Rész,  Fezejet

 1     1,  II |           amelynek helyén most egy szomorú faalkotvány van felállítva,
 2     1,  IV | megtalálásának véletlenére! Óh, mi szomorú mesterségbe avattam őt be
 3     4,  III|      regénynek lehetett volna igen szomorú vége.~– Igen, ha az ég egy
 4     4,  IV |            amit keresett.~– Milyen szomorú – mondá Lajosnak.~Lajos
 5     4,  IV |     tudomásul.~– Vajon miért olyan szomorú?~Lajos nem mondott róla
 6     4,  V  |          kiállítani?~Mátyás mester szomorú arcot öltött, pedig amit
 7     4,  V  |          amit mondott, az nem volt szomorú.~– Hát ha azt meg tudom
 8     9,  I  |      szemei megkövülten meredtek e szomorú képre.~A látogató pedig
 9    11,  III|       gyermekek láttára.~Az volt a szomorú pompa!~Hát még azoknak a
10    11,  IV |       nyomorult alaknak nevezetes, szomorú szerep jutott az inszurekció
11    11,  IV |        annyira az életét, csak egy szomorú mosoly felelt ajkain, az