bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 1, I | az igazi dauphin, XVI. Lajos fia csakugyan meghalt, miután
2 2, III | A nevem Vavel de Versay Lajos. Egyes v-vel írva, a végén
3 3, I | újon érkezett hírlapok. Lajos maga főzte a kávét, s míg
4 3, I | az ilyen levélkét azután Lajos lepecsételte, s kihordója
5 3, I | elvált Marie-tól, akkor Lajos megérinté az ajkaival a
6 3, I | addig nem alszik el, míg Lajos be nem jön; de hasztalan
7 3, I | kiáltva fel: „jó reggelt, édes Lajos!”, már akkor nem volt ott
8 3, II | sohasem ízlelt a leány. Lajos tartotta magát azon kor
9 3, II | amíg lehet – felelt rá Lajos, kikerülve a főkérdést. –
10 3, II | hol van?~Felelj meg erre!~Lajos gróf talált ki valami módját
11 3, II | hegyével alattomban megszúrta Lajos kezét.~– Mit csinálsz? –
12 3, II | csábító; gyermek és szirén.~Lajos meglepetve emelte föl kezét.~–
13 3, II | a felöltönyödet – szólt Lajos, s reszketett mind a két
14 3, II | oly szívből eredő volt. És Lajos maga is ismerte azt a büszke
15 3, II | így?” – kérdé elbámulva Lajos.~– Hát így olyan nyugodtan
16 3, II | mindannyian ugyanegy templomban?~Lajos elragadtatva fogta két keze
17 3, II | a legkisebbeknek – monda Lajos.~Ez a leány nem tudja, hogy
18 3, III | az egyik az, amelyikről Lajos beszélt Máriának, hogy azt
19 3, III | azt a Melusine-köntöst, Lajos magától soha rá nem jött
20 3, III | szokott vízi sétáján kísérte Lajos csónakja Marie-t, ki messze
21 3, III | teknősbékák és tengeri kígyók?~Lajos iparkodott a leány túl heves
22 3, III | szemeit mereszté iszonyatra.~Lajos körülbámult, és nem látott
23 3, III | csónak közelében merült fel.~Lajos két kézre kapta az egyik
24 3, III | halé. És aztán nem látta őt Lajos felmerülni többet.~Lajosnak
25 3, III | Menjen ön fekünni – monda Lajos a leánynak, amint szobájába
26 3, III | felébredt nyugtalan álmából. „Lajos! Itt vagy-e?” – kiálta fel;
27 3, III | senki nem felelt kérdésére. Lajos a legutolsó születésnapi
28 3, III | szokottnál is mogorvább volt Lajos. A mindennapi sétakocsizás
29 3, III | Megörült neki: azt hitte Lajos jött.~– No, szabad! Hát
30 3, III | hogy meghal.~– Kicsoda? Lajos?~– Igen. Az én uram.~– Az
31 3, III | halhat? Jóságos Isten! Hogy Lajos meghaljon? – Azt én nem
32 3, IV | és Henry azután egyenesen Lajos hálószobájához vezették
33 3, IV | papucskáit, s átlopózott Lajos szobájáig, és besuttogott
34 3, IV | felhangzott a Névtelen Várig. És Lajos értette Marie arcán azt
35 3, IV | kövér nimfeák tulipánjai. Lajos megszánta a leányt, amint
36 3, IV | Miért?~– Hát én tudom?~Mire Lajos a csónakkal előjött a fűzfák
37 3, IV | szélébe kapaszkodott.~– Lajos! Emelj ki! Én nem tudok
38 3, IV | hozzávaló képpel együtt, maga Lajos készíttette, csak azért,
39 4, I | preceptor veszi privátába, mint Lajos, akkor könnyű a parasztházhoz
40 4, I | nem tagadhatta el magától Lajos, hogy őt ezen nő közelléte
41 4, I | van a megtébolyodáshoz?~Lajos harmincegy évet számlált:
42 4, I | hogy „élek-e, halok-e?”’~Lajos aggódva figyelt a leány
43 4, II | II.~Lajos tanulmányává tette a szomszéd
44 4, II | lehetőség megnyugtató volt Lajos grófra nézve.~Egy asszony,
45 4, II | meghatalmazásokat, azokban kész eljárni.~Lajos gróf megírta neki, hogy
46 4, II | Névtelen Vár tőszomszédságában.~Lajos ezt a darab földet rögtön
47 4, II | verőfényes délután azt mondá Lajos Marie-nak: „menjünk el sétálni”.
48 4, II | neveik vannak a virágoknak.~Lajos azt várta, hogy a leány
49 4, II | tenni sűrű fátyolát fejére. Lajos gyöngéden megakadályozta.~–
50 4, II | sem játszott már komédiát.~Lajos aggódva látta e méla kifejezést
51 4, II | hőstettekre, amiket ő Szent Lajos keresztes hadjáratáról magyaráz
52 4, II | papíron elkezdve:~„Kedves Lajos. – Szeress te engemet.”~
53 4, II | egyszerűnek találta ezt.~Lajos keserűen tört ki:~– Hát
54 4, II | fátyolát hátravetve arcáról. Lajos az obszervatórium ablakából
55 4, II | kastélyban az új úrnő lakott, Lajos naponta sokkal több időt
56 4, II | fülét e szó üti meg: „Kedves Lajos!”~Összerezzen. Azt a szót
57 4, II | fülébe súgta nevét: „Kedves Lajos!”~Az ifjú felugrott helyéről,
58 4, II | rejtőző szemszivárványok: Lajos jól ismerte ez arckifejezést: –
59 4, II | Lajosa ide feljár. A hűtelen!~Lajos mondani akart neki valamit,
60 4, II | azzal a kezével, melyet Lajos elé tartott visszatiltó
61 4, II | távcső mellől, s odaborulva Lajos nyakába, elkezdett zokogni.
62 4, II | engem most idehozott. Ugye Lajos, máskor is feljöhetek ide,
63 4, II | hogy azt megígérte neki Lajos, jó kedvvel trallázva futott
64 4, III | lesz mintegy ötven percig.~Lajos Marie-t is felbiztatta,
65 4, III | volna a kör négyszögítését.~Lajos megmagyarázta neki, hogy
66 4, III | vannak-e a holdban emberek. Lajos aztán megígérte neki, hogy
67 4, III | elmúltával elővette az álmosság; Lajos hasztalan beszélt neki a
68 4, III | Akkor jó lesz aludni menni.~Lajos maga vezette őt le a torony
69 4, III | körhegy láncolatát nyalogatta; Lajos azonban kivette a csillagászati
70 4, III | árulásra képes. – Eziránt tehát Lajos tökéletesen meg lehetett
71 4, III | különcködésnek. Akkor még Lajos éjente ott aludt védence
72 4, III | lámpafény derengett elő; Lajos odarohant, azt hitte, hogy
73 4, III | hallottam az ajtón keresztül: „Lajos! – Vigyázz! – Harap!”~Vajon
74 4, IV | IV.~Lajos nem tagadhatta el magában,
75 4, IV | Valami bánata van önnek, Lajos? – szólítá meg egy délben,
76 4, IV | hallgatag együttülés után Marie.~Lajos felrezzent.~– Igen. Rossz
77 4, IV | Szép-e?~– Nagyon szép – monda Lajos, s oda hagyta ülni Marie-t
78 4, IV | az okos szemeivel, hogy Lajos elszégyenlette magát. Válasza
79 4, IV | szomorú – mondá Lajosnak.~Lajos nem vette azt tudomásul.~–
80 4, IV | Vajon miért olyan szomorú?~Lajos nem mondott róla véleményt.~
81 4, IV | mintha valamiért imádkoznék.~Lajos pedagógi józansággal monda
82 4, IV | hunyorgó szemmel, hogy utóbb Lajos könyörögni kezdett neki:~–
83 4, IV | szereti Brahmáját?~ ~Lajos folytatta szokott levelezéseit
84 4, IV | következése, hogy most már Lajos éjente inkább az obszervatóriumában
85 4, IV | jöttem ide rosszat tenni.~Lajos bámulva nézett rá, s elereszté
86 4, IV | kiköpött a címzésük után.~Lajos persze sohase hallotta ezt
87 4, IV | azzal a féltett kincsével.~Lajos a névtelen ijedelem hörgését
88 4, IV | Most az ajtó nyitva volt.~Lajos kábult rémülettel rohant
89 4, IV | eltűnt a gróf szemei elől.~Lajos utánasietett a szövétnekkel;
90 4, V | szokott tölteni, s ezalatt Lajos átvezethette az ezermestert
91 4, V | szobából. Ez neki is sok volt.~Lajos pedig egészen meg volt elégedve
92 4, V | bolond leszek, mint ő.~Vavel Lajos azt mondta rá:~– Az vagy
93 4, V | lehet őt megismertetni.~Lajos főzött ki egy tervet.~Nemsokára
94 4, V | tudtak bánatot is kifejezni.~Lajos ezen a napon is, mint szoká,
95 4, V | hosszabb időt töltöttek együtt. Lajos szándékosan tartóztatta
96 4, V | kedves Marie? – kérdé tőle Lajos a születésnapi lakoma után,
97 4, V | felelt:~– Volt bizony, kedves Lajos. Elvesztettem valamit, de
98 4, V | ami végtelen és elszédítő.~Lajos kezébe fogta gyöngéden Marie
99 4, V | komolysággal monda:~– Nem, kedves Lajos, az lehetetlen.~– S ha én
100 4, V | elsápadt. Mire gondolt most?~Lajos nem hagyta őt kétségben.~–
101 4, V | átment vele saját szobájába.~Lajos odavezette őt a fülkébe;
102 4, V | csodagépezetnek – magyarázta neki Lajos. – Ugyanaz a zsinór, mely
103 4, V | ütközőjébe csappant, hangzottak Lajos tompa léptei a folyosón.
104 4, V | adna jelt: meghallaná-e azt Lajos?~Meghallotta. Fél tízre
105 5, I | lehetett nyugtatva Vavel Lajos. Sátán Laci tanácsa egészen
106 5, I | még mindig létezik.~Vavel Lajos, mint afféle külföldről
107 5, I | Várban; – de még kevésbé Lajos látogatását a szomszéd kastélyban.~
108 5, I | ünnepélyes bevonulását.~Lajos láthatta a távcsövén, hogy
109 5, I | dragonyosezred beszállásolásával. Lajos feléje se nézett a kastélynak
110 5, I | van, mindig otthon volt.~Lajos ezt olvasá a névjegyről:~„
111 5, I | uradalmi lovardában.~Vavel Lajos sokszor elnézte e mulatságokat
112 5, I | öröme mégis volt ezalatt. Lajos többször volt mellette,
113 5, II | ezen is! – gondolá magában Lajos, bár nyugtalankodott is.
114 5, II | gránátdurranásra elrejté a fejét Lajos ölébe, két tenyerével befogva
115 5, III | Fertőszegtől. Valamikor Lajos előtt is ismerős volt ez
116 5, III | hány órakor jöjjek?”~Vavel Lajos elbámult a levélen. Mit
117 5, III | látogatójegyét – felelt Lajos egész közönyösen.~– No,
118 5, III | Léon nejét?~– Én? – szólt Lajos elbámulva, és elkezdett
119 5, III | szabad az embernek meglátni.~Lajos nem nevetett többé. Igen
120 5, III | Csak most kapta magát rajta Lajos, hogy többet beszélt ki,
121 5, III | hálával tartozom – monda Lajos, nem minden iróniától menten.~–
122 5, III | Barthelmy Ange asszony-e.~Lajos a lábával toppantott, s
123 5, III | kifejezésével arcán ragadá meg Lajos kezét.~– Nem! Azt én nem
124 5, III | mindenütt meghurcolhatja.~Vavel Lajos hosszasan nézett a hölgy
125 5, III | a nevet kitalálta Vavel Lajos, akkor nem tehetett egyebet,
126 5, III | Léon ezredes vagyok.~Vavel Lajos olyanformát dörmögött, hogy
127 5, III | az én feleségem?~Vavel Lajos erre a legcsendesebb, de
128 5, III | válnak el.~Mikor Katalin és Lajos ismét fenn ültek a hintóban,
129 5, III | eltűnt a fűzfák között.~Vavel Lajos sokáig ott állt a kapuban,
130 5, V | V.~Vavel Lajos csak az ebédnél találkozott
131 5, V | attól a vágytól hajtva, hogy Lajos útját kísérje, fellopózott
132 5, V | már lefeküdt, s az érkező Lajos széttárt könyveket talált
133 5, V | délelőtti órában eljött hozzá Lajos, a sétakocsikázásra felkérni
134 5, V | észre?~– Már rég ideje.~Lajos rábámult. Mi ez? Sejtené
135 5, V | parasztgyerekek szoktak.~Lajos gondolkodóba esett. Ha olyan
136 5, V | a vége a dolognak, hogy Lajos eladta a lovakat. Potom
137 5, V | őrá senki sem ügyel fel. Lajos, kiről jól tudta, hogy a
138 5, V | kész szerencséjéből semmi.)~Lajos pedig vitte magával egyenesen
139 5, V | fejéhez és a szívéhez csapott Lajos, s végigesett a kereveten,
140 5, V | hogy milyen a halál!~Vavel Lajos bámulva hallgatá ez indulatkitörést.
141 5, V | erről álmodtam; tehát igaz!~Lajos átérezte, hogyha ő most
142 5, VI | sajátságait megmagyarázta neki Lajos. Úgy látszott, hogy a gróf
143 5, VI | a szíve fölé.~Egyenesen Lajos dolgozószobájába sietett
144 5, VI | ki.~Meg is lepte, Vavel Lajos kilökte a széket maga alul,
145 5, VI | a számára hagytam.~Vavel Lajos szótlanul elhagyta a szobáját,
146 5, VI | szobában.~Marie szokva volt már Lajos különc modorához; mely olyan
147 5, VI | ott maradt körültekinteni Lajos könyvtárában, aminek az
148 5, VI | egy kötete oda van dugva Lajos könyvei közé.~A legkönnyebben
149 5, VI | miért sietett el oly hevesen Lajos. Utánafutott a télikertbe.~
150 5, VI | Későn érkezett.~Már akkor Lajos jött vissza az üvegházból,
151 5, VI | visszasompolyodott a szobájába.~De Lajos ott is fel tudta őt találni.~–
152 5, VI | a leány csak szeretni.~Lajos megfordult a sarkán haragosan,
153 5, VI | egészen semlyékessé vált. Lajos ugyan sietett azt nagy költséggel
154 5, VI | embert istentagadóvá tenni.~Lajos ingerült volt már minden
155 5, VI | Istennel!~– Igaz – mondá rá Lajos; s még aznap ötszáz forintot
156 5, VI | Ami ezekből a szavakból Lajos lelkében leginkább megmaradt,
157 5, VI | rágalmazásától visszhangzik.~Vavel Lajos másnap elküldte a lelkészhez
158 6, I | keblére; úgy rontott át Lajos szobájába.~– Mi történt? –
159 6, I | szobájába.~– Mi történt? – kérdé Lajos, ijedten elbámulva.~– Az
160 6, I | ellen.~– Marie! – kiálta Lajos, odaugorva hozzá, s keblére
161 6, I | kérdé igaz részvéttel Lajos.~– Óh, én magam vagyok az
162 6, I | eltaposott! – dörmögé Vavel Lajos. – Hát az, aki népeket tapos
163 6, I | mint ez volt– biztatá őt Lajos.~– Ne hozzon ön nekem másikat –
164 6, I | Henry ért hozzá – mondá Lajos.~– Oh, azt nem engedem.
165 6, I | találta a kis sírgödröt. Ez Lajos munkája volt bizonyosan.~
166 6, I | igazán eljövök!”~Amióta Lajos folytonos házifogságban
167 6, I | kezedet.~– Nincsen kezem.~Lajos felemelte a beteg kezét,
168 6, I | hogy meg kell halnom.~Vavel Lajos úgy járt, mint sok tudós
169 6, I | kezével nem vonhatta közelebb Lajos kezét, de a fejét még oda
170 6, I | kettőnket kikönyörög onnan.~Lajos homlokára ütött a tenyerével.~–
171 6, I | de hozok ide egy angyalt.~Lajos sietett fel Marie-hoz.~–
172 6, I | megdöbbenve. Megismerte Lajos szemeiről, hogy az sírt.~–
173 6, I | öntől, mikor hallgat…~… Lajos levezette Marie-t a haldoklóhoz.~
174 6, I | ami neki jutott.~Marie és Lajos bementek a beteghez.~Henry
175 6, I | ő most? – suttogá Marie Lajos fülébe, a torzarcra tekintve.~–
176 6, I | atyánk az égben!~Még Vavel Lajos sem tagadhatta meg magától,
177 6, II | felelősséget: annálfogva Lajos azt tette, hogy egy rábcai
178 6, II | Vár lakóira nézve.~Vavel Lajos egyetlen utolsó barátját
179 6, II | szolgálatokra használható.~Lajos tiszteletes Mercatoris uramat
180 6, II | nagyon hallgatag.~Vavel Lajos alakja a haldokló szolgával
181 6, II | bízhatta a titkát. Vavel Lajos hollandi bankárja által
182 6, II | volt. Ugyanaz volt Vavel Lajos is. Időközönként a bankár
183 6, II | mely között lakott Vavel Lajos, e két levelezőjének az
184 6, II | elmérgesítse gyűlöletté.~Vavel Lajos arra a következtetésre jutott
185 7, I | Ezek közé tartozott Vavel Lajos.~Az alispán feladata volt
186 7, I | ösztön csillapíttassék.~Vavel Lajos e szókra nem fojthatta el
187 7, I | a másik donnátul!~Vavel Lajos nem haragudott meg; nevetett.~–
188 7, I | legközelebbi alkalommal.~Vavel Lajos aztán ruhát váltott; kimosdózott,
189 7, II | odább! „Jól van!”~Vavel Lajos oly elevenen látta maga
190 7, II | nemzetéből királyt.~Vavel Lajos egész frissiben kapta meg
191 7, II | rebegé a leány megrémülten Lajos lángoló arcától.~– Az, hogy
192 7, II | roppant földteke foglalta el. Lajos ezt a helyet választá ki
193 7, II | szólt elragadtatással Lajos, átölelve látogató vendége
194 7, II | Istenem, mit beszél ön, Lajos? – rebegé. – Én nem értem
195 7, II | Hát ilyen virágokat ápol Lajos titokban?~Vavel Lajos bevezette
196 7, II | ápol Lajos titokban?~Vavel Lajos bevezette kézen fogva az
197 7, II | volna hozzá.~Akkor aztán Lajos maga markolt bele az aranytekercsekbe,
198 7, II | rögtönzött trónjáról, s megfogta Lajos kezét.~– Mit akarsz? – kérdezé
199 7, II | engedi meg Isten!~Vavel Lajos elbámult a leánynak e szívből
200 7, II | hangon, s reszkető kezével Lajos arcát cirógatta. – Egy csepp
201 7, II | Komolyan mondám – szólt Lajos. – Elöljáróm előtt tett
202 7, III | násznagyra.~– Igenis. Vavel Lajos gróf által küldve jöttem
203 7, IV | Marie? – szólt elbámulva Lajos.~– Hát ki? Hát az, akit
204 7, IV | megnyálazott zsebkendőjével.~Lajos aztán saját szemeivel győződött
205 7, IV | Messziről nyújtá szép kezét Lajos elé, s meleg hangon rebegé
206 7, IV | felelet arra a szóra, amit Lajos mondott az erdőben: „ő az
207 7, IV | is így lett volna!~Vavel Lajos gyönyörtől eltelve állt
208 7, IV | kérdik már – szólt közbe Lajos –, hogy beleegyezem-e e
209 7, IV | megszabadított a rablóktól.~– Lajos téged a rablóktól szabadított
210 7, IV | Erről én sem tudok semmit.~Lajos mentegette magát.~– Hiszen
211 7, IV | arra került a sor, hogy Lajos mint űzte el valamennyit
212 7, IV | Ennek a történetét meg aztán Lajos tudta elmondani.~– A bárónő
213 7, IV | végelintézésére – szólt Lajos. – Én éppen arra kérem,
214 7, IV | nem jöhetett ez indítvány. Lajos maga is szükségét érezte
215 7, V | viszi a menyasszonyát).~Lajos zavarba jött a felelettel.~
216 7, V | lehetne az? – kérdé Vavel Lajos elbámulva. – Hisz én önt
217 7, V | elfoglaltad a helyemet a kocsiban Lajos mellett?~– Te megláttad
218 7, V | megláttad azt?~– Igen.~(Lajos jól sejtett!)~Most azután
219 7, V | embernek tartották!~(Még Lajos rossz hírén sopánkodott!)~
220 7, V | ugye, – szólt aztán Marie, Lajos szemébe odavágva szemével. –
221 7, V | nézve vagyok valaki. – S Lajos nem mondhatta meg neki,
222 7, V | oly consequenter dedukál!~Lajos erre elővette a tárcáját,
223 7, V | megtartottad azt? Óh, add oda Lajos. – Olvasd kicsi anyám. Neked
224 7, V | tudtomon kívül – monda Lajos.~– S ő azt kiragadta a kezemből –
225 7, V | királynénkért. Vivát!~Vavel Lajos összecsörrenté poharát:
226 7, V | szemei vadul!)~– Az Istenért, Lajos! – sikolta fel Marie. –
227 7, V | lehanyatlott a kerevet támlányára.~Lajos, Marie odaugrottak hozzá. „
228 7, V | Ne rettenj meg – szólt Lajos –, futó baj az: majd elmúlik.~
229 7, V | Összeborzongott. S újra nevetett.~Lajos vízzel kínálta.~– Ejh, nem
230 7, VI | tagadhatta volna meg tőle Lajos?~– A másik feladatunk pedig
231 7, VI | akarok boldogságommal. (Lajos királynak érezte magát ettől
232 7, VI | elkerülhető? – kérdé csodálkozva Lajos.~– Az én barátom gyönyörködni
233 7, VI | szobából a szép menyasszony, Lajos utána akart eredni, s aligha
234 7, VI | nyomban lépett be a szobába Lajos sietve.~– Hívtál engemet,
235 7, VI | kell jó éjt kívánnod.~Azzal Lajos odalépett, s ajkát az acélrács
236 7, VIII | emberjajszó forma hangokat, s Lajos azt mondta neki, hogy a
237 7, VIII | Tudod, hogy minek?~– Tudom: Lajos számára. Meglátod, hogy
238 7, VIII | szörnnyel a tóban. Érezte, hogy Lajos menyasszonya előtt neki
239 7, VIII | illik arról beszélni, hogy Lajos őt valaha úszni tanította,
240 7, VIII | hatalmasan.~– Pipáznak? Ah, Lajos nem pipázik soha.~– Jer
241 7, VIII | megfoghatatlan csodát, hogy Lajos egy hosszú szárú pipából,
242 7, VIII | eresztik ki fogaik közül. Lajos egyszer-egyszer egész füstfellegbe
243 7, VIII | volt énmiattam, szegény Lajos! – De te eltűröd a dohányfüstöt,
244 7, VIII | hogy milyen boldog lett Lajos azáltal, hogy őtőle megszabadult.~
245 8, I | megtöltötte a pipáit, s rágyújtott Lajos szobájában a félbenhagyott
246 8, I | spektábilis – kezdé Vavel Lajos –, hogyan lehetett az, hogy
247 8, I | türelmét veszítve, Vavel Lajos. – Bonaparte ellen alabárdot?
248 8, I | ember, ló és kard!~Vavel Lajos nem tűrhette tovább az ülve
249 8, I | Egy hét alatt Fertőszeghy Lajos gróf bandériuma teljes számban
250 8, I | Átszökött! – kiálta fel Vavel Lajos, felugorva helyéből, s kacagni
251 8, II | gyakorlatokat tartani, azokat maga Lajos vezette, oktatta, fegyverforgatásra,
252 8, II | milyen szép volt ilyenkor Lajos! Minden asszonynak belé
253 8, II | majd azon hasítani!~Vavel Lajos, amint kastélya kapuit megnyitá
254 8, II | hazájáért, királyáért.~Vavel Lajos szabadcsapatának valamennyi
255 8, II | menyasszonya; de már azt Lajos határozottan követelte,
256 8, II | szalagot a zászlóra, amit Lajos tartott a kezében, hogy
257 8, II | zászlót csakugyan nem dobja el Lajos a kezéből, akkor azt a lobogót,
258 8, II | villogása a láthatáron.~Lajos annyira el volt foglalva
259 8, II | értekezzék, amik őrá várnak, ha Lajos eltávozik. Átvitte hozzá
260 8, II | Lásd meg, mi van benne!~Lajos egy acél pecsétnyomó gyűrűt
261 8, II | egyszerre csak azt hallja Lajos, hogy valaki a zongorán
262 8, II | úgy intézte a dolgot, hogy Lajos karjai közé fusson: aki
263 8, II | kapta az utolsó csókot.~*~Lajos eltávozása után Marie egészen
264 8, II | időn lett egy örömapja. Lajos levelet küldött a táborból,
265 8, II | ürügyre szolgálható adatot.~– Lajos azonban határozottan megtiltotta
266 8, II | bennünket az egész Fertő. Lajos azt hagyta meg, hogy ha
267 8, III | ki volt adva az éjjelre; Lajos sorba járta az előőrsöket,
268 8, III | ismerősre talált itt már Lajos. Az egyik az alispánja,
269 8, III | fényesebbnek találta Vavel Lajos szemeit mindannál, s ezekért
270 8, III | elveszem tőle erővel.”~Vavel Lajos azt sem vette már észre,
271 8, III | eszménykép lehet.”~Vavel Lajos felugrott dühösen, s vak
272 8, III | De Fervlans márki.”~Vavel Lajos egy pillanatig sem gondolkozott
273 8, III | nem hallik idáig.~*~Vavel Lajos még az éjjel tudósítá a
274 9, I | zongorán; hogy mire majd Lajos visszatér a háborúból (hiszen
275 9, I | nem volna is az?~Ha Vavel Lajos csak egy közönséges, mindennapi
276 9, I | kitalálni. – Önnek Vavel Lajos szerelmét adta, többet annál:
277 9, II | Te azt hiszed tán, hogy Lajos nem fog téged szeretni,
278 9, II | Az ő ítéletének napja ez. Lajos és az ő hívei kihúzták a
279 9, III | Derék ember! – mondá Lajos. Még a kémkedésnek is megvan
280 9, III | lefelé állt az égen. Vavel Lajos az őrtűzhöz visszatérve,
281 9, III | futott alá az égről.~Vavel Lajos olvasta egymás után a két
282 9, III | Aha!” – mondá magában Lajos. – „Az én szép menyasszonyom
283 9, III | már messziről látta Vavel Lajos kivirulni a majoroslány
284 9, III | léptek oly ismerősek voltak Lajos előtt.~– Én vagyok! Én vagyok! –
285 9, III | megismerjék, mint az arcát látnák.~Lajos szíve nagyot dobbant. –
286 9, III | van! – kiálta magánkívül Lajos, eldobva kezéből az öldöklő
287 9, III | az égben! – sóhajta fel Lajos. – Óh, Katalin, mennyit
288 9, III | Ezt megérdemeltem.~Vavel Lajos végigtörülte arcát a kezével.~–
289 9, III | hölgy kezét.~ ~Vavel Lajos ébredőt trombitáltatott,
290 10, II | tréfák voltak írva. Maga Lajos szobája a legnagyobb rendetlenségben;
291 10, II | egész várlakot feláldozta is Lajos szabadcsapatjának; de egy
292 10, II | hagyták a bőrkerevetet, amin Lajos szokott alunni. – Kétségtelen,
293 10, II | hozzá nem férhetnek. Amíg Lajos vissza nem tér, Cambray-t
294 10, III | kétségtelenül utolérik.~Vavel Lajos szintén csak éjfél után
295 10, V | határosak voltak.~Vavel Lajos csapatját már Eszterházán
296 10, V | légy hadsegédem – szólt Lajos enyelgő szóval Katalinhoz. –
297 10, V | kornétást elfogja.~Vavel Lajos, látva a veszedelmet, melyben
298 10, V | Sátán-csapat leverésére.~Vavel Lajos pedig a nyomába.~Most már
299 10, V | Fervlans remek lövő volt.~Vavel Lajos látta ellenfele előkészületét.
300 10, V | fer blanc! – monda Vavel Lajos, s minden célozgatás nélkül
301 10, VI | útjokat megtalálni.~Vavel Lajos volónjai egész a hídig üldözték
302 10, VI | a leány, aki ha elvész, Lajos szívét meg nem gyógyítja
303 10, VI | közelből, a háta mögül. – Vavel Lajos.~Nézte, hallgatta, csodálta.~
304 10, VI | több ott veszett, s Vavel Lajos a csata utáni éjszakát jobbadán
305 10, VI | előtte több, mint Vavel Lajos. De még annak a menyasszonya
306 10, VI | szabadságharc amazonjának.~Lajos pedig éppen a megfordított
307 11, I | egészen nyugodt lehetett Vavel Lajos. Mindennap felkereste a
308 11, I | Aztán Katalin elbeszéli neki Lajos hősi csatáját a Hanságban:
309 11, I | fogja az ő egyetlenüket.~Lajos lóháton ülve olvasta azt
310 11, II(1)| volt Bikfalvy Samu, Kottyán Lajos, Pál István és Tóth Mihály.~
311 11, VII | mérnökkari főtiszt és Vavel Lajos gróf.~Ez a sok mágnás nem
312 12, I | Más is megteheti.~Vavel Lajos odatartá a fülét, hogy súgja
313 12, I | szállásáról, mintha lopott volna.~Lajos pedig sietett a tábornokához.~–
314 12, II | Ne tuez pas Arthur!~Vavel Lajos udvariasan üdvözlé a hölgyeket,
315 12, II | szól: „Én, Vavel de Versay Lajos gróf, a mai napon foglyul
316 12, II | tovarobogott az országúton. Vavel Lajos pedig az utazóhintót a börcsi
317 12, III | védelem biztosíttatik.~Vavel Lajos nagyon sokáig tanulmányozta
318 13, I | trombitaszóval felelt. Vavel Lajos előmutatta az oltalomlevelet,
319 13, I | hajdúja, kivont karddal. Lajos sietett a házba.~A folyosón
320 13, I | villámgyors gondolat jött Lajos agyába: gondolat, mely leforrázta
321 13, I | mellékszoba ajtajára mutatott.~Lajos nem kérdezett többet, hanem
322 13, I | Uram Isten! – ordít fel Lajos, két kezével homlokára csapva,
323 13, I | nevetni, örülni!~Van, mert Lajos nem menyasszonyához siet
324 13, I | verőfénye.~Ő is magához ölelte Lajos fejét, s forró lélegzettel
325 13, I | Katalin kezét, s odavonta azt Lajos ajkaihoz, hogy csókolja
326 13, I | sohase mondja el.~Marie Lajos nyakába kapaszkodva ült
327 13, I | kell tenni a kívánságát.~Lajos azalatt kiment az oldalszobába,
328 13, I | megérdemeltem; – megköszönöm.~Vavel Lajos karjai közé fogta az asszonyt,
329 13, I | az inszurrekció népdala.~Lajos és Katalin odasiettek.~Marie
330 13, I | itt marad köztetek.~Vavel Lajos keze oly erővel szorítá
|