Rész,  Fezejet

 1     1,  I   |   szedett aranysárga hajfürtöket engedte előomlani, aminőket csak
 2     1,  I   |    öregúr szedett elő zsebeiből, engedte jólesni. Később nyűgösködött,
 3     1,  III |     volna.~Az öregúr a könnyekig engedte magát érzékenyülni.~– No
 4     4,  IV  |         miatta illetődve; de nem engedte, hogy az eltűntet nyomozzák:
 5     5,  II  |         nyakon nem öntik. De nem engedte magát lefülelni. Rúgott,
 6     5,  IV  |       jön az inasára, hogy minek engedte a hölgyet hozzám jönni.
 7     7,  IV  |           Hanem Katalin nem soká engedte azt át az ő csókjainak,
 8     7,  VIII|         a két hölgy előtt, s meg engedte a homlokát vakargatni Marie-nak,
 9     8,  I   |          fog, ahogy Isten tudnia engedte.~– Ejh, alispán úr, hát
10     8,  III |          furfangos egy róka. Nem engedte szemközt kapni magát. Végre
11     9,  I   |      mostani képmását? Ő sohasem engedte magát lefestetni. S önnek
12     9,  II  |    vagyok.~Akkor aztán, hogy nem engedte magát felemeltetni a földről,
13    10,  VI  |         kicsinyt.~De Katalin nem engedte őt leszédülni, tele markába
14    12,  III | szolgálatot; de a tábornokné nem engedte neki, hogy szóhoz jusson.~–
15    12,  III |          előadott rimánkodásaira engedte volna meglágyítani a szívét,