Rész,  Fezejet

 1     3,  III |        Még azt mondta, hogy ő boldog! Ebből állt az egész boldogsága.~
 2     5,  I   | világot; van valami eltitkolt boldog szerelmi viszonya, s abban
 3     6,  I   |      eszébe ugye, hogy ez már boldog: elhagyhatja ezt a sírboltot.~–
 4     7,  VI  |     meg az ég… Légy álmaidban boldog és szabad… Jó éjszakát!~
 5     7,  VIII|     őt karjával.~– Óh, milyen boldog fogok én itten lenni!~–
 6     7,  VIII|  sóhajtott szomorún.~– Milyen boldog lehetsz te, hogy ezt tudod.~–
 7     7,  VIII|      akart abban, hogy milyen boldog lett Lajos azáltal, hogy
 8     8,  II  |       arra valók voltak, hogy boldog szerelemről suttogjanak.
 9     9,  I   |      S ha tudnád, hogy milyen boldog vagyok, hiszem, hogy örülnél
10    11,  I   |    nagy örömmel. – Ah, milyen boldog lett egyszerre! Hogy rettegett
11    12,  I   |      gondolhasson még családi boldog életre, mikor az oltár előtt