Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |    helyre kell vinnünk. Eddig jó gondolat volt az, hogy éppen az oroszlán
 2     1,  IV |           de az mégis rettenetes gondolat volt: gyermekeket avatni
 3     3,  II |     najádok eszményképét. – Minő gondolat ez?~– Ugye? Régóta főzöm
 4     4,  V  |         amíg megvirrad, ezerféle gondolat jár keresztül-kasul az agyamon.
 5     5,  III|        Engem mulattatni fog az a gondolat, hogy a bőszült ezredes
 6     5,  V  |         ön arról álmodik: emberi gondolat volna-e tőlem, még egy harmadik
 7     5,  VI |  túlérzékennyé lett, azoknak egy gondolat is elég, hogy őket egy kedvenc
 8     6,  I  |     csendességben minden iszonyú gondolat elővesz. Eszembe jut minden,
 9     6,  I  |  másvilágon emberi szó és emberi gondolat, s ha van hang, mely az
10     8,  I  |         az örömtől! Bántott az a gondolat, hogy egymás mellett fogunk
11     8,  III|    zsarátnok közé taposott. Ez a gondolat lángra gyújtá az egész gáztömeget,
12    10,  II |   rejtekből. Marie-t iszonyítá e gondolat.~– Jer, menjünk le Lizetthez.~
13    11,  IV | ütközetnél.~S ebben volt katonai gondolat.~Teringettét! Kilencezer
14    13,  I  |        várost máskor is, de az a gondolat, hogy e kormos romhalmaz
15    13,  I  |    kifejezéséből egy villámgyors gondolat jött Lajos agyába: gondolat,
16    13,  I  |      gondolat jött Lajos agyába: gondolat, mely leforrázta képzeletének
17    13,  I  |         tekintetben is sok olyan gondolat volt, amiket, ha „egy” embernek