Rész,  Fezejet

 1     1,  I |        fázva!~– No de az a Diána, mért vetkőztette önt így le? –
 2     1,  I |         Később nyűgösködött, hogy mért nem adják mind neki, ami
 3     1,  IV|         rázta szeszélyesen.~– Hát mért mondja ön ezt nekem? Nincs
 4     3,  II|           könyv nélkül tudom már. Mért nem adsz nekem azokból a
 5     3,  II|         nem láttam olyat soha. Te mért nem haragszol?~– Mert terád
 6     4,  II|           nagyot sóhajtott.~– Hát mért sóhajtott ön most? Nem örül
 7     4,  II|           Nagyon örülök.~– De hát mért sóhajtott?~– Azért, hogy
 8     4,  II|         hát ha kíváncsi őt látni, mért nem megy oda hozzá? Mért
 9     4,  II|          mért nem megy oda hozzá? Mért nem beszél vele élőszóval?
10     4,  II|        nem beszél vele élőszóval? Mért nézi csak távcsövön keresztül,
11     4,  II|         csak távcsövön keresztül, mért beszél hozzá csak írott
12     4,  IV|        elereszté a karjait.~– Hát mért jött ön ide?~– Először is
13     4,  V |    ábrázattal mondá:~– Igenis; de mért veszett el a marengói ütközet?
14     8,  I |        miért kínzott összevissza? mért nem kezdte ön mindjárt ezen?~–
15     9,  I |      Együtt megyek önnel oda. Hát mért nem szól ön?~– Gondolkozom
16    10,  II| kenyerünket ették, maga a pap is, mért ne lehetne áruló? – Menjen