Rész,  Fezejet

 1     2,  I  |       tajtékpipából szopogatva az édes véki dohányfüstöt. Termete
 2     2,  II |       tukorcát ette: a fiatal sás édes hajtását. Az idegen úr rögtön
 3     3,  I  |         kiáltva fel: „jó reggelt, édes Lajos!”, már akkor nem volt
 4     5,  III| villámlani annak a mennyországian édes érzésnek, hogy e nő az ő
 5     6,  I  |    könnyek gyűltek e szóra.~– Óh, édes, jó uram. Ugyan hogy tenné
 6     6,  II |        levágnak.”~– „Sírhat az az édes anya,~Kinek katona a fia,~
 7     7,  II |     nappal, fátyoltalan arccal az édes világba beletekinteni! Ah,
 8     7,  IV |      szétszedte a lány csupa merő édes gondoskodásból.~– Hát minő
 9     9,  III|           a keserű az édesre s az édes a keserűre? Azt is megkísérté,
10    10,  VI |         Maga is szürcsölt belőle. Édes volt a víz és üde.~Azután
11    10,  VI |           égre kérem. Laci bácsi, édes Laci bácsi, kedves, jó Laci
12    13,  I  |         meg vannak szabadítva. Ez édes bosszú lesz.~– Nagyon édes –
13    13,  I  |        édes bosszú lesz.~– Nagyon édes – mondta Vavel, megcsókolva