Rész,  Fezejet

 1     2,  I  |       jó rendőrségünk van ám.~A patvarista is ott ágaskodott a többiek
 2     2,  I  |      szólt az alispán –, csak a patvarista. Ezt még nem hívják, csak
 3     2,  I  |         a baronesse. Csak nem a patvarista fecsegett tán a szobaleány
 4     2,  II | odafordult hozzá.~Ki volt az? A patvarista. A senki. Még egy ember,
 5     2,  II |       hozzám! – S aztán, hogy a patvarista nem akart előrejönni a maga
 6     2,  II |      tizenöt évesnél – felelt a patvarista. – Főkötő még nem is illett
 7     2,  II |      előlem.~*~A senki ember, a patvarista által aratott siker babérai
 8     2,  III|         meg, hogy mit főznek.~A patvarista elment, de vissza nem tért.
 9     2,  III|   beszédet hall az ajtajában; a patvarista és hajdú hangjait ismerte
10     2,  III|       ma itt az ebéd? – kérdé a patvarista.~– No hát mi? – szólt a
11     2,  III|    éppen abban járok! – monda a patvarista, tovább csónakázva a két
12     2,  III|     hall az ajtajában. Megint a patvarista beszél a hajdúval.~– János,
13     2,  III|        kiéheztethették volna.~A patvarista pedig szaladt a pipákért,
14     2,  III|     annak az eszméjének, hogy a patvarista is „valaki”. – A folyosó
15     2,  III|        Útját állta neki.~– Ön a patvarista? – kérdé a gróf.~– Úgy csúfolnak.~–
16     6,  II |    egyszer, akkor mikor az mint patvarista, véletlenül botlott be,