Rész,  Fezejet

 1     2,  I  |            ki egy szép szónoklattal várta méltóságodat, de amit itt
 2     2,  III|            megint egyedül maradt, s várta, hogy mi lesz már.~Kis idő
 3     3,  II |        pictusban lapozgatott, s úgy várta be az időt, amikor a kétszeri
 4     3,  IV |        reggel, mikor fölébredt, ott várta a hazaküldött orvosi szereinek
 5     4,  II |             a virágoknak.~Lajos azt várta, hogy a leány tapsolni fog
 6     4,  II |     leánynak mit mondani. Az nem is várta azt, hogy ő beszéljen; hanem
 7     4,  III|       megmaradt.~A csillagász tehát várta az obszervatóriumból, hogy
 8     4,  V  |             hogy igen jó!~Este alig várta, hogy kísérletet tehessen
 9     5,  II |             and’res Madl”.~Mindenki várta, hogy az inszurgens rovat
10     6,  I  |       viszony.~Egy reggel hasztalan várta Henryt a gróf a vívóteremben.
11     7,  II |          mint a lesben álló tigris, várta ugrásra készen, meglapulva
12     7,  II |      szobájáig, ahol bámuló vendége várta.~– Itt van ő! Lássa meg. –
13    10,  III|    eltávozott. Künn négylovas hintó várta. A chien de Vienne relével
14    11,  III| mozdulatlanul állt, mint a fal: úgy várta a közeledő ellent. Az vágtatva
15    12,  I  |      hírmondója.~Noé a bárkában nem várta nagyobb szívszakadva a galambját,