.
255 6, I | látása őt idvezítené. Hozza el az imádságoskönyvét. Keresse
256 6, I | gyümölcs.~A szakácsnőnek el kellett oltani a tüzet,
257 6, II | hogy hogyan temettesse el magát. Szerencsére ez már
258 6, II | egyetlen utolsó barátját veszté el, s most már az élet mindenféle
259 6, II | nem volt magánőrjöngés: el volt az terjedve egész Európa-szerte,
260 6, II | szerezni. Az egész szárazföldön el volt kobozva a szabad szó.
261 6, II | hajdani magyar hősmondakör úgy el tudott múlni, mintha a kurucvilágot,
262 6, II | mesemondási nagy idő választaná el. Hová lettek a hős nemesi
263 6, II | huszonnyolcezer francia esett el. Miért? Semmiért? Oly halommal
264 6, II | is oly vadakká fajulnak el, mint a mongol, az indián.
265 6, II | étekül kijárt; hogy amit az el nem költhet többé, megvendégelje
266 7, I | Lajos e szókra nem fojthatta el az önkényt jövő kolerikus
267 7, I | az igazi okot.~Nem mentem el a lustratióra, mert tréfának
268 7, I | itatni. S ezeket indítani el oly hadsereg ellen, melynek
269 7, I | eléje!”~– Nem mulaszthatom el, hogy mint e várnak vendége,
270 7, I | van benne? Mit rendel az el?~– Ami a harcból elmaradókra
271 7, II | foglyul, s mind itt helyeztek el. – Mikor ki lett adva a
272 7, II | saját jó vitézeinek lepik el egyszerre az utcákat, kik
273 7, II | kötelességüket, a Traun hídja el van foglalva. Mehetünk odább! „
274 7, II | ódon könyvtár foglalta el, melynek szárnyoldalai között
275 7, II | roppant földteke foglalta el. Lajos ezt a helyet választá
276 7, II | aerarium még nem küldte el az ígért subsidiumot.~–
277 7, II | mindenki átokkal fordul el. Most vesz magához Isten,
278 7, II | hová kérem, hogy menjen el nevemben? Nincs messze a
279 7, II | nevét mondanám. – Mondjon el neki mindent, amit nálam
280 7, III | adhatom. A bájos hölgy, akit el fog venni, báró Landsknechtsschild
281 7, IV | most tett?~Nem siette-e el féltve őrzött titkainak
282 7, IV | azt nem is okosan rendezi el az ember, hogy egy napon
283 7, IV | hogy egy napon határozza el magát a háború megizenésére
284 7, IV | Kastélyom minden védelemre el van készítve, cselédeim
285 7, IV | Hát ezt neked nem mondta el! Milyen ember!~Erre az alispán
286 7, IV | sor, hogy Lajos mint űzte el valamennyit egy bottal a
287 7, IV | csak a násznagynak mondtuk el, nem az alispánnak – sietett
288 7, IV | vállaira dűltek, úgy lesték el ajkairól amaz éjszaka rejtélyes
289 7, IV | a te szemed elől zárjon el engem?~Amint azt kimondta,
290 7, V | s ezt nem is hallgatta el Marie előtt.~– Ez nem az
291 7, V | Henrymnek, akit tavaly temettem el. Ő viszi a házam gondját.~–
292 7, V | mondani! De csak nem mondom el. Könnyű volna az a diszpenzáció,
293 7, V | Most azután lehetetlen volt el nem mondania Marie előtt
294 7, V | sokkal elevenebb szín áradt el az arcán.~– Mondd csak tovább;
295 7, V | fölé, mintha újra meg újra el akarná azt olvasni.~– Ő
296 7, V | dicsőségesen, s vesszen el, aki ellensége, mind! (Hogy
297 7, V | mondani, hogy „vesszenek el!” azok nincsenek sehol.~… –
298 7, VI | jó Mercatoris előtt még el is kell tagadnom, hogy nyájából
299 7, VI | híres diplomata veszett el! – mondá az alispán.)~Ezzel
300 7, VII | asszony; de nem fogadom el. Én majd csak itt maradok.~–
301 7, VII | rabolhatnak; magamat meg el nem lop senki. Nagyon kevés
302 7, VII | negyedórára sem hagytam őt el. Ugye kis úrnőm? Emlékezik
303 7, VII | Nem is kérdezem. És akkor el fogja hinni, hogy érzéketlen
304 7, VII | bútor közét, nem bújt-e el oda valami tolvaj? Ezután
305 7, VIII| mondta Katalin –, vigyük el a csónakját. Menjünk át
306 7, VIII| A könnyelmű! Hát annyira el volt telve attól az örömtől,
307 7, VIII| maga kicsiny kis világáról el is felejtkezett?~Hát semmi
308 7, VIII| kenyerüket, mert nagyon el vannak hízva. Hogy fognak
309 7, VIII| az életében. Ma kezdett el először „leány” lenni.~Mekkora
310 7, VIII| Azt képzelte, hogy azt el lehet fogni.~Óh, mennyi
311 7, VIII| beszélgetni, rendeleteket adni, s el is veszti néha magátul;
312 7, VIII| Aztán majd együtt járunk el vadászni.~– Nem, nem; azt
313 7, VIII| a teheneket. Katalinnak el kellett őt vezetni a majorba.
314 7, VIII| Egyszerre mind valamennyit el akarta olvasni! Óh, hogy
315 7, VIII| Meglátod, hogy milyen jól el foglak találni.~Marie azt
316 7, VIII| magamtul; meg ha valami dalt el tudok verni, akkor lepjük
317 8, I | halott, akit, ha atyafiai el nem temetnek, eltemeti vadállat,
318 8, I | hogy tépje szét, mállassza el, míg magától széthull.~Ezt
319 8, I | Most már a szántóvas jár el mind a kettő fölött, s nincs
320 8, I | a becsület mezején estek el! S megérdemlik, hogy a nevüket
321 8, I | menni. A kerék nem állt meg. El lett határozva a felfegyverzés,
322 8, I | élelmezés kérdése. Azt csak el fogja ön ismerni, hogy addig
323 8, I | adhat, mert nincs.~– Tehát el kell fogadni a régieket.~–
324 8, I | törvénycikk pedig azt rendeli el, hogy az inszurrekció magyar
325 8, I | volon”-oknak hívunk.~– El ne felejtse alispán úr,
326 8, I | majd az, aki nem rabolta el Barthelmy Ange-t, el fogja
327 8, I | rabolta el Barthelmy Ange-t, el fogja rabolni Barthelmy
328 8, I | őrzött kincsét mindenáron el akarják rabolni.” Semmi
329 8, I | akarták fogadni, hogy rabolja el tőlem azt, amit oly féltve
330 8, I | őrzök. S csak azon múlt el a merénylet, hogy a rabló
331 8, I | Sátán Lacinak ne felejtsen el ön amnesztiát kieszközölni.
332 8, II | népdal mellett végezték el; melyet, mint egyenesen
333 8, II | szerelmünknek lett vége.”~No már azt el kell ismerni, hogy ennél
334 8, II | soha még ellenséget verni el nem mentek; s ha „Miska”
335 8, II | nemesember fiát nem viszik el katonának. A nemesembert
336 8, II | nemesembert nem foghatják el bírói ítélet nélkül. A nemesember
337 8, II | törvénykönyv, az ő ügyeit intézi el a szolgabíró, a törvényszék,
338 8, II | főbenjáró bűnt követett el, nem a bitófa áll rajta
339 8, II | meghallható hangon: „Ne menj el! Maradj itt. Ne pazarold
340 8, II | te drága véredet! Fussunk el mi hárman messze innen!”~
341 8, II | zászlót csakugyan nem dobja el Lajos a kezéből, akkor azt
342 8, II | láthatáron.~Lajos annyira el volt foglalva ez idő alatt,
343 8, II | inszurgens; hirtelen dugtak el előle egyet-mást, amit nem
344 8, II | homlokon egy golyó foglalná el.~– Te pedig őrizd meg az
345 8, II | szerelmeddel. Számomra ne lopj el belőle semmit. Legyen a
346 8, II | zongorát. A könyveket meg éppen el kellett előle zárni, mert
347 8, III | markolatára téve, beszéli el, amiket Győrben hallott,
348 8, III | jobbra-balra, hanem az ágyú el lett hallgattatva, s perc
349 8, III | egy francia futárt fogtunk el, mikor éppen át akart úsztatni
350 8, III | felfogadom, hogy rabolja el a Névtelen Várbul vagy a
351 8, III | Végre olyan lépésre szántam el magamat, amelynél karddal
352 8, III | szemekért nem azt árulta el minekünk, hanem minket árult
353 8, III | minekünk, hanem minket árult el annak? Vagy pedig az történt,
354 8, III | Ha holnap estig nem jön el Thémire oda, ahol rá várok,
355 8, III | azalatt annyi idő múlt el, hogy ráért valaki meghalni,
356 8, III | fel, hogy orozva rabold el tőlem valami kincsemet,
357 8, III | parancsolom, hogy tedd meg. Hozd el azt nekem a kastélyból.~–
358 8, III | kívánja öntől, hogy hagyja el ezt a helyet rögtön, és
359 9, I | az, ami mellett csak úgy el lehet haladni, s vissza
360 9, I | szerelmét foglalhatta volna el magának. De ő meg tudta
361 9, I | értékét megismerte, hajítsa el a sárba?~Lehet-e a világ
362 9, I | játszani, s a magáét vesztette el. Akárhová gondolt, nem bírta
363 9, I | őt meghívta, hogy fogadja el ajándékba azt a férfiszívet,
364 9, I | neki valamit, úgy altassa el; – aki kezét az ő kezébe
365 9, I | az ő kezébe téve, mondja el utána a mindkettőjük imáját?…
366 9, I | magával.~Valamire pedig el kellett határozni magát.~
367 9, I | éppen Jocrisse-tól küldte el azt a levelet? Hogy eltávolítá
368 9, I | hogy suttogássá fojtsa el a kiáltást.~– Igen, Madame,
369 9, I | várbörtönből, azt nem mondhatom el, mert úgy szöktem, s nem
370 9, I | keresem, és lássa, nem fogtak el az útban: rátaláltam önre.~–
371 9, I | legyen már gondod, én jól el vagyok látva. S ha tudnád,
372 9, I | most az arcképet halmozta el csókjaival, és sírt.~– Ilyen
373 9, I | mondja ön. – Nem hozhatta ön el egy arcképét?~– De elhoztam.~–
374 9, I | kapubejárata alatt hagyogatott el, leskelődni és kémkedni
375 9, I | meghalok: a parton temessenek el, s töltsenek hullám fölé
376 9, II | felemelje őt a földről.~– Hagyj el! Aki engem anyjának nevez,
377 9, II | beszélsz? Katalin!~– Azt, hogy el kell hagynod ezt a házat
378 9, II | hallasz, elbújj, s amíg el nem mennek, elő ne jöjj.~–
379 9, II | levelét és az arcképét hozta el magával, hanem a halálának
380 9, II | te pedig nem veszítettél el, nem árultál el engem, hanem
381 9, II | veszítettél el, nem árultál el engem, hanem megszabadítottál;
382 9, II | odaadta azt Marienak:~– Olvasd el ezt, s ismerj meg egészen.~
383 9, III | akar csapni: azt hitette el. A majorosnét már egyszer
384 9, III | Mintha egy század múlt volna el azóta, hogy az éhenhaló
385 9, III | egyél fácányt, s ne lopd el az én sült csicsókámat!”
386 9, III | Mátyás mester mindezeket?~– El hagytam magamat fogatni,
387 9, III | ellenség a pipát csak nem veszi el még a fogolytól sem.~– S
388 9, III | engemet most temessetek el ide. Aztán lefeküdtem a
389 9, III | hányattam magamra, hogy egészen el voltam takarva. Hogy meg
390 9, III | keserű csalódások után is el ne veszítse erélyét. A philadelphok
391 9, III | Donau!”, hanem azért azt is el kellett ismernie, hogy úgy
392 9, III | a menyasszonyét olvasta el elébb, utána az ármányszövőét;
393 9, III | lobbanva a szabadban.~– Ott ég el a hat ingecske – dörmögé
394 10, I | gyógyszertárát kaparintották el, s megitták a felcsernek
395 10, II | elég parasztgunyhó, ahova el lehet bújni? – Menjen a
396 10, II | egy barlangot, rejtőzzék el abban, mint Genovéva. –
397 10, II | pillantásra megtudhatá, hogy az el volt zárva eddig a látogatók
398 10, II | lakályos szobába helyezte el drága vendégüket.~A bőrkerevet
399 10, II | rémülten tartá maga elé, mintha el akarná őt magától taszítani.~–
400 10, II | nagyon.~– Hát akkor hozd el. De ide be ne hozd, mert
401 10, II | felnyitja a rácsot, s én el találtam volna alunni: akkor
402 10, II | történt az meg Marie-val, hogy el talált volna alunni! Lehet-e
403 10, II | hozzá sem lehet jutni tőle. El is temette magát egyúttal.
404 10, II | nem ébred, amíg a legyek el nem kezdik az orrát bosszantani.~–
405 10, II | Egyszer aztán ijedten kiáltá el magát:~– Szent Isten! Ott
406 10, II | kincseit, ahol találom, vigyem el hozzá, egy acélszekrény
407 10, II | volt.~– Úgy? „Az” vitte el? És „őhozzá”. Akkor jól
408 10, II | parancsolta, hogy én kísérjem el a kijelölt menedékig az
409 10, II | helyett a feleségemet hoztam el útikíséretül az úrnő számára.
410 10, II | védelmezőül ezt a fickót is vigye el magával. Helyén van ám ennek
411 10, II | az az asszony nem árulta el az ő kincseit, hanem elrejtette,
412 10, II | barátom volt. Temettesse el őt szépen.~– Elvégzem vele.~
413 10, III | is a Fertő vidéke látja el Bécset szénával. A betörőket
414 10, III | hogy felségsértést követ el vele, ha a császárné mellett
415 10, III | Barátom, ha az ember el akar válni a feleségétől:
416 10, III | újoncnőre: azt hitették el vele, hogy a császár is
417 10, III | Thémire egészségére. – Ha el nem visz valamelyikünket
418 10, III | visszatérünk. Hány órakor indultál el Fertőszegről?~– Mindjárt
419 10, III | Fertőszeget, nagyon messzire el nem mehetnek. A Duna éppen
420 10, III | Furcsa nép ez. Nem szalad el a faluból az ellenség érkeztére:
421 10, III | hamarább a Hanság vidékét el nem érheti, s akkor már
422 10, IV | vízimadár-sereg kezdett el kóvályogni a levegőben nagy
423 10, IV | felkapaszkodva) nagy messzeségre el lehetett látni. A holdvilágnál
424 10, IV | ragyogó tornya. Két óra alatt el lehetett már odáig jutni.~
425 10, IV | szikes fehér síkság terült el nagy messzeségre. Ott a
426 10, IV | falvakon keresztül menni, hanem el kellett kerülnie a berken
427 10, IV | nem lehet ásni, hol a bort el lehetne tartani), meg vadrécetojással.
428 10, V | s otthagysz. Nem maradok el tőled.~És nevetett.~Nevető
429 10, V | körül. Ezt a helyet foglalta el Vavel tartalékjával, lovasait
430 10, V | De Fervlans nem követte el azon hibát, hogy mindjárt
431 10, V | személyes viadallal foglalja el a figyelmét. Vavel grófot
432 10, V | ha azt meglátod, engemet el fogsz feledni.~S Vavel egyre
433 10, V | kerek nádas mellett vitt el, melynek a közepéből egy
434 10, V | harapta egymásba magát, mely el nem ereszti egymást élve.~
435 10, V | három támadó ellen fogadta el a harcot.~De Fervlans bámulva
436 10, V | összegubancolt vad komlóbozót zárta el. De Fervlans türelmetlenül
437 10, V | innen elő fog törni, dönti el a viadal sorsát.~Végre megnyílt
438 10, V | szorítsa.~Úgy tetszett, mintha el volna veszve!~Csapatja teljes
439 10, V | a rózsabozót választotta el még ellenfelétől, alig húsz
440 10, V | és a grand père táncát el fogják végezni nála nélkül;
441 10, VI | közepén, már egész serege ülte el a hollóknak, varjúknak. –
442 10, VI | virágzó vadrózsacsalit állta el útját. Túl rajta egy paripa
443 10, VI | valami istennői düh állta el az asszony szívét. Nem ahogy
444 10, VI | bízva, hogy Marie-t vigye el a veszélyeztetett helyről:
445 10, VI | Zsófiát a feleségem vitte el Győrbe. – Lackó fiam kísérte –
446 10, VI | puskákra fektetve vitték el magukkal, s a hű szövetséges
447 10, VI | kulcsával az ércládikát is. Vidd el azt Marie-nak. Meglátod,
448 11, I | hogy Marie-tól azontúl el ne váljon. Ő maga nem kísérhette
449 11, I | mértföldnyi távol választotta is el őket egymástól.~A táborozás
450 11, I | Hanságban: ezt mindennap újra el kell neki regélni.~Aztán
451 11, I | keresztüllőve.~*~Ej! hallgasson el a csalogány most, hadd szóljanak
452 11, II | főherceg hadserege előtt el van vágva az egyenes út
453 11, II | partján, s onnan kezdték el lövetni a szemközt fölállított
454 11, II | sereg utóhada menthetetlenül el van veszve.~– Ne hagyjuk
455 11, II | hadserege bántatlanul érhette el a nagyszőllősi utat, s ezzel
456 11, III | iszapba: akkor oda helyezte el magát Ferenczy János a híd
457 11, III | szerelmeseinek?~– Ne fussatok el az ellenség elől; az a védtelen
458 11, III | út közepén, s úgy fogatta el a gazdáját. – Szegény Gasparics
459 11, III | a franciának, azt hozta el a magáé helyett cserébe,
460 11, III | megszabadított vitézt nem vihette el a maga egy lován. Tehát
461 11, III | napja.~A taktikai siker el lett érve, János főherceg
462 11, IV | megfőzhette volna. Ember és ló el volt csigázva már, és testileg,
463 11, IV | a politikai helyzetben. El is nevezték érte a bécsi
464 11, IV | eseményeknek! Nem döntötte volna-e el másfelé a kockát?~Más volt
465 11, IV | várták meg: éjszaka jöttek el, anélkül, hogy valaki üldözte
466 11, IV | Egypár kompánia katonát el is felejtettek tudósítani
467 11, IV | saját fia e csatában nyerte el a vállrózsáit. Őalóla kétszer
468 11, IV | főhadnagy lovát sodorta el, egy másik Günsberg tisztnek
469 11, IV | kezét fogva, úgy vágtattak el vele, az ellenséget jobb
470 11, IV | kézzel, bal kézzel hárítgatva el kétfelől.~A franciának aztán
471 11, IV | együtt, egymás mellett estek el zászlójuk védelmében. A
472 11, IV | szorongattatásban – most fújjuk el a költeményeinket. Lássuk,
473 11, IV | hóka lovamat nem viszed el franciának!” – mondta Tisza
474 11, IV | hogy tőle ágyúkat vettek el.~S ugyanekkor az öccsét,
475 11, IV | kötve, úgy szánkáztatták el azokat magukkal a sík mezőn.~
476 11, IV | a francia ágyúk. Azokat el kell onnan verni hevenyén.~
477 11, IV | Az ágyútekék ott búgtak el soraik között: nem rettenték
478 11, IV | vérzenek.~*~Ezzel a balsikerrel el volt az ütközet sorsa döntve.
479 11, IV | veszett.~A visszavonulás el lett rendelve Komárom felé.~
480 11, IV | egyetlen zászlót nem vett el tőlük az ellenség. Nemhogy
481 11, IV | szolgáltak, egyetlen dobot el nem vetettek maguktól.~A
482 11, IV | hadosztályainak. Itt esett el a somogyiak egyik legjobb
483 11, IV | francia voltigeur ejtett el, azzal nekiment egy francia
484 11, IV | De még akkor sem ereszti el annak a kantárát, hogy a
485 11, IV | vesztettek, hanem ők hoztak el magukkal két elfoglalt ágyút
486 11, IV | leggyilkosabb harcnak ismerték el ez ütközetet, s Dömölktől
487 11, IV | nemhogy őket fogták volna el, de még ők hoztak magukkal
488 11, IV | tele puskával és eleséggel: el is vitték szépen Komáromba,
489 11, IV | egész! E rohamban esett el a soproni lovasság vezére:
490 11, IV | gyors összpontosítása dönti el az ütközet sorsát. Itt egyes
491 11, IV | bosszantásokra, s nem mondta el senkinek, hogy mi történt
492 11, V | rossz puska! Ha nem sül el a likas vége, elsül a puska
493 11, V | magasztalásokkal halmozta el.~A király maga tépte le
494 11, VI | Az olasz alkirály jött el az újszőnyi homokdombokig,
495 11, VI | Komáromba hordszekéren. Aligha el nem érte azt, ami után olyan
496 11, VII | a különszakított dandár el lett vágva a hadsereg zömétől
497 11, VII | volt, hogy „jöjj ide, vedd el!”~A dandár főtisztei összegyűltek
498 11, VII | kivihetetlen.~Győr vára el volt látva két hétre (!)
499 11, VII | azután még a nádor kezébe is el kellett juttatni.~Széchenyi
500 11, VII | villant, a golyó ott fütyült el feje fölött, vagy lecsapott
1-500 | 501-553 |