Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |    sétálásra.~Az órák tízet ütnek. Ilyenkor minden hazafi és becsületes
 2     3,  III|            sötét van.~– Nem mernék ilyenkor kimenni a házból! – mondá
 3     3,  IV |             a szakácsné; de az már ilyenkor oly mélyen aludt, hogy miatta
 4     4,  II |          világtörténetet tanítani. Ilyenkor már érdekes eszmekört talál
 5     5,  I  |         dolgozik, be van zárkózva, ilyenkor nem lehet hozzáférni. –
 6     5,  I  |           Beteg talán?~– Nem a. De ilyenkor még alunni szokott.~– De
 7     5,  I  |        magában, hogy mit csinálnak ilyenkor az emberek. Hogy ilyen késő
 8     6,  II |         ember nagyravágyása miatt!~Ilyenkor, mint a cirkuszok karcerébe
 9     7,  IV |          Ejh, milyen szörnyűség ez ilyenkor! Azt le kellett elébb törülni
10     8,  II |     délcegen.~Ah, milyen szép volt ilyenkor Lajos! Minden asszonynak
11     8,  II | kötélkantárral, fokossal a kézben. Ilyenkor nagy számot vet egy olyan
12    10,  III|       napján szertelenül megáradt, ilyenkor a vitnyédi Rába visszafelé
13    10,  IV |       felfelé tetszik neki folyni. Ilyenkor aztán a Hanságban elszórt
14    11,  VII|          igazi tapasztalt hadvezér ilyenkor azt teszi, hogy mikor háromfelé
15    13,  I  |          hogy merre az egyenes út. Ilyenkor a görbe út a rövidebb. Egy