bold = Main text
      Rész,  Fezejet                                             grey = Comment text

 3032     7,  II   |                     futott már, s az árokba dőlt szekér alatt ott hevert
 3033    10,  IV   |                    a sárfolyam megreked egy dombcsoportozat között, s a kiszabadult
 3034    10,  V    |                 elmulasztotta volna annak a dombnak a megszállását, ahol egy
 3035    11,  IV   |                   szögletet képeznek azok a dombok, amiknek a legmagasabbikán
 3036    11,  IV   |                    szabadhegyi majort uraló dombokat, s azzal az ott harcoló
 3037    11,  IV   |                    visszakergette a csanaki dombokig. Tormos Mátyás, Litassy
 3038     4,  V    |               mozdul rajta. Mintha e homlok domborodásai, e szemöldökök kiálló izmai,
 3039    10,  V    |                  hogy az ezt a réduit alakú dombot itt a róna közepén megtámadatlan
 3040    13,  I    |                  kormányos alakja, feláll a dombtetőre és beszél.~Szavát túlzengi
 3041    10,  IV   |                 Királytó”-nak hívják. Egyik dombtól a másikig olyan utak vezetnek,
 3042    12,  II   |                  hogy:~– Conducat sanitati… domicella…~– Hiszen ez római nyelven
 3043     2,  I    |                alkalmával ki kell mondani a domina nevét.~– Már az igaz, hogy
 3044     2,  II   |                     ki ez a dominus és az ő dominája.~Ez az „én” szó oly öntudattal
 3045     2,  II   |                      megtudom, hogy ki ez a dominus és az ő dominája.~Ez az „
 3046     9,  III  |                    meg hátulról, a „General Donau!”, hanem azért azt is el
 3047     5,  III  |                     batyujával, s berakta a donjon ablakából leeresztett kosárba,
 3048     7,  I    |                    többet! Hanem az a másik donna: az mégis szeget ütött a
 3049     7,  I    |                      Ez nem lehet a gróf úr donnája. Aki felől ugyan őrizkedni
 3050     7,  I    |                  gyanús dolog attul a másik donnátul!~Vavel Lajos nem haragudott
 3051     5,  I    |                rablólovagok, minők voltak a Doone-ok Angliában. Az elsőbbek közé
 3052     3,  II   |                Miurától a meg nem érdemlett dorgálásért: hisz az nagyon kedves ajándékot
 3053     8,  III  |                     István, Blaskó János és Dorogházi János, egy káplár Horbál
 3054     4,  I    |                   közéjük a kocsmába, s ott dőzsölt együtt velük.~A földesúri
 3055     6,  II   |                  csemege lett volna; de még drágább volt, mint olvasmány. Az
 3056    12,  I    |                    meginvitált; – a gróf úr drágái is kaptak ilyen meghívást.~–
 3057    10,  I    |                     nevet. Gyöngy és rongy, drágakő és szemét egy rakáson. A
 3058    10,  III  |                     pompás tollaiktól, amik drágakövekkel voltak odacsatolva hölgyeink
 3059    13,  I    |            csókjaival, könnyeivel.~– Óh, én drágám. Óh, én szentem! Óh, én
 3060    12,  I    |                     tudná nyitni, ami az én drágaságaimat most fogva tartja; az volna
 3061    10,  V    |                    kezükszennyét” hagyták a dragonyosaim sisakjain, mikor néhanapján
 3062     5,  I    |            figyelmét, hogy amíg a jutalom a dragonyosokra nézve abból állt, hogy a
 3063     5,  I    |                     után rendesen két-három dragonyost visznek el lepedőben a kocsmából,
 3064    11,  IV   |                      mikor megharagszik!” A dragonyostiszt szeméből kicsordult a könny.
 3065     5,  III  |                    feléjük közeledni: három dragonyostisztet. A két hátulsó be volt burkolva
 3066     5,  V    |            találkozásról az erdőben a három dragonyostiszttel; de hisz annak még azóta
 3067     3,  IV   |                Valamint, hogy Hamlet (nem a drámai, hanem a históriai) arról
 3068     2,  III  |                     meg ahhoz értett.~Tehát Drávaszentkeresztúri Görömbölyi Bernát úr egyenesen
 3069    11,  IV   |                 mais ils ne sont pas encore dressés.”~(Derék vitézek, de nincsenek
 3070     4,  V    |                     be legyen zárva; mint a drezdai „zöld boltozat” kincsei?
 3071     3,  IV   |                     üveges hintó, se emberi dromedár; de még lámpásra, esernyőre
 3072    12,  I    |                     dolgot. Ha a csengettyű drótját meghúztam erősen a gróf
 3073    10,  VI   |                   oly magányosan állt ott a dsindsás közepén, már egész serege
 3074     3,  IV   |                    gondolá magában a férfi, dú-fúlva dühében –, majd eljön a
 3075    10,  III  |             Talleyrand, azazhogy pardon! la duchesse de Benevent a kis Charlotte-ot
 3076     8,  I    |                  házat azzal, amit az orosz duchoborcik „az ördög tömjéné”-nek neveznek.
 3077     5,  II   |           cserdített feléje az ostorával. A duda nagyot nyekkenve sikoltott
 3078     5,  II   |                  csimpolya hangja, rákezdte dudálni a furcsa népdalt, mely akkoriban
 3079     5,  II   |                   megeszi cintálbul.~Erre a dudaszóra a tömzsi szörnyeteg az egyik
 3080     5,  II   |             összetenni tanítottam, addig ön dudaszóval táncolni oktatta. Még a
 3081     1,  I    |                   maga mellé rakva a fejét, dúdolgatva neki a dajkadalt, míg egyszer
 3082     7,  VIII |             megpróbálni, hogy utána tudja-e dúdolni. „Sárga csizmás Miska sárban
 3083     6,  I    |               eszébe jutott egy, azt lassan dúdolva elénekelte:~„Allons, enfants
 3084    13,  I    |                  Azután még hangzott valami dübörgés, minő a távozó paripák robogása
 3085     3,  I    |                  udvaron az előrobogó hintó dübörgése. Azután halk hármas koccintás
 3086     5,  IV   |                elmegyek vele a beteghez. Az dühbe jön az inasára, hogy minek
 3087     5,  III  |             hahotában tört ki. A legnagyobb dühből a legféktelenebb jókedvbe
 3088     3,  III  |                   akin bosszút álljon; akin dühének teljességét kitöltse. Látszott,
 3089     3,  III  |                   aki legkeserűbben fel van dühítve, s aztán nincs senkije,
 3090     3,  IV   |               krízis előállt, önkénytesen a dühkitörés alatt, s azután egyszerre
 3091     3,  IV   |             Elkezdett hányni: a belül forró dühnek epesalakja nem oszolhatott
 3092     9,  I    |                    pokoli kínzásra mint egy dühödt fúria, szökött fel a hölgy,
 3093     6,  II   |             nyeregbe, s vele együtt harcol, dühöng, marcangol, bőszíti szavával
 3094    10,  VI   |                 szívét. Nem ahogy asszonyok dühöngenek, hanem ahogy Juno, ahogy
 3095     5,  V    |                   hozzá. Arca sápadt volt a dühtől és ijedtségtől, hogy félelem
 3096     2,  III  |                   tudakozódik, azt mindjárt duellumra hívja.~A tekintetes úr felszakította
 3097     1,  II   |                   Részegnek tette magát, és dülöngélt.~Az ifjú úr a falhoz húzta
 3098     5,  V    |                  gróf felkapta és a zsebébe dugá, s azzal szótlanul és hevesen
 3099     2,  I    |               báránybőr süvegeik mellett, s dugaszban tartott pisztolyaikkal nagyszerű
 3100     4,  V    |                     beszéd közben a szájába dugdosta, s nagy gyorsan illusztrálta
 3101    10,  VI   |                      egy elvágott nádszálat dugnak le mélyen a süppedő talajba,
 3102     8,  II   |                    egy inszurgens; hirtelen dugtak el előle egyet-mást, amit
 3103    10,  III  |                   emberek az ő nyakörveikbe dugták a folyamodásaikat, úgy juttaták
 3104     8,  III  |                     egy csepp folyott még a Duguesclin véréből ereiben, nem tehetett
 3105     8,  III  |                aranyat, hatot. Dobosnak nem dukál vitézi rend, aki csak a
 3106    11,  IV   |                  azokat fel, és hozzák ki a dulakodásból.~Hallatlan merészség! Összetört
 3107     6,  II   |              közönyösen fogja nézni, hogyan dulakodik két vetélytárs egymással,
 3108    11,  III  |                    volt már tépve: ellenség dulakodott érte. Hiányzott közüle ötvenhat
 3109     8,  III  |              bevitte őt a saját sátorába. – Dűlj le, ha fáradt vagy.~– Csigavér! –
 3110    10,  IV   |              kellett kerülnie a berken át a dűlőutakon, ami keserves munka volt.
 3111     6,  I    |                  székre, melynek támlányára dűlt könyökeivel, s büszke szkeptikus
 3112     7,  IV   |                   kezét megfogták, vállaira dűltek, úgy lesték el ajkairól
 3113    11,  VII  |                        Egyszer aztán a nagy Duna-ágba eljutva, könnyebben lélegzett.
 3114     8,  I    |             egyeztek meg, hogy legyen hát a Duna-melléki inszurgensek dolmánya világoskék,
 3115    11,  VII  |               Rábcán, onnan a keskeny győri Dunaágon; mire besötétedett, már
 3116     5,  VI   |                 Hogyan úszott az a sulyok a Dunából fel a Fertőbe? Ez a bolond
 3117    11,  VII  |                   onnan megint felkerülni a Dunához. Egy óriási üstököspálya!~
 3118     9,  III  |             darabban szállítanak odább, s a Dunának az egyik partjától a másikig
 3119    11,  VII  |          ellenségtől, kivéve a vízi utat, a Dunát. Ezen át kellett Komáromba
 3120     3,  I    |               lelkesülhetne; a párduc alakú dundi franciák, hosszú hegyes
 3121     4,  III  |                     zsebébe a hű szolga egy duplapisztolyt.~Sietnie kellett.~Nem kerülte
 3122     2,  III  |                  posztószél hüvelybe dugott duplapuska, s a szarvasbőr iszákba
 3123     4,  V    |                 formálnunk. A szélpuska nem durranik. Akkor aztán éjszaka támadjuk
 3124    11,  IV   |                     bámulatára s a haubicok durrogásai közepett, felvették a vállaikra
 3125     8,  III  |                     legyek.”~„Azonban az én durvább szövetű tervem szétmállott.
 3126    10,  II   |                 beszélt Marie-val. S milyen durván beszélt!~– Mit akar ön itt?
 3127     7,  VIII |                  egy szálat is leszakítani. Dúskálkodhatik benne. Teleszedheti a kalapját,
 3128     3,  III  |                      hevert rajta, mint egy duzzadó párnán, mint a ringatott
 3129    10,  IV   |                     tőzegtalajban, amik úgy duzzadtak elő, mint valami nagy daganatok
 3130     4,  I    |          Magyarország Trianonja, hol magyar dynasták a királyi udvart fogadták
 3131     8,  I    |                   kopjákat akar ön mondani? Dzsidákat?~– Nem. Bajonettek vannak
 3132    13,  I    |                   Hajts, postillon!~S azzal eau de Cologne-os zsebkendőjét
 3133     3,  III  |                  szobájába” vagy a „Madame”-éba, rögtön agyonlő; de különösen
 3134     2,  I    |                 vannak, análfogva recedált; ebbeli bújában aztán a repudiált
 3135     2,  III  |                    Mi módon lehetne énnekem ebbűl a Fertő tóbúl egy darab
 3136     2,  II   |               gazdának, akinek olyan ugatós ebe volt, hogy éjszakára zárja
 3137    11,  IV   |                    ember akármikor, de a jó ebéddel sietni kell. Íme alig ülhettek
 3138     7,  I    |                     pontban tizenkét órakor ebédel, mint minden romlatlan keblű
 3139     5,  I    |                  tette át, amikor a katonák ebédelnek.~Nem is akadtak bele egymásba
 3140    12,  II   |                 hogy a kentaurok országában ebédelni tudnak.~Ebéd után a kisasszony
 3141     1,  III  |                    számára.~– Köszönöm. Már ebédeltem – monda neki Cambray úr.~–
 3142    11,  IV   |                 hozzáfogott megfőzni a maga ebédjét.~Az inszurgens is ugyanazt
 3143    11,  IV   |                    főherceg erre fölkelt az ebédtől, s nyeregbe ült.~Az ellenség
 3144     6,  II   |                      korán, mikor a madarak ébrednek, kinyitá az ablakot, s oda
 3145     9,  I    |                körül a hintót, s az álomból ébredő hölgyeket a hintóablakon
 3146     9,  III  |                   kezét.~      ~Vavel Lajos ébredőt trombitáltatott, talpra
 3147    11,  IV   |                    oly kellemes fantáziákat ébreszt.~– Éppen délre harangoztak:
 3148     7,  IV   |                  ösztönnek azt a gondolatot ébreszté fel szívében, hogy talán
 3149     5,  II   |                abban a leggonoszabb ösztönt ébresztette fel: a tűzdühöt. Ennek a
 3150    10,  II   |                    Lizett! Kedves Lizett! – ébresztgeté őt eleinte Marie, csendesen
 3151    12,  I    |                  volt óva, hogy éjszaka egy ebugatást, egy kakasszót halljon,
 3152     4,  III  |                     nem akarta, hogy valami ebvonítás vagy kakasszó Marie-t fölébressze
 3153     8,  I    |           szekereket, meg ágyús lovakat is. Ecce! Hanem az ágyúkhoz tüzérek
 3154     4,  III  |             vizsgálom, s ha történetesen az ecclipsis okozta szünet alatt szét
 3155     2,  I    |                    közé, s iparkodott magát eccliptizálni.~– A tiszttartóját úgyis
 3156    11,  II   |                     szoros körül, melyet en échiquier felállítva védett egy maroknyi
 3157     8,  III  |                     mellé, öcsémuram? Mikor Eckmühlnél ötödmagával megpillant egy
 3158     3,  I    |         porfestékekbe mártott lapos, kemény ecsetekkel e patronok segélye mellett
 3159     1,  I    |                  átlépni, s aminek a nevét, eddigelé ki nem nyomozható okokból,
 3160    10,  VI   |               asszony szokta tenni vízhordó edénnyel, aztán telecsorogtatá azt.
 3161     7,  VII  |        szerelmesdalkornyikáló, poháreltörő, edényelcsorbító, ablakon át tereferélő,
 3162     3,  I    |                    almáriom is, amiben apró edénykék állnak; azután meg egy kocsiszín
 3163     3,  I    |                     porfestékekkel. Van egy edénytartó almáriom is, amiben apró
 3164    12,  II   |            mindannyi sebesültnek a tulajdon édesanyja volna az ágya fejénél. És
 3165     9,  I    |                  grófkisasszonynak, hogy az édesanyját akarom felkeresni, nem küld-e
 3166     4,  III  |             annyiban gyermek volt, hogy egy édesded álmot a világ minden planétáinak
 3167     7,  VIII |                  magadat itthon, és aludjál édesen! – súgá neki Katalin, és
 3168     9,  III  |                     Hogyan esik a keserű az édesre s az édes a keserűre? Azt
 3169     4,  III  |                    sötét szobában történik.~Efelől is bizonyosságot szerzett
 3170     7,  II   |                    Semmi fekete bankó s más efféle gyanús személy közöttük.
 3171     5,  I    |                     enged semmi közelítést.~Efölött azután erős akadémiai disputa
 3172     3,  III  |          krokodilust s más vízi szörnyet ez égalj nem tenyészt, s a Fertő
 3173    13,  I    |                     a hansági láthatárt: az égboltozat olyan volt, mint egy gyásszal
 3174    10,  IV   |                  visszfénye izzóvá teszi az égboltozatot; s az izzó mennyezet aztán
 3175     8,  I    |               kápolna romjai körül az Isten ege alatt: halva is kiáltó tanúi,
 3176     8,  II   |                  sem ebugatás,~Óh szerelmes egek! a nem más:~Rágalmazó nyelvek
 3177     6,  I    |                Istenig felér. Ön bejárta az egeket, a csillagokat, tudja, hol
 3178     7,  VIII |                 valahogy, majd megfogják az egereket, meg azokat a madarakat,
 3179     3,  II   |                     fajtájához tartozott az egereknek, amik énekelnek, olyanformán,
 3180     3,  II   |                   merte maga megfogni a kis egeret? Nem meg volt magának mondva,
 3181    13,  I    |                  változás, mint hogy az egy égerfa mellett most egy másik is
 3182     3,  III  |                mondják „lóhitáz”; itt-amott égerfaerdők, óriás fenyőcsoportok nőnek
 3183    10,  IV   |                   össze sötétzöld lombozatú égerfákkal, másutt meg nyílt tavak
 3184    12,  I    |                    sírjához, csak éppen egy égerfát ültessenek mellé. Úgy is
 3185     3,  II   |                  szép kis teremtés? Egy kis egérke. Ejnye Miura, hát hogy merte
 3186     3,  II   |                   Most hogy sír ennek a kis egérkének a mamája, ha nem találja
 3187    10,  III  |                    alig lehet több pár órai egérútjánál, s ha a vitnyédi Rába révében
 3188    10,  IV   |                   kábító gáz párolog ki. Az égés egyre terjed, s visszfénye
 3189     9,  I    |                egymással meghasonulva, soha egésszé ne váljanak többé.~– És
 3190     1,  III  |                     kerített már horogra! – egészíté ki diadalmas hangon de Fervlans.~–
 3191     5,  III  |                éteri finom lényt, akinek az egészségét egyedül ez a kis szabad
 3192     3,  I    |                    megkérdezi, hogy szolgál egészségük, mint mulatták magukat kirándulásaikban.
 3193     3,  II   |                Egész nap nem látom az Isten egét; – mikor kimegyünk, fátyol
 3194    11,  V    |                     francia! Öl, gyilkol és éget!~Aztán a falukból is velük
 3195     5,  III  |                     hála fejében szégyenpír égetését érezni, azt hiszem, a legkínzóbb
 3196     7,  II   |                     de még az idegen szemek égető sugarához nem.~– Óh, Istenem,
 3197    12,  I    |                    részét a városnak fel is égették; hanem azért Pécsy nem adta
 3198     1,  III  |             látszott imádkozni hálaadást az éghez.~A grófné elragadó bűbájjal
 3199     8,  III  |                   pillanatra megvilágítják. Égiháború-e vagy ágyútűz? Akármelyik, –
 3200     3,  III  |                     római castellum, hát az Eginhart említette avar gyűrű-vár;
 3201     2,  II   |                    szent fogadalmát megtört égmenyasszonya e vétke vezekléseül azt
 3202     5,  III  |                Másnap reggel, még csillagos égnél, hangzott a trombitainduló:
 3203    10,  IV   |             Valószínűleg ő maga is bele fog égni.~Hanem a nevelőatyjának
 3204     2,  II   |                     hogy annak csak a „quos ego” bullában találni párját.~–
 3205     9,  III  |               Egy-egy csillag futott alá az égről.~Vavel Lajos olvasta egymás
 3206     3,  II   |                alatt.~Olyan volt a leány az égszínkék öltözetben, mint Shakespeare
 3207     5,  VI   |                  külső haragos kék, a belső égszínű, sugár alakú szirmokkal,
 3208     6,  I    |                halál keze. Szemei rémtűzben égtek.~– Óh, Uram, irgalmazz!
 3209    13,  I    |               villám, s úgy tetszik, mintha égtől földig érő hárfahúrok özönében
 3210     9,  III  |                     éjszakák egyikén látott égvillogás csakugyan földi zivatart
 3211     7,  I    |                 minthogy nem tudhatom, hogy egy-e vagy kettő, ennélfogva emelek
 3212     3,  IV   |                      Hadd lássam a pulzust! Egy-kettő…~A gróf azonban kirántotta
 3213     5,  III  |               legveszedelmesebb lánccal van egybefűzve. Csak egy órára. Ez idő
 3214     1,  III  |                  mely csodajövedelemmel van egybekötve? Akarja, hogy a hadseregi
 3215     9,  III  |                    ez öltönyt rajtam? Nincs egyebem. S ezt is kölcsön kértem.~–
 3216     9,  I    |                     közbe a delnő, s minden egyébről elfelejtkezett. – Beszélt
 3217     3,  I    |                   az is kedves időtöltés az egyedüllétben. Ennek a pótlására is találtak
 3218     5,  V    |                    belépett! Irtózom már az egyedülléttől.~– Nem vagyunk-e ketten? –
 3219     9,  III  |              Napóleonnak: „Ha császár vagy, egyél fácányt, s ne lopd el az
 3220     7,  IV   |                 kacagni kezdett.~– Még most egyelőre csak látogatóba, véglegesen
 3221    11,  VII  |                   elmenekültek; hanem az az egyenesebb úton, a Marcal jobb partján
 3222     1,  I    |                     Szemöldei igen sűrűk és egyenesek; arcába kétfelől félhold
 3223     1,  IV   |                      utánozni a persziflált egyéniségek modorát, és aközben azzal
 3224     1,  III  |                     házfeltörés után gyanús egyéniségeket összefogdosnak. Hát csak
 3225     4,  I    |                 aminek a szirmait a leányok egyenkint szokták kitépni, s amit
 3226    12,  II   |                  Rába, amik itt már csaknem egyenközűen futnak egymás mellett. Itt
 3227    12,  II   |                  réten nehéz lovaikkal igen egyenlőtlen harcot fogadtak el Vavel
 3228     5,  III  |                 közé fogok nevetni.~– Nincs egyenmérték a vállalataink közt, bárónő.
 3229     1,  IV   |                   járt az a szokás, hogy az egyenrangosított gyermekeket a mamáik magukkal
 3230     4,  I    |                  életvidám arccal, s míg az egyenrangú társaságból száműzi magát,
 3231     7,  I    |                minden vármegye, hogy milyen egyenruhába öltöztesse a maga nemességét.
 3232    13,  I    |                  Mátyás mesterrel, ki volón egyenruhában kísérte őt e kalandban mint
 3233     2,  I    |              ereszti ki a szót. Hivatalának egyenruháját viseli, fekete kabátot,
 3234     8,  I    |                   becsesebbé lett lészen az egyenruhájuk.~– Csak lett „volna”. Mert
 3235     8,  II   |              volonok” maguk választották az egyenruhájukat) és piros csákója; a csákó
 3236     1,  III  |                 által? Akarja ön a hadsereg egyenruhaszállítását megkapni, amin Barchut szabómester
 3237     8,  I    |                  határozva a felfegyverzés, egyenruházás, vezényszó, betanítás és
 3238     4,  I    |                    börtönből. A nép gyanúja egyértelmű a halálítélettel. Utoljára
 3239     7,  II   |                    életét odaáldozá.~Ő csak egyesek levelezéseiből ismerte azt
 3240     4,  I    |                   az ország szép szellemeit egyesíté maga körül, könyvtára, gyűjteményei
 3241     8,  III  |              koronát Capet Hugo koronájával egyesítené, egészen megszilárdítaná
 3242    11,  VII  |                  válnak ki, az egész csapat egyesített súlyával csap le az ellenfélre.~
 3243     1,  IV   |                másikba. A Mouffetard-negyed egyesíti valamennyit, s még jó, ha
 3244    11,  VII  |                      Ha az gyors menetekben egyesül most János főherceg seregével
 3245     7,  IV   |               varázsolt, mely az ellentétek egyesüléséből támad, a szemérmesség és
 3246    11,  II   |                    inszurgens táborral való egyesülését megakadályozza.~Ezt a visszavonulást
 3247    11,  III  |                    János főherceg hadserege egyesülhetett a nádor felkelő hadseregével.~*~
 3248     8,  III  |                trónját. A legitim dinasztia egyesülne a népválasztotta uralkodóházzal.
 3249    11,  VII  |                  Meskó dandára Chastelerrel egyesülve Komáromhoz felkerüljön,
 3250     3,  II   |                   az a világ?~– Az emberfaj egyeteme, és annak a lakhelye, a
 3251    12,  II   |                elbeszéléseivel, s néha-néha egyetértő pillantásokat váltva a szép,
 3252     7,  IV   |               rendeznek a saját javukra: az egyetértőket Németországban, Tirolban,
 3253     9,  III  |             Thémire-nek megölték a leányát: egyetlenét. De Thémire azért mégis
 3254    11,  I    |                     imájuk védni fogja az ő egyetlenüket.~Lajos lóháton ülve olvasta
 3255     4,  III  |                     egyezkedésünket.~– Szép egyezkedés! – szólt Vavel felgerjedten,
 3256     4,  III  |                szépen; amikor ön megzavarta egyezkedésünket.~– Szép egyezkedés! – szólt
 3257     2,  III  |                  ilyen alkun hamar ki lehet egyezni. Tehát marad az eddigi összeg,
 3258     1,  III  |                indulatba nem jövünk. Áll az egyezség?~Cambray úr vállat vont.~–
 3259     8,  I    |                     Végre a vármegyék abban egyeztek meg, hogy legyen hát a Duna-melléki
 3260     1,  III  |               nevetett de Fervlans. – Tehát egyezzünk meg abban, hogy nem vesszük
 3261     7,  II   |                  azt nem félt felragadni az egyfejű sas.~Napóleon kiadta amaz
 3262    11,  IV   |                   találni a szándékát, hogy egyfelül az egyesült osztrák-magyar
 3263     7,  VII  |                 mindig más meg más. Kétszer egyformán még sohase jött ki. Ezt
 3264     3,  IV   |               lakóira nézve a maguk szokott egyhangúságában. A szeptember gyönyörű meleg
 3265     9,  III  |                     hogy Napóleon seregének egyharmada a Dunán innen rekedt, s
 3266    11,  IV   |               Odavették a két lovuk közé, s egyik-egyik kezét fogva, úgy vágtattak
 3267    11,  VII  |                    francia hadseregek közül egyikbe se ütközzék bele; ha pedig
 3268     1,  IV   |                   vándorlás folyton tart az egyikből a másikba. A Mouffetard-negyed
 3269     1,  II   |                  még beleütődött a tengelye egyikébe azoknak a szétszórt szegletköveknek,
 3270    11,  IV   |                 vágják magukat keresztül.~– Egyikünk jobbra, másikunk balra! –
 3271     1,  III  |          Figyelmeztetem önt, polgár – monda egykedvűen a foglyának –, hogyha ön
 3272     7,  VII  |                   ki énvelem senki. Én csak egymagamban vagyok jó.~– De mit fog
 3273     1,  III  |                   palotát be tudjon tölteni egymagával: a nyertes eladta Perigault
 3274    10,  VI   |             bátorságban lehettek. Ha élünk, egymásé leszünk. Vedd tőlem jegygyűrűnek
 3275     7,  V    |                  tél. És ti mégsem lettetek egymáséi. Miért volt ez?~Katalin
 3276     1,  I    |               ismeretes jelvényt. Azonkívül egymillió frank angol bankutalványokban.
 3277     6,  II   |                   Ezen az úton pedig nagyon egyoldalú ismereteket szerzett. A
 3278     4,  III  |              odarohant, azt hitte, hogy még egypárt ott szorít; de bíz azok
 3279     7,  I    |                  azon célból hozatott, hogy egyrészről a pompában való vetélkedésnek
 3280     6,  I    |                      hanem vagyok a bibliai egyszarvú, aki azon törekszik, hogy
 3281     4,  II   |                    az el lett olvasva. Igen egyszerűnek találta ezt.~Lajos keserűen
 3282    11,  IV   |                   jellemző volt, hogy annyi egytestvér volt közöttük együtt (kötelességen
 3283     4,  IV   |             miszticizmusban a távolbalátás, együttérzés tanai között, s nem bírt
 3284     4,  IV   |                   meg egy délben, hallgatag együttülés után Marie.~Lajos felrezzent.~–
 3285    12,  III  |                   nagyon szerelmes. A három együttvéve azt eredményezte, hogy már
 3286     5,  I    |               muzsikálnak?~Hát még mikor az egzekuciók folytak! A jajgatás hangjaitól
 3287     9,  III  |                     volna el azóta, hogy az éhenhaló francia közvitéz az eylaui
 3288    13,  I    |                    írjatok fel? hogy minden éhező azzal vádolja, hogy ő eszi
 3289    12,  II   |                    vezekleni, akkor is csak éhomra, nem ebéd után, s ma még
 3290     6,  I    |                ápolni. Ma nem lesz ebéd. Az éhséget elverni van kenyér és gyümölcs.~
 3291    11,  I    |                   homlokán keresztüllőve.~*~Ej! hallgasson el a csalogány
 3292     1,  IV   |                    egyszer csak a „velencei éjek” közepett találja magát
 3293     2,  II   |                    azóta minden Szilveszter éjen megvendégeli őket a falu
 3294     4,  V    |                   zárt ajtónál alszom, néha éjfélig is fennvirrasztok. Valami
 3295     5,  IV   |                     éjfél után beszélhetni? Éjfélkor még a táncestélyeiről is
 3296    10,  II   |                   döntötte le az ármánynak, éjfélre már csendes halottá tette
 3297     9,  III  |                 keresett, hogy hova lettem. Éjféltájon aztán kibújtam a föld alul,
 3298     3,  II   |                    ha asszony volnál. Akkor éjjelenkint ketten együtt még jobban
 3299     8,  III  |               tábori jelszó ki volt adva az éjjelre; Lajos sorba járta az előőrsöket,
 3300     3,  II   |                csúnya könyveidé, sem azé az éjjelvirrasztó telescopiumodé; hanem ma
 3301    10,  V    |                    A levél égő rongyai mint éjlepkék szállongtak alá a nagy rózsabokorra,
 3302    10,  IV   |                     terjedő sár zavarta fel éjnek idején nyugodalmas fészkeikből.~
 3303     8,  III  |                  társaságba. Künn maradt az éjszakában, s mozdulatlanul állva,
 3304     5,  I    |                     át a tánczenét is, késő éjszakáig. Ott jól mulatnak. Okosan
 3305     5,  V    |           gondolatokat?~– Azok az én hosszú éjszakáim! Óh, miket nem tanulok én!
 3306    11,  IV   |                    Marcalig nem volt pihenő éjszakája, nem egy napja, amelyen
 3307    12,  I    |                     töltött utolsó rémséges éjszakáját, s elkezdte azt olvasni.
 3308     5,  I    |                   zavarja álmából: most fél éjszakákon át elhallgatta a távolból
 3309     3,  IV   |                 kezdett a leánnyal annak az éjszakának az élményeiről, amikor az
 3310    13,  I    |               diadala gyümölcseitől. Én egy éjszakával hamarább ott leszek Győrött,
 3311     2,  II   |                   lenyugodott doktor elé az éjszekrényre.~– Mi lesz ebből?~– Hát
 3312     7,  II   |               osztrákok az elébbi csatákban ejtettek foglyul, s mind itt helyeztek
 3313    11,  VII  |                      mely a Győrnél foglyul ejtetteket szállítja lefelé. Szétver
 3314     3,  IV   |                     szájú, emberszót ki nem ejtő vízi vad, ki úsztában fogja
 3315    11,  VII  |                  tizenkét tiszttel fogollyá ejtve! Azzal neki a hátul jövő
 3316     1,  II   |                harántos élű ekevas (a halál ekéje, a guillotine), míg a tér
 3317     1,  II   |                     között egy harántos élű ekevas (a halál ekéje, a guillotine),
 3318     1,  III  |              illusztrációk között. (A halál ekevasa.)~Az új lakó nemigen volt
 3319    12,  II   |                     ami szükséges, mind, az ekhó alatt.~A halálfejesek csapatja
 3320     1,  IV   |                   lesz, s elvenni a foglyok ékszereit csak Sanson úrnak van joga;
 3321     4,  III  |                  hegy csodadolgairól; Marie el-elbólintott, s azon vette észre magát,
 3322     7,  VIII |                  járszalagát hátul. Katalin el-elmaradoz tőle, cselédjeivel beszélgetni,
 3323    13,  I    |                   is el tudott tűnni. Ahogy el-eltűnnek a Fertő partjain falvak,
 3324    13,  I    |                    egy fekete pont közelít, el-eltűnve, meg kiemelkedve a hullámtorkolatok
 3325    13,  I    |                     s hozta szekérszámra az eladni való eleséget. A franciának
 3326     2,  III  |             compossessor, akinek jó pénzért eladó a birtoka. Akkor, ha ön
 3327     5,  V    |                     kocsirázást.~– Akkor én eladom a lovakat.~– Azt nagyon
 3328     1,  II   |          megbüntették magát a templomot is; eladták kótyavetyén, megvette nyolc
 3329     5,  V    |                    nem volt szabad a szívét elajándékoznia. Hogyan mondhatja ezentúl
 3330     4,  III  |                     sikoltozni kezdjen vagy elájuljon.~– Kérem. Szabadítson fel! –
 3331     4,  III  |                   gondolt, hogy itt valakit elájulva talál.~– Csak egy nőcselédre
 3332     8,  III  |             Lajosnak a szívdobogása kezdett elakadni a szertelen rémülettől.
 3333     3,  II   |               hálóinge felemelt szélével az elalélt parányi állatot, s rálehelgetett,
 3334     6,  I    |                   kapott vágások nyomaival; elállították a vérzést árnikás vízzel,
 3335     3,  III  |                     felelni; a lélegzete is elállt, el volt fulladva egészen.
 3336    10,  IV   |                     A posvány, mely az utat elállta, nem lehetett szélesebb
 3337    11,  IV   |               erdőben Zámoly és Újfalu közt elállva az utat az ellenség előtt,
 3338     1,  I    |               szokott ön imádkozni, mielőtt elalszik?~– Nem én. Mama azt mondja,
 3339     8,  III  |              veszedelmes protektor gyanúját elaltassa, eleinte ő kerülte azzal
 3340    13,  I    |                    amivel rossz gyermekeket elaltatnak. – De itt lesz Botta Zsófia
 3341    10,  II   |              költené ezt fel, ha ez egyszer elaludt. Reggelig pedig magától
 3342     7,  IX   |               Katalin még sokáig nem tudott elalunni, hogy lefeküdt. Ellenmondó
 3343     4,  II   |                 gondoltál ki számomra, hogy elámíts a nyomtatott könyveddel
 3344     8,  II   |                   nem níz.~Leányvári víz is elapadt,~Visszakerült az elúszott
 3345    13,  I    |                  veti magát, akinek orcáját elárasztja csókjaival, könnyeivel.~–
 3346     1,  IV   |                    az ember, s azzal rögtön elárulná önmagát.~– De hát itt hagyjam
 3347     3,  II   |                      a falak, az emberek, s elárulnak. Ah, de ha ott a zöld hullám
 3348    13,  I    |      mártírszenvedést egy angyal arcán; aki elárulóját vigasztalja kétségbeesései
 3349     1,  IV   |                    sem titoktartók, azok is elárulták; amíg a Vendôme-téren szomorúan
 3350     1,  III  |                   is a kalapács alá került: elárverezték, azazhogy kisorsolták. Egy
 3351     1,  III  |    département-jának a nevét, s csak a nagy elbámulására a kérdezőnek tért vissza
 3352     2,  III  |            házigazda.~– Lehetetlen! – szólt elbámulását őszintén kifejezve a vendég. –
 3353     1,  IV   |             megnyugtatá, hogy azokkal ő fog elbánni.~– Nos hát, uraim és hölgyeim,
 3354     7,  IV   |           borzongott egyik is, másik is, ez elbeszélés alatt!~Tehát a rabló adta
 3355    11,  IV   |                   Lauriston grófnak későbbi elbeszélése szerint az ellenük kiküldött
 3356    12,  II   |                hölgyet mulattatva folyékony elbeszéléseivel, s néha-néha egyetértő pillantásokat
 3357     2,  II   |                      A bárónő könnyezett ez elbeszélésen.~A főbíró pedig adomát mondott
 3358    11,  I    |                 akarta ő már!~Aztán Katalin elbeszéli neki Lajos hősi csatáját
 3359     2,  II   |                      kíváncsian tekintve az elbeszélő arcába, nehogy egy szót
 3360     4,  III  |                 hogy az. És én nem fogom őt elbocsátani magamtól, hanem itt tartom
 3361     5,  III  |                     ott leemelve a hölgyet, elbocsátotta Henryt a lovakkal a főkapuhoz;
 3362     3,  III  |                  arcán.~Néha órahosszant is elbolyongtak a hullámtükrön, a leány
 3363     5,  VI   |                 minden partján túlöntött, s elborította szerteszéjjel a kaszálókat,
 3364    13,  I    |                 kezd húzni, s a sötétzölddé elboruló hullámsíkon hófehér sávok
 3365     9,  II   |                  mikor lónyerítést hallasz, elbújj, s amíg el nem mennek, elő
 3366     5,  III  |                  szó.~– De hát mit tehetek? Elbújjak-e az odúmba, s addig ki ne
 3367    10,  IV   |              összekunkorodnak, s ott várnak elbújva a jövő tavaszig.~De Fervlans-nak
 3368    10,  IV   |                keserves munka volt. A lovak elbukdácsoltak a hepehupás talajon; néhol
 3369    10,  V    |                  között lovagjaikkal együtt elbuktak; minden lovasnak az ellenségen
 3370     8,  II   |              tréfacsinálót, a kötekedőt, az elbúsult hazafit, a rakoncátlant,
 3371    11,  VII  |                   bácskaiak Keglevics alatt elbúsultan verekedtek a lovasokkal,
 3372     3,  II   |                    japonikát, s ott állt az elbűvölt ifjú előtt egy olyan öltözetben,
 3373     1,  IV   |                 maga is kacag a Café Procop élcjátékain, s együtt járja Musard „
 3374     2,  II   |                    azon gyakorolta magát az élcnyíllövészetben; amit a jól regulázott fiatalember
 3375     2,  II   |                    felnőtt, s a bűnös ember elcsábította mind a kettőt!~– Shocking! –
 3376     1,  II   |                  hitte, azért akarják innen elcsalni most szép ürügy alatt, hogy
 3377     7,  V    |                        De mióta a távcsövet elcsaltam öntől, s ön nem leskelődhetik
 3378     3,  III  |              engedve, hogy bármilyen messze elcsapongjon a szabad hullámvilágban,
 3379     1,  IV   |                     szívet szívért, hogy az elcserélt szívben megtalálhassák az
 3380     2,  I    |                 Csokonai; akinek a parókián elcserélték a prédikációs könyvét egy
 3381    11,  VII  |                    a hosszú, fárasztó útban elcsigázott gyalogzászlóaljak azalatt
 3382    10,  V    |                    jöttek idáig; nem voltak elcsigázva: vezérük rögtön indulót
 3383     7,  IX   |                  Csak nagy későre tudta úgy elcsillapítani heves szívdobogását, hogy
 3384    11,  IV   |                  már, és testileg, lelkileg elcsüggedve.~Az inszurrekciót még fenntartá
 3385    12,  I    |                     de nem akartam e hírrel elcsüggeszteni barátainkat.~–Jegyesem és
 3386     3,  II   |                  talált ki valami módját az elcsűrés-csavarásnak.~– Apropó! Még nem mondtam
 3387    13,  I    |                   akkordhoz még a verset is eldanolta, felhők távolából révedező
 3388     4,  I    |                     Névtelen Várba siettek, eldicsekedve a kastélyban kapott ajándékokkal.~
 3389     4,  I    |             csalódás miatt az egész világot eldobják maguktól, ily ifjú korukban.~
 3390     3,  IV   |            ijedtében, hogy az alabárdját is eldobta, azt hitte, most jön a Lucifer,
 3391     9,  III  |                    kiálta magánkívül Lajos, eldobva kezéből az öldöklő fegyvert.~–
 3392     5,  I    |            tartózkodott a votum Minervaeval eldönteni a kérdést.~Hanem a kedélyes
 3393    11,  VII  |              nevezetes tényező a hadjáratok eldöntésénél: a láb. Mennyiszer győzött
 3394    10,  IV   |                végzetes befolyással bírt az eldöntésre, kicsiben itt is megmutatta
 3395    11,  IV   |             tömegben működtesse a beközelgő eldöntő nagy ütközetnél.~S ebben
 3396    10,  V    |                kedvesed levelét.~A pisztoly eldördült, s a csákó megránduló állszíja
 3397     1,  I    |        selyemharisnyácska. Azt megsajnálja: eldugja a keblébe.~Aztán elkezd
 3398     3,  III  |                 magát tónak, visszafoglalva elébbeni méltóságát, s vetések, tanyák
 3399     4,  II   |                  óriásnak néztem. Most leül elébe a fűbe, s látszik az ajkán,
 3400     9,  I    |                     öreg barátném.~Hát hogy éled világodat ott a külföldön?
 3401     6,  II   |                    erkélyére kihinté azt az eledelt, ami megholt kegyencének,
 3402    13,  I    |                  csak úgy libegtek végig az elefántcsontokon, kicsalogatva azt a búbánatos
 3403     2,  II   |            megjelenő bárónő a legegyszerűbb eleganciával volt öltözve; fekete selyemruha
 3404     5,  I    |                  gavallér, akiknek a finom, elegáns modora kihatott az egész
 3405     4,  I    |                     ezt tette velem.~A gróf elégedetlen volt magával; hát ez az
 3406     8,  III  |                  fiatal tudós, ki a nemzeti elégedetlenséget képviselte irataiban, azért
 3407     6,  II   |        levelezésének módja.~Így értesült az elégedetlenségről a mindenható ember ellen.
 3408     1,  II   |                dédelgetéssel beszélt hozzá: eléggé fennhangon, hogy akárki
 3409     8,  II   |                    Ászperi ütközetről szóló elégiát, a „Márs piacára hívó Lármát”,
 3410    11,  IV   |                    nehéz sorsában, s keserű elégtétele volt annak hőstetteiben.
 3411    10,  III  |                 Ezért aztán Hortense azt az elégtételt szerezte a kicsikének, hogy
 3412     7,  VII  |                    mindig a régi… – dörmögé elégülten. – Őrködjék fölötte az Isten!… –
 3413     2,  II   |                     a leghevesebb disputába elegyedtünk, egy nap tízszer is megfordult
 3414    10,  V    |                  kettős zárt sorban haladt, eleintén lassú, majd gyors ügetéssel
 3415     7,  I    |                 pompában való vetélkedésnek eleje vétessék, másrészt pedig
 3416     2,  I    |                    ősmagyaros, ti. a század elejéből való, s hogy alulról kezdjük:
 3417    11,  IV   |                   lett volna, ha az ütközet elejét is az vezeti, aki a végét?~
 3418     5,  I    |                   hanem a „civilt”, mert az elejétől fogva orrol a versenyért,
 3419     3,  IV   |                    triton vagy csodaszörny: elejtelek!”~*~Aztán bekövetkeztek
 3420     8,  III  |                     egy szerelmeslevél, egy elejtett könny is lenyomhatja a mérleget.
 3421    11,  VI   |              kardcsapás.~Egy vitézük, Ányos Elek, az első rohammal elvesztette
 3422     8,  I    |             semmiféle szereket nem adhat az élelem szállítására, se lovakat
 3423    11,  VII  |                     őrség számára elégséges élelemmel; lőszerrel is, amennyi a
 3424    11,  IV   |        szétrobbantotta, s a franciáknak két élelemszállító hajóját tönkre lőtte. E
 3425     4,  I    |              nevelni segítsenek. Azoknak az élelmen és hajlékon kívül tanító
 3426    13,  I    |                 sarcot vetett a városra, az élelmes népkedély megragadja a kínálkozó
 3427    11,  IV   |                  már hat nap óta nem kaptak élelmet, a tarisznyájuk pedig már
 3428    10,  II   |                  gyűlt szemét, szalmaalmok, élelmezési ízékek maradványa; a nagy
 3429     8,  I    |                    Egy hadsereg, melyet nem élelmeznek, szét van verve, mielőtt
 3430     8,  I    |                      hogy ő ugyan nem fogja élelmezni az inszurgens sereget, mert
 3431    12,  II   |              süvegeit: a több napra kitartó élelmiszereket, s a csillagvilágnál átúsztatott
 3432     3,  III  |                     bele. Ez az áldott védő elem visszaadta azt az erőt idegeinek,
 3433     5,  VI   |                erről is lemondjon.~Maguk az elemek is ellene esküdtek ebben
 3434    11,  III  |                      azt nem is kérte, csak elemelte szépen, s aztán loholt ki
 3435     3,  III  |                      s úsznak a föld alatti elementum felett.~A Névtelen Vár isthmusát
 3436    13,  I    |                   országnagyok, hadvezérek, elementumok, diplomaták és ellenségek
 3437     3,  IV   |                 szomorúan hagyta el kedvenc elemét, és sírt belé. Hogyne? Mikor
 3438     3,  IV   |              állattá, a nem számára rendelt elemhez idomítva egész életszervezetét,
 3439     9,  III  |                táborba Lajoshoz, mindenféle elemózsiával; most maga akarja őt meglepni
 3440    10,  V    |                 fogja az ő kedvéért da capo elénekelni az „ombra chiarát”!; se
 3441     6,  I    |                     egy, azt lassan dúdolva elénekelte:~„Allons, enfants de la
 3442     2,  I    |                szándékozik az ártatlanokkal elénekeltetni. Egy emelvényen pirospozsgás
 3443     8,  III  |              városban – (talán Friedbergen) elénk jövet a feltalált kincseket
 3444     2,  II   |                     virág? – kérdé a bárónő élénken.~– Azokat nem ismerem.~–
 3445     1,  I    |                 Ellenségeink keze mindenüvé elér, s ahol a szemeik meglátják,
 3446    11,  VII  |            kénytelen volt őket áldás nélkül elereszteni; de legalább két ágyújokat
 3447    11,  VII  |                    azalatt az erdős vidéket elérhessék, ahol azután az ellenfél
 3448     6,  II   |                  Ott szülemlettek a merész, elérhetetlen célok után törekvő gondolatok
 3449     8,  III  |                   francia, hogy a kardjával elérheti, bizony meg fogja vágni.~
 3450    10,  II   |               városokon keresztül vele, míg elért a céljához, akkor aztán
 3451    10,  V    |               országúton.~A Hanság bozótját elérték: a portyázók előrenyomultak
 3452     8,  II   |                költségeire való. Ha célomat elértem, annyival szegényebb leszek.
 3453     4,  III  |      csengettyűzsinór után nézett.~A bárónő elértette a szándékát.~– Kérem – monda –,
 3454     7,  I    |                   végével Bernát úr egészen elérzékenyedett. Biztosította a grófot pártfogásának
 3455     2,  II   |                  Szegény kisfiú! Ez egészen elérzékenyített. Georg! Pakoljon össze a
 3456     1,  III  |             háladatos grófnő palotájából az elérzékenyült márki hintaja hozta őt ide?~
 3457     1,  I    |                gyermek – szólt erre egészen elérzékenyülve az ifjabb férfi, s meglátva,
 3458     4,  I    |                   felsorolja a konviktusban élés hátrányait: előnyösebbnek
 3459     8,  II   |        elmosolyodott azon, hogy Marie szeme élesebb volt, mint az övé: megtalálni
 3460     5,  VI   |                  maradt a vízár miatt semmi elesége. Nem kergetett el senkit,
 3461    13,  I    |                 szekérszámra az eladni való eleséget. A franciának sok pénze
 3462     7,  II   |                   hogy csatába készülsz? Ha elesel?~– Ne félts! Nekem csillagom
 3463    10,  VI   |                     azzal töltötte, hogy az elesettek szülőinek, rokonainak vigasztaló
 3464     6,  I    |                     katonát, aki a csatában elesik, ki gyóntatja meg, ki oldja
 3465     2,  I    |                    baronesse-nek a konyhát, éléskamrát beszaladgálni, s a szakácsot
 3466    10,  VI   |                       VI.~A démonok vezérük eleste után igyekeztek visszavonulási
 3467     7,  II   |                   te imád ellenére is; vagy elesünk, ha Isten úgy akarja.~–
 3468     6,  I    |           gyógyszereit, bedörzsölte szeszes életébresztőkkel a kis énekes fejét; vizet
 3469     4,  V    |                  Azt fogja kérdezni: hát az életemre törnek-e, mikor alszom?~
 3470     6,  I    |                     még egyszer összeszedte életerejét, szárnyai repdesni kezdtek,
 3471     3,  I    |               átlátszó fehér; hanem az ifjú életerő annál pirosabb hajnalként
 3472     1,  III  |                 Cadoudal, Pichegru és mások életfonalával együtt.~– Tépjék el az én
 3473     1,  III  |                  hogy lehet egy hölgynek az életkorát meghatározni, akit senki
 3474     3,  IV   |                     szét az ereibe, a bölcs életműszer kidobta magából a pokolanyagot,
 3475     1,  IV   |                kellett azt mutatni, hogy az életnek azzal az árnyékoldalával,
 3476    10,  II   |                     halál.~Összeborzadt.~Az életösztön önkénytelen reszketésben
 3477     4,  III  |            térdeiről.~Azt a cselédet meg az életretérés után úgy rázta a hidegláz,
 3478     3,  IV   |              rendelt elemhez idomítva egész életszervezetét, s míg az állati ügyesség,
 3479     7,  IV   |                    alkalmat, amelyben átkos életüket a csatatér tisztító tüzében
 3480     5,  VI   |                     A leányban felébredt az életvágy, a világ utáni holdkór.
 3481     1,  III  |                    azokból minden gyanús és életveszélyes tárgyat elkoboztak, felvezették
 3482     4,  I    |                     világtól, ifjú szívvel, életvidám arccal, s míg az egyenrangú
 3483     1,  II   |             felvetette a pénzt, ami azonban élével esett a hóba, s nem volt
 3484     7,  IV   |                      Rég elmúlt nagy eszmék elevenedtek föl körülötte, mint a napvilág
 3485    10,  V    |                    melynek mértani vonalait elevenzöld rekettyés jelölte.~– Tehát
 3486     5,  II   |                   tökéletes piromániává fog elfajulni, s ez itt majd kazlakat
 3487    11,  V    |                annyira nincs a magyar vitéz elfáradva soha, hogy ha a lába alá
 3488     1,  IV   |                lisztízű egzotikus csemegét; elfecsegve, hogy az Joséphine kedvenc
 3489    11,  V    |               süstörgő bográcsa körül aztán elfeküdt a táncoló csapat lassanként,
 3490     5,  II   |                 régi elemében érezte magát, elfeledé azt a másik világot, ahol
 3491     7,  II   |                     tűzte fel.~Bernát úr is elfeledkezett erre minden magas rang iránti
 3492    12,  II   |                    kirepült, az ifjú hölgy, elfeledkezve minden etikettről, rémülten
 3493     7,  I    |                legelőször is pénz kell. Ezt elfeledték az ország rendei megszavazni.
 3494     4,  II   |                    voltak, ma már maguk is „elfelejcs”-csé lettek, – s az egyiket
 3495    10,  VI   |        szivárványjátszó kristályvizet nézi, elfelejt mindent, ami keserű – és
 3496     1,  III  |                        Óh, azt a másikat én elfelejtem: csak azt mondja: „papa
 3497    10,  V    |                     meglátod az ellenséget, elfelejtesz engem, s otthagysz. Nem
 3498    10,  VI   |                   utána futott, még valamit elfelejtett. – Ezt a csókot meg adja
 3499     3,  III  |                egyszer megijed a vízben, az elfelejti az úszást. Ön ezentúl irtózni
 3500     9,  I    |                    delnő, s minden egyébről elfelejtkezett. – Beszélt vele? Óh, szóljon,
 3501     7,  VII  |                tereferélő, mindennapi dolog elfelejtő, kulcslyukon át hallgatózó,
 3502     3,  II   |                   van pénze. Apropó! Nehogy elfelejtsem. A szegény gyermekeknek,
 3503     9,  I    |                 egyebet, mint hogy engedjék elfelejtve, elrejtve maradni.~Az idő
 3504     4,  V    |          szemérmetesség. A ragyogó szemeket elfellegezte a méla érzelgés, s az ajkak
 3505     7,  VIII |              szeretnék, ami egy medalionban elfér. Tudod, hogy minek?~– Tudom:
 3506     4,  IV   |                feszült figyelemmel, egészen elferdíti vele az arcát.~– Ugye? –
 3507    10,  VI   |                    e besüppedt szemeket, ez elferdült ajkakat nem látta ő soha.
 3508     5,  III  |                 vére tiltakozott ez ajánlat elfogadása ellen. Hogy egy erős férfit
 3509     7,  IV   |                    hogy én is ott legyek az elfogadásán? – könyörgött a leány.~–
 3510     8,  III  |                   kért „volon”-jaival annak elfogadására mehetni.~
 3511     4,  II   |                    szavakban? Őt bizonyosan elfogadná az.~De hát azután?~Ez a „
 3512     6,  II   |                  személyt fogadni a házhoz.~Elfogadta a Henry jóakaratú, előrelátó
 3513     5,  II   |               közepébe, s a markával akarta elfogdosni a lehulló kék és piros csillagokat;
 3514     5,  IV   |                olyan gyorsan, hogy a nyulat elfoghattam volna. A fátyolos hölgyet
 3515    10,  V    |                     jutott, hogy ha őt élve elfogják: ez a levél jogot ád Vavel
 3516     8,  III  |                    káplár, aki tizedmagával elfoglal Montebellónál egy egész
 3517    10,  V    |                   nem volt vágtató rohammal elfoglalható. Bokorrul bokorra lehetett
 3518     2,  III  |                   tóbúl egy darab vizet úgy elfoglalnom, hogy az senkié se legyen,
 3519     7,  V    |          lefátyolozott hölgy, aki egy napon elfoglaltad a helyemet a kocsiban Lajos
 3520    11,  IV   |                   és Tenyő közti magaslatok elfoglaltassanak. E rendeleteit közölte Nugent
 3521     1,  I    |                    szerepemet. Engem rögtön elfognának, amint megkísérteném helyemből
 3522    11,  VII  |                kiszabadult foglyok kísérték elfogóikat a saját puskáikkal. Ez volt
 3523     8,  III  |                 maga nem mondta meg a nevét elfogóinak.~– Jer utánam – mondta Vavel
 3524     8,  III  |                    Megmondtam, hogy az élve elfogottért jutalmat fogtok kapni.~–
 3525     8,  II   |                 rejtőzött sok ideig, s most elfogva, az hami várban ül; ha még
 3526     4,  I    |                  nem fogyva küzdhet a napok elfogyásáig, s nincs bíró, aki a perükben
 3527     6,  I    |                    a csatazajt hallanám, az elfojtaná lelki félelmemet; oh, de
 3528     1,  III  |                tartá, hogy kitörő nevetését elfojtsa vele. A kis Amélie anyjának
 3529     5,  III  |                 késztet, hogy „ily áron is” elfordítsa a halálveszélyt egy férfiról,
 3530     7,  II   |           rettenetes vagy! – szólt a leány, elfordítva tőle arcát.~– Miattad vagyok
 3531     4,  III  |                 arca sápadt halálra; szemei elfordultak szemhéjaik alá, s ajkai