Rész,  Fezejet

 1     1,  III|         Én megtaláltam önnek a leányát, grófnő, s íme visszahoztam.~
 2     6,  I  |       elfutottam vele. A magam leányát kiadtam királyleánynak,
 3     6,  II |   hűséges szeretőjét, egyetlen leányát, királynőjét és védszentjét,
 4     9,  I  |  Párizsba, fölkerestem önnek a leányát.~– Ön látta Amnélie-t! –
 5     9,  I  |   mindazon idő alatt, amíg ő a leányát elhagyta, legyen annak hűséges
 6     9,  I  | Cambray keserűn szólt:~– Azt a leányát, azt az Amélie-t, amelyiket
 7     9,  III|      de Thémire-nek megölték a leányát: egyetlenét. De Thémire
 8    10,  III|      hogy nem láthatta a saját leányát!~– Szép lett?~– Gyönyörű
 9    10,  III|         mert nagyon szerette a leányát. Ha valami baj érte, rám
10    12,  II |       tábornok úr feleségét és leányát. Guillaume tábornok úr foglyul
11    12,  II |      elfogja a feleségét meg a leányát: ez sakk – matt neki! Menjünk
12    12,  III|    szívét, hogy a feleségét és leányát kiváltsa a fogságból az