Rész,  Fezejet

 1     2,  I  |         hívják, csak kiáltják, hogy „audiát!” Az ilyennek mondta azt
 2     2,  I  |      bizonyosan az az utolsó hely”.~„Audiát” aztán megint lehúzta a
 3     2,  II |   Zapfenstreichot verne.~– Hogy mer, audiát, ilyet mondani? – rivallt
 4     2,  II |              bácsi.~– Mert láttam.~– Audiát, látta? Mikor látta? Hogyan
 5     2,  II |             S ez a tündér bizonyosan audiát kedvéért nyitotta ki az
 6     2,  II |             alispán urat nyugodni.~– Audiát! – monda, hátravetve magát
 7     2,  III|         aztán majd elmondok mindent. Audiát! A kocsin van minden?~Az
 8     2,  III|              A kocsin van minden?~Az audiát szótlanul bólintott.~Mert
 9     2,  III|           behozni a vendégszobába.~– Audiát, menjen, és nézzen utána,
10     2,  III|           fel az ajtót.~– Mit beszél audiát?~– Én? Nem beszélek semmit.~–
11     2,  III| felszakította az ajtót.~– Mit beszél audiát?~– Én? Nem beszélek semmit.~–
12     2,  III|    gondolatokat. – Hol őgyeleg az az audiát?~Éppen nyitotta be az ajtót.~–
13     2,  III|              hogyan marad meg benne. Audiát, inhibeálja rögtön annak
14     8,  III|        domine frater. (Most már nem „audiát”). Az ebersbergi vérontásnál