Rész,  Fezejet

501    11,  VII |              szandolinjának köszönheté, hogy el tudott előlük menekülni. –
502    11,  VII |              mindjárt beteljesül.~Alig érték el az első lovasok az erdő
503    11,  VII |             magasztaló elismeréssel halmozva el a derék inszurgens dandárt,
504    11,  VII |             kijelenték, hogy ők nem fogadnak el mástól parancsot, mint a
505    11,  VII |                       s virágokkal halmozták el a várva vártakat.~Maga az
506    12,  I   |           kiválasztani, mikor Győrbe helyezé el őket, s most azután már
507    12,  I   |                kiszabadulniok.~Négy hét múlt el azóta, hogy ő csapatjával
508    12,  I   |                       gyönyörű tájak, amiket el kellett foglalni, s aztán
509    12,  I   |                      és a tűzkakasok kezdtek el szólni, ha egyszerre elkezdtek
510    12,  I   |                  Sátán Lacit tegnap temettük el. Isten legyen kegyelmes
511    12,  I   |                     neki, hogy maga se hinné el Sátán Laci, ha csak személyesen
512    12,  I   |                     hogy mink nem vesztettük el: csakhogy éppen nem nyertük
513    12,  I   |                 övéből, ágyút is többet vett el tőlük, mint azok őtőle.
514    12,  I   |                  száz embert is megölt, – ha el nem szaladt előle. Egy jó
515    12,  I   |                   elviszik, akkor Katalin is el van rá nézve örökre veszve.
516    12,  I   |                Gyűlölöm!”~– Miért hagytam őt el? – vádolá magát Vavel. –
517    12,  I   |                    amit kívánt, hogy fussunk el együtt, ki a világba? Mi
518    12,  I   |                    mindennap kétszer látogat el a házhoz, s raportot visz
519    12,  I   |                     hogy a tópartra temessék el, semmi fejfát, semmi írást
520    12,  I   |                    azt már csak súgva mondom el; mert hátha valaki hallgatózik
521    12,  I   |                 átvette a pénzt, s úgy osont el Vavel szállásáról, mintha
522    12,  II  |                  melyet a franciáktól vettek el a fekete volónok Kis-Cellnél. –
523    12,  II  |                      csapatja leghátul jött; el lehetett neki maradni a
524    12,  II  |                között fenyőerdők szigetelték el magukat). Arról a fenyvesről
525    12,  II  |                   haladhattak. Koroncónál is el kellett azokat hagyni, mert
526    12,  II  |                      a kerek sáncot foglalta el, ahol észrevétlenül meghúzódhatott.
527    12,  II  |                  egyenlőtlen harcot fogadtak el Vavel könnyű lovasai ellen,
528    12,  II  |                      Az úgyis minden lehetőt el fog követni, hogy a tábornokot
529    12,  II  |                      kifakadásokkal halmozta el Vavel grófot.~– Ez népjogsértés!
530    12,  II  |                   valószínű. Azt takargatják el azokkal a hosszú bajuszaikkal;
531    12,  II  |                     a fogoly francia egészen el volt bágyadva; nem tudott
532    12,  II  |                  lesz vele elégedve.~Aközben el is érték a kertek alját,
533    12,  II  |                 ízletes volt, s a hölgyeknek el kellett ismerni, hogy a
534    12,  II  |                  önnek, hogy nem töltheti ön el az időt jobban addig, amíg
535    12,  II  |                        No, már azt higgye ön el, hogy jobban fél Guillaume
536    12,  III |                leányom hajaszálaira! Intézze el a monsieur le catzique-kal
537    12,  III |                      rá volt bízva, s inkább el hagyta volna magát Győr
538    12,  III |                  csak egy bandériumot vezet! El fogom mondani Guillaume
539    13,  I   |                      csak az utolsó házat is el nem hagyták.~Vavel gróf
540    13,  I   |                      együtt, ha engem erővel el akarnának innen vinni! De
541    13,  I   |              kigondol, – s ha „egy” embernek el nem mondhatta, sohase mondja
542    13,  I   |                     mondhatta, sohase mondja el.~Marie Lajos nyakába kapaszkodva
543    13,  I   |                    amiket, ha „egy” embernek el nem mondhatunk, sohase tudja
544    13,  I   |                     között; nem hogy hárítsa el azokat Isten; hanem hogy
545    13,  I   |                       hanem hogy elébb hozza el a szelídebb csapást: a halált!
546    13,  I   |                   élve vagy halva temetkezni el! – Óh, milyen jól tetted,
547    13,  I   |                  Most ítélj fölöttem. – Dobj el, vagy emelj fel. – Mind
548    13,  I   |                       Fáradságát azzal rejté el, hogy Lajosra és Katalinra
549    13,  I   |                  suttogott hozzájuk:~– Ugye? El fogjátok felejteni a tegnapot, –
550    13,  I   |                          Sötét zivatar fogta el a hansági láthatárt: az
551    13,  I   |                      tért… „ez itt” nem vesz el többet két négyszögölnyi
552    13,  I   |                      a híre Botta Zsófiának, el is jöttek a névrokonok messze
553    13,  I   |              inszurrekció.~A Névtelen Vár is el tudott tűnni. Ahogy el-eltűnnek