Rész,  Fezejet

 1     2,  I  |             mármost hát „te Bernát bácsi”, én pedig „te Katinka!”
 2     2,  II |         tehetjük, hogy „húgom” és „bácsi”.~– Hát a feleségét sem
 3     2,  II |  Csodálatos ország. No hát „Bernát bácsi” maga, tessék magának mellém
 4     2,  II | elvégeztetett nálam nélkül, Bernát bácsi?~– Nem végeztetett biz az;
 5     2,  II |       hatóság?~– No – maga, Bernát bácsi.~– Hát spicli vagyok én?~–
 6     2,  II |             ne szóljon úgy, Bernát bácsi – tiltakozék a bárónő. –
 7     2,  II |      inzsellér mond – szólt Bernát bácsi, amint a kacajhullám kissé
 8     2,  II |       mondani? – rivallt rá Bernát bácsi.~– Mert láttam.~– Audiát,
 9     2,  II |          Hahaha! – kacagott Bernát bácsi. – S ez a tündér bizonyosan
10     2,  III|            csézáikra ültek; Bernát bácsi azonban ezzel a szóval kezdett
11     2,  III|     kérdezte azt a gróftól.~Bernát bácsi dehogy ment vissza a bárónőhöz
12     7,  III|           a jóságát, kedves Bernát bácsi; de már én hű vagyok ahhoz
13     8,  III|            meg fogja vágni.~Bernát bácsi most is a maga elemében
14    10,  VI |           hogy „No mi baj?”~– Laci bácsi! – beszélt hozzá szépen
15    10,  VI |       szóljon, az égre kérem. Laci bácsi, édes Laci bácsi, kedves,
16    10,  VI |       kérem. Laci bácsi, édes Laci bácsi, kedves, jó Laci bácsi!
17    10,  VI |        Laci bácsi, kedves, jó Laci bácsi! Ne hunyja be a szemeit;