Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |       Sajnálom, hogy nem mehetek önnel tovább; de én már nagyon
 2     1,  III|          úrhoz.~– A grófnő óhajt önnel szót váltani.~S azzal kezét
 3     1,  III|         van a szíve, Cambray úr. Önnel nem lehet a megkezdett hangon
 4     1,  III|          volt egy jó barátja, ki önnel egy szálláson lakott. Ez
 5     4,  III|     Ugyan sajnálom, bárónő, hogy önnel ez a kellemetlenség történt,
 6     4,  III|      tartozásomat leróvom. Isten önnel!~S azzal utánozhatatlan
 7     5,  III|         igen fontos beszédem van önnel. Válaszoljon, hány órakor
 8     5,  III|       rajtam azt, amit én tettem önnel, mikor a legkomolyabb pillanatban
 9     5,  III|      alatt többé nem kísérté meg önnel találkozni.~– Amiért önnek
10     5,  III|             Azt is megismertetem önnel. De most már beszéljünk
11     5,  III|   megtudhatta.~– Régóta kívántam önnel megismerkedni – folytatá
12     5,  III| mindenesetre találkozni kívántam önnel. Azért kaptam az alkalmon,
13     5,  III|         kaptam az alkalmon, hogy önnel most véletlenül találkozhatom.
14     8,  III|        most rátérek arra, ami az önnel közlendő utasításom. Ön
15     9,  I  |        ön szállva? Együtt megyek önnel oda. Hát mért nem szól ön?~–