Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |           országok választanak is el bennünket. De most a nagyobb kérdés
 2     1,  III| szemrehányásokkal:~– Ah, már el akar bennünket hagyni? Megfoszt kedves
 3     2,  III|                 Igen.~– Jelentsen be bennünket. Én a megye alispánja vagyok,
 4     4,  II |          volt. – Szóljon ön. Lát itt bennünket valaki?~– Senki sem. Egyedül
 5     4,  IV |            Kápsáló barát eskettetett bennünket össze az erdőn.) Az erdő
 6     5,  III|    idejöttömrül tudni. – Nem lát meg bennünket valaki?~– Senki sem.~Marie
 7     5,  III|            elég emberrel, aki látott bennünket együtt sétálni az erdőben,
 8     5,  III|           volna, s akárhányan láttak bennünket szemközt találkozni, két
 9     5,  V  |  szabadítására eljön. Isten engedjen bennünket is kiszabadulni velük együtt,
10     7,  VI |          házamnál. Talán nem ver meg bennünket az Isten azért, ha kétszer
11     7,  VI |         mindjárt jön ide valaki, aki bennünket nem enged elveszni.~Abban
12     8,  II |     Pozsonynál van, s elválaszt tőle bennünket az egész Fertő. Lajos azt
13     9,  III|       foglyokkal együtt odahajtottak bennünket sáncot ásni; olyan földtúrásokat
14    10,  III|            szépeinknek viselni, mert bennünket föltétlen kapitulációra
15    11,  III|      könyörögtek neki: „Ne hagyj itt bennünket, apám! Maradj velünk itthon!
16    12,  II |             ott házak, ahová ön visz bennünket?~– Nem éppen oly nagyszerűek,
17    12,  III|       befejezzük Győrött. Ön meg fog bennünket látogatni a tábornoknál.