Rész,  Fezejet

 1     3,  III| öltözve.~Ekkor halk kopogtatás hangzott az ajtaján.~Megörült neki:
 2     5,  III|   reggel, még csillagos égnél, hangzott a trombitainduló: a dragonyosok
 3     5,  III|   óráját.~Hintógördülés mégsem hangzott, hanem a kapun csengetett
 4     5,  IV |        az inzsellér úr mottója hangzott közbe:~– No, én csak mondanék
 5     8,  III|  távolban, mely egyre közelebb hangzott: „Ki vagy? megállj!”~Vavel
 6     9,  III|    csengettyűje egyre közelebb hangzott. Az őrtűz világánál már
 7    10,  IV |       előőrs „Qui vive?” szava hangzott fel egyszerre élesen, amire
 8    10,  IV |        Qui vive?” másodszor is hangzott, s azt egy lövés követte
 9    10,  V  |   halálfejekkel.~Egy-egy lövés hangzott innen is, túl is, ami nem
10    11,  II |    riadtak széjjel. „Előre!” – hangzott a vezényszó, s a rendes
11    11,  VII|       mező. Mind a két partról hangzott feléje a sűrű „qui vive?”,
12    11,  VII|   Ebben a válságos pillanatban hangzott a Pozsony megyei lovasság
13    13,  I  |   takarodót fúvó trombitaszava hangzott minden kapunál. Azokon most
14    13,  I  |  földig érő kárpitot, s utánuk hangzott – a távoli orgonaszó.~Az
15    13,  I  |        zivataréban.~Azután még hangzott valami dübörgés, minő a