Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |        férfi. – Azt tudja, hogy anyja grófné és palotája van;
 2     1,  I  | ártatlan gyermektől, aki még az anyja nevét sem tudja.~– Azt elhiszem,
 3     1,  I  |         tudja, hanem ha tart az anyja két-három szeretőt, fogadom,
 4     1,  III|          mely megmondta neki az anyja palotájának a nevét.~– Mármost
 5     1,  III|     hogy annak eszébe jutott az anyja lakása, s most viszi hozzá
 6     1,  III|     itthagyta; aki nem tudta az anyja nevét, meg a szállását,
 7     1,  IV |     azzal a legyezővel, amit az anyja mint uralkodói jelvényt
 8     1,  IV |    kézbe nem fog jutni, mint az anyja kezében volt – mondá rá
 9     2,  II |         kap addig enni, amíg az anyja hazakerül; a rektor pedig
10     3,  IV |          mint egy gyermekkel az anyja.~– Csendesen alszik! – vigasztalá
11     7,  III|         világ elől, mert aki az anyja képét látta, egyszerre ráismer. –
12     7,  III|    hagyni a háznál! – Akar-e ön anyja lenni az elhagyott leánynak? –
13     8,  II | leánykák viselnek.~Ezekre saját anyja maga hímezte fel a „három
14     8,  III|         Amélie képét, akitől az anyja már hat év óta úgyis elszokott,
15     9,  I  |     emlékül az a leány, akit az anyja idegen házak kapubejárata
16    10,  II |       ennek a szegény fiúnak az anyja.~– Óh, az nagyon jó lesz: