Rész, Fezejet
1 1, I | Valami kis leány.~– A bizony. Hát mit akar ön itt, kicsike? –
2 1, I | Én a mamához akarok!~– Hát ki az ön mamája? – kérdé
3 1, I | grófné?~– Azt nem tudom.~– De hát hol lakik?~– A palotában.~–
4 1, I | tartották neki betanítani.~– De hát hogy kerül ön ide, kis comtesse? –
5 1, I | kérdé ismét a magasabbik.~– Hát a Diána tudja.~– Kicsoda
6 1, I | kezdődött ez? Mondja csak.~– Hát a mama egy pofont adott
7 1, I | szolgálattevő személy az a Diána.~– Hát persze az; mi lenne más?~–
8 1, I | párizsi gyerekeket.~– De hát mit tegyünk vele?~– Jó lenne,
9 1, I | még feleségünk sincsen, hát kisleányunk sem lehet.~–
10 1, I | Az öregúr zavarba jött.~– Hát hiszen megmelegítettem a
11 1, I | Holnap fogják kivégezni. Hát ön mit fedezett fel?~– Oroszlánnyomon
12 1, II | hogy akárki hallhatta.~– No hát, kis comtesse, mégiscsak
13 1, II | meg-megjelent, s újra eltűnt.~– Hát tulajdonképpen hová megyünk? –
14 1, II | polgár, ha én azt tudnám, hát akkor minden jó volna. Hanem
15 1, II | akkor minden jó volna. Hanem hát éppen csak ez hiányzik.
16 1, II | egy szökőkút áll. Mármost hát nekünk sorba kell járnunk
17 1, III | híja, hogy „la comtesse!” hát honnan tudnám, mi a családi
18 1, III | nevettette a kis bohó portéka.~– Hát talán valami könyvet adhatnék
19 1, III | bohó! – mondá az öregúr. – Hát a virágokat szereti-e ön?~
20 1, III | eszembe jut, hogy hol lakunk! Hát a Palais des Narcisses-ban!
21 1, III | Sainte Pélagie börtön.~– De hát mi közöm ehhez? Az én nevem
22 1, III | egyéniségeket összefogdosnak. Hát csak mondja ön, uram, kinek
23 1, III | folytatni. Én sem bánom hát, kezdjük más modorban. Hiszen
24 1, III | királynéját rochiroztatja. De hát ahhoz mit szól ön, hogy
25 1, III | tenyerét de Fervlans. – Hát azok, akik ott körülem csoportosultak,
26 1, III | gyermekek erkölcse.~– Azonban hát mi nem azért jöttünk össze
27 1, III | tudok, azt nem tudom.~– No, hát mármost azt mondom önnek,
28 1, IV | munkásnak nincs mit enni; hát ebből a szép háziasszony
29 1, IV | fejét rázta szeszélyesen.~– Hát mért mondja ön ezt nekem?
30 1, IV | rögtön elárulná önmagát.~– De hát itt hagyjam a leányomat?
31 1, IV | Csak nem kívánja ön?~– Hát nem elég jó gondviselés
32 1, IV | vérzeni el. – Mit akar ön? – Hát a katona, aki embert öl –
33 1, IV | teszünk, erkölcstelenség!~– Hát az, amit ellenfeleink tesznek,
34 1, IV | forralni összeesküvést: – hát az nem erkölcstelenség?
35 1, IV | az nem erkölcstelenség? Hát az ő szép asszonyaik, hát
36 1, IV | Hát az ő szép asszonyaik, hát az ő sima udvaroncaik nem
37 1, IV | e halálos játékhoz!~– De hát nem tőlük jött-e a példa?
38 1, IV | nem tőlük jött-e a példa? Hát az nem rettenetes gondolat-e
39 1, IV | valószínű.~– Ne is halljak hát a leányom felől? s azt ne
40 1, IV | azokkal ő fog elbánni.~– Nos hát, uraim és hölgyeim, folytassuk
41 2, I | karikájú szürke szemekkel.~– Hát maga ismeri azt a famíliát,
42 2, I | mondok, mégis mindig igaz. Hát azt mondják, hogy a baronesse-szel
43 2, I | úrnő azt is észrevette.~– Hát ezt az urat hogy hívják?~–
44 2, I | méltóságodnak a nevével.~– Hát tudja mit? Inkább, hogysem
45 2, I | én össze is csókolózom.~– Hát hiszen az is megtörténhetik –
46 2, I | szorított vele. – No, mármost hát „te Bernát bácsi”, én pedig „
47 2, I | uraknak a főszolgabíró. – Hát ugye nem „klepsidra”, Doboka
48 2, II | hogy „húgom” és „bácsi”.~– Hát a feleségét sem tegezi az
49 2, II | Csodálatos ország. No hát „Bernát bácsi” maga, tessék
50 2, II | kastélyt Névtelen Várnak.~– De hát hogy lehet az, hogy valakinek
51 2, II | az ő keze alól kikerül.~– Hát a hatóság nem vonhatja őt
52 2, II | maga, Bernát bácsi.~– Hát spicli vagyok én?~– De az
53 2, II | lakó engedelme nélkül.~– De hát nem ügyelnek itt fel arra,
54 2, II | No ez már engem pikíroz! Hát hogyan nem lehet tudni?
55 2, II | közelünkben történik.~– Hát hiszen tudom is: csakhogy
56 2, II | Mondok, hogy mit mondok?) Hát ha olyan kegyes a bárónő,
57 2, II | kérdezé a lelkésztől:~– De hát hogyan értesül a szegény
58 2, II | Isten áldja meg, mondja ki hát! – unszolá a doktor.~– Azt
59 2, II | Akit senki se látott még.~– Hát, mikor tavaly hazajöttem
60 2, II | bekopogtassak a házakhoz, hát ezen a tájon hozzáfogtam
61 2, II | riaszt fel. Odatekintek: hát a Névtelen Vár egyik ablakának
62 2, II | ne a másikat is?~Azonban hát mégis igyekezett ki-ki halkabban
63 2, II | éjszekrényre.~– Mi lesz ebből?~– Hát hogyha én már el találok
64 2, III | felhúzni.~– Minek az?~– Hát először azért, mert ebben
65 2, III | ember látogatóba.~Hanem hát meg kellett benne nyugodni,
66 2, III | letisztázza szépen. Hanem hát egy adomát kell elmondanom
67 2, III | ha kegyelmed mindent tud, hát ezt hogy nem tudja?~– Nem
68 2, III | kérdé a patvarista.~– No hát mi? – szólt a hajdú.~– Spenót
69 2, III | Nem beszélek semmit.~– Hát hol a pipáim?~– Éppen azt
70 2, III | Még meg akar duellálni. Hát hiszen én nem ijedek meg
71 2, III | nyitotta be az ajtót.~– Hát mégsem találja a pipáimat?~–
72 2, III | De már megtaláltam.~– Hát hol vannak?~– Ott vannak
73 2, III | a szekrényébe bezárva.~– Hát miért vannak bezárva?~–
74 3, II | köszönteni.~– Ejh, nézd: hát az én Miurám mit hozott
75 3, II | kis egérke. Ejnye Miura, hát hogy merte maga megfogni
76 3, II | állatot nem szabad bántani? Hát illik az egy Miurához? Egy
77 3, II | Ma nem kocsizunk ki. Hát nem tudod? Ma születésem
78 3, II | gyógyítani magam, orvos nélkül.~– Hát ha valakit, aki beteg, nem
79 3, II | tartozik egy darab föld? Hát az a darab föld, ami hozzánk
80 3, II | úgy híják, hogy haza.~– Hát nem minden föld „haza?”~–
81 3, II | milyen vagy, mikor haragszol. Hát nem fájt?~– De fájt. Látod.
82 3, II | sóhajta fel az ifjú.~– Hát mi?~– Annak nincs neve.~–
83 3, II | mi?~– Annak nincs neve.~– Hát nem szabad nekem téged megcsókolni?
84 3, II | már tizenöt éves vagy.~– Hát ami szabad volt tavaly,
85 3, II | Egészen a kezedben tartasz.~– Hát tudod, hogy én nemrég arra
86 3, II | el a visszavont kezet. – Hát ez sem szabad már?~– Mit
87 3, II | csókol kezet férfinak.~– Hát tehetek én arról, hogy te
88 3, II | kérdé elbámulva Lajos.~– Hát így olyan nyugodtan alszom
89 3, II | többet”.~Menni készült.~– Hát most hová akarsz sietni
90 3, II | az én jobbágyom vagy.~– Hát hisz éppen a te parancsodat
91 3, II | útja a templomba visz.~– Hát mi miért nem járunk a templomba
92 3, II | azok, akiké az a templom.~– Hát azok más Istenhez imádkoznak,
93 3, II | Istent imádják, akit mi.~– Hát akkor miért nem férünk meg
94 3, II | sem tudnának megfelelni, hát még én, szegény kiszolgált
95 3, II | pirosakbul válogatsz nekik, hát azt sem bánom.~Tudniillik,
96 3, III | falvairól tanúskodnak. – Hát a Strabo által leírt római
97 3, III | által leírt római castellum, hát az Eginhart említette avar
98 3, III | másnak a segítsége.~Hanem hát úgy volt megírva, hogy még
99 3, III | meg fogja ijeszteni.~Hanem hát lehet egy leánynak azt mondani,
100 3, III | elringanak: az ember találgatja, hát ez mi volt?~A mocsárvilág
101 3, III | ő féltett kincse ellen?~Hát már a víz fenekén is ellenségei
102 3, III | vett kedvenc cicusnak. – Hát még arra a puszta udvarra!
103 3, III | Lajos jött.~– No, szabad! Hát bejöhet.~Az ajtó azonban
104 3, III | leányt.)~– Ön az, Henry? Hát mit akar? Bejöhet. Fenn
105 3, III | nagy tenyerekkel.~– Nos, hát mit akar? A gróf küldte
106 3, III | küldött. Bár küldött volna.~– Hát mit csinál?~– Nem tudom
107 3, III | medicina ott hever a padlón.~– Hát nincs itt orvos a faluban?~–
108 3, III | De van. A megye orvosa.~– Hát el kell híni.~– Én is gondoltam
109 3, III | Azt én nem engedem!~– Hát mit akar tenni, Madame?~–
110 3, III | mégiscsak megteszem. Hanem hát mármost, ha csakugyan elszánta
111 3, IV | hogy elébb jelentsen be.~– Hát kit mondjak neki?~– A fátyolos
112 3, IV | nagyon beteg.~(Az „úr?” De hát kinek az ura?)~– Óh, ezer
113 3, IV | mi nem jöttünk hintón.~– Hát?~– Csak így gyalog.~Most
114 3, IV | megijed, hogy el nem megy.~– Hát doktor úrnak nincs hintaja?~–
115 3, IV | sohase hallotta Marie.~– Hát az a forspont nem ló?~–
116 3, IV | nincs, akkor nem ló. – De hát a komornyik úr hirtelen
117 3, IV | megint.~– Az nem lehet.~– De hát miért nem?~Marie gondolkozott
118 3, IV | olyan nekem is van.~– No hát siessünk akkor!~– De csak
119 3, IV | doktornak a vármegyében, hát még ha híre futamodik, hogy
120 3, IV | is elvitte a lábán.~Pedig hát nagyot vesztett véle, hogy
121 3, IV | már fekszik.~– Nos aztán. Hát talán azt gondolja Georg,
122 3, IV | migrénje van a bárónőnek.~– Hát hisz akkor meg éppen eggyel
123 3, IV | hogy érezze az.~– Miért?~– Hát én tudom?~Mire Lajos a csónakkal
124 3, IV | a lelkésznek.~„Nem!”~De hát miért „nem”?~
125 4, I | elégedetlen volt magával; hát ez az asszony mindent jobban
126 4, II | hanem nagyot sóhajtott.~– Hát mért sóhajtott ön most?
127 4, II | neki?~– Nagyon örülök.~– De hát mért sóhajtott?~– Azért,
128 4, II | Lajos keserűen tört ki:~– Hát nem szeretlek-e én téged?
129 4, II | én téged olyan nagyon?~– Hát akkor ne szeress engem úgy…
130 4, II | egymással beszélgetnének.~De hát ha kíváncsi őt látni, mért
131 4, II | bizonyosan elfogadná az.~De hát azután?~Ez a „hát azután?”
132 4, II | az.~De hát azután?~Ez a „hát azután?” volt a kezére,
133 4, II | következései lehetnek, s hát azután?~Az eltemetett embernek
134 4, II | enyhült hangon suttogva:~– Hát mégis igaz, amit nekem mondtál;
135 4, III | mi ide vagyunk kötve.~– Hát én akkor nem tudom, mit
136 4, III | gondol!~– Ugyan, jó Henry, hát illik nekünk ilyen apró
137 4, III | vizsgálva figyelmesen.~– Hát mi? – sürgeté a bárónő.~
138 4, III | érvágás kell.~– De Istenem! Hát mit tegyünk? Az orvost nem
139 4, III | tanultam az orvostant.~– De hát mivel akar eret vágni?~–
140 4, III | hangulatból folytatá:~– No, hát csak kérem az előadás napját
141 4, IV | tanította harisnyát kötni.~– Ah, hát a szép szomszédnőt nem nézi
142 4, IV | ne tegyen úgy, Marie!~– Hát nem mindegy-e az önnek,
143 4, IV | s elereszté a karjait.~– Hát mért jött ön ide?~– Először
144 4, IV | Sátán Laci cselekedte ezt! Hát csak azt jöttem megmondani,
145 4, IV | Eszményképe a rútnak.~– Hát van-e még ember, aki az
146 4, IV | hatását enyhítette.~– De hát kik lehettek akkor azok
147 4, IV | fintorította az arcát.~– Hát kik? Holmi pernahajderek!
148 4, IV | rongyos famíliájuk! – Hanem hát azért jöttem, hogy a gróf
149 4, IV | én meg akarok fizetni. – Hát ugyan mivel tud egy zsivány
150 4, IV | se tud felnyitni?~– No, hát elküldjem ide azt az ezermestert? –
151 4, IV | Köszönöm.~– Elhiszi-e hát gróf úr, hogy nem én voltam
152 4, IV | is ügyességem hozzá. De hát senki sem szenvedett meg
153 4, IV | szerettem volna lenni, hanem hát nem fogadott el soha a verbunk,
154 4, IV | szerettem volna. – No de hát, ami nem lehet, az nem lehet. –
155 4, IV | lesz. Gyanakodó vagyok. No, hát megmondom, hogy a gróf úr
156 4, IV | talány állt Vavel gróf elé.~Hát akkor miféle emberek voltak
157 4, V | a gróf jámborul –, hanem hát azt szeretném megtudni,
158 4, V | az nem volt szomorú.~– Hát ha azt meg tudom csinálni,
159 4, V | ránk jön az a… Napóleon, hát úgy megkötözöm, hogy se
160 4, V | Óh, uram s én Istenem. Hát a mágneses golyóbisokat
161 4, V | pozitív alapokon épült.~– Hát tudja azt a nagyságos úr,
162 4, V | a gumilásztikum csizma? Hát mikor a mi katonáink a franciák
163 4, V | leányt. Azt fogja kérdezni: hát az életemre törnek-e, mikor
164 4, V | ezzel megbarátkoztatni.~– Hát ez évben semmi kívánságod
165 5, I | szomszéd kastélyban.~Mit tegyen hát, hogy a bárónőt a feje felett
166 5, I | milyen az igazi úrlovar! Hát még milyen vadász volt hajdanában!~
167 5, I | késő éjszaka muzsikálnak?~Hát még mikor az egzekuciók
168 5, II | a „hazai utáncs”!~– No, hát mit csinál az inszurgens,
169 5, II | Barthelmy Léon a kis gnómra. – Hát hogyan tesz az inszurgens,
170 5, III | kapun csengetett valaki.~– Hát ez ki lehet? – mondá magában,
171 5, III | ön elé helyezni. Azonban hát egy szabályszerű rencontre-hoz
172 5, III | fejébe ment a vér.~– De hát az nem történhetett-e meg,
173 5, III | összeütközést önök között. Ezen hát nincs mit megköszönni. Hanem
174 5, III | nem szokták azt kérdeni. Hát aztán? Könnyebb egy kardtól
175 5, III | gondolkozóba ejté ez a szó.~– De hát mit tehetek? Elbújjak-e
176 5, III | hahaha!~– De ne nevessen hát ki.~– Hiszen nem önt nevetem,
177 5, III | amit mártírnők kiálltak.~– Hát legyen áldozat. Ahogy ön
178 5, III | magával vinni?~– Nem.~– Hát a másikat?~– Azt sem.~–
179 5, III | a másikat?~– Azt sem.~– Hát mit?~– Ezt a két pisztolyt! –
180 5, III | egy pillanatig. Tudja meg hát az utolsó gondolatomat is!
181 5, III | kíván ön tőlem még többet.~– Hát megmondom én, hogy ne fárasszam
182 5, III | Itt van, uram: lássa meg hát, ki vagyok?~Barthelmy Léon
183 5, IV | nem bocsát be, mert beteg! Hát nem abszurdum ez? Nem bocsátja
184 5, IV | hogy jöjjek vele holnap. – Hát van ilyen a világon? Akiben
185 5, IV | csak mondanék valamit.~– Hát mondja el!~– Hát mondok,
186 5, IV | valamit.~– Hát mondja el!~– Hát mondok, azt mondom, hogy
187 5, V | én helyemen; – de adjátok hát ide nekem akkor Botta Zsófia
188 5, V | szeretem önöket mindkettőjüket, hát akkor önök hogyne szeretnék
189 5, V | Tűrjünk és várjunk. – De most hát adja ön vissza elfogott
190 5, VI | az üvegház növényeit. Itt hát télen is virágok közt sétálhatott
191 5, VI | casuariái válnak pusztulásra; de hát az a sok ezernyi szegény
192 6, I | dörmögé Vavel Lajos. – Hát az, aki népeket tapos el!
193 6, I | lejárt maga megöntözni.~Pedig hát halálból, temetkezésből
194 6, I | fölkelni, hogy kinyissa.~– Hát mi lelte?~– Azt hiszem,
195 6, I | kiálta indulatosan Vavel. – Hát nem tudod, hogy neked kötelességed
196 6, I | magadat képzelődéseiddel? Hát a katonát, aki a csatában
197 6, I | már kijött türelméből.~– Hát kárhozzál el! Az is kötelességed!
198 6, I | bajtárs! Vén fegyvercimbora! Hát haraggal válunk-e el egymástól?
199 6, I | haraggal válunk-e el egymástól? Hát nem bízol-e már bennem többé?
200 6, I | öreg barátom, mit mondok! Hát most te mégy el előre, kvártélyt
201 6, I | azt mondom neki, hogy „no hát köszönöm a barátságot öreg;
202 6, I | Megtanultam azt.~– De hát minek tanulta azt meg?~–
203 6, I | minek tanulta azt meg?~– Hát az ember nem tudhatja, hogy
204 6, II | fakadt katonáihoz: „Legyetek hát emberek, és ne vadállatok!”~
205 7, I | az alispán iróniázik.~– Hát megmondom én a magam részéről
206 7, I | fumigáljuk a világot.~– Hát a gróf úr is dohányzik?~–
207 7, I | amennyi egy embernek sok is: hát a főbírámat küldtem volna
208 7, I | adminisztrációnak nem lehet kifogása.~Hát még mikor a boraival és
209 7, I | irlandiakat ki nem állhatta. Hát mit csinált? Felállította
210 7, II | megtestesülve. Nem ez-e hát amaz angyal, aki az apokalipszis
211 7, II | látványra. Minő télikert ez! Hát ilyen virágokat ápol Lajos
212 7, II | adott pénzről nyugtatványt? Hát ön, a hazai néptörténet
213 7, II | erények is óriások!~– Azonban hát mégis ennyi pénzzel én nem
214 7, II | egykori cigány „vad gubát”. Hát legalább egypár sor commissiót
215 7, II | Miattad vagyok az.~– Miattam? Hát gyönyörűség nekem az, hogy
216 7, III | folytatá Bernát úr –, mert hát úgy jöhet, hogy három hét
217 7, III | vármegyének. Legény az a talpán.~– Hát miattam az is lehet – szólt
218 7, III | se nem titkos kedvese.~– Hát testvére vagy leánya?~–
219 7, III | vagy leánya?~– Az sem.~– Hát ugyan mije akkor? Csak nem
220 7, III | szemérmetességgel palástolva, kérdezé:~– Hát azt hiszi ön, – hogy a gróf –
221 7, III | szüksége van énrám!~– No, hát akkor kérek négy keszkenőt
222 7, IV | úgy reszketett a keze. De hát miért reszket az ő keze?
223 7, IV | szerelme kivallására; de hát ezt nem is ember rendezte
224 7, IV | szólt elbámulva Lajos.~– Hát ki? Hát az, akit te nekem
225 7, IV | elbámulva Lajos.~– Hát ki? Hát az, akit te nekem anyául
226 7, IV | merő édes gondoskodásból.~– Hát minő öltözetben fogadod?
227 7, IV | gombokkal. Egyik sem kell. Hát a hajad milyen zilált! Istenem,
228 7, IV | még, mint a leánya.~– Nos, hát eljössz-e velem az én házamba? –
229 7, IV | tervezett leányrablásba?~– Hát hiszen te is velünk jöhetsz –
230 7, IV | elbámulva. – Hogyan? Mikor?~– Hát ezt neked nem mondta el!
231 7, IV | idomítanék belőlök.~– De hát hogy tudja ezt a gróf úr?~–
232 7, IV | Magától Sátán Lacitól.~– Hát azzal hol beszélt?~– Egy
233 7, IV | helyrehozni gyorsan.~– Ejh, hát ti még mindig bárónőnek,
234 7, V | megtagadja. A gróf katolikus.~… – Hát hiszen én is az vagyok –
235 7, V | A szép hölgy habozott.~– Hát amikor „így” látott ön maga
236 7, V | mi lett belőle, kérlek! – Hát Lajost ilyen rossz embernek
237 7, V | tárháza rám nézve.~– No hát ha önnek ez oly nagy örömhír –
238 7, VI | nem féltékeny ön miatta? Hát nem az én leányom-e? Hát
239 7, VI | Hát nem az én leányom-e? Hát nincs-e nekem írásban adva,
240 7, VI | jó lesz! – monda Marie.~Hát azt hogy tagadhatta volna
241 7, VI | én ezzel a gondolattal? – Hát értsen meg ön: a katolikus
242 7, VI | ijessz meg!~– Haha! Te bohó! Hát még tőlem is meg tudsz ijedni?
243 7, VII | úrnője elhagyják a házat?~– Hát amit eddig. A Schmidtné
244 7, VII | hogy az epém fölkeveredjék. Hát csak vetem a kártyát. Ez
245 7, VII | Aztán eszére tér, és kijön. Hát mi kellene még nekem?~–
246 7, VIII| hagyta magát.~A könnyelmű! Hát annyira el volt telve attól
247 7, VIII| világáról el is felejtkezett?~Hát semmi mondanivalója sincs
248 7, VIII| képeskönyveire semmi szüksége már? Hát a Hic, Mic, Panni és Miura
249 7, VIII| morzsailletményére várva. De hát a két szegény mopsz? A Phryxus
250 7, VIII| valami nagy csodát, hogy hát az mi? S milyen nagyot bámult,
251 7, VIII| tyúkok, kakasok és pulykák. – Hát ilyen szépek azok? – Ő persze
252 7, VIII| szerelmünknek lett vége?” – Hát ez vajon mit jelenthet?
253 7, VIII| mosnak a patakban.~– No, hát mossunk mi is ruhát a patakban.~–
254 7, VIII| valami tanulmányfő. – „Hát ezt ki festi?” – Katalin
255 7, VIII| hogy ez az ő saját műve. „Hát te így tudsz festeni?” Milyen
256 7, VIII| emberfölötti vállalat! De hát az eredmény? A csodaszép
257 7, VIII| lehetsz te, hogy ezt tudod.~– Hát hiszen te is meg fogod tanulni.
258 7, VIII| marad időd énvelem beszélni. Hát még a házi gond! Pedig azt
259 7, VIII| is leskelődtél utánam.~– Hát hiszen különben hogyan tudtam
260 7, VIII| azok védelmeztek mindig. – Hát most az a távcső itt van. –
261 7, IX | Imádkoztál már? Nem még? No hát add ide a kezedet.~S a két
262 8, I | hanem csak fadobokat.~– Hát hisz az is megteszi a magáét.~–
263 8, I | inszurgensek sötétkékkel.~– Hát hisz az is igen szép öltözet.~–
264 8, I | egyeztek meg, hogy legyen hát a Duna-melléki inszurgensek
265 8, I | éppen a legszebb viselet.~– Hát hiszen bele is nyugodtak
266 8, I | otthon a feleségeikkel.~– Hát hisz ezáltal még becsesebbé
267 8, I | forinttal.~– Teringettét, hát rá kell fizetni azt az egy
268 8, I | mi marad egy óra múlva? Hát a vármegyék elvállalták
269 8, I | elfoglalták Lembergben.~– Hát vegyen tűzkövet minden ember
270 8, I | ember magának.~– Azonban hát ilyen puska is csak felének
271 8, I | Pompás latakia.~– Isten neki, hát gyújtsunk rá. Elvégre is
272 8, I | mozdulataikkal zavarba hozzák.~– Hát hiszen ember és ló van elég:
273 8, I | kenyeret süttetni.~– No, hát akkor vége van mindennek,
274 8, I | vontatására, mert magának sincs.~– Hát azután?~– Hát azután a „
275 8, I | magának sincs.~– Hát azután?~– Hát azután a „nyugtalankodó”
276 8, I | Meg a félszeműeket. Hanem hát jók lesznek azok az inszurgenseket
277 8, I | ágyút, mint egy orációt.~– Hát a gyalogságot és a lovasságot
278 8, I | hadiszabályzatot tanuljon.~– Hát ilyen nincs?~– De bizony
279 8, I | sereget.~– Kik tanítják be?~– Hát kik? Minden falunak van
280 8, I | engedte.~– Ejh, alispán úr, hát miért kínzott összevissza?
281 8, II | kar mind megyen:~Rántsd ki hát halálos íved, bajszod pödörd
282 8, II | Alkalmasint azt, hogy „hát te sem marasztod itthon?”
283 8, II | mások is megteszik azt. Hát nem olvastad a levelében,
284 8, II | jólesett mindnyájunknak”. No hát, más asszony is elmegy az
285 8, III | megmentett zászlóval.~– Hát üldözői nem tudtak utána
286 8, III | puska volt a kezében? – Hát a „hős dobos”-nak a történetét
287 8, III | hiteles jegyzőkönyvében. Hát a Zamoszk várát védelmező
288 8, III | Valóságos Zrínyi Miklós!~– Hát Jaskó huszárkáplárt ne jegyezné-e
289 8, III | nyolc ágyút megmenekülni. Hát Grancsai káplár, aki tizedmagával
290 8, III | Rábán.~– Hová tettétek?~– Hát biz annak az egyik pajtásom
291 8, III | jutalmat fogtok kapni.~– Hát ez most a mi kárunk. Hanem
292 8, III | egészen bizonyos afelől, hogy hát vajon Thémire nem szeretett-e
293 9, I | még csak ő maga volna, de hát Amélie? Leánya most tizennégy-tizenöt
294 9, I | kerültek: mi franciák vagyunk!”~Hát baj ez valakinek?~Ah, de
295 9, I | Franciaországnak?~– Nem tudom.~– No hát én tudom. Az „influenzát”.
296 9, I | kicsi mama, öreg barátném.~Hát hogy éled világodat ott
297 9, I | hogy örülnél rajta. No hát kérlek: légy becsületes,
298 9, I | Együtt megyek önnel oda. Hát mért nem szól ön?~– Gondolkozom
299 9, II | ezt a házat, egyedül.~– Hát én nem mehetek veled?~–
300 9, II | meg.~– Ne beszélj így!~– Hát nem látod, hogy halott.
301 9, II | ezt az átszellemült arcot; hát szólj annak a képnek, hogy
302 9, II | bocsássalak.~– Nem értelek.~– Hát érts meg. E képet s ezt
303 9, II | Cambray? Az nem lehet!~– Hát mit akarsz? Küldök hozzá
304 9, II | kétségbeessék?~– Katalin. Hát nem Isten vigyáz-e ránk?
305 9, II | megizenjem Amélie-dnak?~– Eredj hát! – sikolta a nő, s végigesett
306 9, III | akarják helyreállítani.~Hát akkor az ő ábrándképéből
307 9, III | Katalin! Katalin! – Hát ki volnék? – Katalin vagyok –
308 9, III | hoztam az acélszekrényt.~– Hát Marie hova lett?~– Jó helyen
309 9, III | A gyűrű nincs nálam.~– Hát hová tette?~– Odaadtam az
310 10, II | tudom; Lizetthez ment be.~– Hát bocsáss be Lizetthez.~–
311 10, II | kártya megmondta régen! – Hát nincs elég parasztgunyhó,
312 10, II | talán még nem árulók. – De hát miért ne volnának azok?
313 10, II | fel fogom őt keresni.~– No hát csak keresse. – De azt ugyan
314 10, II | nem félek olyan nagyon.~– Hát akkor hozd el. De ide be
315 10, II | Óh, te vitéz puskás! No, hát jer utánam, ha olyan derék
316 10, II | Isten úgyse meglövöm!~– Hát nem ismersz az apádra? Lackó
317 10, II | hanem strázsa! Lövök!~– No, hát nem mozdulok innen. Valami
318 10, II | megmutatom, hogy mit tudok!~– Hát én nem őhozzá megyek?~–
319 10, III | Barbe Hector! Vén cimbora. Hát te hol jársz itt?~Az érkezett,
320 10, III | császár küld gyorspostával. Hát te mit izensz haza?~– Gratulálok
321 10, III | kalligrafiázni a szép kreolnőhöz! Hát még a tartalom! Ma santé
322 10, III | Joséphine-nek.~– Kutyát? Hát nem elég még neki a két
323 10, III | kitiltott a palotából. Hanem hát mindez csak ürügy. Én azt
324 10, III | volt nekem, hanem aeon!~– Hát Thémire hogy játszta itt
325 10, III | hölgyeink fellegruháihoz; hát a fertelmes chierusque uralma,
326 10, V | Vavelt hozta a nyakamra. – No hát majd ennek is megmutassuk,
327 10, V | országúton. Ráismertem.~– Akkor hát siessünk mi is az üdvözlésére!~
328 10, V | ez udvariasságot.~– No, hát az én nevem meg Sátán Laci!
329 10, V | meg Sátán Laci! S mármost hát „cseréljünk acélt!”~Azzal
330 10, V | jövök!~Melyik ördög eszi meg hát a másikat?~Ámde Sátán Laci
331 10, V | megismerte a cimborát.~– Hát tégedet mégsem akasztottak
332 10, V | előkészületét. Ő is kihúzta hát nyeregkápájából az egyik
333 10, V | töltés volt igen erős.~– No hát fogadd te a magad levelét
334 10, VI | Ha olyan nagyon hívták, hát megemberelte magát. Felnyitotta
335 11, I | I.~És mármost hát egy darab ideig vége minden
336 11, I | akar neki szerezni Katalin, hát úgy szólítja, hogy „Sophie!”
337 11, III | Az volt a szomorú pompa!~Hát még azoknak a sírása, akik
338 11, III | volt, s szerette a tréfát.~Hát este az őrtűznél csak előkerül
339 11, III | ám a József-huszároktól. Hát azt se lehetett otthagyni:
340 11, III | őrmester, hanem keresztapa is, hát azért extra kell megszolgálni.
341 11, IV | mintha kérdezné, hogy no, hát mit tudtok még? Első föllépésre
342 11, IV | ha meglőtted az öcsémet, hát lőj meg engemet is!” Abban
343 11, IV | feküdt a tartalékban; de hát az neki nagyon jó mulatság
344 11, IV | mégis védi magát.~– Ejnye, hát nem hagytok békét annak
345 11, IV | interpellálhatta volna.~Honnan tapadt hát a nevéhez ez a csúf adoma?~
346 11, V | V. A „névtelenek”~De hát ha csupa hősökből és vitézekből
347 11, V | tömve, azzal agyonütöm.~– Hát láttál te már franciát?~–
348 11, V | Hogyne láttam volna? Hát négy év előtt, mikor az
349 11, V | ha nagyot trüsszentettem, hát hasra esett, s mikor legelőször
350 11, V | összeakadunk: keszkövolevú.~Hanem hát danoljunk egyet. „Ácsi!”
351 11, V | tótból a pára-re-ra!”~– Hát még a franciából, aki csak
352 11, V | szűz képe is elfért.~– No hát most én próbálom meg a te
353 11, V | fringiáját kitenni a próbának. Hát csak feltartotta ő is a
354 11, V | azt a csúfszót Sámsonverő, hát itt mondhatta.~De aki a
355 11, VI | állítani s haderejét kifejteni.~Hát hiszen éppen csak ez volt
356 11, VII | barátságot, hogy üldözőbe vegye: hát csak olyan plátói ellenségeskedést
357 11, VII | kap három külön parancsot, hát az első nap tesz egy utat
358 11, VII | dandárt főpásztori áldásával.~Hát még kinn a táborban, mikor
359 12, I | Mi hír, Mátyás mester?~– Hát bizony mindenféle hír van.~–
360 12, I | hagyom.~– Kezdjen hozzá.~– Hát biz a szegény Sátán Lacit
361 12, I | rátalált, amit kívánt. – Hát azon túl mi hír van?~– Bizony
362 12, I | kérdé Vavel elbámulva.~– Hát most ötödnapja. Nem hallotta
363 12, I | királynak: „előre!” – megyünk.~– Hát Oudet-ról mit tud ön?~–
364 12, I | lövöldözték őket le, de hát ki tudhatja ezt? Annyi bizonyos,
365 12, I | kommandírozta a sereget: hát nem tehetett mást a jámbor,
366 12, I | odatartá a fülét, hogy súgja hát meg.~Igen rövid közlemény
367 12, I | tábornok. – De nem csoda. No hát eredj, és vidd magaddal
368 12, II | Elfogni előkelő hölgyeket!~– Hát az én hölgyeimet nem tartja-e
369 12, II | bajuszaikkal; úgy gondolom.~– Hát az igaz-e? – szólt suttogva
370 12, II | gondol ön? Az Istenért!~– Hát hisz önöknek olyan szép
371 12, III | elmosolyodva.~– No ha érti ön, hát akkor még többet is mondok
|