Rész, Fezejet
1 1, I | istenasszony is vagy vadászkutya.~– Aztán ma este a mama elment az
2 1, I | alatt. Hisz itt nincs zene. Aztán hova lettek a szép ruháim?~–
3 1, I | mondá az öregebb úr, s aztán társához fordult, dörmögve: –
4 1, I | azt vitte oda neki. Arra aztán egyszerre ketté lett vágva
5 1, I | összehúzva az ágyfüggönyöket, s aztán lábhegyen visszatért az
6 1, I | huszonhat esztendős még! Aztán ki tudja, meddig tarthat
7 1, I | bekémlelt a kulcslyukon.~Egyszer aztán léptek közeledtek az ajtóhoz.
8 1, I | támad: rövid ideig tart, s aztán csendesen tovavonul. Felváltja
9 1, I | kiterjeszti egyenként maga elé: aztán összegöngyölve a kandallóba
10 1, I | megsajnálja: eldugja a keblébe.~Aztán elkezd nyugtalanul járkálni
11 1, I | barázdáin végigcsorognak, s aztán – azt is a tűzbe hajítja.~
12 1, I | azt is a tűzbe hajítja.~Aztán leveti magát a karszékbe:
13 1, II | fiatalember jól.~A blúzos férfi aztán barátságosan megrázta az
14 1, II | leoldozták a nyakravalóját, s aztán farkasgúzsba illesztették,
15 1, II | ültették fel az ágyra.~Mikor aztán ártalmatlan hallgatóvá lett
16 1, II | pofaszakállát lenyírta, aztán mindenféle pamacsokkal éppen
17 1, II | tündérkastélyt felszentelte? Aztán meg a játszó-gyermektársak
18 1, III | összevissza fürkészett. Aztán benyitott az oldalszobába:
19 1, III | valami furcsát? – Egyszer aztán, amint a kutatásból visszatért
20 1, III | parancsolá a kocsisnak –, aztán ön elmehet. A márki úr a
21 1, III | rendkívüli eset!~Cambray úr aztán elmondta sorba, ami a gyermekre
22 1, III | adtuk!~A hintó gördülésére aztán teljes kórusban tört ki
23 1, III | gördül-e végig a hintó.~Egyszer aztán az lepte meg, hogy a hintó
24 1, III | Éppen önre vártunk…~…… Most aztán Cambray úron volt a sor,
25 1, III | beletölteni a levest.~Estefelé aztán más látogatója jött.~A nagy
26 1, III | sarkával összezúzza. – Hanem aztán magához tért.~– Nem! A gyermek
27 1, III | Vágassák le a fejemet. Aztán küldjék el Bichet úrhoz,
28 1, III | a hami várbörtönbe. Ott aztán álmodhatott eltűntjei sorsáról,
29 1, IV | célba vett alak a hálóba! Az aztán meg nem menekül.~Egy ilyen
30 1, IV | kerekekkel hajtottá; amikor aztán tréfa lesz a francia hadseregnek
31 1, IV | jövet-menet feljegyeztek, s aztán magára hagyta azt a Rue
32 1, IV | a Mouffetard-negyedben, aztán mindjárt következik utána
33 1, IV | pénzkérdést felemlegetni előtte.~– Aztán, lássa ön, Madame – folytatá
34 1, IV | szájába dugott egyet, s aztán odaadta Jocrisse úrnak a
35 2, I | akkor egy Demosthenes.~– Aztán úgy ne járjon, tiszteletes
36 2, I | mondom, hogy mit is mondjak?…~Aztán nem vártak rá, hanem beszéltek
37 2, I | recedált; ebbeli bújában aztán a repudiált sponsa valét
38 2, I | vőlegényt ott Bécsben.~Ezért aztán kinevették.~– Jaj, inzsellér
39 2, I | mint egy „hozott Isten!” aztán egy kézszorítás. Ami hivatalos
40 2, I | meghatalmazott ágens úrral: s aztán tegyünk úgy, mintha régi
41 2, I | az utolsó hely”.~„Audiát” aztán megint lehúzta a fejét a
42 2, I | a ceremonialis csókot, s aztán kezet szorított vele. –
43 2, I | mellékszobába.~– Ez már aztán kapitális egy menyecske! –
44 2, II | az őr kiáltásától”. – S aztán pénzt küldött annak a gazdának,
45 2, II | dolog engem nagyon meghat. Aztán majd jöjjön el hozzám az
46 2, II | végigkocsizik vele.~Itt aztán oly hosszú hallgatás támadt,
47 2, II | Jöjjön közelebb hozzám! – S aztán, hogy a patvarista nem akart
48 2, III | még visszatérek, s akkor aztán majd elmondok mindent. Audiát!
49 2, III | hogy bejöjjenek a pipáim. Aztán forduljon meg a konyhában,
50 2, III | keresztül lehet utazni. Egyszer aztán megreked a szekér a poroszlói
51 2, III | bolondokházát. Gróf uram aztán lássa, hogyan marad meg
52 2, III | megrendült bele az egész kastély, aztán fogta egyik kezébe a puskáját,
53 2, III | aranyat megadom önnek. S aztán ha ügyvéd lesz ön, akkor
54 3, I | kalácsdarabkákat elorozza, s aztán még rászáll Phryxus fejére,
55 3, I | melléje ül szótlanul, s aztán megindul a két fekete ló
56 3, I | a külső szobában. Az úr aztán fölkelt, kiment a benyílóba,
57 3, I | az elolvasás után.~Mikor aztán elvált Marie-tól, akkor
58 3, I | homlokát a leánynak.~A leány aztán visszament a szobájába,
59 3, I | leragadtak, amint lefeküdt. Aztán meg azt kísérté meg, hogy
60 3, I | álomnyöszörgésére felébred. És aztán, mint a katona a táborban,
61 3, I | akkor íziben porozták fel, s aztán az asztalra letették.~
62 3, II | Egyszer egy esztendőben aztán van olyan nap, ami kivételt
63 3, II | hangon csicseregni. Ami aztán megint annyira megtetszett
64 3, II | ajándékot hozott neki.~Akkor aztán hozzáfogott az öltözéshez.
65 3, II | a fejemben kifőztem. És aztán nem feleded el, hogy ezen
66 3, II | távcsővel felismerni az arcot, s aztán másnak is lehet olyan jó
67 3, III | kétszer is arattak, – egyszer aztán megint más jutott eszébe
68 3, III | házakat építenek; egyszer aztán elkezd emelkedni a föld:
69 3, III | úszó főből kivenni, ott aztán elhagyá az úszó alak a kísérő
70 3, III | rémületesen sikoltott, s aztán fél kezével görcsösen kapaszkodott
71 3, III | lát többé, csak a halé. És aztán nem látta őt Lajos felmerülni
72 3, III | betakargatta a bő fürdőköpenybe, s aztán hozzáfogott az evezéshez.~–
73 3, III | dühösen a férfi.~A leány aztán meghúzta magát reszketve
74 3, III | csínyt tett gyermek.~Mikor aztán a parthoz visszaértek, a
75 3, III | megsürgette, hogy siessen.~Aztán a karjára vette, és sietve
76 3, III | hogy szépen le fog fekünni.~Aztán pedig nagyon rosszul aludt.
77 3, III | legkeserűbben fel van dühítve, s aztán nincs senkije, akin bosszút
78 3, III | kavarodott, az elébb porfelleget, aztán meg sűrű esőt hozott magával:
79 3, III | grófot.~– Az megint igaz.~– Aztán ön nem tesz semmit. Én teszem,
80 3, III | az iszamos agyagon. – S aztán nem volt félelmes a puszta
81 3, IV | kinyitotta az ajtót.~Akkor aztán tökéletes volt a megjuhászodása,
82 3, IV | hánykolódik a fekhelyén.~Erre aztán bátorságot vett magának
83 3, IV | alig világított. Ekkor aztán jobban meg lehetett a beteg
84 3, IV | esett Marie lábai előtt, s aztán két karjával átölelve annak
85 3, IV | öltönyeit, és feküdjék le. Aztán ígérje meg, hogy többet
86 3, IV | mert már fekszik.~– Nos aztán. Hát talán azt gondolja
87 3, IV | egy betű se hozzá. Erre aztán ő is hazaküldte az elragadott
88 3, IV | hogy semmi meg ne ijessze. Aztán nem megyünk messze, csak
89 3, IV | kellett utánafutni. Hanem aztán mentül közelébb ért az öltöző-kunyhóhoz,
90 3, IV | csodaszörny: elejtelek!”~*~Aztán bekövetkeztek a zord napok;
91 3, IV | a Fertőben fogtak el, s aztán a kapuvári várban neveltek:
92 3, IV | betegségemnek?~– Igen.~– Ön aztán elmondta, hogy engemet nagyon
93 4, I | kell találniok.~Ez pedig aztán köztudomásúlag olyan tér,
94 4, I | De a remény megcsalta, s aztán évrül évre mindig jobban
95 4, II | távcsöve értesíté, s ezekből aztán a képzelem hozzájárultával
96 4, II | gyönyörű virágoskertté.~Mikor aztán az első tavaszvirágok nyílni
97 4, II | menjünk el sétálni”. S aztán karjára ölté a lefátyolozott
98 4, II | ami önhöz tartozik.~És aztán körülhordozta a leányt a
99 4, II | a gyönyörű virágokat. S aztán majd kedvet kap hozzá, hogy
100 4, II | magyarázója volt könyveinek.~Hanem aztán rövid időn tapasztalta,
101 4, II | mogorvaság nem segít, akkor aztán a tanító könyörgésre fogja
102 4, II | ajtó felé fordulva megállt. Aztán kinyílt az ajtó, s kilépett
103 4, II | ablakon. A magára maradt hölgy aztán járkálhatott egyesegyedül
104 4, II | azalatt folyvást. Mikor aztán vissza akart térni a kertből
105 4, II | pajkos, dacoló nevetéssel.~És aztán lassanként elmúlt, elhalt
106 4, II | szájára tette a kezét, s aztán megint belenézett a távcsőbe.
107 4, II | hívsz: tudod, csak úgy. – És aztán holnap megint hozzáfogunk
108 4, II | és csúf, mint egy majom.~Aztán mi oka van ezt tenni?~
109 4, III | égi ábrázatnak képzelt, s aztán egyszerre meglátott maga
110 4, III | a holdban emberek. Lajos aztán megígérte neki, hogy meg
111 4, III | előttük kinyitogassa, s ők aztán a cselédséget álmában meglepve,
112 4, III | ártalmatlanná tehessék, s aztán háborítatlanul hajthassák
113 4, III | lépés hangjától is elfut. Aztán csak négyen vannak.~– Négyen
114 4, III | udvarán éji őrt állít fel; aztán meg a cselédjeit felfegyverzi,
115 4, III | Én ott megtalálom azt, s aztán biztonságban leszek. Higgye
116 4, III | alant bezárta a kapuajtót, s aztán még egyszer meglátta a bárónőt,
117 4, IV | mondott róla véleményt.~Akkor aztán a leány maga felelt meg
118 4, IV | nem szereti őt senki.~És aztán csak nem tudott megválni
119 4, IV | Ugye? – monda a leány – s aztán ha a szájam görbe volna,
120 4, IV | viselnem az arcomon.~És aztán csinált nagy erőltetve egy
121 4, IV | szép vagyok, akár rút? – Aztán, hogy megenyhítse e kegyetlenséget,
122 4, IV | betörést tervezzen.~E témából aztán nagy akadémiai vitatkozás
123 4, IV | van a kulcs?~Sátán Laci aztán megmutatta a grófnak azt
124 4, IV | kisasszonyt vezetnék a promenádra. Aztán, mikor így együtt sétáltunk
125 4, IV | A boldogtalan asszonyt aztán senki se akarta szolgálatba
126 4, IV | felvilágosítás adva. Hanem aztán ráemlékezett, hogy jelent
127 4, IV | zsiványnak a becsületét”. Ezzel aztán egy újabb talány állt Vavel
128 4, V | valami indoka lett volna rá. Aztán volt egy kurta plajbásza,
129 4, V | golyóbisokat csinálni. Az ilyen aztán minden lövésre embert talál.
130 4, V | szélpuska nem durranik. Akkor aztán éjszaka támadjuk meg a…
131 4, V | gumilásztikumot kötnek a talpukra. Aztán mikor az árokhoz érnek,
132 4, V | egymáshoz vannak csatolva. Mikor aztán elsütik az ágyút, a két
133 4, V | szeretnék elfutni előlük. Akkor aztán fejemre rántom takarómat,
134 4, V | mikor fölébredek megint. S aztán úgy alkuszom az óraütéssel,
135 4, V | leány elbámult rajta.~– És aztán még egy fortélya van e csodagépezetnek –
136 4, V | Fél tízre is eljött. – És aztán a leány (ilyenek az elkényeztetett
137 4, V | jött abban a pillanatban.~S aztán gondolá magában a leány:~„
138 5, I | sétakocsizását tenni; avégett aztán, hogy ne találkozzék velük,
139 5, I | nincsen idehaza.~A tiszt úr aztán átadta a névjegyét, s Henry
140 5, I | megelőzni. Megmagyarázták aztán neki, hogy a gróf csónakon
141 5, I | látogatójegyét.~Ezt a látogatást aztán Vavel másnap reggeli három
142 5, I | s ettől a naptól fogva aztán békét hagyott a Névtelen
143 5, I | maguknak muzsikáltatnak, s aztán ha egyszer bevették magukat
144 5, I | mint puskával a kezében.~Aztán meg a tiszt urak rögtönöztek
145 5, I | lábán mennek haza.~Másnap aztán megint jó barátságban vannak:
146 5, I | Tiszteletes Mercatoris uram aztán felvilágosítá, hogy azok
147 5, II | ülniök más város felé; s aztán katonajelszó szerint: „and’
148 5, II | tenni az idomárnak. Akkor aztán lefeküdt a földre, s négykézláb
149 5, II | két lábon járni.~Egyszer aztán egy röppentyű harántos irányt
150 5, II | nekiindult, hogy elfogja.~És aztán nem is jött vissza többet.~
151 5, II | A bárónő kerestette őt aztán mindenfelé, de az úgy elbújt,
152 5, III | istállóba, lovát nyergeltetni, s aztán felkötni a kardot. Végignyargalni
153 5, III | nőlátogató be nem lépett? És aztán mi fontos beszéde lehet
154 5, III | őhozzá?~Nem tudta kitalálni.~Aztán „válaszoljon”! Ezt könnyű
155 5, III | majd kinyitja azt ő maga.~S aztán járta a hosszú fasort végig,
156 5, III | ki. Barthelmy Léon most aztán ezeket a szökevényeket üldözi
157 5, III | hathasson Vavel grófra. Aztán hirtelen megkapta a kezét,
158 5, III | mint aki fojtogatni készül. Aztán visszaerőltette önuralmát,
159 5, III | tenni azt, amit mondott. Aztán megölték egymást mind a
160 5, III | szokták azt kérdeni. Hát aztán? Könnyebb egy kardtól keresztülszúrva
161 5, III | jogosulttá válik. S akkor aztán egész következetességgel
162 5, III | ami annak még fájjon? – Aztán elnevette magát. – Tán attól
163 5, III | felvette a köpenyét, s aztán beszólt Marie-hoz, hogy
164 5, III | üdv feltárt rejtélye; – aztán megint álom lesz minden,
165 5, III | meglassíták a lépést, és aztán megint ügettek sebesebben.
166 5, III | fel elbámulva a gróf. S aztán nagyot sóhajtott. Arcán
167 5, III | a hóna alá fogta addig. Aztán kísérőihez fordult, s fedetlen
168 5, III | elégedve, Vavel gróf? – szólt aztán sisakját feltéve.~– Meg.~–
169 5, IV | Mondok.~Ezzel a mondással aztán Görömbölyi alispánnak egészen
170 5, IV | belőle magukat tagadni: hanem aztán mikor látták, hogy a delnő
171 5, IV | hallgatag mind megegyeztek aztán, hogy ennek a nőnek az esze
172 5, V | félelem volt ránézni.~Mikor aztán egyedül voltak a bezárt
173 5, V | ezt morzsalékká törni.~S aztán elolvashatta, ami belül
174 5, V | megölve, megsemmisítve. És aztán tudnom kell, hogy mindennek
175 5, V | El akarom most tenni, s aztán elküldeni az igazi címzetére: –
176 5, V | ördögöket.~– Amen. – És aztán adasson ön egy pohár bort
177 5, VI | díszbokrot ki fogja ölni.~Ez aztán kegyetlenség.~Akinek semmi
178 5, VI | világba.~A tudós inzsellér aztán hozzáfogott a nagy munkához
179 5, VI | munkájáért. – Vavel grófhoz aztán el se mert menni, hogy a
180 6, I | odasietett úrnőjéhez, s aztán elbújt annak a selyemköntöse
181 6, I | rá! – rebegé a leány, s aztán óvatosan, gyöngéden szétbontá
182 6, I | fejét beletapossa a sárba. S aztán elmondanád neki sorba a
183 6, I | megfordult, visszatért hozzá, s aztán kezébe fogta azt a tehetetlen,
184 6, I | előre, kvártélyt csinálni. Aztán majd én következem. Ha egyszer
185 6, II | II.~Még aztán nem elég a szegény jámbor
186 6, II | egy átelleni faluba, ahol aztán megejthető volt a temetés.~
187 6, II | megfőzette keményre, és aztán feltörögeté. S az drága
188 6, II | láthatatlan lett. Mikor aztán forró vízben a tojás megkeményült,
189 7, I | nem tudja előre elmondani. Aztán pontban tizenkét órakor
190 7, I | meg kellett neki lövetni; aztán fele irlandi volt, fele
191 7, I | alkalommal.~Vavel Lajos aztán ruhát váltott; kimosdózott,
192 7, II | melyen keresztülhaladt, s aztán körültekint levont szemöldökei
193 7, II | látta maga előtt mindezt.~És aztán, mint a lesben álló tigris,
194 7, II | földhöz, a maga jelszavát.~És aztán hallott ahelyett a jelszó
195 7, II | csókolni a meztelen vasát, s aztán leveté az asztalra, s elrohant,
196 7, II | nyúlt volna hozzá.~Akkor aztán Lajos maga markolt bele
197 7, II | vele a tarisznyáikat, s aztán futottak a világba ketten
198 7, II | azt mondja: „jól van”, s aztán nézd ezt a szentet itt,
199 7, II | üldözőiért imádkozik; s aztán ítélj, melyik legyen a te
200 7, II | meg:~– Ne féljen ön! – S aztán gyöngéden odavonta keblére
201 7, II | engem őhozzá? Igen! Igen! Aztán látnám, hogyan ölelitek
202 7, II | innia, mert meghal tőle, s aztán egyszer hozzájuthat egy
203 7, IV | megnyálazott zsebkendőjével.~Lajos aztán saját szemeivel győződött
204 7, IV | eltitkolhatlan gyönyörrel, s aztán így szólt hozzá:~– Nem őérte
205 7, IV | szorongatá násznagya kezét.~Mikor aztán a két leány kedvére kisírta
206 7, IV | látogatóba, véglegesen később. – Aztán komolyabb hangon mondá Lajosnak. –
207 7, IV | diadalmaskodék Marie, s aztán alig várhatta, hogy „kis
208 7, IV | ebben az országban.)~Hanem aztán mikor arra került a sor,
209 7, IV | Ennek a történetét meg aztán Lajos tudta elmondani.~–
210 7, IV | csókoljátok meg egymást, s aztán szóljatok tegezve.~Jobb
211 7, IV | húgát, a zárdaszüzet.~Marie aztán Katalinhoz simulva, mindkettőjüket
212 7, V | sopánkodott!)~Elmondott neki aztán Katalin mindent végtől végig.
213 7, V | kitaláltam, ugye, – szólt aztán Marie, Lajos szemébe odavágva
214 7, V | Arra bort kell inni. – S aztán felvette reszkető kézzel
215 7, V | Marie-d”, ellenségeire lehet aztán azt mondani, hogy „vesszenek
216 7, VI | az önök zászlószalagját. Aztán Marie is hadd érezze már
217 7, VI | diszpenzációt ki kell eszközölnöm, s aztán a szegény jó Mercatoris
218 7, VI | mondá az alispán.)~Ezzel aztán kacagva futott ki a szobából
219 7, VI | várnak rád.~Katalint pedig aztán vitte magával, megmutogatni
220 7, VI | neki kutyáit, macskáit. És aztán az ágyfülkéjét elzáró acélgörgénnyel
221 7, VII | Mikor nem akar kijönni. Aztán eszére tér, és kijön. Hát
222 7, VII | nekem „kisfiam” volt, s aztán nekem azt mondta: „chère
223 7, VII | kövér arcát mindkét felől, s aztán odatartá neki is a magáét,
224 7, VII | Őrködjék fölötte az Isten!… – Aztán odatipegett Katalinhoz. –
225 7, VII | Nagy kincs: nagy gond. Aztán majd egyszer – tudja ön,
226 7, VII | csókol, csimpajkozik; s aztán azt mondják önnek, mint
227 7, VIII| ma szüksége a csónakra: aztán meg vissza is lehet azt
228 7, VIII| és lováról rendelkezik; aztán karjára vette a leányt,
229 7, VIII| elragadtatását nyerték meg aztán a pávák, kivált a fehérek,
230 7, VIII| volt képes megérteni. Míg aztán Marie meg nem magyarázta
231 7, VIII| Megülöd te az igazi lovat is. Aztán majd együtt járunk el vadászni.~–
232 7, VIII| Csak ránézesz valakire, aztán ide lefested, amit láttál?
233 7, VIII| színkeverést eltalálni.~Abban aztán egészen megnyugodott, hogy
234 7, VIII| a rendes nótát?~Katalin aztán leült a zongora elé, s Marie-t
235 7, VIII| azoknak, kiket szeretek. – Aztán – tudod – addig Lajosnak
236 7, VIII| meg kéket látok rajta.~Ő aztán megmutatta, hogy tud hozzá.~
237 7, VIII| Lajost meglesni, mint neki. Ő aztán csak Katalin arcán vizsgálta,
238 7, VIII| még, kicsi mama.~Egyszer aztán elsötétült a Névtelen Vár
239 7, VIII| szólt Marie megnyugtatva.~És aztán amint belépett a hálószobájába,
240 7, IX | gonosztól.~– Amen.~Akkor aztán egymás mellé téve fejeiket,
241 8, I | elkezdeni káromkodni, mert aztán mi marad egy óra múlva?
242 8, I | kérték a posztót. Ekkor aztán az „akadályozó” azt mondta,
243 8, I | rektorok, praeceptorok.~Erre aztán hanyatt vágta magát a karszékében
244 8, II | danolta azt az utcán, s aztán előjöttek erre a nótára
245 8, II | alant állókat hívogatták. Aztán egy-egy csapat, amely már
246 8, II | rontott fel hozzájuk; akkor aztán volt nagy sikoltozás, mikor
247 8, II | éppen asztalnál ültek, akkor aztán lehúzták-vonták maguk közé
248 8, II | rendelt célra használja föl, s aztán bezárta ismét a kis ércládát,
249 8, II | nézett: az elnevette magát, aztán feltárta az ajtót. Marie
250 8, II | Marie ült a zongoránál. Aztán mikor rajtakapták, felugrott
251 8, II | mondhassa rá: „Szabad!” és aztán az étkezőasztalnál ülhetett
252 8, II | beleszaladjunk a veszedelembe.~Ebben aztán meg kellett Marie-nak nyugodni.~
253 8, II | Marie-nak nyugodni.~Hanem aztán azt a meglepetést szerezték
254 8, III | kínálgatni. Sandomir ostrománál aztán volt módja benne. Az ellenség
255 8, III | volt rajta az első.~– De aztán mind igazak ezek a történetek,
256 8, III | mert védelmezte magát, s aztán igen vékony cérnával volt
257 8, III | valaha.~A levél tartalma aztán megmagyarázta neki, hogy
258 8, III | oroszlánon keresztülvándorolni, s aztán megint feltámadni.~– Kelj
259 9, I | őt ide magához, s akkor aztán megvallja annak a férfinak,
260 9, I | azt a legmélyebb kútba, s aztán megragadja a leány kezét,
261 9, I | minden kincse nem képes aztán megváltani!~„Io non posso…”
262 9, I | ti dolgotok.” – Késő volt aztán visszadobni a harminc ezüstpénzt!~
263 9, I | ez ügyességemért. Egyszer aztán jött egy olyan nap, amikor
264 9, I | kérlek: légy becsületes, s aztán jussak néha eszedbe.”~Öreg
265 9, II | én gyilkosa vagyok.~Akkor aztán, hogy nem engedte magát
266 9, II | és kezét nyújtá neki, és aztán nemes szelíden szólt:~–
267 9, II | visszatartá őt a kezével.~Aztán fölvette a földre hullott
268 9, III | készülnek fel a markotányosnék.~Aztán felült a nyeregbe, parasztasszonyok
269 9, III | kétharmadnak segítségére. És aztán láttam a félistent futni
270 9, III | magamat fogatni, s akkor aztán a többi foglyokkal együtt
271 9, III | most temessetek el ide. Aztán lefeküdtem a sánc fenekére,
272 9, III | hova lettem. Éjféltájon aztán kibújtam a föld alul, kimásztam
273 9, III | alul, kimásztam a sáncból; aztán tudok én négykézláb is szaladni.
274 9, III | mint egy igazi kuvasz, aztán nem bántott, s íme itt vagyok.~–
275 9, III | megvan a maga heroizmusa!~Aztán hozzálátott, hogy a kapott
276 9, III | lehibbant a nyeregből, s aztán az egyik nyeregkasból hevenyén
277 9, III | kiemelni annak a fenekéről; s aztán futott Vavel felé.~Ah, ezek
278 10, I | elvesztették a becsületet, s aztán meg lett nyitva előttük
279 10, I | egymást a bivouacon; hanem aztán ha megsebesült a pajtás
280 10, II | Lizett – szólt Marie, s aztán a kisfiúhoz fordult – jer
281 10, II | négyszegletű ablakocskába; – aztán, mikor a folyosó végén járt
282 10, II | magában a kövér Lizett, s aztán, hogy Marie eltűnt előle,
283 10, II | köménymagból a folyosón, aztán bezárta a négyszögű ablakot
284 10, II | nevetett bizonnyal.~Erre aztán Marie is gondolt ki valami
285 10, II | üdvözlé őt kétszer-háromszor. Aztán csendesen lefeküdt, két
286 10, II | keresztvassal. Én itt maradok. Aztán jöjj vissza, hozz magaddal
287 10, II | volt rá a felelet.~Egyszer aztán az lett a válasz, hogy most
288 10, II | már elcsendesült. Akkor aztán Marie is föltette magában,
289 10, II | téríti jó útra az anyját, s aztán a szép hölgy azt mondja
290 10, II | lehet ilyet álmodni!~Egyszer aztán az őrt álló gyerkőc elkezdett
291 10, II | áldozatát hetekkel azelőtt, aztán ráült a vállára, mint egy
292 10, II | elért a céljához, akkor aztán az a csontlovag azt mondta
293 10, II | függő lámpánál a gyertyát, s aztán ő a puskát, Marie a szövétneket
294 10, II | kocogtatva az ajtón, később aztán Lackó fogott hozzá, sikeresebb
295 10, II | másik vége felé.~Egyszer aztán ijedten kiáltá el magát:~–
296 10, II | Marie visszahátrált.~Ekkor aztán bebizonyult, hogy csak férfi
297 10, II | én igen szeretni fogom.~– Aztán védelmezőül ezt a fickót
298 10, II | Helyén van ám ennek a szíve. Aztán nem olyan rossz ember, mint
299 10, II | szépen.~– Elvégzem vele.~Most aztán úgy vett búcsút Marie a
300 10, II | dereglye, azokba beültek, s aztán gyors evezőcsapásokkal indultak
301 10, III | lepecsételte.~De Fervlans aztán már tudta a módját, hogyan
302 10, III | házaspár. A császár most aztán vigasztalásul küld neki
303 10, III | füle tövét vakargatni, s aztán szétvetette a négy lábát,
304 10, III | teljesen, hogy mennyit. Aztán meg házalónőket, kártyavetőnőket
305 10, III | sírás lett belőle! – Ezért aztán Hortense azt az elégtételt
306 10, III | sírás lett. A szép kisleány aztán nem mutatta magát az udvarnál
307 10, III | vidékről, Doboka úr csinálta. Aztán magam is keresztül-kasul
308 10, III | visszatérő útjában van, ahol aztán nehéz lesz őt utolérni,
309 10, IV | lármával.~Valla helységen túl aztán egyszerre elveszett az a
310 10, IV | akasztófahumorral a démon. Aztán egy darab ideig vergődött
311 10, IV | ismerős itt.~Itt kezdődik aztán az igazi tőzegvidék. A róna
312 10, IV | egyszerre hasra feküdt, s aztán elfutott a bozótba.~– Kár
313 10, IV | égboltozatot; s az izzó mennyezet aztán új színt ad az egész tájnak,
314 10, IV | s elvezet a Dunáig, s ez aztán tetszés szerint, ahogy vagy
315 10, IV | tetszik neki folyni. Ilyenkor aztán a Hanságban elszórt tavacskák
316 10, IV | marháikat.~A révi fogadónál aztán összevárták a szétzilált
317 10, V | az csak támadni készül; aztán az alakja is gonosz praktikával
318 10, V | maga emberét megkapni, s aztán karddal, fokossal vágjon
319 10, V | volónjainak a hátába.~S aztán „avanti!”~Hanem a nádas
320 10, V | farkasgúzsban hagyták: s aztán azon véres arccal, maguk
321 10, V | egy zsombikban elbukott, s aztán a lába alája szorult a hanyatt
322 10, VI | padlókat a vízbe, akkor aztán az utolsó védelmezők a pusztán
323 10, VI | tenni vízhordó edénnyel, aztán telecsorogtatá azt. Maga
324 10, VI | leöblítgeté azt a hideg vízzel. Aztán megmosta sebeit. Ah, mily
325 10, VI | látott maga előtt; hanem aztán, mikor feltekintett az égre,
326 10, VI | még benne élet.~Egyszer aztán meglátta ennek a kéznek
327 10, VI | Gondolatjait látszott keresni. Aztán dadogva adogatta elő.~–
328 10, VI | léptekkel odakerült mellé, s aztán keblére ölelte az örömében
329 10, VI | szabad hálátlanoknak lenniök; aztán meg ahhoz a jó földhöz sem,
330 10, VI | egészségére vigyázzon, s aztán – a sok szép osztrák tisztek
331 10, VI | főhadiszálláson belé ne szeressen. Aztán utána futott, még valamit
332 11, I | acélládikót átadta Marie-nak, s aztán felnyitotta azt a rejtélyes
333 11, I | Rég azt akarta ő már!~Aztán Katalin elbeszéli neki Lajos
334 11, I | újra el kell neki regélni.~Aztán minden reggel, minden este
335 11, I | egyet közbe a légből.~És aztán arra gondolt, hogy a bácskaiak
336 11, II | is lőtték a lovát; amikor aztán Francsics közvitéz hozott
337 11, II | hídját, s azon keresztül aztán előrohant az egész lovas
338 11, III | seperték tisztára.~Egyszer aztán, mikor a derékhad elvonulása
339 11, III | félreállt a tolakodásból. Akkor aztán elkezdte számlálni a kapott
340 11, III | csak elemelte szépen, s aztán loholt ki a borsos-győri
341 11, III | káromkodni vagy bámulni! Mikor aztán a hídnál folyt a hősi tusa,
342 11, III | az lett a negyedik. Annak aztán a lovát is megtartotta magának,
343 11, III | parancsolt a maga lovasságának, s aztán néztek egymás szeme közé
344 11, III | visszafordította a csapatját, s aztán mentek csendesen ki jobbra,
345 11, III | összevonulót trombitáltak, s aztán észrevették, hogy valakit
346 11, III | Gyarmatig mehetett, ahol aztán a Győrtől eléje küldött
347 11, IV | serege.~Másnap korán reggel aztán arra a meglepetésre ébredt
348 11, IV | s nem lehet csodálni, ha aztán kiment a fejéből.~Andrássy
349 11, IV | a saját lovára, s mikor aztán viszi vissza, megszabadítva
350 11, IV | inszurgenst paródiázták.~Utoljára aztán, hogy senki sem jött a csatát
351 11, IV | el kétfelől.~A franciának aztán volt hadirendje.~Amint roppant
352 11, IV | magát annak a nyergébe. Aztán amerre nyílást látott, igyekezett
353 11, IV | hadsornak, elszántan… és egyszer aztán meg kellett nekik állni.
354 11, IV | annak a lovával, fegyverével aztán megint folytatta a harcot,
355 11, V | süstörgő bográcsa körül aztán elfeküdt a táncoló csapat
356 11, V | kificamodott a lába. S mikor aztán a levert komédiás ki akarta
357 11, V | aki cserebogarat eszik!~– Aztán akármit mondtam neki, mindenre
358 11, V | jó arasznyi darab. Most aztán mehetett a csonka kardjával
359 11, V | még egy kvaterkát engedj! Aztán majd kettőt lépünk egy helyett.~
360 11, V | semmi emberi hatalom!~Valami aztán mégis kimozdította.~A győri
361 11, V | francia! Öl, gyilkol és éget!~Aztán a falukból is velük szaladt,
362 11, V | kaszabolt.~A felriasztott népek aztán nem kérdezték, hogy ki a
363 11, V | az uralkodót meglátták, s aztán a nádor hadmozdulatokra
364 11, V | megdicsérte, megajándékozá. S aztán az egész nemesi hadsereget
365 11, VI | drága jó ispitály-levest, s aztán beadhatta magát kosztra
366 11, VI | kitakarodni a faluból, s aztán a falun kívül egész dandárát
367 11, VII | körülzárolási vonalon, s aztán körülkerülve az egész ellenségtől
368 11, VII | előlük menekülni. – Egyszer aztán a nagy Duna-ágba eljutva,
369 11, VII | támadókat keményen, s most már aztán kényelmesen kipihenve magukat,
370 11, VII | ellen nem fognak harcolni, s aztán a lelkészeknek és a népnek
371 11, VII | A komáromi egyenes úton aztán szemközt jött a visszatérő
372 11, VII | s ragyogó könnyekkel.~S aztán maga a nádor állt a dandár
373 12, I | amiket el kellett foglalni, s aztán szaladni belőlük, – patakok,
374 12, I | Nem fogadták meg. Most aztán ott van ni. Napóleon, csak
375 12, I | puskaporos raktárába. Amint az aztán a levegőbe repült, nem volt
376 12, I | most fogva tartja; az volna aztán a remeklés!~– Márpedig én
377 12, I | szó.~A tenyerébe csapott, aztán meg Mátyás mester vállára.~–
378 12, I | Marie arcképét, megcsókolta aztán Mátyás mestert is megcsókolta.
379 12, II | a torkán leszalasztott. Aztán a vezérük keményen megtolmácsoltatta
380 12, II | álfranciáknak, késő lesz aztán megmagyarázni, hogy miféle
381 12, II | tábori távcsövével.~Egyszer aztán meglátta, amire várt.~Öttevény (
382 12, II | amannak a ferhécébe; most aztán tökéletesen elzárták az
383 12, II | kiüthetik a fegyvert a kezéből. Aztán arra fogom kérni, hogy üljön
384 12, II | kínálást visszautasítani, s aztán nem is bánta azt meg.~–
385 12, II | bohó! – szidta a tábornokné aztán. – Hiszen ezek csinos emberek,
386 12, II | megállíttatá a hintót, s aztán lesegíté a hölgyeket az
387 12, II | hogy lepihenjen, akkor aztán így szólt Vavel a tábornoknénak:~–
388 12, III | elájul. Ő nagyon ideges. És aztán hogy játssza a catzique
389 13, I | megszerették egymást. S aztán, mikor a vértescsapat a
390 13, I | papirost félrehordta a szél: aztán összesöpörték mind a kettőt,
391 13, I | találkozót adtak!~Hanem aztán, amint közelebb ért a házhoz,
392 13, I | beszélj oly hevesen.~A leány aztán megfogta Katalin kezét,
393 13, I | magamat. – Felöltözöm. – Aztán majd a karjaitokba kapaszkodom,
394 13, I | kapaszkodva ült fel ágyában, s még aztán ő kérdezte tőle aggódva:~–
395 13, I | álltak egymással szemközt, és aztán sokáig néztek egymás szemébe.~
396 13, I | vagy az a kifestett képű? S aztán kívánni annak, akit úgy
397 13, I | hogy ő tartja bezárva? s aztán átkozzák a gunyhóktól a
398 13, I | éltének való történetét, hogy aztán azok, akiknek ez nem tetszik,
399 13, I | tapogatja a pázsitot. Egy helyen aztán összekuporodik, fejét térdei
400 13, I | összeköttetést bebizonyítani. Aztán jött a devalváció; a fekete
401 13, I | s többet senki se jött aztán Botta Zsófia felől kérdezősködni.~
|