Rész, Fezejet
1 1, I | A bizony. Hát mit akar ön itt, kicsike? – kérdé az
2 1, I | mamához akarok!~– Hát ki az ön mamája? – kérdé a magasabb
3 1, I | betanítani.~– De hát hogy kerül ön ide, kis comtesse? – kérdé
4 1, I | gyügyögtetni: – Ne féljen ön semmit! Ah, hogy át van
5 1, I | szállásunkra; hiszen tudja ön!~– Eh! Egy jó ötletem támadt.
6 1, I | Engedjen előre mennem. Amíg ön bezárja a kaput, én előresietek,
7 1, I | kacagott fel az öregúr. – Ön csak nem nézi valamelyikünket
8 1, I | serpenyővel.~– De hol vette ön hozzá az égő parazsat?~–
9 1, I | csak kedveském: szokott ön imádkozni, mielőtt elalszik?~–
10 1, I | tovább nem maradhatunk. Tudja ön, mi történt a herceggel?~–
11 1, I | Holnap fogják kivégezni. Hát ön mit fedezett fel?~– Oroszlánnyomon
12 1, I | vagyok, hol lehet?~– Vegye ön elő a térképet. Majd rávezetem
13 1, I | útvonalat pontrul pontra, amerre ön akadálytalanul odafuthat.~
14 1, I | éjjel – mondá az utóbbi.~– Ön magával fogja vinni az acélszekrénykét.
15 1, I | utolsó szükségben fogja ön felhasználni. Minden hónapban
16 1, I | kívánni fogja, használjon ön fel nagyobb összeget is.
17 1, I | fel nagyobb összeget is. Ön tudja, hogy mi forog kockán.
18 1, I | hagyva.~– Mihelyt túl lesz ön Frankhon határán, értesítsen
19 1, I | Addig nyugtalan leszek. Amíg ön nem tudósít, mindennap álmodni
20 1, I | nagyon meg vagyok jegyezve. Ön még új ember; nincsen beírva
21 1, I | fiatalembereknek való. Gondolja meg ön, hogy mi sors vár önre!~–
22 1, I | Számot vetettem vele.~– Ön el lesz temetve: olyan jól,
23 1, I | addig.~– Az, hogy megvénül ön, még a kisebbik baj. De
24 1, I | álmodni sem. Gondolt-e már ön erre?~– Egy idegen planéta
25 1, I | magamat tekinteni.~– Nyújtsa ön a kezét. Ön nagyobb hőstettre
26 1, I | tekinteni.~– Nyújtsa ön a kezét. Ön nagyobb hőstettre szánja
27 1, II | részeg módra.~– Nos? Mi az? Ön le akar engem szorítani
28 1, II | engem szorítani a járdáról? Ön azt akarja, hogy én lépjek
29 1, II | Olyan polgár vagyok, mint ön! Nem vagyunk-e egyenlők?~
30 1, II | hazajutás, annálfogva tegyen ön inkább egy szívességet a
31 1, II | a házi békét. Csak bízza ön magát erre a bérkocsisra.
32 1, II | holnap ilyenkorig visszakapja ön a kocsiját, lovait, köpenyét,
33 1, II | s annak majd elmondhatja ön, hogy mit álmodott. A rendőrbiztosnak
34 1, II | rendőrbiztosnak ne mulassza ön el átadni a legszívesebb
35 1, II | részéről. Addig pedig viselje ön magát helyzetéhez méltó
36 1, II | hidegvérrel. Hogy jól tudjon ön aludni, szépen bekötjük
37 1, II | szemeit, s ha mégsem tudna ön elaludni, kezdje el magában
38 1, III| nevelőnőt zsémbelni. Ugye ön nem szokott zsémbelni? Pedig
39 1, III| tegnapról. Azt bizonyosan ön hagyta ott. Az jó lesz nekem
40 1, III| puncsot. Meg nem engedem, hogy ön fárassza magát a csokoládéfőzéssel.~
41 1, III| nem is tudhatja még, hogy ön elveszett. Hisz ő azt hiszi,
42 1, III| Hisz ő azt hiszi, hogy ön a márkinőhöz ment gyermekbálba,
43 1, III| folytatják a táncot reggelig. Ön után ma délig nem is fognak
44 1, III| fognak tudakozódni.~– Ejh, ön csakugyan szeretetreméltó.
45 1, III| igen szép! Majd meglátja ön. Ugye, eljön velem a mamához?
46 1, III| kérdeztem, hogy nem akar-e ön megölni? Este mindig nagyon
47 1, III| mert nagyon szép ember. De ön meg olyan jó. Azt szeretném,
48 1, III| olyan jó. Azt szeretném, ha ön az én atyám volna.~Az öregúr
49 1, III| semmitől.~– Addig mulassa ön magát a bubával.~– Nagyon
50 1, III| Hát a virágokat szereti-e ön?~Azzal eléje hozott egy
51 1, III| gyúlt arccal.~– Ah! Nézze ön! Erről a szóról eszembe
52 1, III| des Narcisses-ban! Tudja ön, hol van az?~– Híréből ismerem.~–
53 1, III| Akkor egyenesen hazavihet ön, kérdezősködés nélkül. –
54 1, III| Gargantua történetét.~– Zárja be ön belülről az ajtót; s csak
55 1, III| parancsolá a kocsisnak –, aztán ön elmehet. A márki úr a mama
56 1, III| suttogá a kisleány. – Ön lépjen be elébb; én hátramaradok.
57 1, III| barátom”. Hálát fogok ön iránt érezni, amíg élek.
58 1, III| egykedvűen a foglyának –, hogyha ön netalán abban a gondolatban
59 1, III| van árulva. Valljon meg ön mindent őszintén. Ez az
60 1, III| összefogdosnak. Hát csak mondja ön, uram, kinek a gyémántjait
61 1, III| ámbár elég szabályellenes. Ön a királynéját rochiroztatja.
62 1, III| rochiroztatja. De hát ahhoz mit szól ön, hogy a múlt este önök ketten
63 1, III| tudta venni; hanem azután az ön barátjáé a kivitel minden
64 1, III| és adatok vannak rá, hogy ön a titokba be volt avatva.~
65 1, III| azért mégis tudjuk jól, hogy ön tegnap barátjától egy cédulát
66 1, III| engedje használni!~– Mondja ön inkább: bámulatos és lesújtó
67 1, III| Cambray – s úgy hiszem, hogy ön sem fog ezért megneheztelni,
68 1, III| Maradjunk csak a tényeknél. Ön ellen be van bizonyítva,
69 1, III| be van bizonyítva, hogy ön egy szövevényben részes,
70 1, III| életét. Ha egyszer meg talál ön betegülni, meglássa, hogy
71 1, III| az az ember, s ezt csak ön által tudhatjuk meg.~– Azt
72 1, III| én magam sem tudom.~– Azt ön jól tudja. „Tanúnk” tudósítása
73 1, III| Tanúnk e szót hallotta az ön szájából, s ön megmutatta
74 1, III| hallotta az ön szájából, s ön megmutatta a helyet a térképből
75 1, III| Cambray úr. Beszéljünk okosan. Ön bankár. Legalább annak van
76 1, III| felfedezni. Ha megmondja ön, hogy hol van az a hely,
77 1, III| van az a hely, ahova az ön barátjának ajánlva van elrejtőzni,
78 1, III| ajánlva van elrejtőzni, ön oly magas érdemeket szerez
79 1, III| mesével határosak. Akar ön a kormány pénzműveleteinek
80 1, III| önnek adják által? Akarja ön a hadsereg egyenruhaszállítását
81 1, III| önnek nem kell pénz. – Ön nem is bankár. – Ez csak
82 1, III| bankár. – Ez csak mese. – Ön sértett ellenfél. Mellőzött
83 1, III| Mellőzött tehetség. Mondja meg ön, mi a nagyravágyása? Kormányzó
84 1, III| Kormányzó akar lenni? Mondjon ön bármi nagy hivatalt! Holnap
85 1, III| önnek, Cambray úr, hogy ön vonakodása által a fejét
86 1, III| Marquis d’Avoncourt! Tudja-e ön, mely országba szökött önnek
87 1, III| pedig, hogy hová lettek az ön szökevényei, majd kitudja
88 1, IV | súgta fülébe:~– Hagyja el ön egy percre a társaságot;
89 1, IV | szeszélyesen.~– Hát mért mondja ön ezt nekem? Nincs önöknek
90 1, IV | rendőri intézmény. Mindegy. Ön magára ölti a világot, s
91 1, IV | Semmi kétségem afelől, hogy ön egy év alatt közelükben
92 1, IV | azután rájuk akad, akkor ön tudni fogja további teendőit.
93 1, IV | kedélyű; ez kész áldozat. Az ön szép szemei elhozzák számára
94 1, IV | Minket tudósítani fog ön mindenről, ami történik.
95 1, IV | fogunk játszani. Azt tudja ön, hogy a mi kezeink Európa
96 1, IV | is elmenni oda, ahol az ön művére fel kell tenni a
97 1, IV | koszorút. Tehát induljon ön rögtön. Egy veszteni való
98 1, IV | magammal?~– Sehogy! Mit gondol ön? Hisz Amélie-t már ismeri
99 1, IV | leányomat? Csak nem kívánja ön?~– Hát nem elég jó gondviselés
100 1, IV | a „rezsim” az oka, hogy ön tizenöt éves korában férjhez
101 1, IV | adósságot. Mit tehetett ön?~– Tehettem volna azt, hogy
102 1, IV | szolgálatában vérzeni el. – Mit akar ön? – Hát a katona, aki embert
103 1, IV | az ő kisleányaikkal. Az ön kis Amélie-ja históriai
104 1, IV | felemlegetni előtte.~– Aztán, lássa ön, Madame – folytatá Fervlans,
105 1, IV | fényes sikerrel folytat ön és a leánykája: éppen a
106 1, IV | adni; mert ha ma azt mondja ön: „nem játszom tovább!” ezen
107 1, IV | van bízva, teljesen: akkor ön annak az összegnek, amit
108 1, IV | egy kis áldozatot. Azzal ön függetlenné teheti magát,
109 1, IV | egy szépen írt levelet az ön számára, melyet senki sem
110 1, IV | fog önön kívül elolvasni. Ön pedig annyiszor, amennyiszer
111 1, IV | titkunkra vonatkozó célzást ír ön benne, akkor a levele nem
112 1, IV | most mindjárt megírhatja ön hozzá búcsú fejében.~Thémire
113 1, IV | levélkét. – És most küldje el ön Jocrisse-t, hogy hozzon
114 1, IV | Jocrisse-t, hogy hozzon az ön számára egy bérkocsit. A
115 1, IV | hölgyek átöltözhetnek. Ha ön nem tudná még, majd tudja
116 1, IV | dolgokban tanácsot, holott ön miniszter lehetne és akadémiai
117 1, IV | elrejtőzve tán.~– Thémire! Ön érzelegni kezd. Ez nem katonának
118 1, IV | Becsületemre asszonyom! Ön érzeleg, mint egy német
119 2, I | hogy:~„Kisztihand.”~– Ah, ön beszél németül?~– Beszélek –
120 2, I | nevetett a baronesse. – Ön az az úr, aki mindenre tud
121 2, I | úrhoz –, hogy sokat fog ön velem foglalkozni, azért,
122 2, II | a vármegye fizetését; ha ön a vármegye harangja, akkor
123 2, III| gróf. Útját állta neki.~– Ön a patvarista? – kérdé a
124 2, III| S aztán ha ügyvéd lesz ön, akkor megfogadom fiskálisomnak
125 2, III| egy utasítást kérek öntől. Ön jogtudós. Megadhatja.~–
126 2, III| eladó a birtoka. Akkor, ha ön egy ilyen darab földet megvásárol,
127 2, III| Köszönöm. – Még egyet. – Ha ön ügyvédem leend: mit fog
128 2, III| ügyvédem leend: mit fog ön tenni, hogy engem ebből
129 3, III| reszketett.~– Igazán meg akarja ön azt az állatot ölni? – kérdé
130 3, III| az elfelejti az úszást. Ön ezentúl irtózni fog e tótul.~–
131 3, III| már száműzve van.~– Menjen ön fekünni – monda Lajos a
132 3, III| Így hítta a leányt.)~– Ön az, Henry? Hát mit akar?
133 3, III| oly beteg lett! Hogyan? Ön azt mondja, hogy talán meg
134 3, III| akar tenni, Madame?~– Ha ön nem mer elmenni az orvosért,
135 3, III| következik. Én megyek, és ön kísérni fog.~– Szent atyám!
136 3, III| megteszem.~– És ha nem teszi, ön öli meg a grófot.~– Az megint
137 3, III| Az megint igaz.~– Aztán ön nem tesz semmit. Én teszem,
138 3, III| se zivatartól: gyújtson ön lámpást, s vegyen egy jó
139 3, III| hintóba.~– Hogyan tenné ön azt? Hisz a kocsizörgést
140 3, IV | stimulantiákat.~– Óh, csak siessen ön!~– Öt perc alatt odaérünk
141 3, IV | rézpénzt, vegyest.~– Nézze ön! – szólt büszkén. – Nekem
142 3, IV | orvosra.~– Ki az? Kicsoda ön?~– Én vagyok a doktor. A
143 3, IV | hanem az öklét.~– Mit keres ön itt? Ki hítta önt ide?~–
144 3, IV | kiáltozva: – Miért tette ön ezt velem?~Hanem a doktor
145 3, IV | eszméletéhez tért.~– Ugye, meg fog ön gyógyulni? – rebegé a leány,
146 3, IV | betegnek.~– Ha azt akarja ön, hogy meggyógyuljak – monda
147 3, IV | kísértse meg. Én ott leszek az ön közelében. Őrködni fogok,
148 3, IV | betegségemnek?~– Igen.~– Ön aztán elmondta, hogy engemet
149 3, IV | s elfogatta azt: nézze ön, itt van a képe. Ez a könyv
150 3, IV | Ugyebár, a jövő nyáron nem fog ön többé félni a tó vizétől?~
151 3, IV | örömét visszaadja.~– Át fog ön egyszer vinni a bárónőhöz? –
152 4, I | volt írva:~„Megbocsátja ön nekem, ha a nagylelkű adományához
153 4, I | ez vagy azt jelenti, hogy ön az egész tervem alapelveit
154 4, I | levélben ez állt:~„Uram! Ön jól tudja, hogy az ön védencének
155 4, I | Uram! Ön jól tudja, hogy az ön védencének az apja nem más,
156 4, I | a következő: ha helyesli ön azt, amit tettem, akkor
157 4, I | jönni az anyjához; ha pedig ön is elítéli azt, akkor továbbra
158 4, II | felnyitá előtte.~– Lássa ön. Ez az ön kertje. Most van
159 4, II | előtte.~– Lássa ön. Ez az ön kertje. Most van önnek is
160 4, II | sóhajtott.~– Hát mért sóhajtott ön most? Nem örül neki?~– Nagyon
161 4, II | megköszönni.~– Hiszen már tette ön azt.~– Az csak hang volt. –
162 4, II | csak hang volt. – Szóljon ön. Lát itt bennünket valaki?~–
163 4, II | megakadályozta.~– Hagyja ön arcát fedetlenül. Itt senki
164 4, II | innen a kertészeket, azalatt ön idejöhet aggodalmatlanul.
165 4, II | papírra írt valamit.~– Mit írt ön?~A leány el hagyta olvasni.~
166 4, II | kíváncsisággal kérdezé:~– Ah, mit néz ön itt ezzel a nagy csővel?~
167 4, III| s nem vittek el semmit. Ön elég jókor jött segélyemre.~–
168 4, III| fel tőle szépen; amikor ön megzavarta egyezkedésünket.~–
169 4, III| volt tőlük; de ne vesződjék ön velem – szólt a bárónő,
170 4, III| érvágáshoz – monda Vavel.~– Ah. Ön uram?~– Valamikor tanultam
171 4, III| sebészi eszközeim.~– Ah, ön arra is gondolt, hogy itt
172 4, III| tehetem-e én meg?~– Ah! Ön akarna segédkezni? Nem fél
173 4, III| néhány percig.~– Ne vesződjék ön velem – suttogá a hölgy,
174 4, III| be az erkélyajtón.~– Ah, ön ezt távcsővel látta meg? –
175 4, III| varázslatteljes tekintetével.~– Lássa ön, milyen bolond vagyok én?
176 4, III| kívánt tőle.~– Ne szóljon ön arról, ami ez órában itt
177 4, III| börtönöznék be rögtön..~– S ön ártatlannak tartja őt e
178 4, III| kézszorítása fogadott.~– Nézze ön: a másik pártfogoltam is,
179 4, III| felszínen.~– Tehát nagyon kérem, ön se szóljon e mai találkozásunkról
180 4, III| azóta bizonyosan aggódik ön miatt valaki.~– Igen. A
181 4, III| arra kérem, ha eltávozik ön, zárja be maga után a kapuajtót,
182 4, III| álmában kiáltott valamit, amíg ön oda volt; jól hallottam
183 4, IV | szép szomszédnőt nem nézi ön?~– Nem nézem.~– Miért nem
184 4, IV | nézem.~– Miért nem nézi ön?~– Mert sem annak nincs
185 4, IV | józansággal monda Marie-nak:~– Ha ön soká fog a távcsőbe nézni
186 4, IV | lennék is, nem szeretne-e ön akkor is úgy, mint a fakír
187 4, IV | lőfegyvereihez.~– Kicsoda ön? Hogy jön ide? Mit akar? –
188 4, IV | karjait.~– Hát mért jött ön ide?~– Először is azért,
189 4, IV | Rabmunka ez.~– De hogy tudott ön a bezárt ajtón bemenni,
190 4, IV | dolgomat.~– Még nem végezte ön el – szólt Vavel, s szekrényéhez
191 4, IV | nincs megromolva. Hagyja ön el ezt az utat, amely…~–
192 4, IV | pokolba vezet.~– Kezdjen ön valami mesterséget; én kész
193 4, V | szeretném megtudni, hogy képes-e ön azt, amit én kívánok öntől,
194 4, V | megnyugodva a gróf. – De nem akar ön némi kis rajzot készíteni
195 5, II | szerepében föllépjen?~– Ön nekem nagy bajt csinált
196 5, II | Hogyan?~– Azáltal, hogy ön ezt a kifejletlen vadembert
197 5, II | az én büszkeségem. Menjen ön, nagy bohó! Az egész nevelési
198 5, II | összetenni tanítottam, addig ön dudaszóval táncolni oktatta.
199 5, III| éppen úgy ne csodálkozzék ön, mint én nem csodálkoztam
200 5, III| nagysága kimenti. Akkor ön szabadított ki engem egy
201 5, III| megállt a hölgy, és elkezdé:~– Ön tud valamit Barthelmy Léon
202 5, III| s azt súgá fülébe:~– Nem ön az, aki elszöktette Barthelmy
203 5, III| Azt pedig tudni fogja ön tán, hogy én Barthelmy úrral
204 5, III| egész világ azt hiszi, hagy ön Barthelmy Ange elszöktetője.~–
205 5, III| Barthelmy Ange elszöktetője.~– Ön is?~– Én? Talán – nem. Hanem
206 5, III| kérdésére, ki az a hölgy, akivel ön együtt szokott kikocsizni~–
207 5, III| azokban senkit sem fognék ön elé helyezni. Azonban hát
208 5, III| professzionátus katona, ön pedig egy tudományoknak
209 5, III| folytatá:~– Az mindegy. Ön lehetett valamikor jó lövő
210 5, III| rangját megkapta ezredénél, ön tudni fogja a szokást, hogy
211 5, III| egyszerre elhallgatott.~– Ön most megtorolja rajtam azt,
212 5, III| azt a veszélyt, amelyet ön elhárított a fejemről.~–
213 5, III| minden erőszakos föllépéstől ön ellenében visszatartsam.
214 5, III| alatt bele ne kössön. Mert ön is, mivelhogy a bérletszerződését
215 5, III| futó mosolyával elárulta.~– Ön megértheti, hogy ezt a felfogást
216 5, III| összeverekedni, higgye el ön, hogy csupa önszeretetből
217 5, III| Vendége voltam önnek, s ön parancsolt velem. De holnaptól
218 5, III| keresztvillámlással.~– Hallgassa meg ön az ádáz tervet, amit az
219 5, III| lenni, amelynek a kapujáig ön és még valaki mindennap
220 5, III| eléje fognak lovagolni az ön hintajának, s akkor ő bemutatja
221 5, III| lefátyolozott hölgy, aki ön mellett ül, nem Barthelmy
222 5, III| Micsoda?~– De ne kiáltson ön úgy, hogy szerteszét meghallják.
223 5, III| fülébe súgjam, amit akarok; s ön is tompítsa a szavát. Ha
224 5, III| másra is kell gondolni. Ön nem a magáé…~Vavel megdöbbent;
225 5, III| tiltakozott.~– Én nem akarok az ön rejtélyének közelébe jutni.
226 5, III| oltalma alatt egy nő, akinek ön mindene, s akinek, ha önt
227 5, III| valami kár esik?~– Lássa ön: amiből ön csak tragédiát
228 5, III| esik?~– Lássa ön: amiből ön csak tragédiát tud faragni,
229 5, III| bohózatot alakítom. Vigyen ön ez egyszer magával valami
230 5, III| Most mindjárt rá fog ön jönni – szólt Katalin –,
231 5, III| merész ötlet.~– Hogyan? Ön? Bárónő! Ön akarná kockáztatni
232 5, III| ötlet.~– Hogyan? Ön? Bárónő! Ön akarná kockáztatni azt,
233 5, III| kikocsizni? Nem gondolta-e ön meg, hogy mi veszélybe kerülhet
234 5, III| hogy mi veszélybe kerülhet ön ezáltal?~– Éppen olyan jól
235 5, III| olyan jól meggondoltam, mint ön, mikor egy szál bottal odajött
236 5, III| végződhetik. A felszólításra ön egész bizonyossággal adhatja
237 5, III| becsületszavát, hogy az, aki ön mellett ül, nem Barthelmy
238 5, III| hagy önnek.~– De gondolt ön arra, bárónő, hogy hátha
239 5, III| mi történik akkor?~– És ön gondolt-e arra, hogy hátha
240 5, III| összeütközésnél, mely begyógyul; de az ön női tiszta hírneve olyan
241 5, III| elnevette magát. – Tán attól fél ön, hogy az ezredes azt fogja
242 5, III| ot. Ha én nem félek tőle: ön csak nem fél talán?~Vavel
243 5, III| nélkül.~– S nem látott volna ön még nőt, aki nem vette áldozatnak
244 5, III| Hát legyen áldozat. Ahogy ön akarja. Nevezzük nagy áldozatnak.
245 5, III| valahára kvitt! – Nos, menjen ön: járassa elő a kocsiját.
246 5, III| elfogadni.~– Nos –, menjen ön fel, hozza a köpenyét. Én
247 5, III| feltalálni.~– Nos! Elhatározta ön magát? – kérdé a bárónő.~–
248 5, III| engedem megtörténni. Várjon ön egy pillanatig. Tudja meg
249 5, III| gondolatomat is! Én tudtam, hogy ön ezt fogja nekem felelni.
250 5, III| Olvassa el ezt a levelet. Ha ön most azzal az elhatározással
251 5, III| futtatom e levéllel. Mire ön a két nehéz lovával és batárjával
252 5, III| találni senkit. Olvassa ön el.~E szavakkal egy levelet
253 5, III| Ezredes úr!~Ne keresse ön Vavel grófnál Barthelmy
254 5, III| a zsebébe.~– Most mehet ön, ha úgy akarja; de én is
255 5, III| olyankor jöttem, amikor ön már lefeküdt. Ön is szíves
256 5, III| amikor ön már lefeküdt. Ön is szíves volt látogatásomat
257 5, III| még nem keltem föl, mikor ön keresett. Én pedig mindenesetre
258 5, III| mindig le van fátyolozva. – Ön nem fog engem szigorúan
259 5, III| Ange asszony; – nem volt az ön felesége soha. Erre önnek
260 5, III| kitalálni, hogy mit kíván ön tőlem még többet.~– Hát
261 5, III| abból a célból, hogy az ön által kísért hölgynek bájos
262 5, III| Azt a célt pedig nem fogja ön elérni, uram!~S e percben
263 5, III| kérjen őtőle bocsánatot!~– „Ön” követeli azt? – kérdezé
264 5, III| bocsánatkérést teljesítettem. Meg van ön ezzel elégedve, Vavel gróf? –
265 5, III| ellenségeskedés. – Fogadja ön legőszintébb üdvkívánatomat. –
266 5, III| bárónőt.~– Mit cselekedett ön? – szólt hevesen a bárónő,
267 5, III| a szívem érzett.~– Tudja ön, hogy mit tett ezáltal?~–
268 5, III| pillanatig gondolkoznék ön rajta, megértené. Én nem
269 5, III| nézve mi. De azt tudom, hogy ön e nőre nézve minden. Ne
270 5, III| nézve minden. Ne higgye ön, hogy elég rossz szívű tudnék
271 5, III| szívem fenekén valami, amit ön nem látott. Büszkeség. Én
272 5, III| elszakítani egy hölgytől, akihez ön hozzá van láncolva. Mi ebben
273 5, III| hozzám közelíteni; mert amint ön meg akar látogatni, én rögtön
274 5, III| És még egyet. Ne mondja ön el annak a hölgynek, akit
275 5, V | foglalva már?~– Holnap sem fog ön velem kikocsizni?~– Ha ön
276 5, V | ön velem kikocsizni?~– Ha ön megengedi, hogy itthon maradjak.~–
277 5, V | Azt nagyon jól fogja ön tenni, ha önnek nincs szüksége
278 5, V | kertészlegénynek:~– Kérem, legyen ön olyan jó: fogja ezt a levelet…~
279 5, V | szemébe nézett vádterhesen.~– Ön levelet akart küldeni valakinek?…~
280 5, V | kedves szomszédnőnek.”~– Ön Landsknechtsschild bárónőnek
281 5, V | jó asszonyom!~Szeresse ön az én Lajosomat. Tegye őt
282 5, V | könnyeivel teli.~– Mit akar ön, Marie? Mit akar ön?~Ekkor
283 5, V | akar ön, Marie? Mit akar ön?~Ekkor a leány egész lelki
284 5, V | Azt akarom, hogy adjon ön nekem anyát! Azt akarom,
285 5, V | ha megfenyített. Adjon ön nekem anyát; én annak engedelmes,
286 5, V | én is oly egyedül, mint ön?~– S azt hiszi ön, hogy
287 5, V | mint ön?~– S azt hiszi ön, hogy ez az ön márványarca
288 5, V | azt hiszi ön, hogy ez az ön márványarca nem az én lelkemnek
289 5, V | Ez a vas tekintet; amivel ön a legirtóztatóbb sorsot
290 5, V | akkor tovább kérdezett volna ön, mondtam volna valamit.
291 5, V | büszkén. – Ha azt akarja ön biztosítani, hogy megmaradjak
292 5, V | Névtelen Várban ne várjon ön reá. Tartson bolondnak az
293 5, V | valaki úgy szeressen, ahogy ön arról álmodik: emberi gondolat
294 5, V | várjunk. – De most hát adja ön vissza elfogott levelemet.~–
295 5, V | Amen. – És aztán adasson ön egy pohár bort annak a szegény
296 5, VI | Bámulva nézett rá.~– Hol vette ön ezt a virágot? – kérdé Marie-tól
297 5, VI | őt találni.~– Hová tette ön azt a virágot? – kérdé a
298 6, I | Az Istenért! Segítsen ön! Könyörüljön! – zokogá keservesen
299 6, I | vannak a gyógyszerei? Mit tud ön a halál ellen.~– Marie! –
300 6, I | vonva a leányt.~– Nézze ön! Nézze csak: – szepegett
301 6, I | marad el, agyongázolva! Ön már egy madár halálát sem
302 6, I | magának megbocsátani!~– Adjon ön neki életet! – kiálta kétségbeesetten
303 6, I | biztatá őt Lajos.~– Ne hozzon ön nekem másikat – monda Marie. –
304 6, I | jó uram. Ugyan hogy tenné ön azt mar? A tudós, a nagy
305 6, I | elleni segítség. Hogy alázná ön meg így magát! – Nekem nem
306 6, I | Henry?~– Tudom, hogy meg fog ön érte haragudni, de mégis
307 6, I | vigyem-e a másvilágra? Hívasson ön nekem – papot.~– Henry!
308 6, I | egész az Istenig felér. Ön bejárta az egeket, a csillagokat,
309 6, I | tudja, hol kell őt keresni. Ön maga is odatalál már hozzá.
310 6, I | türelmetlenül. – Esküszöm neked ön lelkem nyugodalmára, hogy
311 6, I | sietett fel Marie-hoz.~– Ön könnyezett! – szólt a leány
312 6, I | éppen azért jöttem önhöz. Az ön látása őt idvezítené. Hozza
313 6, I | közelében!~– Kitől tanul ön ilyen gondolatokat?~– A
314 7, I | hangolta.~– De hogyan fog ön engemet magamat egyedül
315 7, I | megtizedeltetni?~– Azt csak bízza ön rám – szólt széttekintve,
316 7, I | Lesz gondom rá, hogy ön, ha megtizedeltetik is,
317 7, I | meg ne haljon. Nem ismeri ön azt az adomát az angol hajóskapitányról,
318 7, II | Óh, Istenem, mit beszél ön, Lajos? – rebegé. – Én nem
319 7, II | szörnyű kincseit.~– Meg van ön elégedve a lustratióval?~–
320 7, II | Majd otthon megszámlálhatja ön.~– Hogy nyugtatványt adhassak
321 7, II | pénzről nyugtatványt? Hát ön, a hazai néptörténet nagy
322 7, II | nyugtatá meg:~– Ne féljen ön! – S aztán gyöngéden odavonta
323 7, II | nekem egy napon: „hozzon ön nekem anyát!” Nőt, akit
324 7, II | násznagyát küldi. Elvállalja ön ezt a küldetést?~– Minden
325 7, II | legyen a legkedvesebb.~– Ön tudja, hová kérem, hogy
326 7, II | Nincs messze a hely. – Ön ismeri őt, anélkül, hogy
327 7, II | kimondott szóra.~– Csak bízza ön ezt rám. Én értem a násznagyi
328 7, III| elsötétült.~– Nem emlékezik ön e szóra?~– Emlékezem. –
329 7, III| fátyol mai nap lehullt.~– Ah! Ön látta a Névtelen Vár hölgyét
330 7, III| kérdezé:~– Hát azt hiszi ön, – hogy a gróf – szeret
331 7, III| nem mondta. Hanem, hogy ön tudja ezt jól: azt hiszem.
332 7, III| hogy ő megérdemli azt, hogy ön is szeresse őt, azt állítom.
333 7, III| hagyni a háznál! – Akar-e ön anyja lenni az elhagyott
334 7, III| engemet is magával viszen.~– Ön hozzá akar jönni?~– Még
335 7, IV | mondá Lajosnak. – Meglehet ön afelől nyugodva, hogy féltett
336 7, IV | meglepetés, mint amikor ön megszabadított a rablóktól.~–
337 7, V | szólt Lajosra mosolyogva – ön nem fogja azt kívánni, hogy
338 7, V | távcsövet elcsaltam öntől, s ön nem leskelődhetik többé
339 7, V | Hát amikor „így” látott ön maga előtt – és – azért!
340 7, V | első találkozáskor ki akart ön dobni az ablakon”, – veté
341 7, VI | Tán csak nem féltékeny ön miatta? Hát nem az én leányom-e?
342 7, VI | a perctől fogva, amikor ön a hadfogadó zászlót felhúzza
343 7, VI | gondolattal? – Hát értsen meg ön: a katolikus részről megadja
344 7, VII| hozzá Katalin nyájasan – ön nem is ismeri tán a szomszédasszonyát?~–
345 7, VII| szomszédban egy igen szép úrhölgy. Ön bizonyosan az.~– Tudja ön,
346 7, VII| Ön bizonyosan az.~– Tudja ön, hogy én Vavel grófnak felesége
347 7, VII| segítse őket!~– Most már én az ön kis úrnőjét elviszem magamhoz;
348 7, VII| vagyok jó.~– De mit fog ön csinálni itt, ha ura és
349 7, VII| Ugye kis úrnőm? Emlékezik ön rá, mikor ön nekem „kisfiam”
350 7, VII| Emlékezik ön rá, mikor ön nekem „kisfiam” volt, s
351 7, VII| könyörge neki Marie.~– Látott ön engemet sírni valaha?~–
352 7, VII| Henryje szobáját mégsem tudja ön elhagyni.~– Mert már meghalt.~
353 7, VII| lett?~– Azt nem tudom. Érti ön? Nem tudom. Nem is kérdezem.
354 7, VII| az elég nagy kincs. Ezt ön nem érti. – Árát adták! –
355 7, VII| Elég nagy kincs! – Vigye ön az én petit garçonomat.
356 7, VII| Katalinhoz. – Vigyázzon ön az én kincsemre, Madame.
357 7, VII| Aztán majd egyszer – tudja ön, Madame, ha önnek is lesz
358 7, VII| Lizett pedig folytatá:~– És ön megtalálná azt az árt, s
359 8, I | nem szalad, tehát áll. Azt ön tudni fogja, hogy az óraműnek
360 8, I | kérdése. Azt csak el fogja ön ismerni, hogy addig az óránál
361 8, I | nadrággal. No elképzelheti ön, hogy micsoda zivatart idézett
362 8, I | csatára kelni? Ne tartson ön engem bolonddá!~– Írva van.
363 8, I | Szuronyokat.~– Talán kopjákat akar ön mondani? Dzsidákat?~– Nem.
364 8, I | bocsásson meg alispán úr, ön az én hiszékenységemet akarja
365 8, I | összevissza? mért nem kezdte ön mindjárt ezen?~– Azért,
366 8, I | botbüntetés.~– De miért nevez ön engem Fertőszeghy Lajosnak?~–
367 8, I | hírnevének tisztaságát. Érti ön most már, alispán úr, a
368 8, I | Lacinak ne felejtsen el ön amnesztiát kieszközölni.
369 8, III| emigráns főúrnak, s ott, mint ön tudja, Barthelmy Léon gróf
370 8, III| önnel közlendő utasításom. Ön csapatosztályával egyenesen
371 8, III| nevezetes hivatás vár. – Ön tudja talán már, hogy a
372 8, III| kincseket tőlünk átvegyék. Ön érteni fogja, hogy ily állású
373 9, I | kis Amnélie képe.~Tudja ön, Madame, abból a korból,
374 9, I | Avoncourt Richard, akinek ön egykor azt mondta: „Hálát
375 9, I | azt mondta: „Hálát fogok ön iránt érezni, amíg élek!”~–
376 9, I | fölkerestem önnek a leányát.~– Ön látta Amnélie-t! – kiálta
377 9, I | Milyen lett?~– Megtudja ön azonnal, Madame. Én egész
378 9, I | hogy szökevény vagyok.~– Ön megmondhatta ezt leányomnak?
379 9, I | adom egymás után. Nem tudja ön, Madame, hogy mit hozott
380 9, I | tudom. Az „influenzát”. Ön még a nevét sem hallotta
381 9, I | szenvedőket külön zárják. Az ön leánya ebben az influenza-kórházban
382 9, I | ragályos lehet, nem akarja Ön elébb kámforfüstre tartani?~–
383 9, I | azt az Amélie-t, amelyiket ön rám bízott, én híven megőriztem,
384 9, I | lett? Megnőtt? Óh, mondja ön. – Nem hozhatta ön el egy
385 9, I | mondja ön. – Nem hozhatta ön el egy arcképét?~– De elhoztam.~–
386 9, I | elhagyta valahol? Hol van ön szállva? Együtt megyek önnel
387 9, I | önnel oda. Hát mért nem szól ön?~– Gondolkozom rajta, hogy
388 9, I | váljanak többé.~– És most mehet ön, Madame, felvenni az ötmillióját!
389 9, I | megfogta a kezét.~– Madame. Ön még nem hajtotta végre,
390 9, I | csendesen.~– Nem! Jöjjön ön velem. Itt van a leány és
391 9, I | számára vezeklés: ez az ön vezeklése! Ön tudja legjobban,
392 9, I | vezeklés: ez az ön vezeklése! Ön tudja legjobban, hová lehet
393 9, I | találjanak: s ha nem tudja, az ön dolga azt kitalálni. – Önnek
394 9, I | mint azt az ötmilliót! Akar ön az én tanácsomra hallgatni?~–
395 9, I | Parancsul veszem.~– Öltözzék ön álruhába, pórnőnek; kösse
396 9, I | ahol maradjon addig, míg ön visszatér.~– S nem maradhat
397 9, I | visszatér.~– S nem maradhat ön nála, hogy őrködjék fölötte?~–
398 9, I | Köszönöm, Madame, hogy ön ilyen jó hozzám – és őhozzá.
399 9, I | mind. Hozzám ne bocsássa ön Marie-t. Ez országban még
400 9, I | földén. Hozzám ne bocsásson ön senkit. Ha meghalok: a parton
401 9, III| mint egy vár.~– S tudta ön valahogy szerét tenni, hogy
402 9, III| választ.~– S hogy tudta ön elrejteni a levelemet és
403 9, III| fogolytól sem.~– S hogyan tudott ön visszamenekülni?~– Nagyon
404 9, III| Beszéljünk másról. – Vegye ön magához a szekrényke féltő
405 9, III| tartalmát igen. Kérem önt, tegye ön e szekrényt a tűz közepébe.~
406 9, III| monda a hölgy. – Látja ön ez öltönyt rajtam? Nincs
407 9, III| felé.~– Tehát kezét nyújtja ön mégis? Tehát elhiszi, hogy
408 9, III| legyen: egy kérdésemre adjon ön választ. Egy ember, aki
409 9, III| vidéken valahol vár önre, hogy ön egy régi tartozását lefizesse
410 9, III| tartozását lefizesse neki. Ha ön az nekem, aki volt, s ha
411 9, III| az én dolgom. Mondja meg ön, hol találom meg de Fervlans-t?~
412 10, II | durván beszélt!~– Mit akar ön itt? Elment öntől az Isten
413 10, II | jön a dögvész palotájába? ön kellett ide még nekem! Fusson
414 10, II | lehetne áruló? – Menjen ön a vadászlakba; az üres most. –
415 10, II | Genovéva. – Itt nem maradhat ön!~– Én pedig itt fogok maradni,
416 10, II | Ha csakugyan nem hagyja ön kiverni a fejéből, hogy
417 10, II | mosolyogva. – Csak tartsa ön meg azt a drága jó szert:
418 10, II | akarom, hogy lőj! – Mit akar ön, jó ember? Nekem nincs semmim,
419 10, II | a kastély üres. Mit akar ön tőlem?~Ekkor a betörő e
420 10, II | izenettel, hogy rögtön siessen ön innen, s kövesse bárhová
421 10, II | Még egyre kérem önt. Ön ismeri azt a mestert, aki
422 10, VI | volt az bízva. Hová tette ön? Nézzen rám! Emelje fel
423 12, I | Hát Oudet-ról mit tud ön?~– Kevés jót. Mindössze
424 12, I | sürgetve kérdezé:~– Mit tud ön Győrből?~– Mindent. Onnan
425 12, I | erőtetett.~– S hogy tudott ön hozzájutni a halott rejtekéhez,
426 12, I | Hajh, Mátyás mester! Ha ön olyan ezermester volna,
427 12, I | mester vállára.~– Remek ember ön!~Azután kivette a kebléből
428 12, I | nyomta.~– Itt van. Siessen ön a szükségeseket összevásárolni.
429 12, I | szükségeseket összevásárolni. Ön tudja, hogy mit kell beszerezni.
430 12, II | Legelőször is, engedje ön, hogy gratuláljak önnek
431 12, II | elkezdett veszekedni.~– Mit akar ön velünk? Mit avatkozik ön
432 12, II | ön velünk? Mit avatkozik ön a mi dolgainkba? Mi nem
433 12, II | lovagnak. Legelőször is vegye ön vissza a kardját. Igen jól
434 12, II | Mentül elébb visszatér ön, annál jobb. Ott, abban
435 12, II | hölgyeimet nem tartja-e fogva az ön férje?~– Az én leányom oly
436 12, II | én szegény Marie-m!~– De ön elvégre is francia, s tudni
437 12, II | Guillaume tábornok urat.~– Ön iránt nincs semmi kétségem;
438 12, II | semmi kétségem; de ezek az ön kísérői, ezek rettenetes
439 12, II | nem kapták.~– Mit gondol ön? Az Istenért!~– Hát hisz
440 12, II | ízlelés után Vavelnek.~– Ön azt hitte, hogy lótej?~A
441 12, II | meg, hogy ne nevessen.~– Ön nagy bohó! – szidta a tábornokné
442 12, II | Vannak ott házak, ahová ön visz bennünket?~– Nem éppen
443 12, II | oly nagyszerűek, mint az ön palotája a Chaussée d’Antinon,
444 12, II | Descourselles visszajön? Tud ön pikétezni? Én szenvedélyes
445 12, II | Madame, hogy mivel fogja ön az időt tölteni, ha odaérünk
446 12, II | tábornoknénak:~– Akarja ön a helység nevezetességeit
447 12, II | mondom önnek, hogy végigmehet ön kisasszonyával együtt ezen
448 12, II | önnek, hogy nem töltheti ön el az időt jobban addig,
449 12, II | legkevésbé félek. Legyen ön afelől megnyugodva, hogy
450 12, II | Guillaume úr nem fog késni az ön szeretteinek kiadásával,
451 12, II | Ha milliókkal jött volna ön eléje, hogy megvegye tőle
452 12, II | ha hadsereggel jött volna ön rá, hogy kivívja tőle, nem
453 12, II | előtte?~– No, már azt higgye ön el, hogy jobban fél Guillaume
454 12, III| az okiratot.~– Kételkedik ön tán egy francia katonatiszt
455 12, III| elmosolyodva.~– No ha érti ön, hát akkor még többet is
456 12, III| vendég látogathatunk át. Az ön csapatjának határvonala
457 12, III| jegyzé Vavel térképére is.) Ön természetesen maga fog eljönni
458 12, III| jusson.~– Tudom, mit akar ön. Elismervényt akar adni
459 12, III| kentaurok segélyével kivihető! Ön kicsikarta kezünkből a kész
460 12, III| diadalt. Nagy szerencse, hogy ön csak egy bandériumot vezet!
461 12, III| mondani Guillaume úrnak, hogy ön milyen rettenetes ember!
462 12, III| Majd befejezzük Győrött. Ön meg fog bennünket látogatni
463 13, I | ott leszek Győrött, mint ön, s amint megérkezem, rögtön
464 13, I | megérkezem, rögtön megírom az ön jegyesének a velünk történteket; –
465 13, I | velünk történteket; – mire ön megérkezik, már akkor tudni
466 13, I | tudni fognak mindent, és ön meg lesz fosztva attól a
467 13, I | látni. Véletlenül botlott ön mibelénk? Vagy valami abrakadabra
468 13, I | hogy jó szerencse, hogy ön csak egy bandériumot vezet
|