Rész,  Fezejet

 1     3,  II  |      Hát nem fájt?~– De fájt. Látod. Vér jött utána.~– Óh Istenem! –
 2     3,  II  |    magát; kezei reszkettek.~– Látod – monda a leány. – Mégsem
 3     7,  V   |     Marie odaugrottak hozzá. „Látod, megijesztetted őt!~– Ne
 4     7,  VI  | éjszakát!~Azzal eltávozott.~– Látod: így volt ez mindennap –
 5     7,  VIII|   kedvesen mosolyogni.~– Nos? Látod őket?~– Igen. Mind a ketten
 6     9,  I   |        van-e elég mulatságod? Látod, én nagyon meguntam ezt
 7     9,  II  |    arcképet, a gyermekiest.~– Látod? Ilyen volt ő, mikor elhagytam.~–
 8     9,  II  |     Ne beszélj így!~– Hát nem látod, hogy halott. Nem látod
 9     9,  II  |       látod, hogy halott. Nem látod ezeket a becsukott szemeket,
10    12,  II  |    kamerád, ne búsulj semmit. Látod, minek vágtál olyan nagyot