Rész,  Fezejet

 1     1,  I  | lámpavilágot, akkor egy didergő kisleány alakját tünteti elő, aki
 2     1,  I  |     kaput.~A szegletbe húzódott kisleány ekkor elkezdett szöpögni.~–
 3     1,  I  |       férfi, s meglátva, hogy a kisleány vékony szattyán cipőcskéi
 4     1,  I  |         kottyant bele sebesen a kisleány.~– Jaj, kedveském, az más
 5     1,  I  |      meleg ez az ágy! – mondá a kisleány –, mintha valaki most hagyta
 6     1,  III|          Ah, haha! – nevetett a kisleány, tenyereit összecsapva. –
 7     1,  III|       leszakítanom!~– Tessék!~A kisleány leszakított egy virágot,
 8     1,  III|   utcára szolgál.~Erre azután a kisleány adott utasítást: „ahol a
 9     1,  III|     nyitját is jól ismeré már a kisleány. Egy ódon ruhaszekrényekkel
10     1,  III|        mama játssza – suttogá a kisleány. – Ön lépjen be elébb; én
11     1,  III|   Ugyanolyan öltönyt szerezni a kisleány számára, amilyentől megfosztották.~–
12     1,  III|      annak selyem hajfürteit; a kisleány viszont a kis buba fejét
13     1,  III|        ütve az asztalra. – Az a kisleány, aki dideregve kucorgott
14     4,  I  |         nem más, mint az akkori kisleány, kit a talált gyermek kendőjébe
15    10,  II |       egy levelet, amelyben egy kisleány téríti jó útra az anyját,
16    10,  III|      nagyobb sírás lett. A szép kisleány aztán nem mutatta magát