Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |      turkálta a vas szénvonóval.~– Ideje! – dörmögé az ifjabb. –
 2     1,  II |         markába. – Nem volna önnek ideje velünk jönni és segíteni
 3     1,  III|         férfiírás volt az. Volt rá ideje; az öregúrnak egész a Passage
 4     1,  III|      szobába, s oda bezárták.~Volt ideje körülnézni magát hevenyészett
 5     4,  II |         csővel?~S mielőtt Lajosnak ideje lett volna a csőnek más
 6     4,  III| visszatértek az alkovenes szobába.~Ideje volt néhány obligát frázissal
 7     5,  I  |          az. Ez a rendes lefekvési ideje.~– De már hogy mehet valaki
 8     5,  V  |         veszi ezt észre?~– Már rég ideje.~Lajos rábámult. Mi ez?
 9     6,  I  |          tizenhatot a bujdosásban: ideje, hogy quietáljak. Elvesztettem
10     7,  I  | kimosdózott, s mikor a rendes ebéd ideje volt, megjelent Marie-val
11     7,  II |         hadtestnek már nem volt se ideje, se szállítóeszköze az ellenfél
12     8,  II |            Annak sem volt bizonyos ideje. Egyszer korán reggel, másszor
13    10,  IV |         eljön a tavasz, a szerelem ideje, akkor mind felereszti hosszú
14    10,  V  |     szügyébe.~A márkinak alig volt ideje kiugrani a kengyelből, hogy
15    11,  IV |   feltalálták.~– De mármost itt az ideje, hogy tegyünk rendelkezéseket –
16    11,  IV |          nádor újra sürgette, hogy ideje volna egy hadirendet kigondolni.~
17    11,  VII|            A tüzérségnek alig volt ideje az ágyúkat lekapcsolni;