Rész, Fezejet
1 1, I | nemde?~– Ellenkezőleg. Ő vetkőztetett le. Nézzék
2 1, I | gyapot nagykendő az, amelybe ő volt burkolva. Azt átviszi
3 1, II | hogy kivel van dolga. Ez az ő embere. A rendőrség álcázott
4 1, II | ugyanarra az ágyra, amelyen ő a falnak támasztva guggolt
5 1, III | hogy ön elveszett. Hisz ő azt hiszi, hogy ön a márkinőhöz
6 1, III | aggodalmat hozta eléje, mintha az ő szíve is egy harang volna,
7 1, III | felakasztottak azért, mert ő volt az „utolsó márki”,
8 1, III | vésd; soha el ne felejtsd. Ő téged az életben a legnagyobb
9 1, III | diszharmóniát, igazi most az ő lelkében kavarog, nincs
10 1, III | valami nagyon kedvére, hogy ő most egy úri hintóban kocsizik,
11 1, III | úrnak a tulajdona, akinek ő sohase hallotta a nevét.
12 1, III | kapubejárat alá gördül be.~Az ő lakása kapuján nem lehet
13 1, III | nyugalmát visszanyerve. – Az ő családi titkuk ez, amibe
14 1, IV | megmagyarázta neki Fulton úr, s ő azt egy legyező, egy kereplő
15 1, IV | neki, hogy távolléte alatt ő vigye a háziasszonyi „honneurs”-
16 1, IV | amelyik azt mondja, hogy ő nem volt az éjjel a sorompókon
17 1, IV | lát egy embertársat, akit ő megölt, anélkül, hogy gyűlölte
18 1, IV | erkölcstelenség? Hát az ő szép asszonyaik, hát az
19 1, IV | szép asszonyaik, hát az ő sima udvaroncaik nem sikamlanak-e
20 1, IV | a küludvaroknak? – Mi az ő saját fegyvereiket fordítjuk
21 1, IV | mi férfiaink harcolnak az ő férfiaikkal; a mi szép asszonyaink
22 1, IV | asszonyaink harcolnak az ő szép asszonyaikkal; s a
23 1, IV | kisleányaink harcolnak az ő kisleányaikkal. Az ön kis
24 1, IV | megnyugtatá, hogy azokkal ő fog elbánni.~– Nos hát,
25 2, I | csákóval. Az egyik padot ő foglalja el a lelkésszel,
26 2, I | Bernát urat pedig – a tyúk. (Ő szokta a feleségét „tyúkom”-
27 2, II | bezzeg ki tudja mondani az ő nevét, még olyan predikátumokat
28 2, II | grófkisasszonyt. A beleegyezés az ő részéről már megvan: csak
29 2, II | nevét?~– Igen egyszerűen. Ő maga nem auffirolja magát
30 2, II | valakijének, aki azt, amit ő írt, el tudja olvasni, de
31 2, II | cifrákhoz nem ért, ami az ő adresszén van, s az ő keze
32 2, II | az ő adresszén van, s az ő keze alól kikerül.~– Hát
33 2, II | meg tudna felelni; mert ő folytonosan szemüggyel kísérhette.~–
34 2, II | tartják, hogy a szakácsné az ő felesége. A falubeli leányokra
35 2, II | annyit a száján, hogy „az ő úrnője egy szegény árva
36 2, II | de azért mégis mindennel ő rendelkezik”.~– S nem fogadnak
37 2, II | rossz fogaival, s most már ő is hozzászólhatott a napirenden
38 2, II | semmi okunk sincs rá, mert ő nem mondja, hogy az – mindennap
39 2, II | lövöldözést, inkább mulassanak az ő rovására, s azóta minden
40 2, II | névtelen úr, ha soha se ő, se cselédei a néppel nem
41 2, II | telescopiuma elhelyezve. Ezt ő maga tudatta velem. Ezzel
42 2, II | maga tudatta velem. Ezzel ő a magasból minden udvarba
43 2, II | könyvek, nyalánkságok. Azokat ő maga osztogatja ki közöttük.
44 2, II | De mondja már!~– Minthogy ő a „disznófejű kisasszony!”~
45 2, II | maga biztos menedékéből, ő ugrott fel helyéről, s odafutott
46 2, II | hogy ki ez a dominus és az ő dominája.~Ez az „én” szó
47 2, II | úgy játszani, hogy mindig ő veszítsen, s a vendég urak
48 2, II | nasivasiba beleszólni, mert ő még senki sem, neki csak
49 2, III | volt az alispán előtt: hisz ő eddig úgy tudta, hogy aki
50 2, III | előre tudni akarnak, amit ő elmondani szándékozik.~–
51 2, III | mondta a tanítványainak, hogy ő az az ember, aki mindent
52 2, III | betétesse. Ezzel a kérdéssel ő csak nem sérthetett meg
53 2, III | hiszen én nem ijedek meg az ő pisztolyától. Nekem is van
54 3, I | morzsával a szájában énekli az „O du lieber Augustin!” klasszikus
55 3, I | a klasszikusokat. Ez az ő saját olvasmánya is: egyebet
56 3, I | tartottak. A leány számára az ő kedvenc bora, a Muscat Lunel
57 3, I | hogy az a valaki, akit ő Lajosnak nevez, éjjel ott
58 3, I | fénymázos rokokóasztal; azon ő minden reggel talál olyanforma
59 3, II | még Marie járni tanult, az ő kezét fogva.~Előre örül
60 3, II | is a magányos veréb, akit ő Dávidnak nevez. (Bizonyosan
61 3, II | felszedve a bő japonika alá; ő pedig odaült a lábaihoz,
62 3, III | érte, onnan bizonyos, hogy ő maga is halkan utánadúdolta
63 3, III | leány! Még azt mondta, hogy ő boldog! Ebből állt az egész
64 3, III | névtelen szörnyeteget az ő féltett kincse ellen?~Hát
65 3, III | megaranyozott hullámtükörre, az ő tündérálomi paradicsomára,
66 3, III | hajtott a támadó szellő. Innen ő most már száműzve van.~–
67 3, III | köszöntő óta nem töltötte az ő négy óráig tartó álmait
68 3, III | tizenegyet ütött már, s ő még fel volt öltözve.~Ekkor
69 3, III | embert be próbálok hozni az „ő szobájába” vagy a „Madame”-
70 3, III | gondolok másra, mint hogy ő halálos beteg. Nekem az
71 3, III | halálos beteg. Nekem az ő élete kell, az az első,
72 3, III | menjen, jó Henry, hiszen ha ő haragudni fog, én ott leszek
73 3, III | kocsizörgést meghallaná ő, s arról megtudná, hogy
74 3, IV | vállalkoznék erre. Megint csak ő kérdezett.~– Doktor úr,
75 3, IV | hogy el ne aludjék, amíg ő visszatér, s másvalakit
76 3, IV | besuttogott az ajtón:~– Hogy van ő?~Henry ápolta. A jó ember
77 3, IV | sohase tudott meg semmit.~Ő csak akkor mert visszanézni,
78 3, IV | kell mondani a bárónőnek. Ő nagyon szereti a mendemondát.
79 3, IV | betű se hozzá. Erre aztán ő is hazaküldte az elragadott
80 3, IV | arcán azt a búskomorságot. Ő egyetlen ártatlan tündéri
81 3, IV | művészek feltűnnek és letűnnek, ő nem gyönyörködött bennük;
82 3, IV | szemrehányó önvád, hogy íme, akit ő lesből le akart lőni, azt
83 3, IV | készíttette, csak azért, hogy az ő félelmét elűzze általa,
84 4, I | I.~Vavel gróf (ahogy ő magát levelein címezteti)
85 4, I | annak a segélyével vizsgálta ő éjjel a csillagok, nappal
86 4, I | meghívásokkal ostromolták, de ő oly határozott visszautasítással
87 4, I | hogy ne találkozzék vele. Ő látszott kerülni szomszédjait:
88 4, I | is köztük.~Karácsonykor ő is rendezett karácsonyfát
89 4, I | Ezt nem helyeselte a gróf. Ő is bőven juttatott segélyt
90 4, I | mindent jobban tud, mint ő? Érezte, hogy ez neki versenytársnője.
91 4, I | keresi. Éppen úgy, mint ő. Ezen a téren össze kell
92 4, I | mondta tollba a gróf, s ő csak egy V betűt jegyzett
93 4, I | közelléte nyugtalanítja. – Ki ő?~Külső összeköttetései által
94 4, I | sejthetünk felőle, hogy ő a Mouffetard utcai rejtélyes
95 4, I | selyemmel bélelt sírba, akinek ő a mindene, és kinek nem
96 4, I | arra gondolni, hogy egykor ő is mindene legyen ennek
97 4, I | otthon.~Mi tárgya lehet az ő ábrándozásának? Mire mélázhat
98 4, II | volt. Nem sokat ügyel az ő tudós előadására, s a feladott
99 4, II | legjobban bebizonyítja, hogy ő egy más planétáról való
100 4, II | dicső hőstettekre, amiket ő Szent Lajos keresztes hadjáratáról
101 4, II | Az nem is várta azt, hogy ő beszéljen; hanem mohó kíváncsisággal
102 4, II | a leány odakuporodott az ő üresen hagyott helyére,
103 4, II | bűbájában gyönyörködni az ő Lajosa ide feljár. A hűtelen!~
104 4, III | telescopiummal kikémlelje, ami az ő kastélya körül történik?~
105 4, III | át a teleholdat, amelyet ő a kalendáriumi arcképe szerint
106 4, III | ajtaját zárja be maga után. Ő maga visszament a csillagdába.~
107 4, III | szolgálattevő némber lehetett. Ő is a holdfogyatkozást nézte –
108 4, III | fenn csillagot vizsgálni: ő és a gróf. Ő nézte a holdat,
109 4, III | vizsgálni: ő és a gróf. Ő nézte a holdat, a gróf meg
110 4, III | álmából, s az észrevegye az ő ottlétét. Az ok már megszűnt;
111 4, III | csakugyan az történt, amit ő előre megmondott.~Egyike
112 4, III | azzal a gyermekkel, akit ő pártul fogott, azóta is,
113 4, III | oda; annak az ura volt az! Ő cimborázott velük; ő eresztette
114 4, III | az! Ő cimborázott velük; ő eresztette be azokat!” s
115 4, IV | szomszéd ház kapuira, mint ő. A hálószobájában pedig
116 4, IV | izmos férfiakkal, mint ő, s azok mind Sátán Lacit
117 4, IV | elöl-hátul és köröskörül, ő azok közül mind kitépné
118 4, IV | magát. Nemegyszer tett le ő már ilyen remeket. Hanem
119 4, IV | szobájában magára.~Amióta ő maga nem foglalta el helyét
120 4, IV | akadozott el. – Hiszen innen az ő távollétében mindent elvihettek
121 4, IV | megmagyarázom, hogy hogyan kell; ő maga asztalos, lakatos,
122 4, IV | mindig arról fecseg. Megérti ő azt, amit neki magyaráznak,
123 4, IV | kifirtatták a szomszédok, hogy ő a Sátán Laci felesége, s
124 4, IV | zsivány akárhol be tud az ő kastélyába jutni. Azok a
125 4, IV | őneki elmondja azt, hogy nem ő és nem az ő cimborái követték
126 4, IV | azt, hogy nem ő és nem az ő cimborái követték el a minapi
127 4, IV | a bárónő kastélyából az ő rejtélyes megjelenésével
128 4, V | csak jelentsem be, hogy ő a Mátyás mester.~– Igen,
129 4, V | olyan okos embernek, mint az ő ura, s egy olyan bolond
130 4, V | neki, hogy mit szeretne ő itt létesíteni.~Mátyás mester
131 4, V | csinálta a batteriái ellen, ő azon a hosszú allén minden
132 4, V | semmi golyóbis nem árthat, ő meg mind lepuskázhatja az
133 4, V | mester, hogy mit dolgozik ő a Névtelen Várban, az nem
134 4, V | az nem történt meg. Az ő társaságában csak Napóleont
135 4, V | még sokáig hallgatom az ő Napóleon-verésével, még
136 4, V | olyan bolond leszek, mint ő.~Vavel Lajos azt mondta
137 4, V | azzal a gondolattal, hogy ő minden éjszakára úgy be
138 5, I | igen nagy tévedés volt az ő részéről. Futóbetyár, lótolvaj,
139 5, I | elmulattatják, nem szorul ő többé az ő unalmas philosophemáira.~
140 5, I | elmulattatják, nem szorul ő többé az ő unalmas philosophemáira.~
141 5, I | ugyanazon az úton, amelyen ő szokta a rendes sétakocsizását
142 5, I | kellett tartania, hogy az ő lakásába is szállásoljanak
143 5, I | hol hallott vagy olvasott ő e névről valaha valamit?
144 5, I | Meg akarta mutatni, hogy ő milyen makacs, megátalkodott
145 5, I | nem kellett aggódnunk. Ő nagyon elővigyázó, és igen
146 5, I | bárónőt csalták meg, hanem ő csalja a világot; van valami
147 5, I | Szenvedélyes versenyfuttató volt. Ő tudott csak árkokat, sövényeket
148 5, I | ablakaiból átrévedezett hozzá. Ő is szeretett valaha tréfálni,
149 5, I | ma van megverve, ha pedig ő veri meg a katonát, akkor
150 5, II | nem mozdult semmi vonás. Ő csak játszotta azt, amit
151 5, II | tetszik az embereknek az, amit ő most csinált. Őneki is tetszett.
152 5, II | Azt hitte, ez már csak az ő tüze, mert az ő tavába esett;
153 5, II | csak az ő tüze, mert az ő tavába esett; s nekiindult,
154 5, II | elvesztett országát: ahol ő az egyedüli király a halak
155 5, III | tenni. – Miért akarja, hogy ő fogadja el? Miért akar az
156 5, III | fogadja el? Miért akar az ő lakásába bejutni, ahova
157 5, III | hallja meg; majd kinyitja azt ő maga.~S aztán járta a hosszú
158 5, III | jöttem.~Ez meglepte Lajost. Ő abban a hitben volt, hogy
159 5, III | belőle. A direktórium alatt ő a francia seregnél mint
160 5, III | megy a per útjára, akkor ő mint vendége fog annak a
161 5, III | Ebből következett, hogy ő egész ittléte alatt többé
162 5, III | hevében előttem elárult. Ő a szomszéd városban fog
163 5, III | el szoktak sétakocsizni. Ő rá fog önre ott lesni. Maga
164 5, III | az ön hintajának, s akkor ő bemutatja magát önnek, megállíttatva
165 5, III | elmondva egyenesen, hogy ő Barthelmy Léon, s meg akarja
166 5, III | között tisztelni.~– De ha ő azzal nem lesz megelégedve,
167 5, III | valami állatnak a nyakát.~– Ő képes lesz azt megtenni –
168 5, III | mutatom be Barthelmynek, ő sem fogja megállhatni nevetés
169 5, III | káromkodva elhistorizálni, hogy ő két hónapig lakott egy szép
170 5, III | asszonynak a házában, aki az ő irányában csupa etikett
171 5, III | juthatott észrevétlenül, s ő azt csak az utolsó nap fedezte
172 5, III | kocsiszínben volt elfoglalva, ő maga sietett csodálatos
173 5, III | térre vezetett. Ez volt az ő megszokott sétájuk helye,
174 5, III | édes érzésnek, hogy e nő az ő megkíméléseért ily önfeledten
175 5, III | kötelessége is volt tenni. – Ő is szereti azt a nőt.~Nem
176 5, III | a lovakkal a főkapuhoz; ő maga bevezette a parkba
177 5, III | is ismerek, elrabolni az ő egész világát. Nem tudok
178 5, IV | ezredesnek meg kell tudnia, hogy ő valami módon mégis rá van
179 5, IV | lakott a Névtelen Várban, ő maga volt, nem más. A statutió
180 5, IV | esperesi rangjánál fogva ő is hivatalos volt; de az
181 5, IV | is hivatalos volt; de az ő védelmében sem volt köszönet:
182 5, V | szófogadó iparkodott lenni. Ha ő megszólította, arca felderült;
183 5, V | kocsiban tegnap más ült az ő helyén? Valami ösztön (büszkeség
184 5, V | úrhölgy a kertben sétál, ő a park útjain és pázsitjain
185 5, V | sétál, – arra a jelre, hogy ő felveti a zsebkendőjét a
186 5, V | nem tekintve haladt előre, ő hirtelen a vadgesztenyefák
187 5, V | Lajosomat. Tegye őt boldoggá; ő nagyon jó ember. – Én nem
188 5, V | nagyot sóhajtott.~– Hogy ő nekem senkim és semmim! –
189 5, V | Zsófia nevét; adjátok ide az ő szolgálóköntösét, adjátok
190 5, V | szenvedélyes hangja. Maga sem tudta ő azt, hogy ennyire képes.
191 5, V | Lajos átérezte, hogyha ő most tettetne és tagadna,
192 5, VI | illusztrált műnek, amit ő már könyv nélkül ismert,
193 5, VI | leánynak igaza volt. Az ő hazája nagyságának a jelvénye
194 5, VI | jelvénye volt az a virág: az ő nemzete dicsőségének csillagait
195 5, VI | Az bizony nem Istennek az ő csapása, hanem ember csinálta,
196 5, VI | ez úton lehet gyökeresen, ő maga saját pénztárából felajánlá
197 5, VI | méltatlanul rágalmazta. De ő sokkal nagyobb lelkű, hogysem
198 5, VI | az egész vidéket, mely az ő rágalmazásától visszhangzik.~
199 6, I | csaljam magamat azzal, hogy ő még megvan: odakészítsem
200 6, I | jutott neki, hogy olvasta ő valahol, hogy akit eltemetnek,
201 6, I | jour de gloire est arrivé.”~Ő „ezt” a dalt hallotta egyszer
202 6, I | azzal a felirattal, amit ő szánt a kedvencének, s a
203 6, I | lehessen ültetni. Azokat ő maga saját kezével ültette
204 6, I | leányomat öltöztettem fel az ő leányuk ruhájába, hogy az
205 6, I | vadásztak a királyokra és az ő ünőikre, s a királyleányból
206 6, I | nagyságában, ha tudnád azt, hogy ő, aki forgatja a napok és
207 6, I | szívbe belát, s nem szorul ő se a te mentségedre, se
208 6, I | annak a szemei.~– Nevet ő most? – suttogá Marie Lajos
209 6, II | Szerencsére ez már nem az ő gondja.~Fertőszegen nem
210 6, II | mindenféle apró gondja is az ő nyakába szakadt. Megkísérté
211 6, II | Fertőszeg és vidéke számára volt ő érthetetlen különc: igazi
212 6, II | lett csirke; mert azokat ő rögtön megfőzette keményre,
213 6, II | belső hártyán. Ez volt az ő titkos levelezésének módja.~
214 6, II | eltitkolt lépésrobaját.~S ő ott a Névtelen Várban hallgatott,
215 6, II | melyben történetünk lefolyt. Ő maga a többek között arról
216 6, II | nyomán, hogy ez az ország az ő ellenségét mint szabadítót
217 6, II | tudta Vavel jól. Pedig az ő eszméinek ez volt az igazi
218 6, II | franciák, Vavel rokonai. Az ő vére fecskendi körös-körül
219 6, II | átkozzák azt a nemzetet, akit ő imád. És mindezt „egy” ember
220 6, II | rekesze rostélyát felhúzzák, s ő rohanhat elő, kikeresni
221 7, I | ember a hazában, akinek ő, az adomák Nagy Mogulja,
222 7, I | megmondá; hogy nem szokott ő olyan emberre rálövöldözni,
223 7, I | emberre rálövöldözni, akinek ő egyszer az asztalánál poharat
224 7, I | OOO ¨ O~ter — re — gi —
225 7, I | OO ¨¨¨ O ¨¨ OO ¨~
226 7, I | megjelent Marie-val elkölteni az ő finom csigalevesét, murokfőzelékét,
227 7, II | lángoló utca közepéből „Ő Maga”; a minden eddig élt
228 7, II | hitte azt az ügyet, aminek ő egész ifjú életét odaáldozá.~
229 7, II | egész ifjú életét odaáldozá.~Ő csak egyesek levelezéseiből
230 7, II | vendége várta.~– Itt van ő! Lássa meg. – Most már megláthatja
231 7, II | én az aerariummal, meg az ő pénzével? Itt tenni kell,
232 7, III | mint szép.~– S kicsoda ő? Mi ő a grófra nézve?~–
233 7, III | szép.~– S kicsoda ő? Mi ő a grófra nézve?~– Önnek
234 7, III | jól: azt hiszem. S hogy ő megérdemli azt, hogy ön
235 7, IV | Avoncourt nem szabad most! Ő mindezt milyen jól végezné!~
236 7, IV | De hát miért reszket az ő keze? Mi ütött a szívéhez,
237 7, IV | tollat, s ledobja a földre.~– Ő jön! Ő jön! Ő idejön mihozzánk.~–
238 7, IV | ledobja a földre.~– Ő jön! Ő jön! Ő idejön mihozzánk.~–
239 7, IV | földre.~– Ő jön! Ő jön! Ő idejön mihozzánk.~– De ki
240 7, IV | Lajos mondott az erdőben: „ő az én jegyesem”.~A férfi
241 7, IV | nem soká engedte azt át az ő csókjainak, elvonta tőle
242 7, IV | őérte jöttem ide ily sietve. Ő várhat. De nekem azt mondák,
243 7, IV | figyelmes hallgatója volt ő annak. A figyelmezéstől
244 7, IV | ilyen a világon, s az az ő Lajosa!~– Ez volt a mi első
245 7, IV | választottja előtt, hogy ő vetélytársnő nélkül él szívében. –
246 7, IV | csók nagy különbség!~Az ő arca régtől oly halavány
247 7, V | vendég állt a házhoz, az ő gondja volt az ellátás.
248 7, V | megmondani. Lajosra nézett.~– Ő egy igen kedves barátomnak
249 7, V | akit tavaly temettem el. Ő viszi a házam gondját.~–
250 7, V | összekelünk?~(Igaz, hogy ez is az ő háza volt: a vőlegény nem
251 7, V | Marie előtt mindent, amiben ő volt legjobban érdekelve.
252 7, V | szemébe odavágva szemével. – Ő is azt hitte, hogy én Lajosra
253 7, V | el akarná azt olvasni.~– Ő ezt még tavaly akarta önnek
254 7, V | kívül – monda Lajos.~– S ő azt kiragadta a kezemből –
255 7, V | baj az: majd elmúlik.~Már ő egyszer hozta őt ily állapotban
256 7, VI | ismét egészen felderült. Ő maga sietett azt tréfával
257 7, VI | nekem írásban adva, hogy ő Lajosnak senkije és semmije?
258 7, VI | semmije? De komolyan szólva, ő itt nem maradhat, midőn
259 7, VI | eltávozta után, úgy hiszem, ő is örömest fog inkább azzal
260 7, VI | menni, mint itt maradni.~– Ő nagyon szeretett engem –
261 7, VI | megismerteté, aminek a célját ő maga is csak most tudta
262 7, VII | hogy őt fölkeresse. Az ő konyhájában minden olyan
263 7, VII | tölgyfaszéken ült, ami egyenesen az ő számára készült, más szék
264 7, VII | magamhoz; én leszek ezután az ő kis mamája.~– Úgy?~– Ő nem
265 7, VII | az ő kis mamája.~– Úgy?~– Ő nem maradhat itt a nagy
266 7, VII | hogy legyen mit főznöm. Az ő ígérete szentírás: nekem
267 7, VII | egyebet tudnom, mint azt, hogy ő itt van. Jó helyen van. –
268 7, VIII| Hát ilyen szépek azok? – Ő persze sohase látott belőlük
269 7, VIII| helységben, sokszor hallott ő valami emberjajszó forma
270 7, VIII| hogy a pávák tesznek úgy. Ő azt nem akarta neki elhinni.
271 7, VIII| ez vajon mit jelenthet? Ő nem érti. Hanem azért csak
272 7, VIII| felporhanyítják, s megmutatja, hogy ő is ért hozzá: „óh, én egész
273 7, VIII| neki, hogy azt mondta, hogy ő azt megtanulja. Az udvaron
274 7, VIII| arra is vállalkozott, hogy ő azt is megtanulja. A konyhában
275 7, VIII| azt, s azt mondta, hogy ő mindennap hajdúkását kívánna
276 7, VIII| csókolni Marie-nak, amin ő felette nagyon csodálkozott.
277 7, VIII| megragadta. Új könyvek, aminőket ő még sohase látott. Versek,
278 7, VIII| akarta olvasni! Óh, hogy fog ő ezekbe holnap beleülni és
279 7, VIII| Katalin mondta, hogy ez az ő saját műve. „Hát te így
280 7, VIII| tanította, s kísérte csónakon az ő aranyhabok közt úszó nereidaalakját.
281 7, VIII| meg kéket látok rajta.~Ő aztán megmutatta, hogy tud
282 7, VIII| Lajost meglesni, mint neki. Ő aztán csak Katalin arcán
283 7, VIII| jól eshetik az neki!~– És ő hat esztendeig sohase dohányzott
284 7, VIII| biztosítá őt róla, hogy az ő feje attul meg nem fájdul.~
285 8, I | akadályozó” beleszól, hogy ő csutoráról nem gondoskodik.
286 8, I | generalcommando azt tudatja, hogy ő ugyan nem fogja élelmezni
287 8, I | mondta, hogy majd gondoskodik ő vármegyénként a maga zászlóaljai
288 8, I | nemes inszurgenstől, hogy ő parasztkáplártól, strázsamestertől
289 8, I | Ange-ról való mesét. Ha ő a korzikai kéme volt, akkor
290 8, I | Katalinom, minő áldozatot hozott ő akkor énértem – és Marie-ért.
291 8, I | Marie-val együtt kocsizom ki, s ő engem meg akar attól szabadítani.
292 8, I | akar attól szabadítani. Az ő önfeláldozása nélkül fel
293 8, II | végén ipszilont írni, s az „ő” betűt „eő”-vel, az „Ns”
294 8, II | semmiféle potentátnak belépni az ő beleegyezése nélkül. A nemesember
295 8, II | hármas törvénykönyv, az ő ügyeit intézi el a szolgabíró,
296 8, II | nemzeti szellem mind az ő kizárólagos tulajdona. Ő
297 8, II | ő kizárólagos tulajdona. Ő tanácskozik a megyeház termében,
298 8, II | tanácskozik a megyeház termében, ő választ tisztviselőt, országgyűlési
299 8, II | követet a megyeház udvarán, ő ád utasítást a követeinek,
300 8, II | legyen a zászlóanya: hisz ő a vezérnek a menyasszonya;
301 8, II | tisztességet Marie töltse be. Az ő zászlója ez. Neki kell a
302 8, II | gróf bandériuma, melynek ő maga volt a főstrázsamestere (
303 8, II | hiába szabadkozott, hogy ő már falatozott, künn a gyepen,
304 8, II | hogy valaki a zongorán az ő inszurgens-nótáját, a Sárga
305 8, II | meglepetésért.~És így mégis ő kapta az utolsó csókot.~*~
306 8, II | neki, kedvében jártak; de ő csak nem tudta e mosolygó
307 8, II | föl egymást rá nézve, és ő arra gondolt, mikor hosszú
308 8, II | futnunk kell valamerre, az ő utasítását várjuk be, aki
309 8, III | emberem”.~Sátán Laci volt az.~Ő maga nem mondta meg a nevét
310 8, III | gyanúját elaltassa, eleinte ő kerülte azzal a legtávolibb
311 8, III | hölgyet, igéző pongyolában, az ő szabadító megjelenésére
312 8, III | ezredemmel cantonozásra az ő helységébe tegyenek át.”~„
313 8, III | leplezze le a hölgy arcát. Ezt ő nem fogja megtenni. Ebből
314 8, III | megtenni. Ebből párbaj lesz. Ő évek óta nem fogott fegyvert
315 8, III | csapatommal megindulok éjjel az ő helységét fölkeresni. Csapatom
316 8, III | azt kigondolni, hogy az ő bálványát, az ő oltárképét
317 8, III | hogy az ő bálványát, az ő oltárképét odahurcolják
318 8, III | saskörmei ragadják meg az ő liliomszálát s támadjon
319 8, III | grófnő szerepe megszűnik: ő nem lehet semmiféle minőségben
320 8, III | praesumptiv úrnőnk kísérője. Ő megkapja a maga ötmillió
321 8, III | orvosunk a főhadiszálláson. Ő értesítve lesz már, s a
322 9, I | hová lett?~S ha még csak ő maga volna, de hát Amélie?
323 9, I | becsületét óhajtja, hogy ki volt ő ezelőtt? Ahelyett, hogy
324 9, I | foglalhatta volna el magának. De ő meg tudta védence számára
325 9, I | ilyen gyémánt jellem.~S most ő ezt a gyémántot, mikor megtalálta,
326 9, I | azt az eszmét elérni, hogy ő Lajosra nézve ne legyen
327 9, I | mosolyával bízta magát az ő védelmére, egy gyermeket,
328 9, I | aki éjszaka odalopózik az ő ágyába, s hozzásimulva kéri,
329 9, I | altassa el; – aki kezét az ő kezébe téve, mondja el utána
330 9, I | megbízott híve volt, az ő látszólagos szolgálatában?~
331 9, I | Nem tehetem.”)~Tehát ő nem teheti. – De ez még
332 9, I | útban: rátaláltam önre.~– Ő nekem levelet küldött öntül?~–
333 9, I | mindazon idő alatt, amíg ő a leányát elhagyta, legyen
334 9, I | csókjaival, és sírt.~– Ilyen volt ő, mikor még ártatlan volt!~–
335 9, I | azzá lett, Madame!~– Milyen ő? Hogy változott meg? Szép
336 9, I | Amélie-nek a mostani képmását? Ő sohasem engedte magát lefestetni.
337 9, I | mondja, hogy itt vagyok. Ő engem látni akarna. Az influenza
338 9, II | szemközt nem találkozott. Ő a mellékajtón jött ki a
339 9, II | gyermekiest.~– Látod? Ilyen volt ő, mikor elhagytam.~– Kicsoda?
340 9, II | második atyám! Miért jön ő ide?~– Azért, hogy újra
341 9, II | megoltalmazzon téged.~– S hol van ő?~– Amiért jött, már bevégezte. –
342 9, II | továbbment…~– Az lehetetlen! Hogy ő, ha ott van, ahol én vagyok,
343 9, II | a halálának spóráit is. Ő is megkapta e ragályt. De
344 9, II | szólt Marie. – S hová lett ő?~– Elment a Névtelen Várba.
345 9, II | nem félnek a ragálytól. Ő jól gondját fogja viselni.~–
346 9, II | szeretni, egyedül én. – Ugye ő nem kérdezte, mikor engem
347 9, II | mely kigyógyítsa belőle. És ő évekig ápolt, rejtegetett
348 9, II | eltemették. S most, mikor ő kriptájából kitört, hogy
349 9, II | Lajosra! Azt akarod-e, hogy ő kétségbeessék?~– Katalin.
350 9, II | Isten vigyáz-e ránk? Az ő ítéletének napja ez. Lajos
351 9, II | ítéletének napja ez. Lajos és az ő hívei kihúzták a kardot,
352 9, II | jelkiáltással, hogy „éljen az ő választottjuk!” Ha Isten
353 9, II | nem helyesli, hogy amit ő elhatározott, a jövendőt,
354 9, II | én? Hogy meghallhasd az ő szájából, hogy én vagyok
355 9, II | szelíden szólt:~– És ha ő így szólna tefelőled, én
356 9, II | aki útra készül oda, ahol ő lakik már, attól hadd izenjem
357 9, III | A katona ismét imádja az ő bálványát.~Az a múlt éjszakák
358 9, III | egynek megmondtam a jelszót, ő visszamondta a magáét; arra
359 9, III | levelet, átadtam neki, s ő menten elhozta rá a választ.~–
360 9, III | helyreállítani.~Hát akkor az ő ábrándképéből mi lesz?~Azok,
361 9, III | A béke angyaláról – az ő angyaláról – egyik sem akar
362 9, III | sátorába, s aludjék egyet. Ő azalatt maga fogja végezni
363 9, III | legelészni kezdett a buja fűben, ő leakasztá válláról a karabélyt,
364 9, III | körömfaladékot. Milyen nagyon gondol ő rám!”~Az öszvér csengettyűje
365 9, III | Cambray itt van. S most ő vigyáz Marie-ra. Lehet,
366 9, III | csapatot kapitányára bízta, s ő a kiválasztottakkal megindult
367 10, II | okos ember. Előre látta ő, hogy a „mon petit garçon”,
368 10, II | garçon”, ha megtudja, hogy ő itt van, senki által le
369 10, II | megszentségteleníteni: az ő leányszobáját.~Odasietett.
370 10, II | ravaszul ki tudta játszani az ő kedvencét, az ő imádott
371 10, II | játszani az ő kedvencét, az ő imádott bálványkáját, hogy
372 10, II | tör hozzá, meg ne tudja az ő dögvészes fekhelyét közelíteni.
373 10, II | csengethetsz neki, majd ő kiszolgál. Én nem őrizlek
374 10, II | lámpánál a gyertyát, s aztán ő a puskát, Marie a szövétneket
375 10, II | végig. Marie volt a bátrabb; ő ment elöl Lizett ajtajáig.~
376 10, II | rátaláljanak Lizettre. Mikor ő alszik, akkor nincs elrejtve.
377 10, II | aki vezetni fogja. – Ez az ő parancsolatja!~– Engedelmeskedem
378 10, II | engem ide küldött, hogy az ő kincseit, ahol találom,
379 10, II | a kijelölt menedékig az ő legdrágábbját: de én mást
380 10, II | asszony nem árulta el az ő kincseit, hanem elrejtette,
381 10, II | siessen ide minél előbb; ő ismeri e zár fortélyát,
382 10, III | Cythere dandárához tartozott ő is.~La Barbe Hector kozák
383 10, III | Ma santé est bonne. Hogy ő egészséges. La temps est
384 10, III | életükben. A szegény emberek az ő nyakörveikbe dugták a folyamodásaikat,
385 10, III | allegóriában pedig, ahol ő játszta a Folie-t, bolondult
386 10, III | szépségére, s egy estélyen, amit ő adott, megtiltotta neki
387 10, IV | irányban folyik, amelyen ő haladt. Tehát mind a két
388 10, IV | volt az égő bozót, s abbul ő folyvást új csóvákat hajigált
389 10, IV | tűzijátéknak, amit ezúttal ő rendezett a hajdani patrónusa
390 10, IV | tiszteletére. Valószínűleg ő maga is bele fog égni.~Hanem
391 10, IV | levelek valamelyikét, miket ő két küldönc által két különböző
392 10, V | trombitáltatott, s azonnal megindított ő is egy portyázó csapatláncot
393 10, V | árulása tehát tökéletes. Ő magát Vavelt hozta a nyakamra. –
394 10, V | Annyi katonai ismeretet ő is feltett ellenfeléről,
395 10, V | a nevével dicsekedik, s ő is kicserélte vele ez udvariasságot.~–
396 10, V | első vágást.~Hanem biz az ő acélja rosszabb volt amazénál.
397 10, V | a másik vágás már nem az ő számára volt rendelve. Kicsavarta
398 10, V | hangzó puskalövéseket, s ő is azt vette ki abból, hogy
399 10, V | csapatját magával ne sodorja, ő maga vágtatott kísérőivel
400 10, V | dsindsásban fölköttesse. Ő nem ellenség volt, hanem
401 10, V | ellenfele előkészületét. Ő is kihúzta hát nyeregkápájából
402 10, V | Fervlans ír „Thémire” felől. Ő is fojtást gyúrt abból,
403 10, V | és Grassini nem fogja az ő kedvéért da capo elénekelni
404 10, VI | elferdült ajkakat nem látta ő soha. Ez az egész tekintet
405 10, VI | Hanem a lovag ráismert az ő arcára a parasztfejkötő
406 10, VI | veszélyeztetett helyről: ő tudja, hogy hova lett az
407 10, VI | szívét meg nem gyógyítja az ő szerelme soha. Ha ezt a
408 10, VI | Vavel között állni, mert ő volt annak megindítója!~
409 10, VI | Az volt csak nagyra az ő soproni legényeivel! Túltesznek
410 10, VI | vele, ha felnyitod azt, s ő látni fogja, hogy ami benne
411 10, VI | hamu. Óh, hányszor kért ő engem erre!~Azzal megcsókolgatá
412 10, VI | megcsókolgatá szíve szerint az ő szerelmes menyasszonyát,
413 11, I | Marie-tól azontúl el ne váljon. Ő maga nem kísérhette kedvesét
414 11, I | egymással levelezni.~De bizony ő az ígérete első felét nem
415 11, I | Sophie!” Rég azt akarta ő már!~Aztán Katalin elbeszéli
416 11, I | minden veszélytől. Ez az ő mindennapi látogatásuk,
417 11, I | mulatságuk, vigasztalásuk. Az ő imájuk védni fogja az ő
418 11, I | ő imájuk védni fogja az ő egyetlenüket.~Lajos lóháton
419 11, II | Mihály volt az alezredesük. Ő maga vágtatott elöl, s két
420 11, II | barátim! – kiálta, mikor már ő maradt utolsó katonának
421 11, III | maradnia az ispitályban. De biz ő, amint meghallotta, hogy
422 11, III | neki több medicina, megy ő verekedni, hol a fegyvere? –
423 11, III | akinek kellett. Hol vegyen ő mármost fegyvert? Elment
424 11, IV | által viselt bajusz.~Az ő kedvenc alkotása volt az
425 11, IV | der neue Rákóczi”-nak.~Az ő ajánlata az volt, hogy az
426 11, IV | Hisz ez tábornok volt, ő pedig csak egy országnak
427 11, IV | célpontnak rakta volna fel. És ő hidegvérrel nézte az ütközetet,
428 11, IV | szeméből kicsordult a könny. Ő is ott lehetett Landsknechtsschild
429 11, IV | csak közvitéz volt már, ő nem volt vezér) támadt egy
430 11, IV | lemondásból lehetett megismerni az ő magas lelkét (a nádorét),
431 11, IV | hanem azért a nagy bajban ő is tudott vezér lenni; összeszedte
432 11, IV | ellenség kezéből; akkor ő maga is olyat kapott a fejére,
433 11, IV | nyerített gazdája után. Azt ő maga nevelte fel; nem is
434 11, IV | ahol senki sem vezényelt, ő legalább osztozott a saját
435 11, IV | Geramb ezredes, hogy az ő rendes lovassága annyira
436 11, IV | zászlótartó maga attakíroz, s ő keresi a sűrűséget a csatában,
437 11, IV | bosszantották ifjabb ismerősei, ő is ott volt Győr alatt mint
438 11, V | próbának. Hát csak feltartotta ő is a pallosát.~Sámsonverő
439 11, V | kommandérozni. De nem is ő kommandérozott azoknak,
440 11, V | legjobb futó volt, mikor ő maga minden mást megelőzve,
441 11, V | kiabálta be minden házba, hogy ő maga menekült meg egyesegyedül
442 11, V | bizonyosan hirdette, hogy az ő zászlóaljuk volt az egyetlen,
443 11, VI | visszavonulás volt, azt már ő a sziget farkáról nézte.~
444 11, VII | melyik az utóhad, mert ő maga sem tudta, hogy merre
445 11, VII | igen széles látköre volt. Ő egyenes összeköttetésben
446 11, VII | nádor állt a dandár élére, s ő vezette a hídon keresztül
447 12, I | Lajosnak semmi rész nem jutott.~Ő csak Veszprémig jött Meskó
448 12, I | hét múlt el azóta, hogy ő csapatjával együtt eljött
449 12, I | nyugtalanítá, hogy mi történt az ő szeretteivel.~Mi történt,
450 12, I | szívszakadva a galambját, mint ő azt a derék embert. Meg
451 12, I | hogy a wagrami csatában ő is elesett. És vele együtt
452 12, I | Ki mondta önnek, hogy ő hercegasszony? – kiálta
453 12, I | alispán is ott van?~– Ott ám. Ő is kapitulált, de az asszonyságok
454 12, I | generális azt felelte, hogy ő jobban ismeri azokat a dámákat,
455 12, I | akit mostohája megvert.~Az ő mostohája: a sors.~– A bizony:
456 12, II | cserébe az én hölgyeimet az ő hölgyeiért. Egyéb kívánságom
457 12, III | kitűnő paripája lehetett, ő maga nevezetes távlovagló,
458 12, III | nem szükség kérdezősködni. Ő toalettjét csinálja, uram!~–
459 12, III | azt megtudni, mert elájul. Ő nagyon ideges. És aztán
460 13, I | a másnap reggelre, hanem ő is felkapott a lovára, s
461 13, I | hadvezérek vesztettek is: ő diadalmaskodott. Azt az
462 13, I | senki le nem bír győzni, ő legyőzte azon a téren, ahol
463 13, I | előveszi a zokogás. Csak ő maga, csak a beteg kacag.~
464 13, I | csókolja; hanem őhozzá. – Ő az első. Ő az, aki előtt
465 13, I | hanem őhozzá. – Ő az első. Ő az, aki előtt térdre veti
466 13, I | az égi üdvnek verőfénye.~Ő is magához ölelte Lajos
467 13, I | Ha ki tudtál ragadni az ő kezeikből, ki tudsz ragadni
468 13, I | csókolja meg.~– Csókold meg: – Ő nekem nagyon jó kis anyám.
469 13, I | Küldjétek be hozzám Sátánnét. – Ő majd felöltöztet; jobban
470 13, I | fel ágyában, s még aztán ő kérdezte tőle aggódva:~–
471 13, I | mennyire ment már, amióta ő távol van.~Az ő kedvenc
472 13, I | amióta ő távol van.~Az ő kedvenc kék ruhája volt
473 13, I | ruhája volt rajta.~Azok az ő átlátszó finom ujjai csak
474 13, I | halmoznak egy országra, az ő rovására írjatok fel? hogy
475 13, I | éhező azzal vádolja, hogy ő eszi meg a kenyerét? minden
476 13, I | kenyerét? minden sebesült, hogy ő fürdik a vérében? minden
477 13, I | vérében? minden rab, hogy ő tartja bezárva? s aztán
478 13, I | másképp gondoskodott az ő választottjáról.~ ~
479 13, I | most egy másik is zöldült.~Ő kívánta így, hogy fektessék
480 13, I | Emlékezik rá, hogy látott ő egyszer egy jelvényt, amit
|