Rész,  Fezejet

 1     2,  II |   szárnya fel van nyílva, s azon félig kihajolva tekint ki egy
 2     3,  I  |  pokrócot terített, s az ajtaját félig nyitva hagyta. Tudta jól,
 3     3,  II |        verni? – szólt a gyermek, félig sírva, félig nevetve.~–
 4     3,  II |          a gyermek, félig sírva, félig nevetve.~– Vedd fel, kérlek,
 5     3,  III|      sírkeresztek darabjait, mik félig megkövesülten az eltűnt
 6     3,  III|    bejöhet.~Az ajtó azonban csak félig nyílt meg, s a megszólaló
 7     4,  II |  látszott. E megnyúlt vonások, e félig nyitott ajkak, ez összevont
 8     4,  III|        csillagdába.~A holdtányér félig elsötétült már, a földárnyék
 9     4,  III|     eltakarják. A szétzilált haj félig befonottan omlik alá a földig
10     6,  I  |       szárnyai repdesni kezdtek, félig futva, félig repülve odasietett
11     6,  I  |   repdesni kezdtek, félig futva, félig repülve odasietett úrnőjéhez,
12     7,  IV |      összetett kezét, szempillái félig takarták nagy sötét szemeit.~
13     7,  V  | magunkkal fogjuk vinni? – szólt, félig ajánlva, félig kérdve Katalin. –
14     7,  V  |            szólt, félig ajánlva, félig kérdve Katalin. – Mert hiszen –
15     8,  II |          Győrnél összpontosulni; félig fegyverzetten, kovátlan
16    10,  II |         zörgetett a kis Lackó, a félig kinyitott ajtón legelébb
17    11,  III|        felkötve, arcon, homlokon félig behegedt sebek. Úgy vonultak