Rész,  Fezejet

 1     1,  III|       aki valami levesfélét és kenyeret hozott a számára.~– Köszönöm.
 2     1,  III|        a levest és a nyolc lat kenyeret.~– Figyelmeztetem önt, polgár –
 3     1,  III|    nézve, hogy ezt a nyolc lat kenyeret, amit naponkint el kell
 4     3,  IV |     annyira vitték, hogy már a kenyeret is megeszi (eleinte csak
 5     4,  IV |  soványkodni kezdtek. Az egyik kenyeret elloptam a nyomorultak számára,
 6     5,  II |      azt a másik világot, ahol kenyeret kell enni, ágyban hálni,
 7     7,  II | cigányasszonnyal, akitől a fia kenyeret kért: „te is mindig olyat
 8     8,  I  |    nagy seregnek sem győz alig kenyeret süttetni.~– No, hát akkor
 9    11,  III|      három nap óta nem láttunk kenyeret, s Győrig megint nem látunk,
10    11,  IV |    kiürült.~Nyolcvanezer darab kenyeret süttetett a nádor előre,
11    11,  VII| társzekérvonatot, mely puskát, kenyeret és ami legbecsesebb: csizmát