Rész,  Fezejet

 1     1,  III|              csókolta az ajándékozó kezeit.~– Éppen ilyen volt az én
 2     1,  III|            szép hölgyek megfogták a kezeit; odaerőszakolták, hogy üljön
 3     1,  III|           De az rettenetes! – szólt kezeit összecsapva indulatosan
 4     1,  III|        vállai közé; bókokat vágott, kezeit dörzsölte, s a rangegyenlőség
 5     2,  III|          azért csak nem vette elő a kezeit a hátáról, össze volt a
 6     2,  III|      elővette a gróf a háta mögül a kezeit, mégpedig egy olyan mozdulattal,
 7     3,  III|      gyermek. Ha akarta, összetette kezeit a víz fölött, és úgy imádkozott,
 8     3,  IV |           az esernyőmet.~– Csókolom kezeit; olyan nekem is van.~– No
 9     4,  II |        ezután tett, hogy szép fehér kezeit egész csuklóig besározta
10     4,  II | virágültetésnek, s besározza vele a kezeit.~Az pedig ahelyett búskomoran
11     4,  IV |           Most meg összekulcsolja a kezeit, mintha valamiért imádkoznék.~
12     4,  V  |          megszorítá azokkal az ifjú kezeit, oly forrón, oly erősen,
13     5,  II |         orgonahangjára térden állva kezeit összetenni tanítottam, addig
14    10,  II |           vele, ismét az arcát és a kezeit jól; ez hatalmas szer; elpusztítja
15    10,  VI |            nem sajnálva szép, fehér kezeit annak a szennyétől; s vizsgálta
16    12,  II |       beszél! – szólt összecsapva a kezeit a párizsi nő.~Vavel nem