Rész,  Fezejet

 1     2,  I   |       mikor a katedrában elkezdte olvasni a textust; „az ecetes…”
 2     2,  II  |        bárcsak én írni tudnék, ha olvasni nem is; majd találnék én
 3     2,  II  |         azt, amit ő írt, el tudja olvasni, de erre mifelénk senki
 4     2,  II  |       könyvtárából is kölcsönzött olvasni való műveket. Minden nemzetbeli
 5     3,  II  | könyvekből, amikből magad szoktál olvasni?~– Mert azok orvostani könyvek.~–
 6     4,  II  |         írt ön?~A leány el hagyta olvasni.~Ez volt a papíron elkezdve:~„
 7     4,  IV  |       akik az arcból, a szemekből olvasni tudnak.~– Valami bánata
 8     4,  IV  |      lehet azokat megcsalni, akik olvasni tudnak arcvonásokból, szemekből.~
 9     5,  V   |       legidősebb sarjadéka, írni, olvasni tudó fiú. Vavel gróf azért
10     7,  V   |       újra meg újra el akarná azt olvasni.~– Ő ezt még tavaly akarta
11     7,  VII |         kevés mulatsággal beérem; olvasni, hála Istennek, nem tudok;
12     7,  VIII|        mind valamennyit el akarta olvasni! Óh, hogy fog ő ezekbe holnap
13     7,  VIII|       akarsz a kertben, egész nap olvasni, naphosszat rajzolni, s
14    12,  I   |        éjszakáját, s elkezdte azt olvasni. De a könnyei nem engedték.