bold = Main text
      Rész,  Fezejet                                             grey = Comment text

12073     6,  I    |               helyen, a gyepágy mellett már megásva találta a kis sírgödröt.
12074     2,  I    |                tudománytól összegörnyedt és megaszalt alázatos férfiú, akinek
12075     5,  I    |              mutatni, hogy ő milyen makacs, megátalkodott tisztelője a Névtelen Vár
12076    11,  V    |             választó kortes: nem jó lesz őt megbántani.~– Jobb lesz, ha visszadugod
12077     1,  II   |                  ifjú úr kezét.~– Adieu! Ha megbántottam, ezer bocsánat. Most visszavonulok.
12078     5,  III  |                 elkövetett sértést őszintén megbánva, azért lovagias készséggel
12079     2,  I    |                  szemközt jövővel egyszerre megbarátkozó. Látszott, hogy új volt
12080     4,  V    |                   Óvatosan kellett őt ezzel megbarátkoztatni.~– Hát ez évben semmi kívánságod
12081     1,  I    |                    egy pillanatra az időtől megbarnult szobor. Mikor pedig a másik
12082    10,  V    |                    volt a legcsúfabb.~Az is megbecsülte őt, és felé tartott.~A démonok
12083     2,  II   |                     a homlokán tüzes vassal megbélyegeztetett. Ez az oka, amiért az arcát
12084     1,  IV   |                    calembourg-okat mondani, megbírálták a divathölgyek toalettjeit
12085     7,  II(1)|            Kisfaludy Sándortól a nádorispán megbízásából szerkesztve, korszakalkotó
12086     5,  VI   |                  virágházban, gyakran adott megbízást, hogy menjen fel Bécsbe
12087     1,  III  |               pénzműveleteinek ügyvitelével megbízatni? Vagy általános bérlethez
12088     6,  II   |                  halmozva: aki tűr, lemond, megbocsát, szeret: aki nemzetét, mely
12089     6,  I    |                   halálát sem tudja magának megbocsátani!~– Adjon ön neki életet! –
12090     5,  VI   |               könyvei közé.~A legkönnyebben megbocsátható kíváncsiság egy leánynál,
12091     4,  I    |                  levél végén ez volt írva:~„Megbocsátja ön nekem, ha a nagylelkű
12092     7,  II   |                   haragszom senkire, amikor megbocsátottam mindenkinek, s nem kívánom
12093     5,  IV   |                 asszonyi állatnak sok bűnei megbocsáttatnak azért, mert sokat szeretett.~
12094     4,  IV   |                lenni: ha lop, nem szabad őt megbotozni, s ha embert öl, nem akasztják
12095     1,  II   |                 merte hívni az embereket! S megbüntették magát a templomot is; eladták
12096     9,  III  |                   ajánlatot, hogy Bonaparte megbuktatására közre fog működni; hanem
12097     9,  III  |                  Vavel hívei a császárságot megbuktatni, akkor ők helyreállítják
12098    10,  II   |            félelmetes arcról, mint a boától megbűvölt evetke.~A férfi halkan folytatá:~–
12099     2,  II   |              könnyeket jelentenek. – Modora megcáfolta mind a kettőt. Víg volt
12100     2,  I    |               kotlóssal. A vén komondort is megcirógatá, s a kis béresgyerekeknek
12101     5,  III  |                 másnak. – Engem a feleségem megcsalt, és megszökött tőlem valakivel,
12102     4,  I    |                   fölvált más”.~De a remény megcsalta, s aztán évrül évre mindig
12103     5,  VI   |           elhárításához fogni. Inzsellérünk megcsinálta a költségvetést, s óriási
12104    10,  V    |                    az öszvére az út közepén megcsökönyösödött, ami szokása az öszvérnek,
12105     8,  I    |                neked a te jegyesedet. Ha az megcsókol, attul meghalsz! – Hanem
12106     5,  V    |                    teszek, s akinek a kezét megcsókolhassam, ha megfenyített. Adjon
12107     6,  I    |          erőszakolni, hogy vonagló ajkaival megcsókolja azt.~– Igen, igen! – rebegé,
12108     3,  II   |                  Hát nem szabad nekem téged megcsókolni? Tavaly még szabad volt,
12109     7,  VII  |                     engedje az ujjai hegyét megcsókolnom utoljára.~Marie odament,
12110     9,  I    |                   azt, akit imádok… én csak megcsókolom őt, hogy ráismerjetek róla:
12111     7,  IV   |                 tűz-láng! – Hiszen ha engem megcsókolsz, az én arcom nem lesz attól
12112     1,  III  |               ahányszor felébredtem, mindig megcsókoltam.~– Önnek fogom adni, ha
12113     2,  I    |              megszökni.~A tudós matematikus megcsóválta a fejét.~– Azt mondom én,
12114    11,  IV   |                 férfiaknak, kik nem hagyták megcsúfolni a zászlójukat. Jeszenszky
12115     4,  V    |                 Szegény gyermek! Egy kicsit megcukrozták neki a keserű gyógyszert,
12116    10,  VI   |                     a földre csüggesztve, s megdermedt kezének égre meredő öt ujjával
12117     7,  IV   |         megpirongatsz, s ha jól eltaláltam, megdicsérsz.~– Tőlem nem is kérdik már –
12118    11,  V    |                   magának, s a hadsor előtt megdicsérte, megajándékozá. S aztán
12119     9,  I    |                 voltam, örültem rajta, hogy megdicsértek ez ügyességemért. Egyszer
12120     7,  II   |               halottnak az arcvonásain, oly megdicsőülés ragyogott át az ifjú férfi
12121     6,  I    |             embernek pedig azzal kezdődik a megdicsőülése.~– Nem láthatnám még egyszer
12122     4,  II   |                    volt a köszönet.~Mikor e megdicsőült tekintettel teleragyogta
12123     5,  III  |             gondolni. Ön nem a magáé…~Vavel megdöbbent; a szó félbeszakadt ajkán.~
12124     4,  II   |                   lencséjétől, arcán valami megdöbbentő átváltozás látszott. E megnyúlt
12125    10,  III  |                     két hírhedett carlin!~– Megdöglött mind a kettő.~– Ah, be kár
12126     1,  III  |                    mely a jelen állami rend megdöntésére készült, s aminek főfonalai
12127     1,  I    |               cipőit és átázott harisnyáit, megdörzsölgeté a lábait egy flaneldarabbal,
12128     2,  II   |                    ezt meg ezt a menyecskét megdorgáljam, hogy ne nyissa ki az ablaktábláját,
12129     5,  V    |                   ha felvidít valami, s aki megdorgáljon, ha ostobaságot teszek,
12130     3,  I    |                    az ez ellen vétők rögtön megdorgáltatnak, míg azt mindannyinak el
12131     7,  VIII |            szükséges a nőknek, hogy idegeik megedződjenek.~– Azt hiszem, a parasztnőknek
12132     3,  III  |                    Még a kedélye is egészen megedződött a leánynak ezáltal. Nem
12133    11,  V    |                vértől iszonyú.~– A franciák megégetik a magyar nemeseket!~Az újonchad,
12134    11,  V    |                 végig az a szekér, melyen a megégett tüzér feküdt. Egy rettenetes
12135     5,  IV   |        rágalmazásával.~Abban hallgatag mind megegyeztek aztán, hogy ennek a nőnek
12136     5,  III  |            készséggel sietett ez ismeretség megejtése fölött is kifejezni őszinte
12137     6,  II   |                 átelleni faluba, ahol aztán megejthető volt a temetés.~Ott a Hanság
12138    11,  V    |                    renden elbámult, s benső megelégedését nyilvánítá.”~Ezek meg a
12139    11,  III  |                Akkor azután a tizenkettővel megelégedett.~De az már csakugyan a magyar
12140     9,  I    |                    aranyhímzést a ruháikon; megélhetsz te a kezed munkájából, s
12141     7,  VIII |                 hová lesznek? No, azok csak megélnek valahogy, majd megfogják
12142     5,  I    |                    hogyan lehetett annak őt megelőzni. Megmagyarázták aztán neki,
12143     7,  I    |                Elszánta rá magát.~Jövetelét megelőzőleg levelet írt a grófnak, egész
12144    11,  V    |                    mikor ő maga minden mást megelőzve, végigszaladt a bicskei
12145    11,  IV   |                     a huszonnégy sebbel még megélt, és kigyógyult! S Hunkárt
12146    10,  VI   |                    olyan nagyon hívták, hát megemberelte magát. Felnyitotta szemeit,
12147     7,  VII  |                  Már kezdődik? – dörmögé, s megemelte a kártyát – s megnézte,
12148     7,  VII  |                    én boszorkány-nyomásomat megemlegeti, akinek álmában a mellére
12149     7,  II   |                     kliensével, még arra is megemlékezett, hogy egy olyan magasztos
12150     2,  II   |                monda a bárónő Bernát úrnak, megemlékezve a kötött Bruderschaftról.~
12151     5,  III  |                      Itt a csalás éppen úgy megengedett dolog, sőt éppen kötelesség,
12152     5,  V    |                   velem kikocsizni?~– Ha ön megengedi, hogy itthon maradjak.~–
12153     1,  IV   |                     a kis háziasszonynak.~– Megengedik uraim és hölgyeim! – szólt
12154    12,  II   |          kimerültségről panaszkodott, annak megengedték, hogy lepihenjen, akkor
12155     5,  VI   |                    volt még mindkettőjüknek megengedve. Az idő is elromlott. Egy
12156     4,  IV   |                     akár rút? – Aztán, hogy megenyhítse e kegyetlenséget, hozzátette
12157     1,  III  |                    szokott zsémbelni? Pedig megérdemelném ám; nagyon rossz voltam
12158     7,  VI   |                     átküldeni. Lizett pedig megérdemelt nyugdíjba lép nálam. – Azután
12159    11,  IV   |                  vitézi érdemrendet kapott. Megérdemelte: a szívéért még inkább,
12160     6,  I    |                   önöket. – Én bizony Isten megérdemlem már, hogy nyugalomra térjek.
12161     1,  IV   |                 vaudeville-je megnézhető-e? Megérdemli-e azt a 3000 frank évdíjt,
12162     8,  I    |                becsület mezején estek el! S megérdemlik, hogy a nevüket betakaró
12163    11,  I    |         félrefordítva, s csak azután, mikor megérezte ujjai hegyével, hogy annak
12164     3,  I    |               elvált Marie-tól, akkor Lajos megérinté az ajkaival a kezét és a
12165    13,  I    |               velünk történteket; – mire ön megérkezik, már akkor tudni fognak
12166     7,  III  |                   úr, násznagyi minőségében megérkezvén a kastélyba, ősi szokás
12167    10,  III  |                    még egészen fiatal, s ha megerőltetjük az emlékezetünket, eszünkbe
12168     5,  VI   |                egész virágoskert körül. Úgy megerősítette azt, mint valami váracsot.
12169    12,  II   |                     olyan nagyot a fejemre? Megerőtetted vele magadat. No, sebaj.
12170     5,  III  |           pillanatig gondolkoznék ön rajta, megértené. Én nem kérdem, hogy e rejtélyes
12171     4,  V    |                   és széleket, s miután jól megértett mindent, ünnepélyes bámulatra
12172     1,  I    |                    igaz! – szólt az öreg. – Megértettem önt. Tökéletes igaza van.
12173     5,  III  |                   mosolyával elárulta.~– Ön megértheti, hogy ezt a felfogást tartozott
12174     5,  I    |                     bárónő idegen.~És ez is megérthető.~A környékbeli földesurakat
12175    11,  II   |                   Hogy a feladat nehézségét megértsük, a helyrajzot kell előrebocsátanunk.
12176     8,  III  |                   vele, ami már annyi nővel megesett, hogy egy férfiért, akibe
12177     5,  II   |                    táncol. Akik ezt nézték, megesküdtek rá, hogy ennél furcsábbat
12178    12,  II   |          kentauroktól nem kell félnem, hogy megesznek, öntől legkevésbé félek.
12179     8,  II   |                karjai közé fusson: aki majd megette ezért a meglepetésért.~És
12180    11,  III  |                   Azok a német tisztek majd megették, úgy összevissza csókolták
12181     2,  III  |                    hideg embert. Még jobban megfagyasztotta.~– Köszönöm. – A bárónő,
12182     1,  III  |          emberszeretet ürügye alatt, nehogy megfagyjon szegényke; voltaképpen azzal
12183     4,  V    |               stratégiából, hogy a vékonyai megfájdultak a sok röhögéstől; de hogy
12184     1,  I    |                  alakja egy durva, veresből megfakult gyapot nagykendőbe burkolva,
12185     5,  VI   |                 nyögé méltatlankodva.~Marie megfeddte e kislelkűségért.~– Önnek
12186     3,  II   |                    synedriumai sem tudnának megfelelni, hát még én, szegény kiszolgált
12187     7,  I    |                     megtizedeltetést.~S ezt megfelelő kegyetlen pátosszal mondá,
12188     1,  IV   |               amivel a gyermek e feladatnak megfelelt, ennivaló szeretetreméltó
12189     3,  IV   |                     az utánajáratott az önt megfélemlítő rémnek, s elfogatta azt:
12190     5,  III  |                 húzzák ki hüvelyéből, mikor megfenik, hogy meg ne lepje a rozsda.~
12191     4,  III  |                     nem tettek velem; hanem megfenyegettek, hogy kínozni fognak, ha
12192     2,  I    |              hamiskás mosollyal mondá neki, megfenyegetve őt ujja hegyével:~– Nekünk
12193     5,  V    |                   kezét megcsókolhassam, ha megfenyített. Adjon ön nekem anyát; én
12194     8,  III  |                    Thémire-nek a közelükben megfészkelni magát. Ezt remekül gondolta
12195     2,  III  |                    ha ügyvéd lesz ön, akkor megfogadom fiskálisomnak hatszáz forint
12196    11,  IV   |                    barátja, Horváth Kristóf megfogadta, hogy bosszút áll érte!
12197     5,  II   |                     Barthelmy Léon –, ahogy megfogadtam, egész embert idomítottam
12198     7,  VIII |                     megélnek valahogy, majd megfogják az egereket, meg azokat
12199     3,  II   |                  Miura, hát hogy merte maga megfogni a kis egeret? Nem meg volt
12200     3,  IV   |                    Áruló! Mit mertél tenni? Megfojtalak!~No, iszen a doktornak se
12201     9,  III  |                 ármányszövőét; máskor pedig megfordítva. Hogyan esik a keserű az
12202     1,  III  |                   el akar bennünket hagyni? Megfoszt kedves jelenlététől? Nem
12203    10,  VI   |             mindenféle semiramisi hírnévtől megfosztani törekedett; nem is lehetett
12204    13,  I    |             rászedett. „Desden con desden.” Megfosztom önt diadala gyümölcseitől.
12205     5,  VI   |                     elromlott. Egy őszi dér megfosztotta a kis kertet virágdíszétől:
12206     6,  II   |                csirke; mert azokat ő rögtön megfőzette keményre, és aztán feltörögeté.
12207    11,  IV   |            végre-valahára hozzájutott, hogy megfőzhesse a rég nélkülözött ebédet.~
12208    11,  IV   |                    napja, amelyen az ebédet megfőzhette volna. Ember és ló el volt
12209    11,  IV   |                      A hadsereg hozzáfogott megfőzni a maga ebédjét.~Az inszurgens
12210     7,  VII  |               beadja az ablakon, s én délig megfőzök. Mert azok a szegények,
12211    12,  II   |             szájában, aki asszonyok vérében megfürödni képes: – az én vagyok! És
12212    13,  I    |                    azon a ponton állt, hogy megfutamodjék, mint mikor a Névtelen Várban
12213    11,  V    |                     költött Budapesten ez a megfutott csapat, tanúskodik róla
12214     1,  III  |             alkalmat el kell szalasztanom a meggazdagodásra; de kalmár vagyok ugyan,
12215     6,  II   |                 Írott levélre, postára csak meggondolatlan ember bízhatta a titkát.
12216     5,  III  |                  ezáltal?~– Éppen olyan jól meggondoltam, mint ön, mikor egy szál
12217     5,  III  |                 miatta szenvedő hölgyet ily meggyalázó gúnytekintet éri.~Nem volt
12218     8,  I    |                   betakaró fátyolt letépjük meggyalázott hírükről, s porrá lett csontjaikra
12219    12,  II   |                     alját, ahol érőben levő meggyel és cseresznyével rakott
12220     9,  II   |                 Kegyetlenül, átkozott módon meggyilkoltatott, mint ahogy meg fognak gyilkolni
12221    13,  I    |               elmaradt. – Látjátok, az öröm meggyógyított. – Hagyjátok még a kezeiteket
12222    13,  I    |                   neki, hogy meggyógyuljon, meggyógyul, és itt marad köztetek.~
12223     3,  IV   |                      Ha azt akarja ön, hogy meggyógyuljak – monda a férfi –, akkor
12224    13,  I    |                   parancsoljátok neki, hogy meggyógyuljon, meggyógyul, és itt marad
12225    13,  I    |                     egy haldokló sebesültet meggyóntatni.~– Kóroda!– Hajts, postillon!~
12226    11,  III  |                     ha meg akart halni, azt meggyóntatta, s mind a két minőségben
12227     5,  VI   |               Sopron vármegye pedig abban a meggyőződésben él, hogy az tekintetes nemes
12228     1,  I    |                    hiszem, nem lesz önnek a meggyőződései ellen. Még talán egy kis
12229     5,  III  |                hölgynek bájos arcvonásaiból meggyőződjem arról – hogy az én férgemnek
12230     3,  IV   |               vagyok!” vékony női hangjából meggyőződött róla, hogy az nem Sátán
12231     4,  IV   |                   annak a platin-taplójánál meggyújtá a viasztekercsét, s azzal
12232     1,  I    |                 mellékszobában a gyertyákat meggyújtják, s kijön onnan – az öreg
12233     1,  I    |                     melyet a karos tartóban meggyújtott két szál argandi faggyúgyertya
12234     7,  VI   |                    maradj! Majd hogy megint meggyújtsd az arcát! Csak eredj te
12235    11,  V    |            koporsóból, és eget kér”.~Ez van meghagyva belőle:~„A császár és király
12236     3,  I    |                    öltözetben, tisztelettel meghajtja magát. Előbb meggyőződést
12237    13,  I    |                    utcán csendesen a nagyon meghajtott lovakat.~Csendesen közeledett
12238     3,  III  |                   Jóságos Isten! Hogy Lajos meghaljon? – Azt én nem engedem!~–
12239     3,  III  |                    azt? Hisz a kocsizörgést meghallaná ő, s arról megtudná, hogy
12240     4,  V    |               félórával hamarább adna jelt: meghallaná-e azt Lajos?~Meghallotta.
12241     7,  VII  |                  tökéletes pákosz hadat! Ha meghallanám, hogy valamelyik elneveti
12242     9,  II   |                    tőle: ki vagyok én? Hogy meghallhasd az ő szájából, hogy én vagyok
12243    10,  V    |                   hitte, hogy a csatazajban meghallhatja azt kedvese. Messze volt
12244     8,  II   |                     neki csak őtőle magától meghallható hangon: „Ne menj el! Maradj
12245     5,  III  |                  harmadik ember ott a bakon meghallhatta.~Mennyivel más érzések voltak
12246     2,  I    |                Hiszen semmi rossz sem, amit meghallott felőle; csak azt hallotta
12247     3,  II   |                   beteg, nem gyógyítanának, meghalna?~– Sokszor az a vége a betegségnek.~–
12248     8,  I    |                      Ha az megcsókol, attul meghalsz! – Hanem ugyebár alispán
12249     7,  I    |              megmaradtak, az irlandiak mind meghaltak. Látja-e? Kilenc! Megint
12250     9,  III  |                    mondja: „Nem vagyok!” – „Meghaltam.”~– Föl ne támadjon soha!~–
12251     3,  II   |                öltél meg. Pedig igen nagyon megharagítottalak.~– Óh ez nem harag! – sóhajta
12252     7,  VII  |                     soha meg nem unom. Néha megharagszom rá. Akkor földhöz csapom.
12253    13,  I    |                koronás emberek között. – Ha megharagusztok egymásra valaha, híjátok
12254     8,  II   |                    kutyák~Ugatják, nem jön: megharapják!~Sem sár, sem víz, sem ebugatás,~
12255     4,  III  |                lábon járni tanítottam, hogy megharapta a karomat, hanem azért én
12256     5,  V    |                     az angyal trombitaszava megharsan.~– Aki angyaltársának szabadítására
12257     1,  I    |                 elvesztette kockán, tőrével meghasított. Természetesen szörnyű halált
12258     9,  I    |                    levegőbe, hogy egymással meghasonulva, soha egésszé ne váljanak
12259     3,  IV   |                    doktor megjelenése mégis meghasznált a betegnek.~A szertelen
12260     2,  II   |                    ilyen dolog engem nagyon meghat. Aztán majd jöjjön el hozzám
12261     4,  II   |                gróftól megkapja a szükséges meghatalmazásokat, azokban kész eljárni.~Lajos
12262     2,  I    |                   azt végezzék el az urak a meghatalmazott ágens úrral: s aztán tegyünk
12263     1,  III  |                   egy hölgynek az életkorát meghatározni, akit senki se látott?~–
12264     8,  III  |                    vonulni a határon, s egy meghatározott helyen lesben fogok maradni.
12265    12,  II   |                     valami igen szép kép?~– Megható szép kép. A „Szamaritánusok”.~–
12266    11,  IV   |                   Még ez sem volt jeladás a meghátrálásra.~Hanem ezalatt a francia
12267     9,  III  |                    ütközetben azért kellett meghátrálnia, mert egy hatalmas új hadviselő
12268    11,  VII  |            lovascsapat a túlnyomó erő előtt meghátrált, a gyalogság nem bírt a
12269     7,  VII  |                   akarnak enni, hogy a gróf megházasodik. A gróf nekem megígérte,
12270     2,  I    |                   bajom, hogy a doktor urat meghíhassam. Ugyebár, a doktor kötelessége
12271     7,  II   |                ünnepélyes szándékát azonban meghiúsítá Marie azzal, hogy gyermeteg
12272     9,  III  |                  fellengő tervei mind sorba meghiúsulnak.~A német patrióták felkelése
12273     4,  I    |                   mindenünnen vendégszerető meghívásokkal ostromolták, de ő oly határozott
12274    12,  I    |                   úr drágái is kaptak ilyen meghívást.~– Mint Görömbölyi alispán
12275     7,  VI   |                   jó Lizettet felkeresni, s meghívni őt magunkhoz. Úrnője eltávozta
12276     7,  VI   |          előkészületek. Rokonaimat nem kell meghívnom, mert azokkal haragban vagyok.
12277    10,  III  |               hiszem, hogy a császár miután meghódította fél Európát…~– Az egészet…
12278     1,  I    |                   van kisleányuk?~Az öregúr meghökkent.~– Nem, kedveském: nekünk
12279     5,  VI   |                  építtetett a számára, abba meghozatta Erfurtból és Harlemből a
12280     8,  I    |                amióta a magyar országgyűlés meghozta az inszurrekcióról szóló
12281     5,  III  |                  amivel a nevemet mindenütt meghurcolhatja.~Vavel Lajos hosszasan nézett
12282    13,  I    |                     Cambray-tól ragadt rám. Meghűtöttem magam, mikor éjjel futottunk
12283     4,  V    |          fülke-boltozatot emelé. Egy zsinór meghúzására az ércfüggöny legöngyölődött,
12284     2,  I    |         földesuraság közeledtét, hogy jókor meghúzhassák a harangot.~A falunak csak
12285    12,  II   |             foglalta el, ahol észrevétlenül meghúzódhatott. Körös-körül nagy messzeségre
12286    12,  I    |                     Ha a csengettyű drótját meghúztam erősen a gróf szobájában,
12287     2,  I    |            valakinek az órája elromlik, azt megigazítja.~– Remélem – szólt a baronesse
12288     7,  IV   |                    van – szólt az alispán – megígérem, hogy amnesztiát eszközlök
12289     9,  I    |               fölfelé röpíti.~Egész kincs a megígért jutalom e nagy furfanggal
12290     1,  III  |                     összemenő szemöldökkel, megigéző mosollyal ajkain. A haja,
12291     4,  III  |                   kastélyból tennünk; attól megijednének.~– Van eszed? Hisz akkor
12292     1,  I    |            vendégnek csak itt jutott eszébe megijedni.~– De hallják önök, nem
12293     7,  V    |                  odaugrottak hozzá. „Látod, megijesztetted őt!~– Ne rettenj meg – szólt
12294     3,  IV   |                Fertő tóban fürdő leánykákat megijesztgette, rendeletet adott a halászoknak,
12295    10,  VI   |                    állni, mert ő volt annak megindítója!~Azért ápolta olyan nagyon
12296    10,  V    |                  trombitáltatott, s azonnal megindított ő is egy portyázó csapatláncot
12297     5,  VI   |                 között.~Ez a küldemény újra megindította a kettőjük közt félbeszakadt
12298     3,  I    |               melléje ül szótlanul, s aztán megindul a két fekete ló a járművel
12299     8,  III  |                együtt, akkor én csapatommal megindulok éjjel az ő helységét fölkeresni.
12300     2,  II   |                 amazt a szép leányt jó lesz meginteni, mert nagyon szilajon járja
12301    12,  I    |                     kisasszonyaikkal együtt meginvitált; – a gróf úr drágái is kaptak
12302     3,  III  |                    se legyen tartós. Azt is megirigylette tőle – talán a sors. Minden
12303     2,  II   |          parasztlegények egymással, s nekem megírja, hogy ezt vagy amazt a szép
12304    13,  I    |                    levélből, amiben mindent megírtak. – Te vagy a mi hősünk,
12305    12,  I    |                tudni, hogy meghalt.~– Igen. Megírták.~S azzal elővette kebléből
12306     3,  III  |               segítsége.~Hanem hát úgy volt megírva, hogy még ez az egyetlen
12307     9,  I    |                  hogy az igaz hálakönnyeket megismerheté, s nagyobb boldogságát találta
12308     5,  VI   |             visszakerülve a Fertő tájékára, megismeri egy hajdani bodnár gazdája
12309     9,  III  |                      hogy a hangjáról elébb megismerjék, mint az arcát látnák.~Lajos
12310     7,  VI   |                semmi szüksége sincs a velük megismerkedés szerencséjében részesülni.
12311     7,  I    |                   boraival és a konyhájával megismerkedett a grófnak, odalenn, abban
12312     5,  III  |                       Régóta kívántam önnel megismerkedni – folytatá az ezredes, mialatt
12313     4,  II   |             kelletlen látogatása alkalmával megismert, s aki nagyon megnyerte
12314    10,  V    |                 felé tartott.~Már messziről megismerték egymást, s egymásra nevettek.
12315     7,  VI   |                    elzáró acélgörgénnyel is megismerteté, aminek a célját ő maga
12316     5,  III  |                   reszkető hangon.~– Azt is megismertetem önnel. De most már beszéljünk
12317    11,  IV   |                    a tegnapi jelenet megint megismétlődött a két testvérrel. Hermány
12318     1,  II   |                   fej, hazaviszem, ha írás, megiszom.~Azzal felvetette a pénzt,
12319    11,  VII  |               kenyérért, a kutakért, mikből megitattak, verekedniök kellett az
12320     4,  IV   |           statáriumfán a személyleírásomat, megítélheti.~Azzal a gyertya felé fordult
12321     3,  IV   |                Lajosnak. Felkelt magától, s megitta a szokott hat pohár vizet.
12322    10,  I    |          gyógyszertárát kaparintották el, s megitták a felcsernek minden drága
12323     7,  II   |                     valamennyi szörnyetegei megittasultak, hogy én is hozzájok hasonló
12324     7,  IV   |                 határozza el magát a háború megizenésére meg a szerelme kivallására;
12325     9,  II   |                     hogy én ezt Cambray-tól megizenjem Amélie-dnak?~– Eredj hát! –
12326     3,  I    |                   ló a járművel az ezerszer megjárt úton, egyenlő tempóban,
12327     2,  III  |                     beszéli, amivel híresen megjárta az egyszeri földesúr, aki
12328     1,  I    |                    Martin főút is arról van megjegyezve, hogy hét órától fél tizenkettőig
12329     2,  II   |              karjába fogózva. Az erdőkerülő megjegyzé, hogy egyik nap a dáma nehézkes,
12330     2,  I    |                    Lett is rá egy általános megjegyzés, nyíltan és elhallgatottan.~–
12331     3,  I    |                hírlap volt. Lajosnak voltak megjegyzései némely eseményekre. E megjegyzéseit
12332     3,  I    |          megjegyzései némely eseményekre. E megjegyzéseit tollba mondta Marie-nak,
12333     1,  IV   |                     talált volna ezen semmi megjegyzésre méltót.~A mosolygó, hízelgő
12334     7,  V    |                    jónak látta egy kedélyes megjegyzéssel visszaadni a derült színezetet
12335     5,  I    |                     feleket.~Egy körülményt megjegyzett Vavel: azt, hogy amíg a
12336     3,  I    |              magányos veréb, a parancsszóra megjelen, s mint igazi divatos postillon,
12337     7,  II   |                   megjelenése.~Igazán olyan megjelenés, aminőnek a világromboló
12338     8,  III  |                 pongyolában, az ő szabadító megjelenésére várva. E pillanattul kezdve
12339     9,  I    |                   feltámadt kísértő szellem megjelenését várja.~Az jött.~Késő volt
12340    10,  IV   |                  nagy tűz van, ott mindjárt megjelenik a forgószelek boszorkánytánca;
12341     4,  III  |                obszervatóriumból, hogy újra megjelenjen a sötétből – a hold.~Ahelyett
12342     2,  II   |                     télen úgy, mint nyáron, megjelennek a kastély rondellájának
12343    12,  III  |               melyek a telepezési határokat megjelölték, s azokat veres irallal
12344     1,  IV   |                 most rögtön elutazom. Mikor megjövök, azt is megírom önnek. Addig
12345     3,  IV   |                Akkor aztán tökéletes volt a megjuhászodása, mikor a fátyolos hölgyet
12346     3,  IV   |                 Nekem van ilyen pénzem sok. Megjutalmazom önt, ha kérésem teljesíti.~
12347     6,  I    |                  vékony fonál, aminél fogva megkapaszkodjam, hogy le ne hulljak a mélységbe.
12348     5,  III  |                Barthelmy Léon ezredesről?~– Megkaptam a látogatójegyét – felelt
12349     3,  III  |                   megrémülve, s fél kezével megkapva a leánynak a derekán az
12350     5,  III  |                      mint egy szemszúrástól megkarcolva élni. – Azt még sohase hagyta
12351     6,  II   |                  aztán forró vízben a tojás megkeményült, a külső héj lehántása után
12352     7,  I    |               kritikus, aki a koncert végén megkérdez egy mellette álló urat: „
12353     3,  I    |             vendégeket sorba veszi az úrnő, megkérdezi, hogy szolgál egészségük,
12354     5,  III  |                     Szabad lesz előbb öntől megkérdeznem, gróf úr – szólt csendes,
12355     7,  VIII |                  csakugyan nem tudják maguk megkeresni a kenyerüket, mert nagyon
12356     5,  I    |                Ebből mindjárt az lesz, hogy megkérik a kezét; – kosarat kell
12357     5,  V    |                    nem ment oda hozzá, hogy megkérlelje. Szánakozó tekintettel nézett
12358     4,  III  |                   ott jó éjt kívánt neki, s megkérte, hogy a szobája ajtaját
12359    10,  IV   |                felén kellett megkísérteni a megkerülést.~Ott szikes fehér síkság
12360    10,  V    |                 puskáitokra szuronyt tűzve, megkerülitek a bozótot. A vízárokhoz
12361    10,  IV   |                      Melyik felén lehet azt megkerülni?~Mind a két lovas azzal
12362    11,  IV   |                     a Párzsa patak folyásán megkerülték a kismegyeri halmokat, s
12363     9,  II   |          ellenségeid gondolták ki ezt, hogy megkeserítsenek? Nézd: ez a két kép nem
12364     7,  VII  |                hadfogadási zászló, s holnap megkezdődik az önkénytes lovagok beírása.
12365     5,  III  |                    érzésnek, hogy e nő az ő megkíméléseért ily önfeledten áldozza fel
12366    12,  II   |              értelmezni, ha az úrhölgyet is megkínálja a csutorával. Ilyen melegben,
12367     2,  I    |                   tovább: „az ecetes vízzel megkínált Jézus pedig mondá: elvégeztetett!”
12368     8,  I    |                 hogy mást ilyen kegyetlenül megkínozhat.~– Hiszen most akartam rájönni,
12369     7,  VIII |                   Óh, igen. Holnap mindjárt megkísérlem.~– De én nem kívánom ilyen
12370     8,  III  |                     Itt azután minden módot megkísérlettem, hogy a védőlovagot kicsaljam
12371     1,  I    |                    rögtön elfognának, amint megkísérteném helyemből megmozdulni. Pedig
12372    10,  IV   |                 dágvány túlsó felén kellett megkísérteni a megkerülést.~Ott szikes
12373     1,  III  |                 rajta kívül már olyan sokat megkísértettek: hogyan lehet az ember eszének
12374     2,  I    |                     képes kisebbíteni, mely megkívánta, hogy a hölgyek a hajukat
12375     5,  VI   |                     pénztárából felajánlá a megkívántató tizenötezer forintoknak
12376     5,  III  |                lepje a rozsda.~Egy tehertől megkönnyebbült a szíve a hadcsapat elvonulásával.
12377     4,  III  |                  Ahelyett, hogy bámulnám és megköszönném önnek a nemes, lovagias
12378     4,  I    |                kezűleg írt levélben kellett megköszönnie. A levél igen szépen volt
12379     3,  I    |                     a háziasszonynak szépen megköszönték, s egymásnak kedves egészségére
12380     3,  II   |                problematikus.~Kik jönnek őt megköszönteni születése napján?~Először
12381    11,  III  |                     lova ejtette rabbá, ami megkötötte magát az út közepén, s úgy
12382     4,  III  |                  bántották önt, bárónő?~– A megkötözésen kívül egyéb rosszat nem
12383     4,  V    |                     az a… Napóleon, hát úgy megkötözöm, hogy se té, se tova nem
12384     1,  II   |                 féljen semmitől – biztatá a megkötözöttet a hosszú férfi a futársarukban. –
12385     4,  III  |                    nőcselédet, akit szintén megkötöztek, s betömték a száját, szabadítsa
12386     1,  II   |                    kapubejáratra nyílt: ott megkötözték, betömték a száját, lehúzták
12387    13,  I    |                miért harcolni többé… A béke megköttetett. „Amaz” – elvett országotokból
12388    12,  III  |                fegyverszünet négy hétre van megkötve, ezt is megsúghatom önnek;
12389     3,  III  |           sírkeresztek darabjait, mik félig megkövesülten az eltűnt Jakabfalva, Fertő,
12390     5,  III  |               hüvelyeikbe.~– Akkor sietek a megkövetéssel – monda Barthelmy Léon. –
12391     5,  III  |                   azért lovagias készséggel megkövetést és bocsánatkérést teljesítettem.
12392     5,  III  |                    forma és szabály szerint megkövettem.~A két kísérő is közelebb
12393     9,  I    |                   hangon a hölgy; és szemei megkövülten meredtek e szomorú képre.~
12394     3,  III  |                     mik nem engedik magukat megközelíteni, majd meg emberlárma támad,
12395     2,  I    |             cirkalmot.~Azonban egyszer csak megkondul a harang a toronyban; erre
12396     7,  VIII |             tálalták ki a hajdúkását: Marie megkóstolta azt, s azt mondta, hogy
12397    11,  V    |                   esett, s mikor legelőször megkóstoltattam vele a paprikás bürgét,
12398     7,  VII  |                    minden szobát, tornácot, megkotrottam a seprűnyéllel minden ágy
12399     6,  II   |                    a vérnél. Vavel Lajosnak megküldé a könyvárusa azon éveknek
12400     7,  I    |                 ötven nehéz márkát tetszett megküldeni.~– Engedelmet kérek, hogy
12401     5,  III  |                  lakni.~A bárónő a pontosan megküldött bérletösszeget éppen olyan
12402    11,  VII  |               közkatonájáig. A királynak is megküldte ezt a jelentést.~Meskónak
12403    12,  III  |                rimánkodásaira engedte volna meglágyítani a szívét, hogy a feleségét
12404    12,  I    |              szegény bűnös lelkének, ha már meglakolt.~– Belehalt a Hanságban
12405     7,  II   |               tigris, várta ugrásra készen, meglapulva a földhöz, a maga jelszavát.~
12406     7,  II   |                 akarod, hogy a kezed írását meglássák, s arról megtudják, hogy
12407     5,  III  |              zökkenőknél, hidaknál maguktól meglassíták a lépést, és aztán megint
12408    10,  V    |                leszállok e dombról, mert ha meglátnak, megtudják, mi van a hátam
12409     8,  II   |                 hogy kedveseit a kastélyban meglátogathassa. Annak sem volt bizonyos
12410    11,  I    |              mihelyt egy szabad napja lesz, meglátogatja őket, s addig is sűrűn fognak
12411     6,  I    |                     az én Dávidom, s azután meglátogatom mindennap.~Azzal begöngyölgeté
12412     7,  VII  |                     A düh lep meg, ha egyet meglátok közülök; ezeket a két balkezű,
12413     7,  V    |                kocsiban Lajos mellett?~– Te megláttad azt?~– Igen.~(Lajos jól
12414     1,  I    |           elérzékenyülve az ifjabb férfi, s meglátva, hogy a kisleány vékony
12415     8,  II   |                    aki majd megette ezért a meglepetésért.~És így mégis ő kapta az
12416    10,  VI   |              sikolta fel a hölgy örömteljes meglepetéssel, s mintha az volna a világ
12417     5,  II   |                    kellett annak legnagyobb meglepetésül szolgálni.~Az alak, akit
12418     9,  I    |                 vissza kell térni), akkorra meglephesse valami nagyon szép nótával.~
12419     8,  II   |                    Marie is elolvashassa.~– Meglephetnők őt a táborban – mondta Katalinnak –
12420     5,  VI   |                sietett vele; gondolva, majd meglepi e gyönyörű új virággal,
12421     1,  III  |                   budoárjába fogom vezetni. Meglepjük őt.~Cambray úrnak tetszett
12422    10,  III  |                     a Hanságon át kell őket meglepnem, s ugyanazon az úton vissza
12423     9,  III  |           elemózsiával; most maga akarja őt meglepni vele. Felnyergeltette azt
12424     4,  III  |                 aztán a cselédséget álmában meglepve, ártalmatlanná tehessék,
12425     3,  II   |                  lesz-e őt nekem is egyszer meglesnem?~– Félek, hogy meg fogod
12426     7,  VIII |                  annak több joga van Lajost meglesni, mint neki. Ő aztán csak
12427     2,  I    |                     presbitérium!~– Én csak megleszek a magam dikciójával valahogy –
12428     1,  I    |                 Ekkor a vegytani gyújtószer meglobban. A mellékszobában a gyertyákat
12429    10,  II   |                 gyermek –, mert Isten úgyse meglövöm!~– Hát nem ismersz az apádra?
12430    10,  II   |                    hangosan: „Megállj, mert meglőlek!”~– Ember vagy, fiam Lackó! –
12431    10,  IV   |                   bozótba.~– Kár lett volna meglőnöd. Az csakugyan az én elveszett
12432     1,  I    |                  Hiszen a csere nem válik a meglopottnak a kárára.~Amint az öregúr
12433    10,  I    |                 drága orvosságát reggelire. Meglopták egymást a bivouacon; hanem
12434    11,  IV   |                    kiálta: „No, francia, ha meglőtted az öcsémet, hát lőj meg
12435    12,  II   |              álfranciáknak, késő lesz aztán megmagyarázni, hogy miféle ravaszságban
12436     5,  I    |                lehetett annak őt megelőzni. Megmagyarázták aztán neki, hogy a gróf
12437    13,  I    |                  Nincsen próféta többé, aki megmagyarázza Belsazárnak, mit jelentenek
12438     5,  V    |                 akarja ön biztosítani, hogy megmaradjak ebben a Névtelen Várban:
12439     7,  I    |                    lőtték: az anglusok mind megmaradtak, az irlandiak mind meghaltak.
12440    11,  IV   |             ellenséget háromszor leszórta a megmászott halomról.~A zalaiak egészen
12441     1,  I    |                  zavarba jött.~– Hát hiszen megmelegítettem a serpenyővel.~– De hol
12442     1,  III  |                     bántalom érte, s hogy a megmenekülését mily véletlennnek köszönheti.~
12443     8,  III  |                  mellett mind a nyolc ágyút megmenekülni. Hát Grancsai káplár, aki
12444    13,  I    |                    között maga és háza népe megmenekült, s ha az ellenség kegyetlen
12445     1,  III  |             szökevények után ragadta: vajon megmenekültek-e szerencsésen, s ha a párizsi
12446    11,  IV   |                    kigyógyult! S Hunkárt is megmenté, az is kiépült nehéz sebeiből.~
12447    10,  II   |                 kincseit, hanem elrejtette, megmentette azok elől, aki azt keresik:
12448     5,  V    |                     Önök akkor, mikor engem megmentettek a haláltól, az én nevemet
12449    11,  IV   |                     megtámadó lovasságot, s megmentették az ezredest és a zászlót.~
12450     6,  I    |                    ruhájába, hogy az igazit megmentsem a halálveszélytől. A magamét
12451     9,  I    |                 hogy szökevény vagyok.~– Ön megmondhatta ezt leányomnak? Hol találta
12452     4,  IV   |                      Először is azért, hogy megmondjam a gróf úrnak, hogy nem én
12453     4,  III  |                    az történt, amit ő előre megmondott.~Egyike az álarcosoknak,
12454     1,  III  |                  vissza a jelen helyzethez, megmondva neki, hogy a „Palais des
12455    10,  VI   |                   azt a hideg vízzel. Aztán megmosta sebeit. Ah, mily rettenetes
12456     5,  II   |               Barthelmy. És abban a percben megmozdultak a szörnyeteg arcvonásai.~
12457    10,  V    |                        No hát majd ennek is megmutassuk, hogy a háború nem csillagvizsgálás. –
12458     5,  I    |                     csak ott közöttük, majd megmutatná nekik, milyen az igazi úrlovar!
12459     8,  III  |                 mondani: mit kívánsz? Akkor megmutatod neki ezt az acélgyűrűt, (
12460    10,  V    |               gyönyörű szép fehér fogsorait megmutatva fekete bajusza, szakálla
12461     7,  VI   |                     Katalint karöltve, hogy megmutogassa neki ruhatárát, fantasztikus,
12462    12,  III  |                  azt az asztalra kiterítve, megmutogatá rajta a veres vonalakat,
12463     7,  VI   |                  pedig aztán vitte magával, megmutogatni neki a saját szobáit: a
12464     7,  II   |                   alispánt fegyvertárába, s megmutogatta neki szörnyű kincseit.~–
12465     3,  IV   |                     Kérem! – szólt a doktor megneheztelve. – Én híva voltam. E borzasztó
12466    10,  V    |                      se Isabey nem fogja őt megnevettetni majom-paródiájával; – hanem
12467     1,  IV   |                 szerzők számára, amiért úgy megnevettették? Hardy conditorie-jában
12468     7,  IV   |              találkozás.~Katalin arcán az a megnevezhetlen bűbáj varázsolt, mely az
12469    11,  VII  |               nagybaráti lelkészt különösen megnevezi, kinek a sebesültekre fordított
12470    13,  I    |             elsétálok veletek az ablakig. – Megnézem, hogy jön fel a hajnalcsillag.
12471     1,  IV   |         Desfontaines legújabb vaudeville-je megnézhető-e? Megérdemli-e azt a 3000
12472     7,  VII  |                     megemelte a kártyát – s megnézte, hogy mit emelt. Bosszús
12473     7,  VIII |                    én itten lenni!~– Holnap megnézzük a gazdaságot – mond neki
12474     9,  I    |                   változott meg? Szép lett? Megnőtt? Óh, mondja ön. – Nem hozhatta
12475     7,  IV   |                  kellett elébb törülni róla megnyálazott zsebkendőjével.~Lajos aztán
12476    11,  IV   |                 mondta Tisza Péter, s azzal megnyálazva a markát, kapta a fokosát
12477     4,  IV   |                 kellett volna egy ütközetet megnyerni. Ebbe bolondult meg. – Ezt
12478     7,  VII  |            karszékem, mikor beleülök, az is megnyikkan, és nyekereg, és nem győz
12479     7,  II   |                  emelkedtek az égnek, ajkai megnyíltak, orcája tündökölt, az mind
12480     8,  II   |                Lajos, amint kastélya kapuit megnyitá a külvilág előtt, valami
12481    10,  IV   |                  partra, mely az utat ismét megnyitja előttük.~De már akkor hajnalodik,
12482    10,  II   |                      Csak egy ujjaddal kell megnyomnod, s a görgöny felemelkedik.~
12483     4,  V    |           mozdíthatja. Hanem, ha a lábaddal megnyomsz egy rézfogantyút, amit láthatsz
12484     4,  V    |                Azután megint, ha egy gombot megnyomtak a padlón, az egész ércgöngyöleg
12485     7,  VI   |            mindennap – monda Marie; s azzal megnyomva lábával a rejtett gép rugóját,
12486     4,  I    |                  tudott az indokban egészen megnyugodni. Nőknél ritkaság az, hogy „
12487     5,  III  |             lovagias ember, s a lovagszóban megnyugszik, s azontúl békét hagy önnek.~–
12488     7,  VIII |               Nagyon jó lesz, – szólt Marie megnyugtatva.~És aztán amint belépett
12489     1,  III  |                   szabadulni. Nem árulta el megnyugvását.~– Nekem se a leányhoz,
12490    11,  I    |                     reménnyel, jövőben való megnyugvással.~Milyen nevettető jelenet
12491     7,  VIII |                    Marie ezért az ígéretért megölelte Fräulein Lottit.~– És mennyi
12492     9,  II   |                    Istenem! Meghalt?~– Nem! Megöletett! Kegyetlenül, átkozott módon
12493     6,  I    |               elfogták a forradalmiak, hogy megöljék, én a saját leányomat öltöztettem
12494     1,  IV   |                  nem kérdezzük: fáj-e neki? Megöljük. A haza érdeke minden tettnek
12495    10,  II   |                     mert ha itt maradsz, én megöllek! – Hogy lehet ilyet álmodni!~
12496     5,  III  |               kerüld ezt a helyet, mert itt megölnek. Kivált egy asszonytól.
12497    10,  VI   |                   fekszel itt! Te átkozott! Megölted a leányomat! Soha meg ne
12498     6,  I    |                    megrohantam őket; kettőt megöltem közülök, s a kincseket elragadtam
12499     6,  I    |                     s mindennap lejárt maga megöntözni.~Pedig hát halálból, temetkezésből
12500    12,  II   |                  Dame-ba oltárképnek! Méltó megörökíteni a szerzője nevét. – Ilyenek
12501     5,  II   |               közöttünk, hogy ezt az alakot megörökítse?~– Rettenetes! Nem nézhetek
12502    13,  I    |                    képét torzalaknak? nevét megörökítsék gúnydalokban? s a kínszenvedések
12503     3,  III  |             kopogtatás hangzott az ajtaján.~Megörült neki: azt hitte Lajos jött.~–
12504     2,  II   |                     kisasszony!”~E nem várt megoldás rengeteg kacajra zendítette
12505     2,  II   |                     ők.~– Ez a legérthetőbb megoldása volna a talánynak. Hanem
12506    11,  VII  |                     ki annak a feladatnak a megoldásában, hogy az előre-hátra őgyelgő
12507     2,  II   |                  Lehet, hogy közel járunk a megoldáshoz az inzsellér úr ideájával! –
12508    11,  III  |                 embereket nem bántja. Isten megoltalmaz.~A feleség a kisebbik fiát
12509     9,  I    |                      s hála fejében éppen e megoltalmazott angyal által nyissak új
12510     5,  VI   |                 sietett azt nagy költséggel megoltalmaztatni; volt módja benne. Kapuját
12511     9,  II   |                     újra megszabadítson, és megoltalmazzon téged.~– S hol van ő?~–
12512     8,  II   |             megtudtad e titkot. Kérlek, jól megőrizd. Minden tekintetben.~Azzal
12513     1,  IV   |                   nem fordította, nehéz azt megőrizni, hogy a társalgás még a
12514     2,  I    |                    voltak hozzá, azért csak megőrizték apáiktól öröklött kincsüket,
12515     3,  IV   |                    arca, mint aki egyszerre megőrült. Valami olyan önkénytelen
12516     5,  I    |                  botot a virtusaikért, mert megőrzi őket attól az armalis.~A
12517    11,  IV   |                  rohant fedett hadállásaink megostromlására, s a gyalogság mögött vonultak
12518    10,  IV   |                 egész tüskesáncokat kellett megostromolni, hol a galagonya a vadszederindával
12519     4,  V    |                     ez idő alatt Henry, aki megosztá vele szobáját, annyit tanult
12520     7,  II   |             ellenség prédájára volt hagyva, megosztoztak a benne talált pénzen, megtömték
12521     5,  III  |                    ebben a bagolykalitkában megőszülni.~Csak most kapta magát rajta
12522     5,  I    |                     felett függő veszélytől megóvja? Maga menjen-e oda: élőszóval
12523     3,  II   |                    a férfi hasztalan akarta megóvni kezét, hogy csókjaival el
12524     1,  IV   |                elkezd valami kényes tárgyat megpendíteni; például, hogy tegnap, éppen
12525     7,  VIII |              újdonság csodái nem hagyták őt megpihenni egy tárgynál; szemébe ötlött
12526    12,  II   |                   világban, mint az alattuk megpihenő csapatról. Onnan másnap
12527     8,  III  |                Mikor Eckmühlnél ötödmagával megpillant egy öt ágyúból álló lovas
12528     5,  I    |                szomorít; – a tréfás adomázó megpirítja a nőhallgatót; ebéd után
12529     7,  IV   |               valamit nem jól teszek, azért megpirongatsz, s ha jól eltaláltam, megdicsérsz.~–
12530     1,  III  |              kandalló tüzébe.~Cambray úr is megpróbálkozott azzal, amit rajta kívül
12531     7,  VIII |                 tanulta azt a szép nótát. S megpróbálni, hogy utána tudja-e dúdolni. „
12532    11,  VII  |                 mind a három parancsolatnak megpróbált engedelmeskedni, a negyedik
12533     2,  I    |     Landsknechtsschild.~A két hegyes bajusz megpróbálta ezt a nevet felöklelni.~–
12534     5,  V    |                    erejével föléje kerülve, megragadá a férfi kezét, s szólt egész
12535    11,  VII  |            túlparton voltak, akkor a náddal megrakott hidat felgyújtották a hátuk
12536     5,  II   |                     s a lovagkorbáccsal jól megrakta a hátát. Ezt is meg kell
12537    10,  V    |               pisztoly eldördült, s a csákó megránduló állszíja tudatá Lajossal,
12538     7,  VI   |                     öltönyeivel, alattomban megrántotta az ágya mellett lefüggő
12539     4,  V    |                      Ugyanaz a zsinór, mely megrántva a redőnyt leereszti, jelt
12540     4,  II   |                 vízlakó szörnyet, aki engem megrémített. Azt hittem, csak mesét
12541     3,  IV   |              kimagyarázhatlan eset, ami önt megrémítette.~– Igaz. El kellett azt
12542     3,  IV   |              kiengesztelő tudat, hogy Marie megrémítője nem volt valami ellenség
12543     7,  II   |                   történt? – rebegé a leány megrémülten Lajos lángoló arcától.~–
12544     3,  III  |                     Marie! – kiáltá a férfi megrémülve, s fél kezével megkapva
12545    11,  IV(1)|                    íratott meg a nádorispán megrendeléséből.)~3. Ugyanazon kéz írásával,
12546     2,  III  |                  oly erővel a földhöz, hogy megrendült bele az egész kastély, aztán
12547     5,  I    |                     amint azok a nevetéstől megrengenek. És ezt mind csak távolból
12548    10,  IV   |                   az inszurgensnek, aki így megriasztá őket.~– No, ez a dolog csakugyan
12549    13,  I    |                 jutott, hogy a paripa-robaj megriaszthatná a leány gyönge szívét, s
12550     1,  III  |               fogolyhoz, s azt mondá rideg, megriasztó hangon:~– Minden el van
12551    10,  III  |                inkább attól tartok, hogy ha megriasztom őket, akkorát szaladnak,
12552    11,  IV   |                  sűrűséget a csatában, hogy megritkítsa; ezt tette Sepsey Pál. Amit
12553    11,  II   |                 Tüskevárra. Mindössze három megritkult lovasezrede volt még: két
12554     4,  IV   |                    hörgését hallatá. Térdei megrogytak alatta. Haja felborzadt.
12555    12,  I    |                 akarod a volónjaiddal Győrt megrohanni, amit egy egész francia
12556     6,  I    |                 elkobzók, társaimmal együtt megrohantam őket; kettőt megöltem közülök,
12557     4,  IV   |                    fel. Önnek a szíve nincs megromolva. Hagyja ön el ezt az utat,
12558     1,  I    |                     selyemharisnyácska. Azt megsajnálja: eldugja a keblébe.~Aztán
12559     9,  I    |              elefántcsont medalion volt az, megsárgulva az időktől, hanem a benne
12560     2,  I    |                     hogy legyen, de látható mégse legyen; elöl a fül mellett
12561    10,  I    |                   bivouacon; hanem aztán ha megsebesült a pajtás a csatában, saját
12562    11,  V    |                    a megelőző napi csatában megsebesülteket szállították: ezek is Budának
12563     4,  IV   |                   önt az első berendezésnél megsegíteni. Adok önnek pénzt kölcsön;
12564     5,  V    |                  rajta: kifosztva, megölve, megsemmisítve. És aztán tudnom kell, hogy
12565    12,  II   |                önöket egy bántó tekintet se megsérteni sehol. Csak egyetlenegy
12566     2,  III  |                     A primae nonus flagrans megsértése! Nekem megtiltani azt, hogy
12567     6,  I    |                   lelte?~– Azt hiszem, hogy megsimította a guta.~S azt olyan flegmával
12568     6,  II   |             siralomházában is imádja; s aki megsiratja a megölt madarat, akire
12569     6,  I    |                      Igaz. Embert nem tudok megsiratni, ha meghal: csupán az apró
12570     8,  II   |                  szerencsétlen regényhősnőt megsiratott.~De rövid időn lett egy
12571    11,  III  |                    Végre a Gerence pataknál megsokallta egy chasseur az impertinenskedéseit,
12572     3,  III  |                    soká tartott. Kétszer is megsürgette, hogy siessen.~Aztán a karjára
12573     4,  IV   |                 embereknek köszönni, urakat megsüvegelni. Mikor az a poronty a világra
12574    12,  III  |                  hétre van megkötve, ezt is megsúghatom önnek; s azt hiszem, hogy
12575     6,  I    |                     halandó embernek fülébe megsúgnod?~– Ki kell békülnöm Istennel.~–