Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |            egy világsugár.~A gyermek felugrott az ágyból, s odafutott az
 2     1,  II |         semmit a hosszú ember, hanem felugrott egy szökéssel a bérkocsis
 3     1,  III|             csokoládéfőzéssel.~Azzal felugrott az ágyból, s egy nyolcéves
 4     1,  III|           Nárcisz.~A gyermek a szóra felugrott helyéből örömre gyúlt arccal.~–
 5     1,  III|         öregúr eltávozott, a gyermek felugrott helyéből, s elkezdett kutatni
 6     1,  III|            mögött, a szenvedő grófnő felugrott a kerevetről, s csipkezsebkendőjét
 7     3,  II |             az orcáját.~Az ifjú erre felugrott helyéről: arca elsápadt,
 8     4,  II |               Kedves Lajos!”~Az ifjú felugrott helyéről, a bámulat és meglepetés
 9     4,  III|             a másik nő után. – Azzal felugrott térdeiről.~Azt a cselédet
10     5,  V  |          leány csendesen.~Erre Vavel felugrott, s odament eléje: égő szemei
11     7,  III| Landsknechtsschild Katalin.~Most már felugrott hímzése mellől a bárónő,
12     8,  I  |             tovább az ülve maradást; felugrott, s izgatottan járt alá s
13     8,  II |             Aztán mikor rajtakapták, felugrott mellőle, és elfutott; de
14     8,  III|       eszménykép lehet.”~Vavel Lajos felugrott dühösen, s vak haragjában
15    10,  II |              mozdul már régen.~Marie felugrott a kerevetről, s odafutott.~
16    11,  IV |             toporzékoltak körülötte. Felugrott; egyet halálos csapással