Rész,  Fezejet

 1     2,  II |       dáma nem egy asszony, hanem kettő. A csábító idegen nem egyedül
 2     4,  V  | felmászatott volna három katonát, kettő töltötte volna a puskát,
 3     5,  III|      mondá: megölöm őt. És mind a kettő bátor volt, vitéz és gyakorlott:
 4     6,  I  |      Hozzád jövök vissza, s ami e kettő között esett, azt te tudod!”~–
 5     7,  I  |         tudhatom, hogy egy-e vagy kettő, ennélfogva emelek mindjárt
 6     7,  IV |            akkor elkezdett mind a kettő nevetni, s egyszerre tegezte
 7     8,  I  |           szántóvas jár el mind a kettő fölött, s nincs síremlék
 8     8,  I  |            és fegyver a kézben.~– Kettő már van. Hanem az „akadályozó”:
 9     9,  III|    primatialis lovasság, s mind a kettő kiállta becsülettel a tűzkeresztséget.
10    10,  III|       carlin!~– Megdöglött mind a kettő.~– Ah, be kár értük. Pompás
11    10,  V  |    egyenlő volt számerőre.~Mind a kettő à cheval véve az országutat,
12    10,  VI |        velük együtt harcolt. Ez a kettő ütötte helyre az aránytalanságot
13    11,  IV |     lelkész, Varga József. Mind a kettő versíró ember volt, s a
14    11,  IV |    tollára.~Közlegény volt mind a kettő. A bátyja, Lázár Márton,
15    12,  II |         Meg volt sebesítve mind a kettő. Az inszurgens a homlokán,
16    13,  I  |      Valaki beteg? – kérdé tőlük.~Kettő nem felelt, a harmadik pedig