Rész, Fezejet
1 1, I | emlékpénzén meg van örökítve. Mikor a szél arrafelé lobbantja
2 1, I | időtől megbarnult szobor. Mikor pedig a másik oldalra lobbantja
3 1, I | rendőrséget nem háborgatnunk, mikor alszik.~Ez a szó: „nekünk”
4 1, I | egymásnak a gondolatjait, még mikor országok választanak is
5 1, I | megint oly csend támad, mint mikor minden élőlény hallgatózik.
6 1, II | suttogá neki a férfi.~De mikor olyan nehéz azt megállni
7 1, II | kisleánynak, hogy ne sírjon, mikor azt mondják neki, hogy „
8 1, II | mindjárt a mamánál leszünk!” – mikor az a mama rég elment már
9 1, II | úgy ültették fel az ágyra.~Mikor aztán ártalmatlan hallgatóvá
10 1, II | amiken keresztülvitték?~Mikor a nehéz kocsi végigdöcögött
11 1, II | lehelje hideg csókját? – Mikor keresztülgördült a jármű
12 1, II | tovaúszó fejek kardala? Mikor a hófuvatban elrekedt a
13 1, II | játszó-gyermektársak kacagása? – S mikor az előtt a kis templom előtt
14 1, III | s csak arra ébredt fel, mikor az ablak és ágy függönyei
15 1, III | eléje kinyitni az ajtót; s mikor az megmutatta neki az elhozott
16 1, III | volna ilyen feladattal; mikor készen voltak, körültekintett;
17 1, III | másik arra akarná vinni. Mikor a déli tizenkét órát harangozták,
18 1, III | másodiknál, úgyhogy Cambray úr, mikor a kisleánnyal együtt beszállt
19 1, III | gyűrűkben vállára omolva.~Mikor e fényes társaság közepett
20 1, III | illetődve. Többen sírtak. Mikor vége volt a történetnek,
21 1, III | monda neki Cambray úr.~– Mikor?~– Még tegnap.~A porkoláb
22 1, III | Ezen szokás kezdeni, mikor valami nagy házfeltörés
23 1, IV | mulatságosabbat képzelni, mint mikor azt a miniatűr delnőt Thémire
24 1, IV | hölgyeim – monda a gyermek, mikor a mamája helyét elfoglalta –,
25 1, IV | Annak talán nem fáj a szíve, mikor haldokolni lát egy embertársat,
26 1, IV | tesznek, nem erkölcstelenség? Mikor egy országot körös-körül
27 1, IV | leigázza, szétdarabolja; – mikor annak az országnak minden
28 1, IV | Én most rögtön elutazom. Mikor megjövök, azt is megírom
29 2, I | húzódik, mint a másik, s mikor beszél, a szájának csak
30 2, I | remeg. Örök trémája van, még mikor prédikálni kell is. Ha pedig
31 2, I | csak akkor vette észre, mikor a katedrában elkezdte olvasni
32 2, I | ragadják Phaëton paripái, mikor a statutio alkalmával ki
33 2, I | Soprontól Nezsiderig olyankor, mikor a sár hirtelen megfagyott;
34 2, I | rázta bennem a lelket, mint mikor végig kell mondanom: hogy
35 2, I | láthatta a bárót, inzsellér úr, mikor a „Névtelen Vár” környékét
36 2, I | az a szokása volt, hogy mikor mondani akart valamit, sebesen
37 2, I | termő virággal teleszedte, s mikor a majorudvaron keresztülment,
38 2, I | jártasságával. Innen hítták elő, mikor az urak megérkeztek. Még
39 2, I | készítettek nekem parádét, mikor megmondtam, hogy nekem nem
40 2, I | Barkóczyval történt, hogy mikor dicső királynénk, Mária
41 2, I | püspök mondott a tisztjeinek, mikor inaugurálták: „már csak
42 2, II | nincsenek az armálisban, s mikor azt nekiereszti, rettenetesebb
43 2, II | tartotta nagyszerű vadászatait, mikor még a lankaság csupa erdő
44 2, II | viseletben jelennek meg, mikor kikocsiznak?~– A gróf egyszerű
45 2, II | Úgyhogy megtudja, kinél mikor van keresztelő vagy temetés;
46 2, II | nyissa ki az ablaktábláját, mikor éjjel kocogtatnak rajta.
47 2, II | vagy segélyt kiáltani, mikor az utcán végigkocsizik vele.~
48 2, II | láttam.~– Audiát, látta? Mikor látta? Hogyan látta?~Akit
49 2, II | senki se látott még.~– Hát, mikor tavaly hazajöttem a kollégiumból,
50 2, II | fidibusszal szolgálni szabad, mikor más kártyázik.~A doktor
51 2, II | értse.~Még késő éjszaka is, mikor a hálószobáikba mentek az
52 2, III | amely előkészülete annak, mikor valaki kétfelé akar repeszteni
53 2, III | gróf.~– Úgy csúfolnak.~– Mikor lesz önből ügyvéd?~– Mikor
54 2, III | Mikor lesz önből ügyvéd?~– Mikor a censurát leteszem.~– Mi
55 3, I | I.~Mikor meghallják ezt a szót: „
56 3, I | gyöngyökkel vannak hímezve; hanem mikor egyik lecsúszik a lábáról,
57 3, I | Augustin!” klasszikus nótáját.~Mikor vége van a reggelizésnek,
58 3, I | szüksége karcsú termetének. Mikor azzal készen van, künn a
59 3, I | mintha láthatlanok volnának: Mikor a hintó az erdőbe ér, már
60 3, I | volna. Ez is rabművészet.~Mikor ebbe is belefáradt a leány,
61 3, I | ajtaján csengettyű volt. Mikor az megszólalt, azt jelenté,
62 3, I | Sauterne-it és burgundit ivott. Mikor ivadja volt, osztriga is
63 3, I | levélkét az elolvasás után.~Mikor aztán elvált Marie-tól,
64 3, I | ősztől tavaszig. Este, mikor lefeküdt a leány, mielőtt
65 3, II | Lajossal; miként akkor, mikor még Marie járni tanult,
66 3, II | volt.)~Már korán reggel, mikor a redőnyök hasadékain átrózsállik
67 3, II | toalettjét. Ott állt a ruhatára. Mikor előjött, pompás tarka-pálmás
68 3, II | rossz álom? Fáj az nagyon, mikor eljön? Vége van vele mindennek,
69 3, II | tudni, hogy milyen vagy, mikor haragszol. Hát nem fájt?~–
70 3, II | reszketett mind a két keze, mikor a japonikát felvette a pamlagról,
71 3, II | tudsz hozzá; mert egyszer, mikor nagyon sietős volt az utunk (
72 3, II | nem látom az Isten egét; – mikor kimegyünk, fátyol borítja
73 3, II | kiúsznod a szabad tóba, mikor holdvilág süt: éjjel.~–
74 3, II | ostobának teszed magadat, mikor én kölcsön akarok kérni
75 3, III | látni a kastély erkélyéről, mikor a nap már leszállt, s az
76 3, III | fáklyafénye vereslett.~S mikor a keleti part mögül, a látkör
77 3, III | fogjunk a sorsra.~Egy este, mikor már a fogyóban levő hold
78 3, III | igyekszik a csónakot elérni. Mikor összejutottak, a leány ismét
79 3, III | mint a csínyt tett gyermek.~Mikor aztán a parthoz visszaértek,
80 3, III | redőnyökön át be ne csillanjon, mikor sötét van.~– Nem mernék
81 3, III | falu végén van a temető. Mikor villámlik, felütik fejeiket
82 3, IV | tökéletes volt a megjuhászodása, mikor a fátyolos hölgyet megpillantotta.
83 3, IV | felemelte a hosszú ruháját, mikor sárhoz ért; akként árulta
84 3, IV | gyalog a Névtelen Várbul! Mikor saját hintaja, lova van
85 3, IV | forspont nem ló?~– Azaz, hogy mikor van, akkor ló; de mikor
86 3, IV | mikor van, akkor ló; de mikor nincs, akkor nem ló. – De
87 3, IV | az másforma hölgy volt.~Mikor a némán, könyörgésre kulcsolt
88 3, IV | akkor mert visszanézni, mikor a keskeny tóöböl már közte
89 3, IV | úrhölgyet ágyban fekve, mikor orvos vagyok?~– Nagy migrénje
90 3, IV | Tromfszkyt pedig már reggel, mikor fölébredt, ott várta a hazaküldött
91 3, IV | annál tartózkodóbb lett, s mikor annak a küszöbén megállt,
92 3, IV | elemét, és sírt belé. Hogyne? Mikor a szeretője hűtlen lett
93 3, IV | hűtlen lett hozzá? Hogyne, mikor megtudta, hogy a kedvesétől
94 3, IV | leküldé neki a gróf, s az, mikor kiolvasta, visszaküldte.~
95 4, I | hozzá.~Egyszer véletlenül, mikor a gróf Marie-val szokott
96 4, I | a félforintos rézpénzt, mikor arra kocsizott, hogy a béna
97 4, I | hintó ablakából.~Egyszer, mikor megint arra kocsizik, a
98 4, I | míg csak nem híják.~De mikor fogják hívni!~Egyik év a
99 4, I | de egyre távozik előle.~Mikor e nehéz küldetést elvállalta,
100 4, II | mindennap meglátogatta; mikor az idő kiengedett, rögtön
101 4, II | gyönyörű virágoskertté.~Mikor aztán az első tavaszvirágok
102 4, II | beszéd, az volt a köszönet.~Mikor e megdicsőült tekintettel
103 4, II | eget fátyolon át nézni.~Mikor elhagyták a kertet, a leány
104 4, II | más planétáról való lény.~Mikor toll alá mond Marie-nak
105 4, II | firkál azalatt a papírra. Mikor a pedáns mogorvaság nem
106 4, II | közül megszólalásra bírja, mikor úgy hosszasan ülnek egymás
107 4, II | alakra vissza nem tekintve. Mikor a kertajtót kinyitotta,
108 4, II | nézte őt azalatt folyvást. Mikor aztán vissza akart térni
109 4, II | utána lopózik Lajosnak, mikor az a toronyba felmegy, s
110 4, II | az nem vette észre, csak mikor már mellette állt a leány,
111 4, II | szivárványszínek olympi nimbuszától.~Mikor elvette szemét a távcső
112 4, II | mint a gyermeket, akit én, mikor a vízben üldözött, óriásnak
113 4, II | a fájdalom sírása volt.~Mikor elvégezte a zokogást, mosolygott;
114 4, III | Marie-t a csoda fogta el, mikor legelőször meglátta a távcsövön
115 4, III | libegett, egy izzó árny.~Mikor már csak az utolsó fényvonal
116 4, III | az volt a szándéka, hogy mikor a hold újra kifénylik, az
117 4, III | csak akkor vette észre, mikor már a kapun kívül volt,
118 4, III | valószínűleg akkor lepték meg, mikor lefekvéshez készült a haját
119 4, III | velem előre tudatni, hogy mikor a „Schlagwort”-ra kerül
120 4, III | a másik pártfogoltam is, mikor két lábon járni tanítottam,
121 4, IV | azt az egyet restellem, mikor azt mondják, hogy Sátán
122 4, IV | ilyen figurákat csinálni, mikor nagyon unjuk magunkat. Rabmunka
123 4, IV | testamentumában rám hagyott. Még mikor élt is, árva voltam. Disznópásztornál
124 4, IV | vezetnék a promenádra. Aztán, mikor így együtt sétáltunk a faluban,
125 4, IV | köszönni, urakat megsüvegelni. Mikor az a poronty a világra jött,
126 4, IV | a szívemet csiklandanák, mikor hallom, hogy ropog a puska
127 4, V | volt annyi talentuma, hogy mikor Napóleon lovassága azt a
128 4, V | meg tudom csinálni, hogy mikor még egyszer ránk jön az
129 4, V | katonánk magával hordja, mikor jön az ellenség, azt letámasztja
130 4, V | gumilásztikum csizma? Hát mikor a mi katonáink a franciák
131 4, V | kötnek a talpukra. Aztán mikor az árokhoz érnek, egyszerre
132 4, V | egymáshoz vannak csatolva. Mikor aztán elsütik az ágyút,
133 4, V | csak akkor mutatta azt meg, mikor már készen volt. Vavel meg
134 4, V | zöld boltozat” kincsei? Mikor a valódi indokkal nem lehet
135 4, V | hát az életemre törnek-e, mikor alszom?~Óvatosan kellett
136 4, V | szemeimet nyitva tartja, mikor így egyedül maradok, s csendesség
137 4, V | rosszakat álmodom, hogy örülök, mikor fölébredek megint. S aztán
138 5, I | obszervatóriumából kileste, mikor megy el a kastélyból az
139 5, I | éjszaka muzsikálnak?~Hát még mikor az egzekuciók folytak! A
140 5, II | mit csinál az inszurgens, mikor jó kedve van? – kiálta rá
141 5, II | tudta, hogy az inszurgens, mikor jól kitáncolta magát, akkor
142 5, II | mit csinál az inszurgens, mikor megharagszik!~A csimpolya
143 5, II | hogyan tesz az inszurgens, mikor meglátja az ellenséget?
144 5, II | kritika! – szólt Katalin, mikor szóhoz juthatott.~– Hogyan? –
145 5, II | következett a tűzijáték.~Mikor a tűzkerekek, a római fáklyák
146 5, II | Üvöltött állati hangokon, mikor a röppentyű sisteregve lövelt
147 5, II | lövelt fel a magasba, s mikor szétrúgta szivárványszínű
148 5, III | volt ez a hang. Most is, mikor reggelenként arra ébredt,
149 5, III | akkor húzzák ki hüvelyéből, mikor megfenik, hogy meg ne lepje
150 5, III | hintógördülést a töltésen, s mikor tizenegy óra felé járt,
151 5, III | magát, játékból és komolyan. Mikor a rangját megkapta ezredénél,
152 5, III | azt, amit én tettem önnel, mikor a legkomolyabb pillanatban
153 5, III | visszatartsam. Azt mondtam neki, mikor dühös haragjában gyanúját
154 5, III | dörmögte. De olyan hangon, mint mikor az oroszlán a foga között
155 5, III | jól meggondoltam, mint ön, mikor egy szál bottal odajött
156 5, III | tartózkodó csüggéstől kezdve, mikor a hölgy csak az ujjai hegyével
157 5, III | Csodálatos érzés volt az, mikor Vavel e hölgyet maga mellett
158 5, III | meg még nem keltem föl, mikor ön keresett. Én pedig mindenesetre
159 5, III | oly gyorsan történt, mint mikor a villám megvilágítja az
160 5, III | kezdhessenek egymás között.~Mikor hintajukhoz értek, ott találták
161 5, III | mint jó barátok válnak el.~Mikor Katalin és Lajos ismét fenn
162 5, IV | a becsületességet, hogy mikor mint bíró ítélt gonosztevők
163 5, IV | magukat tagadni: hanem aztán mikor látták, hogy a delnő milyen
164 5, V | arcvonásain.~Mégis remegett, mikor összejött a leánnyal. Hűtlenség
165 5, V | egymagában, s elbámult, mikor az úrnőt egyenesen maga
166 5, V | hogy félelem volt ránézni.~Mikor aztán egyedül voltak a bezárt
167 5, V | volna valamit. Önök akkor, mikor engem megmentettek a haláltól,
168 5, V | igazi címzetére: – majd mikor az angyal trombitaszava
169 5, VI | kilökte a széket maga alul, mikor a leányt e virággal keblén
170 5, VI | szaktudományú remekmű volt az. Mikor a kész munkáját elvitte
171 5, VI | vármegyegyűlésen az igaz, hogy mikor referált a bevégzett dologról
172 6, I | lábamra repülni reggelenként, mikor öltözködtem; és ma nem gondoltam
173 6, I | Most már nem sírt a leány, mikor látta, hogy vége van, csak
174 6, I | hegyeit… nem pöröl velem, mikor öltözködöm… nem lopkodja
175 6, I | nézzen reám üvegszemeivel, mikor már énekelni nem tud; s
176 6, I | De mégis jólesett neki, mikor a kertbe leérve, a mondott
177 6, I | sok embertől énekeltetni, mikor „valakit” temetni vittek.~
178 6, I | járt, mint sok tudós ember, mikor megszorul a nagy válságban.
179 6, I | csaló voltam; egy napon, mikor az uramat és családját elfogták
180 6, I | királyleánynak, olyankor, mikor mint a szarvasokra, úgy
181 6, I | kezéből. Rablógyilkos voltam. Mikor az uram kincseit szállították
182 6, I | vagy küldve: eredj oda! Mikor kezet adtál nekem, azt mondtad „
183 6, I | ment, ott hagyva őt magára.~Mikor már a kilincset megfogta,
184 6, I | gondolatokat?~– A széltől, mikor az ablakon befúj, a gyertyától,
185 6, I | ablakon befúj, a gyertyától, mikor lobog, – és öntől, mikor
186 6, I | mikor lobog, – és öntől, mikor hallgat…~… Lajos levezette
187 6, I | ragyogvány derengett át, mikor meglátta a belépő leányt.~
188 6, I | amíg imádkoznak.~„Amen.”~Mikor az imakönyvből föltekintett
189 6, II | átszívódott, s láthatatlan lett. Mikor aztán forró vízben a tojás
190 6, II | várt a maga jelszavára.~Mikor a jelszó hangzani fog, akkor
191 6, II | pedig csak egyszer, akkor mikor az mint patvarista, véletlenül
192 6, II | Helytartó Tanácstól? – De mikor az ilyen kicsiny dolog is
193 6, II | a többit megtette a bor. Mikor már a legény a huszár tenyerébe
194 6, II | huszár tenyerébe belecsapott, mikor a huszárcsákót fel hagyta
195 6, II | diadalt kukorikul hozzá!”~Mikor ezeket olvasta Vavel, mint
196 6, II | Várnak minden reggel, korán, mikor a madarak ébrednek, kinyitá
197 7, I | I.~Mikor a haza áldozatokat követel:
198 7, I | csak akkor szokta megtudni, mikor már erősen megverték. Tehát
199 7, I | gyakorlatlanul álljon elő akkor, mikor a rendes hadsereg nem képes
200 7, I | bajonettekkel szembeállítani! Mikor mindez megvan, akkor határozni
201 7, I | elhozott tepertős pogácsa; mikor az elfogyott, hazamegy.
202 7, I | lehet kifogása.~Hát még mikor a boraival és a konyhájával
203 7, I | tiszta lelkiismerettel. S mikor pedig rágyújt, azt teszi
204 7, I | váltott; kimosdózott, s mikor a rendes ebéd ideje volt,
205 7, II | mind itt helyeztek el. – Mikor ki lett adva a végzetes
206 7, II | elszörnyed feladatától, mikor egy piacot lát maga előtt,
207 7, II | parancsát hajtják végre. S mikor a nagy feladat végre van
208 7, II | Régi ismerős, az alispán. – Mikor benyit a gróf dolgozószobájába,
209 7, II | ismerné azt a történetet, mikor a landsteini vesztett ütközetnél
210 7, II | győzelme ellen, hogy örüljön, mikor testvéreinek romlását hallja;
211 7, II | a világon több, mint én. Mikor mindig rólam gondolkozol,
212 7, III | látta, egyszerre ráismer. – Mikor ez a férfi elmegy a csatába
213 7, IV | ráismerni a keze írására, mikor éppen szükség volt rá, hogy
214 7, IV | szorongatá násznagya kezét.~Mikor aztán a két leány kedvére
215 7, IV | Marie elbámulva. – Hogyan? Mikor?~– Hát ezt neked nem mondta
216 7, IV | országban.)~Hanem aztán mikor arra került a sor, hogy
217 7, V | azóta hitet változtattam.~– Mikor? És miért?~A szép hölgy
218 7, V | ahogy kisleányok szoktak, mikor nagyon utoléri őket a jókedv.~
219 7, VI | is csak most tudta meg.~Mikor odavezette Katalint karöltve,
220 7, VII | nyúl, szegfű, harangvirág.~Mikor a két ifjú hölgy belépett
221 7, VII | megmondja a kis karszékem, mikor beleülök, az is megnyikkan,
222 7, VII | embernek nem kellemetes. Mikor alszom, úgy horkolok, hogy
223 7, VII | rá. Akkor földhöz csapom. Mikor nem akar kijönni. Aztán
224 7, VII | úrnőm? Emlékezik ön rá, mikor ön nekem „kisfiam” volt,
225 7, VII | Sóhajtoztam, epekedtem tán? Mikor éjt napot egy szobában voltunk
226 7, VIII| csak akkor pillantotta meg, mikor Katalin a kikötőpadhoz oldalogtatta
227 7, VIII| S milyen nagyot bámult, mikor Katalin megmondta neki,
228 7, VIII| Különösen tetszett neki, mikor a pávák kiabáltak. Ezt Katalin
229 7, VIII| nem magyarázta neki, hogy mikor a katonák itt voltak a helységben,
230 7, VIII| ijedten kapta vissza a kezét, mikor az ujjai alatt megszólaltak
231 8, I | ott a maga hűs ágyára, s mikor eltemették őket, a francia
232 8, I | szemfödélnek…~*~A két nemes úr, mikor a Névtelen Vár kivilágított
233 8, II | vállán, karddal a kezében. Mikor a hölgyeket üdvözölte az
234 8, II | előjogért az a kötelessége, hogy mikor a király parancsolja, fegyvert
235 8, II | reszketett Marie-nak a keze, mikor felkötötte azt a szalagot
236 8, II | aztán volt nagy sikoltozás, mikor jelentetlenül betört az
237 8, II | együtt találta, mint mindig. Mikor azon kezdé, hogy búcsúzni
238 8, II | Sejtelme sugallta neki, hogy mikor vőlegény és menyasszony
239 8, II | végzetes cserét végrehajtották, mikor a gyermekeket elvitték szülőiktől.
240 8, II | ült a zongoránál. Aztán mikor rajtakapták, felugrott mellőle,
241 8, II | nézve, és ő arra gondolt, mikor hosszú napokon keresztül,
242 8, II | egyedül!~Egyszer-egyszer, mikor legjobb kedvében volt, csak
243 8, III | képviselte irataiban, azért mikor a fegyverre hívás széthangzott
244 8, III | utánaszaladt a nyúlnak, mikor puska volt a kezében? –
245 8, III | hős a generálisok előtt, mikor a pénzt a markába nyomták,
246 8, III | sereshordók volnának, s mikor már az ellenség tódult be
247 8, III | jegyezné-e mellé, öcsémuram? Mikor Eckmühlnél ötödmagával megpillant
248 8, III | francia futárt fogtunk el, mikor éppen át akart úsztatni
249 8, III | állom a szokott sétájában, mikor azt a lefátyolozott hölgyet
250 8, III | amire nem számítottam. Mikor a rejtélyes lovagot az erdőben
251 8, III | Azonban mégis megeshetik, hogy mikor az asszony szerelmes, még
252 9, I | baj ez valakinek?~Ah, de mikor oly nehéz megválni az egyszer
253 9, I | most ő ezt a gyémántot, mikor megtalálta, az értékét megismerte,
254 9, I | kellett határozni magát.~Mikor harmadszor is utánajött
255 9, I | kísért úgy a saját szíve, mikor egyedül van.~Még egy órája
256 9, I | érdemelve! Ez jobban fájt, mint mikor a pellengérre kikötnek egy
257 9, I | és sírt.~– Ilyen volt ő, mikor még ártatlan volt!~– De
258 9, II | Látod? Ilyen volt ő, mikor elhagytam.~– Kicsoda? Leányod?
259 9, II | arcképet.~– És ilyen most, mikor visszakértem.~– Óh Istenem!
260 9, II | kezeidet szennyezd be. S mikor lónyerítést hallasz, elbújj,
261 9, II | akarok? Hogy én mit akarok, mikor azt mondják, hogy Cambray
262 9, II | Ugye ő nem kérdezte, mikor engem ápolása alá vett,
263 9, II | elevenen eltemették. S most, mikor ő kriptájából kitört, hogy
264 9, III | Nagyon könnyen. Estefelé, mikor már a válasz a kezemben
265 9, III | nem látta hadseregét, mint mikor a nagy Lobau szigeten minden
266 9, III | egyenesen őfeléje tartott.~Mikor közel ért már, akkor a lovagló
267 10, I | szokta őket harcra buzdítani, mikor rohamra vitte démonjait:~„
268 10, II | fenyőmag-füstölésből keveredett össze, s mikor a konyhaajtón zörgetett
269 10, II | négyszegletű ablakocskába; – aztán, mikor a folyosó végén járt Marie,
270 10, II | imádott bálványkáját, hogy mikor az ide tör hozzá, meg ne
271 10, II | hogy rátaláljanak Lizettre. Mikor ő alszik, akkor nincs elrejtve.
272 10, II | a fűrészmalom működését, mikor annak a zúgója működésben
273 10, II | szelíden megszólítója felé.~Mikor annak az arcába világított
274 10, III | Pompás két kutya volt! Mikor Joséphine társaságot hívott
275 10, III | cukordarabokat és sonkaszeletkéket, mikor a császárné szobájába belépett,
276 10, III | Barthelmy szereplésed alatt), mikor egy estélyen Joséphine valamit
277 10, III | kínokat kellett neki kiállani, mikor a császári hercegnők estélyeinek
278 10, III | lett?~– Gyönyörű és elmés. Mikor Hortense bal paré-in táncolta
279 10, III | asztalra csapott öklével, mikor e levél igen rövid tartalmát
280 10, III | jártam az egész Hanságot, mikor itt voltam garnizonban,
281 10, III | Mármost, ha felvesszük, hogy mikor a menekülő leány elhagyta
282 10, IV | kiabáltak, mint az emberek, mikor nagy tüzet oltanak, kevés
283 10, IV | makadámoznak embertelen idők óta.~Mikor a démoncsapat a Rókadombot
284 10, IV | megszökött halemberem.~– Mikor először rákiáltottam, felállt
285 10, IV | él egész éven át, hanem mikor eljön a tavasz, a szerelem
286 10, IV | dühös, ha a tűzbe kerül. Mikor vésztűz üt ki, mely a vagyonát
287 10, IV | vissza! – monda De Fervlans, mikor késő délre kivergődött a
288 10, IV | útban, és még milyen útban!~Mikor a hídon megjelentek a lovasok,
289 10, V | magadat! Jobban ismerlek én! Mikor meglátod az ellenséget,
290 10, V | dragonyosaim sisakjain, mikor néhanapján együtt mulattak
291 10, V | rájuk puskával, szuronnyal. Mikor helyben lesztek, akkor ezt
292 10, V | terepély fűzfa nőtt elő.~Mikor e nádas elé értek a megkerülő
293 10, VI | megérkezett.~Csak akkor, mikor a vérmezőn széttekintett,
294 10, VI | hogy a hansági pásztorok, mikor megszomjaznak, egy elvágott
295 10, VI | nádszálat a mohos talajba; mikor jó mélyen volt, egyet szítt
296 10, VI | maga előtt; hanem aztán, mikor feltekintett az égre, a
297 10, VI | kerülhetett az most ide, mikor annak útban kellene lenni
298 10, VI | lepték volna a menekülőt.~Mikor a táborhelyre megérkeztek,
299 11, I | az, ahogy Katalin leírta, mikor az acélládikót átadta Marie-nak,
300 11, I | félrefordítva, s csak azután, mikor megérezte ujjai hegyével,
301 11, II | akkor adni rájuk sortüzet, mikor minden lövés biztos.~S a
302 11, II | ágyúlövéshez még nem szoktak, mikor a közéjük lecsapó gránát
303 11, II | lecsapó gránát szétpukkanik, mikor undokul sivítva jön feléjük
304 11, II | súlyos csapásokat osztva, mikor már az ellenség a zászlótartóval
305 11, II | nemes barátim! – kiálta, mikor már ő maradt utolsó katonának
306 11, III | tisztára.~Egyszer aztán, mikor a derékhad elvonulása végre
307 11, III | sebeket minden oldalról; mikor azután azt gondolta, hogy
308 11, III | odafurakodott az út menti árokba, s mikor jöttek a franciák nagy vágtatva,
309 11, III | káromkodni vagy bámulni! Mikor aztán a hídnál folyt a hősi
310 11, III | Ferenczy János a híd alá s mikor egy lovas nemes lebukott,
311 11, III | belőle a nagy petek után.~Mikor e csodahőst bemutatták a
312 11, III | inszurrekcio legjobb vitézeinek, mikor a saját háza előtt végiglovagolt,
313 11, III | Baráth István volt az, aki, mikor észrevették az inszurgensek,
314 11, III | a Pápa melletti harcban, mikor Boronkay Pád kapitány látta,
315 11, IV | IV. A győri két nap1~Mikor Tétnél a két fővezér összetalálkozott,
316 11, IV | akkor vették észre magukat, mikor már körül voltak véve az
317 11, IV | itt sem akartak elválni. Mikor az ágyútekék zúgni kezdtek
318 11, IV | nagyon jó mulatság volt, hogy mikor egyes portyázó francia lovasokat
319 11, IV | felülteti a saját lovára, s mikor aztán viszi vissza, megszabadítva
320 11, IV | Így tesz az inszurgens, mikor megharagszik!” A dragonyostiszt
321 11, IV | Landsknechtsschild bárónő estélyén, mikor az inszurgenst paródiázták.~
322 11, IV | veszprémi gyalog zászlóaljból. Mikor összerogyott, s látta, hogy
323 11, IV | veszprémiek az Eszterházyakkal, mikor már az ellenség ágyúikat
324 11, IV | harcvonalban volt felállítva; mikor a francia gyalogság az első
325 11, IV | menekülő csapatokból, s mikor egy tömegben volt, akkor
326 11, IV | litánia volna! Az is tünemény, mikor egy zászlótartó maga attakíroz,
327 11, IV | nemzet krónikájában, hogy mikor az utódok lapozgatnak benne,
328 11, IV | esztendei megszokás után?~S mikor a két sereg elvonult már
329 11, V | menten kificamodott a lába. S mikor aztán a levert komédiás
330 11, V | volna? Hát négy év előtt, mikor az első „francia futás”
331 11, V | trüsszentettem, hát hasra esett, s mikor legelőször megkóstoltattam
332 11, V | Akármi legyek, ha nem láttam, mikor a cserebogarat ette a kertben.~–
333 11, V | lőporfelrobbanásnál összeégett.~Mikor ez a szekérvonat megérkezett
334 11, V | ordított, mint tízezer ember, mikor Trója alatt Ajax hasba hajította
335 11, V | Sámsonverő, ki legjobb futó volt, mikor ő maga minden mást megelőzve,
336 11, VI | inkább a kórházi koplalásban.~Mikor a győri visszavonulás volt,
337 11, VII | három ágyúja és két haubica.~Mikor a győri ütközetnek vége
338 11, VII | nesztelenül az egész dandár. Mikor a túlparton voltak, akkor
339 11, VII | támadással megsemmisíteni.~Mikor már Meskóék dandára útban
340 11, VII | ilyenkor azt teszi, hogy mikor háromfelé indulásra kap
341 11, VII | Hát még kinn a táborban, mikor a többi bajtársak közt elfoglalták
342 11, VII | számukra fennhagyott helyet. Mikor az ismerősök, jó barátok,
343 12, I | a számukra kiválasztani, mikor Győrbe helyezé el őket,
344 12, I | derék embert. Meg is ölelte, mikor a szeme elé került.~– Mi
345 12, I | többet vesztettek.~– Hol? Mikor? – kérdé Vavel elbámulva.~–
346 12, I | az agya elzsibbadt, mint mikor valakit utolér egy álló
347 12, I | még családi boldog életre, mikor az oltár előtt arra a kérdésre: „
348 12, I | szobájában levő csengettyűvel. Mikor azt felgördítették, a csengettyű
349 12, I | bánust.~Még nevettek is, mikor elváltak.~
350 12, II | Örült is minden ember, mikor odébb mentek.~Ezek Vavel
351 12, II | nem lehetetlen, hogy most, mikor ez a cikk olyan olcsó, megint
352 12, II | tábori orvos nem került ide, mikor Aspernnél húszezer, Wagramnál
353 12, III | kevéssé volt meglepetve, mikor a tábornoknét az ellenséges
354 12, III | bocsássa; de azt tudom, hogy mikor azt mondták neki, hogy Clarisse
355 13, I | megszerették egymást. S aztán, mikor a vértescsapat a falu egyik
356 13, I | hölgyeknek kezét nyújtani, mikor azok a hintóba felültek.~
357 13, I | azok a hintóba felültek.~Mikor már biztos helyen érezte
358 13, I | Rettenetes! Igazam volt, mikor azt mondám, hogy jó szerencse,
359 13, I | ki őket a bölcs alispán.~Mikor ezt a házat messziről meglátták,
360 13, I | diadalmas ellenség kezéből, mikor az már vasmarokkal tartá
361 13, I | alkalmával keresztülment, mikor Vavel olyan vadul rápillantott;
362 13, I | hogy megfutamodjék, mint mikor a Névtelen Várban a komornyik
363 13, I | rám. Meghűtöttem magam, mikor éjjel futottunk a tűzgolyók
364 13, I | között, és érte imádkozik, mikor az nem tud! Ha Marie-t elragadták
365 13, I | milyen jól tetted, hogy mikor hozzánk beléptél, őt ölelted,
366 13, I | vagyok! Eddig minden este, mikor a hajnalcsillag feltűnt,
367 13, I | szokatlan jajgató hang vegyülne.~Mikor a dereglye a fertőszegi
368 13, I | csak a zápor zuhogása.~És mikor elvonult a zivatar, s feljött
369 13, I | vadmacskától, hogyan sír az, mikor a vadászok elvitték a fiait,
|