bold = Main text
      Rész,  Fezejet                                             grey = Comment text

12576    13,  I    |                nehogy Marie meghallja) – Őt megszabadítád ellenségeitől; de engem
12577     9,  I    |                     Önnek magának kell őtet megszabadítani. Ha van e földön bűn számára
12578     6,  I    |                vétkem, mert egy angyalodnak megszabadításáért követtem el azt!”~– Nem
12579     8,  III  |                    a veszélyben forgó hölgy megszabadítására. – Jocrisse jól játszotta
12580     5,  VI   |                     áll bosszút azért, hogy megszabadítja az ínségtől az egész vidéket,
12581     4,  III  |            mozdulata azt, hogy inkább remeg megszabadítójától.~– Kérem önt: ne üssön zajt.
12582     9,  II   |                      Cambray itt van? Az én megszabadítóm, oltalmazóm, második atyám!
12583     6,  I    |            okmányokat, útleveleket, hogy őt megszabadítsam ellenségei kezéből. Rablógyilkos
12584     9,  II   |                     ide?~– Azért, hogy újra megszabadítson, és megoltalmazzon téged.~–
12585    11,  IV   |                   mikor aztán viszi vissza, megszabadítva fogságból és halálból, azt
12586     9,  I    |                kifizetetlen nem hagy: akkor megszabadul egy olyan nagy szenvedéstől,
12587     4,  III  |                arcát még ragyogóbbá tette a megszabadulás öröme s a szemérem pírja,
12588     5,  III  |                  golyó árán száműzetésemtől megszabadulhatok. – Azt pedig tudni fogja
12589    11,  I    |                  Hogy rettegett nagyságától megszabadulhatott! Most már szabad neki az
12590    12,  I    |                  kilétüket, menedéküket? Ha megszabadulhattak onnan, hova mentek? Merre
12591     1,  III  |                 Szerette volna megtudni, ha megszabadulhattak-e, s a szép grófnő hálálkodásai
12592    10,  III  |                   kell történni, hogy Marie megszabaduljon.~
12593     1,  IV   |            kínálkozik most rá, attól végleg megszabadulni. Önnek zilált pénzügyi viszonyai
12594     4,  I    |                  bárónő kastélyába, s ezzel megszakadt közöttük a további levelezés:
12595    10,  V    |                     volna annak a dombnak a megszállását, ahol egy parasztasszony
12596    11,  II   |                    egy nagy irtvány. Ha azt megszállhatják, akkor Andrássy dandárának
12597    11,  IV   |                    közti erdős magaslatokat megszállják, s ott az ellenség rohamát
12598     7,  II   |                  hogy mennyi!~– Majd otthon megszámlálhatja ön.~– Hogy nyugtatványt
12599    11,  VII  |                      Van kenyér és bor! Van megszaporodott haderő, kiszabadult vitéz
12600     7,  I    |                 elfeledték az ország rendei megszavazni. Önöknek nincs pénzük. Ezen
12601     6,  II   |                  győzelmet.~Az országgyűlés megszavazta ugyan az újoncilletményt (
12602    10,  III  |                 drága tollat és brilliantot megszégyenített bálöltönyével, az tele volt
12603     1,  III  |                 nyolcéves kisasszonyát mily megszégyenítő bántalom érte, s hogy a
12604     9,  I    |                nőszívben lakó démon sokszor megszégyenül azáltal, hogy a vele együtt
12605    13,  I    |                   kiterített ponyva fölött „megszelelte” a pénzhalmazt: ezüst, arany,
12606     9,  III  |               osztrákok táborát körös-körül megszemlélni. Olyan magasra szállt fel,
12607    10,  II   |                engedett idegen lábnyomoktól megszentségteleníteni: az ő leányszobáját.~Odasietett.
12608     2,  I    |                    baronesse-szel, hogy úgy megszerette a mi vidékünket? Ami annyival
12609     8,  III  |             koronájával egyesítené, egészen megszilárdítaná Napóleon trónját. A legitim
12610    10,  IV   |                 rohadó talajt fedi, ami már megszilárdult; embermagasságú kutyatej-bokrok
12611     2,  II   |                    megy, hogy a kolostorból megszökjék a kedveséért, akkor már
12612     4,  II   |                  principálisát olyan szépen megszöktette a kastélyból. A fiatalember
12613    11,  IV   |                       hatvannyolc esztendei megszokás után?~S mikor a két sereg
12614     9,  III  |                 szolgálatot nehéz még velük megszokatni. Veszteg maradni az előőrsön,
12615     1,  IV   |              felsóhajtva a grófnő. – Én már megszokhattam, hogy a leányomnak hasznát
12616    12,  I    |                menekülni?~Vagy talán azt is megszokják az asszonyok? Óh, a nőknek
12617     3,  II   |               nagyon kicsiny koromtól fogva megszoktam azt képzelni, hogy te közel
12618     4,  II   |                     látszik valakit. Mostan megszólal. Valakit hívott. Egy nevet
12619     4,  II   |                 mely egyiket kettőjük közül megszólalásra bírja, mikor úgy hosszasan
12620     3,  III  |                   csak félig nyílt meg, s a megszólaló hang nem Lajosé volt, hanem
12621     7,  VIII |                 kezét, mikor az ujjai alatt megszólaltak a billentyűk: persze goromba
12622     7,  II   |                   saját fővárosában múzsáit megszólaltassa? Nem tett-e hasonlóul a
12623     1,  II   |                tettél te már Párizsban. Jól megszolgáld a húsz frankodat egy órára,
12624    11,  III  |                    is, hát azért extra kell megszolgálni. Elő is léptették rögtön
12625     2,  II   |                    aludni, legyen még, akit megszólhasson a doktor úr!~– Pernahajder!~
12626     3,  IV   |                kicserélhetné, akivel együtt megszólhatná az embereket, s nevethetne
12627     3,  I    |                    férfi pedig, ha a leányt megszólítá Marie-nak mondta.~Ebéd után
12628     2,  II   |          magatartású, hogy alig meri valaki megszólítani. Mindig fehér glaszé kesztyűt
12629    10,  VI   |                    akit önnek ezzel kellett megszólítania: Botta Zsófia! Hova lett?~
12630    10,  II   |                    bárány, sietett szelíden megszólítója felé.~Mikor annak az arcába
12631    10,  VI   |                    hansági pásztorok, mikor megszomjaznak, egy elvágott nádszálat
12632    12,  III  |                  bocsátja.~Vavel odasietett megszorítani e jó hír hozójának kezét.~
12633     5,  III  |                  Barthelmy! – súgá a hölgy, megszorítva a kart, melyre támaszkodott.~
12634     3,  IV   |                    vette, hogy a torkát úgy megszorongatá az ura: azért oly gyöngédén
12635     7,  I    |                   fogunk az életben – mondá megszorongatva szíves házigazdája kezét.~–
12636     6,  I    |                 mint sok tudós ember, mikor megszorul a nagy válságban. Felmondott
12637    11,  IV   |                 emberszámra: elfutottak, ha megszorultak, meg visszajöttek újrakezdeni.
12638     9,  I    |                szegény parasztok nyomorának megszüntetésében a nagyvilág minden csillogásainál?~
12639     5,  III  |                  velem. De holnaptól kezdve megszűnök önnek vendége lenni, s azontúl
12640     7,  V    |                  egyik pap megadja, a másik megtagadja. A gróf katolikus.~… – Hát
12641     7,  II   |                 saját nyelve használatát is megtagadták, melyet szegénnyé és butává
12642     1,  IV   |           felügyelete alatt! Idegen emberek megtalálásának véletlenére! Óh, mi szomorú
12643     1,  IV   |                   hogy az elcserélt szívben megtalálhassák az államrend ellen tervezett
12644     4,  IV   |                    ennek a kiegészítését is megtalálja valaha.~*~Most csak az a
12645     7,  VII  |                     pedig folytatá:~– És ön megtalálná azt az árt, s azt mondaná: „
12646     4,  IV   |                    hogy mi az. – Ha az úton megtalálnám, visszahoznám. Ha más elrabolná,
12647     4,  V    |                    nem fogsz félni, s ismét megtalálod az álmodat.~Most már nem
12648     5,  III  |                   után kereste.~– No, és ha megtalált volna?~– Akkor felkérte
12649     5,  VI   |                  körmöci aranyam. A cöveket megtalálták, s benne volt a sulyokban
12650     1,  IV   |                    egy országot körös-körül megtámad minden ellensége, akinek
12651    10,  V    |                   dombot itt a róna közepén megtámadatlan nem hagyja.~Nemcsak lovagias
12652     8,  I    |              ellenfelet elöl, hátul, oldalt megtámadják, túlszárnyalják, hadsorait
12653    11,  IV   |              fringiájával, s – szétverték a megtámadó lovasságot, s megmentették
12654     5,  III  |        kiszabadítson; pedig jól tudta, hogy megtámadóim négyen vannak, és jól fölfegyverezve.
12655    11,  IV   |          helytálltak neki, összecsődültek a megtámadott ezredesük körül. Osterhuber,
12656    11,  II   |                   osztály huszárt küldött a megtámadottak segítségére, ami azoknak
12657    11,  III  |          lovasüteggel. Az ellenség többször megtámadta őket, de a hosszú defilét
12658     6,  I    |                  össze ne ütközzenek, s aki megtanítja a férget ősszel, hogyan
12659     4,  III  |               karomat, hanem azért én mégis megtanítom őt ember módjára járni.~
12660     3,  IV   |                   Már annyi szófogadásra is megtanították, hogy a konyhában rá lehet
12661    10,  IV   |                     hogy ezt a szörnyeteget megtanítottam tüzet csinálni. Most ezzel
12662     3,  IV   |                     mellé preceptornak, aki megtanítsa beszélni, emberi módon két
12663     4,  II   |                 hogy ezt a szót akarja vele megtaníttatni: „mama”. Istenem! Milyen
12664     8,  II   |                 most már ezt a nótát, ugyan megtanulhatta könyv nélkül. A cigány egész
12665     7,  VIII |                  idő kell arra, hogy én ezt megtanuljam?~– Az egészen a te szorgalmadtól
12666     9,  III  |                   hitvány pénz. Mától fogva megtanulok szegény ember lenni.~– Én
12667     5,  II   |                  tökéletesen kitanítok. Már megtanult táncolni és bort inni. De
12668     3,  IV   |                  azzal odalépve a beteghez, megtapintá annak az üterét.~A jéghideg
12669     8,  II   |                     egész kelengye.~Katalin megtapogatta a gyolcsot: „kínai ananászszövet”.
12670     3,  II   |                     fehéreket jobb szeretem megtartani, mert azoknak olyan szép
12671     4,  I    |              elítéli azt, akkor továbbra is megtartja nagylelkű pártfogása alatt.
12672     8,  II   |                   múzsája az utókor számára megtartogassa, csakhogy az meg horáci
12673     1,  III  |                  mondja: „papa Alfred”. Azt megtartom!~Amíg az öregúr a lépcsőn
12674    11,  III  |                      Annak aztán a lovát is megtartotta magának, meg a kardját és
12675     7,  V    |                  mosolyogva Marie-tól.~– Te megtartottad azt? Óh, add oda Lajos. –
12676     5,  III  |                 vendég, azt mondá: „Íme, én megtartottam ígéretemet, nehéz volt,
12677     4,  I    |                   férfilélek is közel van a megtébolyodáshoz?~Lajos harmincegy évet számlált:
12678     7,  IV   |                     oly lépést, ami egyszer megteendő ugyan, de meg kell választani
12679     4,  IV   |                    gróf úr, amilyen könnyen megtehettem én azt, hogy ide az ágyasházába
12680    12,  II   |                     helység nevezetességeit megtekinteni, Madame? Van itt egy igen
12681     4,  V    |                   rajzot készíteni előleges megtekintés végett?~Óh, Mátyás mesternek
12682     5,  VI   |                  csak olyan, ahogy az Isten megteremtette! A Fertő tó túláradásának
12683     7,  VIII |                   reggel senki se lesz, aki megterítse számukra a reggelizőasztalt,
12684    13,  I    |                  aki nem áhít egyebet, mint megtérni, vezekleni és vétkét jóvá
12685     6,  II   |                bűbájos leányalakban találta megtestesülését, az imádásig emelkedő földöntúli
12686     7,  II   |                istenkézből eredett embernek megtestesülve. Nem ez-e hát amaz angyal,
12687     3,  IV   |                   Alugyék szépen.~– Mindent megteszek, hogy önt meg ne haragítsam.~–
12688     8,  II   |                néven.~– Óh, bizony mások is megteszik azt. Hát nem olvastad a
12689     5,  III  |                  másik.~Ennek a másiknak is megtetszenek a fű közül előkandikáló
12690     9,  I    |                   nem elég. Ennyit Júdás is megtett. „Én nem tudom kezetekbe
12691     3,  II   |                     nekem kintornát. Mindig megtetted a kívánságomat. De mindig
12692     1,  III  |                   ottan adatokat?~– Mindent megtettünk, ami kötelességünk volt;
12693     7,  I    |           paragrafusának tulajdonítom, mely megtiltja a nemes felkelőknek bármely
12694     5,  I    |          huszonötöket rovogatott le, hogy a megtisztelt minden rovást nyugtatványozott
12695     6,  I    |                   uraknak a lábtyűit sártól megtisztogassa: hanem vagyok a bibliai
12696    13,  I    |                 volt bűnbocsánat, szerelem, megtisztulás, – együtt.~            ~
12697    11,  I    |                   pohárcsengés közt, nagyon megtizedelték a Szigetközbe betörő nagyszámú
12698     7,  I    |                 elmaradókra van kimondva: a megtizedeltetést.~S ezt megfelelő kegyetlen
12699     7,  I    |                 Lesz gondom rá, hogy ön, ha megtizedeltetik is, meg ne haljon. Nem ismeri
12700     7,  I    |                     engemet magamat egyedül megtizedeltetni?~– Azt csak bízza ön rám –
12701    11,  IV   |                     ellenség kartácstüzétől megtizedelve.~E roham után egy jellemző
12702     9,  III  |                  keblébe. A két kast azután megtölté mindenféle eleséggel, kenyérrel,
12703     3,  II   |                      aminőkkel a lőfegyvert megtöltik. De nem láttalak még soha;
12704     8,  I    |              nyugalomra hajtani, hanem újra megtöltötte a pipáit, s rágyújtott Lajos
12705     7,  II   |         megosztoztak a benne talált pénzen, megtömték vele a tarisznyáikat, s
12706     7,  V    |                   az átlátszó viasz; szemei megtörtek, feje lehanyatlott a kerevet
12707     3,  I    |              talpacskáikat finom szivaccsal megtörülgeti, s csak úgy engedi azután
12708     3,  II   |                    könnyei az ölébe.~Azután megtörülgette a hálóinge felemelt szélével
12709    12,  II   |                    Aztán a vezérük keményen megtolmácsoltatta a lakosságnak, hogy ha valaki
12710     1,  IV   |                     eltett vereségei vannak megtorlandók, hogy azt leigázza, szétdarabolja; –
12711     5,  III  |                     elhallgatott.~– Ön most megtorolja rajtam azt, amit én tettem
12712     4,  IV   |                   tudta volna. Annyit mégis megtudakolt egyszer a lelkésztől, hogy
12713     9,  II   |                     Cambray-hoz menni, hogy megtudd tőle: ki vagyok én? Hogy
12714    10,  II   |                      de az első pillantásra megtudhatá, hogy az el volt zárva eddig
12715     3,  IV   |               következett: mert abból sokat megtudhatott volna.~Amint a gróf torkon
12716     5,  III  |             kiáltott, amiből a nem alvók is megtudhatták, mit álmodott; kényszeríté
12717     4,  IV   |                nincs szüksége arra, hogy én megtudjam, mit végez, sem énnekem.~
12718     4,  III  |                    is akarnám, hogy mindent megtudjon.~– Én értek az érvágáshoz –
12719     5,  IV   |                   ki többé együtt.~Mindjárt megtudjuk annak is az okát.~
12720     3,  III  |          kocsizörgést meghallaná ő, s arról megtudná, hogy mit tettünk. Kiugranék
12721     9,  III  |                   kapott. Egyszerre kellett megtudnia azt is, hogy fellengő tervei
12722     1,  III  |                  van kötve. Nekünk azt kell megtudnunk, hogy hova lett az az ember,
12723     7,  VII  |                szeme világára, Madame! – Én megtudok mindent a kártyáimból. S
12724     5,  I    |               élőszóval elmondani azt, amit megtudott?~A jó sors igen szépen kisegíté
12725     8,  II   |                     Te vagy a harmadik, aki megtudtad e titkot. Kérlek, jól megőrizd.
12726     1,  IV   |                sietnek rögtön besúgni, amit megtudtak. Óh, ezek nem tesznek mást,
12727     1,  IV   |            szeretetreméltó kis Amélie révén megtudtunk annyit, hogy egy olyan országban
12728     5,  I    |                      hogy „Halt, wer da?” s megtudván, hogy a közeledő jó barát,
12729     2,  II   |                 csakugyan nem szabad tovább megtűrni a Névtelen Várban.~Ezalatt
12730     7,  II   |                   van elég, ló is van, amit megüljön: csupán egy dolog az, amiről
12731     7,  VIII |                   képeskönyvben.~– Ne félj. Megülöd te az igazi lovat is. Aztán
12732     2,  II   |                   nagy lövöldözéssel szokta megünnepelni. Az idegen úr a másik évben
12733     2,  III  |           tekintetes úr dohogott magában.~– Megütheti a ménkű! Még meg akar duellálni.
12734     8,  II   |                    hanem a pallos, s aki őt megüti, felsőbb hatalmaskodás bűnébe
12735    10,  IV   |                 mintha az akarna legalábbis megütközni az ellenséggel, a ló lába
12736    10,  V    |              Joséphine ölebei nem fogják őt megugatni, se az új császárnő ölebei
12737    10,  III  |          szétvetette a négy lábát, s bátran megugatta az egész úri társaságot.~–
12738     2,  III  |                 végett jöttem ide. A bárónő megújítani szándékozik a bérletet,
12739     4,  II   |                    hogy a bérlési szerződés megújítására nincs már szükség, miután
12740     2,  III  |                    múlhatlan szüksége van a megújított szerződésre, mert különben
12741     5,  I    |                 Névtelen Várhoz az ezredes, megújítva a meghiúsult látogatást. –
12742     8,  II   |                 keresztül, magára hagyatva, megunt gyermekjátékok között várt
12743     6,  I    |                coeur-ászból a szívet. Végre megunta a várakozást, s maga indult
12744     9,  I    |                mulatságod? Látod, én nagyon meguntam ezt az én életemet. Mindennap
12745     3,  IV   |                sárosan, ahogy az erdei utat megúszta, felment a kastélyba, magával
12746     9,  I    |                      amikor kezdtem magamat megutálni. Nem tudom kitalálni az
12747    11,  II   |                     által, akiket tisztekül megválasztott.~Ezek voltak Andrássy csapatjai,
12748     7,  I    |                 alispán, aki kénytelen volt megvallani, hogy a gróf az első ember
12749     9,  I    |                  ide magához, s akkor aztán megvallja annak a férfinak, akinek
12750     8,  II   |                     szerelmi esküvéseket; a megvallott titkokat, mik azokat oly
12751     3,  IV   |                        Az volt a szeretője. Megvallotta neki.~Azután csendesen leereszkedett
12752     4,  I    |                    volt.~Ez ugyan, őszintén megvallva, egy kis kegyes csalás mind
12753     9,  I    |               minden kincse nem képes aztán megváltani!~„Io non posso…” Ez nem
12754     2,  II   |                     nemzetbeli klasszikusai megvannak. Azután Wieland, Lessing,
12755    13,  I    |                 fognak visszavonulni, s ott megvárják, míg újabb rendelettel megérkezem.~
12756     8,  I    |                      hogy azt a sok mondurt megvarrathassa; hanem majd kiszabatja a
12757     6,  I    |                  másvilágra utazók számára: megvárva, míg az utána mondja.~Henry
12758     1,  III  |               eladta Perigault bankárnak; a megvásárló ügyes vállalkozó volt: a
12759     2,  III  |                   ön egy ilyen darab földet megvásárol, kizárólagos birtokosává
12760     8,  I    |               lettem volna őt erőhatalommal megvédelmezni üldözői elől, akik nem válogatósak
12761    10,  III  |                 piros harisnyái immunitását megvédelmezze.~– De sokkal szebb volt
12762     5,  I    |                hangtól. Akit eddig attól is megvédtek, hogy éjszakai ebugatás,
12763    12,  II   |                   jött volna ön eléje, hogy megvegye tőle kedveseit, nem hallgatta
12764     1,  III  |                     hogy a hotel Thelussont megvehette hétmillió frankon, csak
12765    11,  V    |                     egész nemesi hadsereget megvendégelé, s napiparancsában az inszurrekciót
12766     2,  II   |                     minden Szilveszter éjen megvendégeli őket a falu kocsmájában.
12767     6,  II   |                    az el nem költhet többé, megvendégelje vele az erdők vadmadarait.~
12768     9,  I    |                    világ minden milliójáért megvenni egy ilyen kincset?~Kincset?
12769     1,  I    |                     halok addig.~– Az, hogy megvénül ön, még a kisebbik baj.
12770     1,  I    |                 elhagyni nem lesz szabad.~– Megvénülök; de meg nem halok addig.~–
12771    11,  V    |                  jött. – Akik jelen voltak, megvénültek, elhaltak, nem szóltak. –
12772     1,  I    |                  hogy erre ráérünk, majd ha megvénülünk.~– Derék, felvilágosodott
12773    10,  II   |               Lizetthez.~– Tessék. De engem megver.~Már a folyosón érzett az
12774     5,  II   |                    hitte, hogy az embert ha megverik, nem illik neki többet két
12775     4,  IV   |                    hogyan kellene Napóleont megverni. Szüntelen haditervet készít,
12776    12,  I    |                     gyermek, akit mostohája megvert.~Az ő mostohája: a sors.~–
12777     8,  II   |                 támadt egy buzgó poéta, aki megverte a lantot, de mire a költeménye
12778     7,  I    |                  megtudni, mikor már erősen megverték. Tehát a magyar nemesi fölkelésnek
12779     9,  II   |                    fenevad, akit kiküldtek, megvesztegetve ocsmány vérdíjjal, azért,
12780     5,  IV   |                  hogy a bárónő már a jószág megvétele előtt is itt volt, s az
12781     4,  IV   |                     tőle a gróf.~Sátán Laci megvetésre fintorította az arcát.~–
12782     6,  II   |                     történik, ahol a lábait megvetette.~Ehhez két közege volt:
12783    11,  VII  |                    oda, ahonnan elindult, s megveti a lábát Zalabéren.~Ez a
12784     1,  II   |                    is; eladták kótyavetyén, megvette nyolc aranyért Ottovairi
12785     3,  I    |               ágyacskák és almocskák vannak megvetve, apró hálótársak számára.
12786    10,  II   |                    termett, hogy az valakit megvigasztaljon. Nincs is rám ez úton semmi
12787     4,  IV   |             bevittek hozzá. Olyankor nagyon megvigasztalt azzal, hogy milyen jó nemesembernek
12788     1,  I    |                     véletlen vendég egészen megvigasztaltnak mutatta magát, amíg a csemegézésről
12789     1,  I    |                 férfi, lámpájával törekedve megvilágítani a gyermek arcát.~Az pedig
12790     8,  III  |                    alját egy-egy pillanatra megvilágítják. Égiháború-e vagy ágyútűz?
12791     4,  V    |                  jönne már a reggel! S amíg megvirrad, ezerféle gondolat jár keresztül-kasul
12792     3,  IV   |                    s a parasztszekér nagyon megviselte a tagjait. Fel is fogadta,
12793    11,  V    |           összecsókolták, vállaikra vették, megvivátozták; de nem fogadták meg a szavát.~–
12794    11,  III  |                  két fél nyugalomra tért.~A megvívott csatának az lett az eredménye,
12795    12,  II   |                folyam közötti szigetbe. Ott megvonult éjszakára. S azt nagyon
12796     4,  I    |                    az a kisfiú, aki annak a megyeházban fogva tartott asszonynak
12797    11,  IV   |              Kisfaludy János, Eölbey, a Vas megyeiek, s Nagy Gábor, a túróciak
12798    11,  IV(1)|                  ezredek történetei, amik a megyék levéltáraiban találhatók;
12799     8,  II   |                            A nemes kar mind megyen:~Rántsd ki hát halálos íved,
12800     4,  III  |                  fel tőle szépen; amikor ön megzavarta egyezkedésünket.~– Szép
12801     4,  V    |                   mi lehetett az. Ha a szél megzörrenti ablakomat, azt hiszem, be
12802     3,  III  |                      Lajosnak minden idegét megzsibbasztá a rémület és a düh. Mi volt
12803     8,  II   |                  jöhetne;~A vizen át mégsem mehetne:~A padot elmosta volt az
12804     8,  III  |                   jaival annak elfogadására mehetni.~
12805    12,  I    |                  mivel ágyúzni többé. Mi se mehettünk a segítségére, mert az a
12806    10,  V    |              hadsegéde e szóval költé fel a méhser mellől:~– A bozótban veres
12807    10,  IV   |                    mint savanyú almaborral, méhserrel (itt pincét nem lehet ásni,
12808     2,  I    |                    küldött le, egy stimmelő meisterrel; s a szobákat mind kitapecéroztatta,
12809     4,  I    |                   az ő ábrándozásának? Mire mélázhat el olyan nagyon? Miért riad
12810     4,  II   |                szabad ég látása, a napsugár melege, ami eddig el volt tőle
12811     4,  V    |                   míg kitaláltad? – suttogá melegen.~– Ugye meg vagy vele elégedve?~–
12812    11,  VI   |                    ezredéhez.~Egy közvitéz: Melegh János, egyedül magában bevágtatott
12813     7,  I    |             patrioticus argumentatiókkal ad meliora capacitálni.~Az áldozat
12814     8,  II   |                    ketten teleírták neki, s mellékeltek hozzá egy arcképet (vajon
12815     3,  IV   |                 Darwin ezt láthatta volna!)~Mellékelve volt a leíráshoz mint címkép,
12816    11,  VII  |                dandára útban volt a Balaton mellékén, akkor a hadvezér parancsot
12817    11,  IV   |                    fegyvereiket is. A Tisza melléki inszurgensek még útban voltak,
12818     4,  III  |                 zajt. Hanem menjen át itt a mellékkamrába, ott fog találni egy nőcselédet,
12819     1,  III  |                     lármáznunk. Van itt egy melléklépcső, amelyen én önt egyenesen
12820     4,  I    |            egyszerre letért az útról, s egy mellékösvényt választott, hogy ne találkozzék
12821     2,  I    |             tiszttartó s a hozzájuk tartozó mellékszemélyzet, megyei és tiszttartói hajdú,
12822     2,  I    |                     hibbanással kilebbent a mellékszobába.~– Ez már aztán kapitális
12823     1,  III  |                    egyik orvos visszajött a mellékszobákból, finom pedantériával árulva
12824     8,  II   |                  csókot!~Annak a másiknak a mellékteremben tán hosszú is lehetett már
12825    10,  IV   |                  minden zegezugát.~A nádasi mellékutakon Valla és Bánfalva közt meg
12826     1,  I    |                 Ours, a St. Martin út egyik mellékutcája.~Az utca egészen üres, aminek
12827     1,  II   |                 borravaló. Ide lesz dugva a mellénye zsebébe. El ne felejtkezzék
12828    11,  III  |                   lövöldöztek a mentéjük és mellényük ólompitykéivel!~Még egy
12829     5,  III  |                mondom önnek: ez a hölgy itt mellettem nem Barthelmy Ange asszonyság.
12830     7,  VIII |                  Teleszedheti a kalapját, a mellkendőjét; nem fogja senki a járszalagát
12831     1,  III  |                     festésben, a kis Amélie mellképét engedi látni.~– Ha kedves
12832     5,  I    |         korszellemet, mely a verésbüntetést mellőzi, ellentétben a katonaságnál
12833     4,  I    |                  nem lehetett válasz nélkül mellőzni. A bárónőt nem volt szabad
12834     1,  III  |                        Ön sértett ellenfél. Mellőzött tehetség. Mondja meg ön,
12835     5,  III  |                szolgált. A császárság alatt mellőzték. Ez és még egy másik eset
12836     1,  III  |                   hímzett ingelőben ragyogó melltűk, s a széles fehér nyakravaló
12837     5,  VI   |                   még egy drága brilliántos melltűvel ajándékozta meg e tökéletes
12838    10,  I    |                    és szemét egy rakáson. A mellükön érdemrend, a hátukon akasztófabélyeg.
12839    13,  I    |                mester előhúzta a csizmaszár mellül a fehér lobogót, s trombitaszóval
12840    11,  III  |                  kiszabadíták vezéreiket. A mellvéden keresztül az összetömődött
12841     3,  II   |             számodra a tóparton, s padot és mellvédet ütnöm össze, ahonnan magam
12842    11,  III  |                   kőhídon, melynek alacsony mellvédje volt, kellett mind a két
12843     7,  II   |                   messze kikönyökölve annak mellvédjére, fehér kendőjével még utána
12844     8,  III  |                    rohant előre az ároknak, mellvédnek, közibe az ellenség pattantyúsainak:
12845    12,  II   |                  osztály vértes közeledett, mellvértjeik messze ragyogtak a napsugárban,
12846    13,  I    |                kicsalogatva azt a búbánatos melódiát.~S az utolsó akkordhoz még
12847     5,  II   |                      Amíg én a védencemet a melodion orgonahangjára térden állva
12848     5,  VI   |                    szép casuariáim! – nyögé méltatlankodva.~Marie megfeddte e kislelkűségért.~–
12849     5,  VI   |          társaságban) egykor a bárónőt igen méltatlanul rágalmazta. De ő sokkal
12850     7,  II   |                      Az pedig még bámulatra méltóbb látvány volt, mint a feltárt
12851     8,  III  |           ezredparancsnok ezüst érdemrendre méltónak ajánlotta. Az érdemrend-bizottság
12852     1,  III  |                 zenéző úrnő, valami sértett méltóság kifejezésével kelt föl a
12853     1,  III  |                     kis grófnő saját rangja méltóságának. Egy „pékin”-nel csak nem
12854     3,  III  |                     visszafoglalva elébbeni méltóságát, s vetések, tanyák megint
12855     2,  I    |                     úgyis meg fogja ismerni méltóságod: Határi Ádám úr, akinek
12856     2,  I    |                     szép szónoklattal várta méltóságodat, de amit itt nem mondhat
12857     2,  I    |                     No, éppen így vagyok én méltóságodnak a nevével.~– Hát tudja mit?
12858     2,  II   |                     tiltva van.~– De lassan méltóztassanak beszélni – inté a társaságot
12859     3,  IV   |                     a nagyságos úr betegnek méltóztatik lenni, hanem hogy én lehetek
12860     3,  II   |            hullámaival szoktak enyelegni. A Melusine: úszóöltöny.~– Én azt kívánom
12861     3,  IV   |         Lajoskájának nevezte érte. Futott a Melusine-köntösét előkeresni, előresietett
12862     3,  II   |                    dobozt.~– Tudod, mi az a Melusine-ruha? Akarod látni?~Azzal a leány
12863    10,  IV   |          csengettyűvirágú nadálytő.~Néhol a mélyebb bozót még nem vedlette le
12864    10,  IV   |              Hanságban elszórt tavacskák is mélyebbek, mint máskor, s az útnak
12865    13,  I    |                 hímzett vánkoson, s a szoba mélyében ott áll a mennyezetes ágy,
12866    10,  V    |                     eddig oly csendes nádas mélyéből, hogy fele a csapatnak holtan,
12867     4,  III  |               maradt, az erkély alatti kapu mélyedésébe húzódva. Ezek bizonyosan
12868     3,  II   |                      Jer ide csak: vedd át. Melyikből adjak nekik? A kicsinyekből
12869     7,  II   |                    elnevezések között, hogy melyikkel tisztelje meg, mely ünnepélyes
12870    12,  III  |                     most én nem tudom, hogy melyikünk van tartozásban. Kétséges
12871    11,  IV   |                    költeményeinket. Lássuk, melyikünké gyújt jobban?~S azzal hozzáfogtak
12872     8,  III  |                   hogy a tűz hamvadni kezd, melynél a levelet olvasá; azt hitte,
12873     4,  I    |                  partja az új világrésznek, melyről álmodik, nemhogy közelednék,
12874     6,  I    |       megkapaszkodjam, hogy le ne hulljak a mélységbe. Nekem kell valami jel a
12875     2,  III  |                    Nem felejtem el! Igen jó memóriám van – monda Bernát úr, teljesen
12876     4,  IV   |                   szót.~– Hanem mindez csak mendemonda, gróf úr – folytatá a furcsa
12877     7,  I    |             makulányi igazság sincs abban a mendemondában, amit a gróf úrról a rossz
12878     5,  III  |                 pedig rendkívül nevezetes a mendemondáiról. S azok között, amiket önről
12879     5,  III  |                Eltávoztam onnan, ahol másak mendemondáztak róla. Én tudom, mennyi örök
12880     1,  I    |               veszve. Még Anglia sem biztos menedék. A dillingeni golyó odáig
12881     2,  II   |                    előrejönni a maga biztos menedékéből, ő ugrott fel helyéről,
12882    10,  II   |                   én kísérjem el a kijelölt menedékig az ő legdrágábbját: de én
12883    10,  I    |           társadalom üldözése elől egyetlen menedéknek találták a csatatért; akik
12884    10,  II   |                 ismert rá a hajdani csendes menedékre.~Minden szobába beszólt
12885    12,  I    |                    fedezte-e fel kilétüket, menedéküket? Ha megszabadulhattak onnan,
12886     1,  I    |                   még az éjjel el kell vele menekülnie innen.~– Tudom. A terv napok
12887    10,  VI   |                csakugyan ott lepték volna a menekülőt.~Mikor a táborhelyre megérkeztek,
12888    10,  IV   |                   Az égő bozótbul seregei a menekvő vadaknak nyargalnak a lovakkal
12889     8,  III  |             léleknek se szólj, se jövet, se menet.~– Minden meglesz – mondá
12890    11,  III  |                 Pápát is elhagyta, és gyors menetben haladt az egyenes téti úton.~
12891    11,  V    |                 mészárosúton”. – Gyorsított menetében utolérte azokat a szekereket,
12892    11,  VII  |                    volt együtt. Ha az gyors menetekben egyesül most János főherceg
12893    13,  I    |                    most is azt írják, hogy „menetekel ufarzin!”~A fertőszegi parton
12894    11,  IV   |                     tett, hogy a csanaki és Ménfő és Tenyő közti magaslatok
12895    11,  IV   |            inszurgens ezrede tartotta még a ménfői magaslatot – a maga bölcs
12896    11,  IV   |             ágyústul, lovastul visszavonult Ménfőre, s békét hagyott azután.~
12897     5,  III  |             helységben; ismét olyan csendes menhely lesz az, mint eddig volt.~
12898     3,  II   |               kanári. Az rögtön elkezdett a menhelyén vékony acélhúr hangon csicseregni.
12899     2,  III  |                        Hogy én most birokra menjek egy idegen asszonyért, akit
12900     5,  I    |                    veszélytől megóvja? Maga menjen-e oda: élőszóval elmondani
12901     2,  I    |                miután ezen szépen átestünk, menjenek az urak az irodába a hivatalos
12902    13,  I    |                    én nehéz vagyok. – Addig menjetek a belső szobába. – Beszéljetek
12903     2,  III  |             dohogott magában.~– Megütheti a ménkű! Még meg akar duellálni.
12904     2,  III  |                  mintha puskaporos toronyba menne az ember látogatóba.~Hanem
12905     8,  III  |                      hogy rögtön odább kell menned lóháton.~– Hisz az akkor
12906     1,  I    |                   igaza van. Engedjen előre mennem. Amíg ön bezárja a kaput,
12907     8,  I    |              asztalra ütve, – mintha bottal mennének az oroszlánra! A francia
12908     5,  III  |                     jött, mintha le kellene mennie az istállóba, lovát nyergeltetni,
12909    13,  I    |                  villámfénnyel betűket ír a menny érclapjára. – Nincsen próféta
12910     3,  III  |                   ablaktáblákat, a távolban mennydörgött. Nem merte eloltani a gyertyáit,
12911    11,  IV   |                      és feküdt ott, ahova a mennyei gondviselés odarendelte.~
12912    10,  IV   |                     égboltozatot; s az izzó mennyezet aztán új színt ad az egész
12913    13,  I    |                 érezte magát, mint az oltár mennyezete alatt. Most ítélj fölöttem. –
12914    11,  VII  |             hadjáratok eldöntésénél: a láb. Mennyiszer győzött a könnyű láb a nehéz
12915     5,  III  |                  kellett villámlani annak a mennyországian édes érzésnek, hogy e nő
12916     5,  III  |                     nagy arra, hogy az elöl menők valami beszédet kezdhessenek
12917     1,  I    |                   igyekezet, hogy az előtte menőnek a sarkára tudjon lépni,
12918     7,  I    |                      amely mindjárt ezzel a mentalis reservátával kezdődik: „
12919     7,  IV   |                     sem tudok semmit.~Lajos mentegette magát.~– Hiszen a bárónő
12920    11,  III  |                  inszurgensek lövöldöztek a mentéjük és mellényük ólompitykéivel!~
12921     8,  II   |                   panyókára vetve hordják a mentéjüket, csinált virágot viselnek
12922     3,  II   |           társnőiről, kik a Tiberen átúszva menték meg a római leányok erényének
12923     7,  I    |                    szabad arany gombokat és mentekötőt felraknom a dolmányomra
12924     7,  I    |                 részéről az igazi okot.~Nem mentem el a lustratióra, mert tréfának
12925    10,  VI   |                   még él: ezt még meg lehet menteni.~Odament hozzá, s a sisakban
12926    11,  V    |                     századosnak meg kellett mentenie a fringiája becsületét.
12927    11,  III  |                 bajtársainak: „Sebaj! van a menténken ólompityke, vagdaljuk le”.
12928     8,  II   |             csapatosztállyal elindul a Rába mentére kémszemlézni, s így nagyon
12929    11,  IV   |                 feledtek, Józsa Imre káplár mentette meg, tizenkét társával a
12930    11,  IV   |                     milliókra menő vagyonát mentették meg; saját maguk szerezték
12931     8,  II   |                   csákóval a fején, panyóka mentével a vállán, karddal a kezében.
12932    11,  II   |                    elverik, a sereg utóhada menthetetlenül el van veszve.~– Ne hagyjuk
12933    11,  III  |                    hogy odafurakodott az út menti árokba, s mikor jöttek a
12934    11,  IV   |                Ihász Imrét, hogy az ágyúkat mentse meg minden áron. Az a szégyen
12935     9,  I    |                 dicsőséget: talán volna egy mentség annak a számára, aki őt
12936     6,  I    |                      s nem szorul ő se a te mentségedre, se a te papod abszolúciójára,
12937     3,  IV   |             visszajött a komornyik, s azt a mentséget hozta, hogy nem lehet a
12938     5,  III  |                    s arra a legtökéletesebb menüett-lépésben kicirkalmazott bókkal hajtva
12939    13,  I    |                 örülni!~Van, mert Lajos nem menyasszonyához siet elébb, hogy azt üdvözölje,
12940    11,  I    |             olvasott fel neki tegnapelőtt a menyasszonyától, – s ma már úgy hozták haza
12941     9,  III  |                    júdás-izenete. Egyszer a menyasszonyét olvasta el elébb, utána
12942     7,  V    |                  hamar megy az, türelmetlen menyasszonykám! Innentúl még a harmadik
12943     8,  II   |                      mint a vőlegények és a menyasszonyok a lakodalmuk felé.~A nagy
12944     9,  III  |                magában Lajos. – „Az én szép menyasszonyom küldi nekem megint a drága
12945    11,  V    |                   szomszéd faluból kíváncsi menyecskék kerültek elő a nagy dáridó-hangra.
12946    12,  II   |                 fiúk voltak, köszöngettek a menyecskéknek, s a kocsma előtt, ahol
12947     2,  II   |                      meg hogy ezt meg ezt a menyecskét megdorgáljam, hogy ne nyissa
12948     8,  II   |                   meg azt! Ki gondolna most menyegzőre? Hannibál a kapuk előtt.
12949    11,  IV   |                ostoba golyó. Utána Pásztory Menyhért vezette a rohamot a francia
12950     2,  I    |              hityimityimatyi mókus,” földet mér, ködöt szel, vizet szab,
12951     9,  II   |                     a házat rögtön. Menj át Mercatorishoz: mondd neki, hogy vigyen
12952     7,  VI   |                  újra megesküszünk az én jó Mercatorisom szertartása mellett a magány
12953     3,  III  |                    két hosszú füle hegyesen mered fel, az alak szája úgy össze
12954    10,  VI   |                     megdermedt kezének égre meredő öt ujjával a semmibe markolva.
12955     9,  I    |                hölgy; és szemei megkövülten meredtek e szomorú képre.~A látogató
12956     5,  VI   |                     tavakon keresztül-kasul méregetve, elkészíté az egész Fertő
12957    10,  IV   |              legyezői, kékszárú bürökkórók, méregszagú ernyős virágok, bozóttá
12958     4,  III  |                     ártatlannak tartja őt e merényletben?~– Bizonyosan mondhatom
12959     3,  IV   |                 többet nem tesz ily iszonyú merényletet soha! Alugyék szépen.~–
12960     4,  IV   |                     Névtelen Várba beszökés merényletét elkövetni, csak azért, hogy
12961     7,  I    |                   Ah, uram! Ez egy rettentő merényletnek tűnnék fel egy nemzet színe-java
12962     4,  III  |                    hajthassák végre rablási merényletüket.~A gróf rögtön sietett le
12963    11,  IV   |                     dulakodásból.~Hallatlan merészség! Összetört kerekű ágyúkat
12964     3,  I    |                     az asztalra, s orcátlan merészséggel egyik findzsáról a másikra
12965     3,  III  |                egészen. Csak a nagy szemeit mereszté iszonyatra.~Lajos körülbámult,
12966    10,  II   |                    kezére nyugtatva. Szemei merevek voltak; de annál rémesebb
12967    10,  IV   |                     lehetett tartani. Három mérföldnyi kerületben nincs itten emberlakta
12968    10,  III  |                   határon, s mintegy másfél mérföldnyire a határtól Nezsidernél tanyát
12969    11,  V    |                     az orrát: azt gondolta: mérget evett, az csapta fel az
12970     4,  II   |                     azt hitte, hogy mindent merhet már. Meglepte a kémlelőt,
12971     3,  III  |                  Károly gallusai a csakánok mérhetetlen kincseit vetették prédára,
12972     5,  VI   |          távolságokat, amik lánccal meg nem mérhetők, kivehesse. Ilyen pedig
12973    10,  VI   |                    leszédülni, tele markába meríté a vizet, azzal locsolta
12974    10,  VI   |                  aranyos sisakot, hogy abba merítsen vizet.~Hiszen víz volt ott
12975    11,  VII  |             kutakból már minden víz ki volt merítve a keresztül-kasul járó seregek
12976     9,  III  |                  kedve volt, hogy azzal fel merjen akárkit köszönteni. A két
12977     6,  II   |                   zsoldos had azzal meg nem mérkőzhetik.~Megmutatja Spanyolország,
12978    11,  V    |                  Elfutott úgy, hogy meg sem mérkőzött az ellenséggel. Annyira
12979    10,  VI   |                 leghírhedettebb csapatjával mérkőztek össze, s azt visszavonulásra
12980     8,  III  |             elejtett könny is lenyomhatja a mérleget. Ha holnap estig nem jön
12981    10,  III  |                     üti helyre a gyöngédség mérlegét: a császár egy kutyát küld
12982    10,  III  |               semmit. Asszonyok éjszaka nem mernek nagy utat tenni. Ha elhagyták
12983    13,  I    |                  azt jelenti, hogy ott bort mérnek, s özönlött a házához a
12984     7,  IV   |                    Ez csalhatatlan. Ma kell merni vagy soha.~Ezelőtt négy
12985     8,  I    |                   betanítani. Vannak fiatal mérnökeink, akikből azonnal kész pattantyúsokat
12986    11,  VII  |                  táborkari őrnagy, Zirchich mérnökkari főtiszt és Vavel Lajos gróf.~
12987    10,  III  |                    valaha azon a tájon?~– A mérnököt kísértem egyszer Boldogasszonyig.~–
12988     5,  VI   |                 történt anekdota a mi tudós mérnökünket arra a következtetésre vezette,
12989     4,  IV   |                    a különös mímelést, mely merőben összegyúrt fekete kenyérből
12990     7,  II   |              dicsőségbe, amitől Fredegonde, Meroflède, s rettentő történetünk
12991     1,  III  |                      De nem is tudjuk, hogy merrefelé szöktek.~Cambray úr visszatartá
12992     5,  III  |                    erre a legcsendesebb, de mérsékeltebb hangon felelt:~– Vicomte
12993    11,  III  |                Pápával egyenlő magasságban, Mersénel áthatolt a Marcalon, János
12994     5,  III  |                fekete megszokott trappjában mérte végig a könyv nélkül tudott
12995     7,  I    |                 grófot pártfogásának teljes mértéke felől.~– Még egyszer találkozni
12996     3,  IV   |                    rá: Gazember! Áruló! Mit mertél tenni? Megfojtalak!~No,
12997    11,  I    |                  találkozni, ha csak néhány mértföldnyi távol választotta is el
12998     5,  VI   |                 keble úgy fujtatott, mintha mértföldnyiről szaladt volna utána.~Marie
12999     1,  I    |                blúzba öltözött férfi alakja merül fel: de sohasem kerül egész
13000     3,  III  |              egészen ott a csónak közelében merült fel.~Lajos két kézre kapta
13001     9,  I    |                   csapást, ami a fejére van mérve a kérlelhetlen nemezistől,
13002     1,  IV   |               politika áramlatába.~Egy szép merveilleuse elkezd beszélni a panorámáról,
13003     1,  IV   |                 olyan volt, mintha liliputi merveilleuse-öcskék és incroyable-ocskák jöttek
13004     1,  IV   |                     is az incroyables-ek és merveilleuses-ök.~Cythere dandárának pedig
13005    11,  IV   |                     kiépült nehéz sebeiből.~Mesék ezek!~A veszprémi ezred
13006     5,  III  |                  vele tovább, hogy rólam mi meséket fog mondani? Hisz anélkül
13007     9,  I    |                     hozzásimulva kéri, hogy meséljen neki valamit, úgy altassa
13008     4,  III  |                  olyan csodadolgokat tudnak mesélni. Most legalább célt értem.
13009     6,  II   |                    háború Niebelungenharcát mesemondási nagy idő választaná el.
13010     1,  III  |                 Eszerint való az, amit csak mesének tartottam – szólt Cambray,
13011    13,  I    |                   pénze volt, vett mindent, mesés árakon. Nem volt olyan képtelen
13012     3,  I    |              sötétkék harangvirág nyílik, a mesgye parton világoskék nefelejcs.
13013    11,  VII  |                   megsemmisíteni.~Mikor már Meskóék dandára útban volt a Balaton
13014    11,  VII  |                    is van minden bulletinje Meskóval; a historikus valamikor
13015    12,  III  |                 vannak önök?~– Pompásan! A „messieurs les cannibales” igen udvariasak,
13016    13,  I    |              fátyolos nő, a bezárt ajtók, a messzelátó cső, a szótalan férfi, a
13017    10,  IV   |                fekete tükör terült egy nagy messzeségbe.~A posvány, mely az utat
13018    10,  III  |            elhagyták is Fertőszeget, nagyon messzire el nem mehetnek. A Duna
13019     8,  II   |                   hogy „ha jól nem tanulsz, mesterembernek adlak!” Ha pedig jól tanul,
13020    10,  VI   |                 védelmezők a pusztán maradt mestergerendákon futottak végig. Ezt a mesterséget
13021    11,  IV   |           visszavetették, Sipkovics László, Mesterházy Mihály és társaik utánarohantak
13022     2,  III  |                előreülő homlokkal, melyet a mesterkéletlen üstök és hajcsigák szabadon
13023     4,  V    |                 együtt.~*~Hanem a tervezett mestermű tökéletesen sikerült.~Azt
13024     1,  I    |                    volt csizmadiainas Simon mesternél, s mint a magas kiküldött
13025     3,  IV   |                lesbe, és fogják el; ami egy mesterséges vizafogó segélyével azoknak
13026     1,  I    |                     a késő ivadék, oltatlan mész közé temették el a Szent
13027    11,  V    |                     meg egyesegyedül a nagy mészárlásból. De a nyomába igyekező sokaság
13028     6,  II   |                   akinek a népdal szerint a mészáros elvágta a négy lábát, s
13029    11,  V    |                   Buda felé az úgynevezett „mészárosúton”. – Gyorsított menetében
13030     6,  II   |                   kivégzi. Pavetti ezredest mészégető kemencébe dobták. René tábornokot
13031     9,  I    |              töltsenek hullám fölé oltatlan meszet. Még a síromnak se jöjjön
13032    12,  II   |                     jöttek-e azok ide, vagy mészre van szüksége a francia seregnek,
13033     4,  IV   |                   az ideálnak a helyét, s a metafizikában az abszolút jónak a helyét.
13034     3,  I    |                     az önkénytelen mosolyra metszett ajk szegletei el nem árulnák
13035    11,  V    |                     te rozsdás kardodat úgy metszi ketté, mint a siflit.~–
13036     9,  I    |                     játszanak, ez a halotti mez, ez a mirtuszkoszorú nem
13037     8,  II   |                  cimborát, a verseket mondó mezei poétát, a tekintélyére féltékeny
13038     8,  I    |                    írva, hogy ők a becsület mezején estek el! S megérdemlik,
13039     8,  II   |                     lesz az tépve majd! – a mézeshetek után! Még most szép fehér
13040    12,  III  |                     a négy hetet mindketten mézeshetekké alakítanók, az nem volna
13041    11,  VII  |                   őrtüzeivel volt ellepve a mező. Mind a két partról hangzott
13042    11,  VII  |                     megrohanta a lovakat, a mezőkön bogározó gulyák nyargaltak
13043    10,  III  |                   futamodjék. De Fervlans a mezővároska elöljáróinak takarmányszállításról
13044     4,  II   |                     ajakszegletei a gyönyör mézzel telt gödröcskéivé alakultak
13045     7,  II   |                    elfordítva tőle arcát.~– Miattad vagyok az.~– Miattam? Hát
13046    10,  III  |                   vigasztalhatatlan is volt miattuk. Egyszerre haltak meg, mint
13047    11,  V    |                    hogy a lapjukon az egész Miatyánk és a Boldogságos szűz képe
13048    13,  I    |                látni. Véletlenül botlott ön mibelénk? Vagy valami abrakadabra
13049     5,  III  |                     őszinte örvendezését.~– Miben lehetek önnek szolgálatára,
13050     8,  I    |                    a számára szuronyokat.~– Micsodákat?~– Szuronyokat.~– Talán
13051     8,  III  |               lovasság annyira szorította a mieinket, hogy azok egy mély útban
13052     8,  III  |                    ellenség már elfoglalt a mieinktől, s vitte hátrafelé. Az öt
13053     3,  II   |                tópart mentén, ami egészen a miénk lesz, s azt te átalakítod
13054    12,  II   |                   mihelyt megtudja, hogy az miértünk lesz cserébe. Én ismerem
13055     2,  II   |                   el tudja olvasni, de erre mifelénk senki azokhoz a cifrákhoz
13056    11,  VI   |                    folytatta a harcot.~Imre Mihálynak is lelőtték a lovát, mégis
13057     2,  II   |                 Katinka húgom – részéről.~– Mihez kell az én beleegyezésem?~–
13058     7,  IV   |                      Ő jön! Ő jön! Ő idejön mihozzánk.~– De ki jön ide, Marie? –
13059     7,  III  |               leánya?~– Az sem.~– Hát ugyan mije akkor? Csak nem szolgálója?~–
13060    11,  VII  |           mindennapi kenyérért, a kutakért, mikből megitattak, verekedniök
13061    10,  IV   |                     bozóttá elhatalmasodva, mikkel ölre kapott a folyondár
13062     3,  III  |                     Én nem tudom. Ha máskor miközülünk lett valaki beteg, akkor
13063    12,  III  |             tábornokot. Azt tudom, hogy egy milliárdért ki nem adta volna azt a
13064     8,  I    |                    saját pénztárából másfél millió forintot az inszurrekció
13065     9,  I    |                      Lehet-e a világ minden milliójáért megvenni egy ilyen kincset?~
13066     1,  III  |           kielégíttetni, szóljon: beszélhet milliókban! Az állam nem fillérkedik.
13067    12,  II   |                  ismerem Guillaume urat. Ha milliókkal jött volna ön eléje, hogy
13068     4,  III  |                    egyike azoknak, amiket a milói Vénusz elvesztett, egy friss
13069     4,  III  |                  ártatlan olvasmány. „Vajon milyenek lehetnek a holdbeli emberek?”
13070     1,  III  |                     Mondja csak: körülbelül milyenforma öltözet volna az, amitől
13071     5,  III  |                   nem mondta el senki, hogy milyennek látta az arcát.~Katalin
13072     7,  III  |                     Ah!~A szép hölgy szemei milyet villámlottak e szóra! –
13073     4,  IV   |                  Kezébe vette azt a különös mímelést, mely merőben összegyúrt
13074     5,  II   |                  elkezdték a pokol pompáját mímelni, a kis szörnyeteggel senki
13075     8,  II   |                   levelében, itt van ni: „A minap az alispánné egy egész zsák
13076     4,  IV   |                    ő cimborái követték el a minapi betörést, hanem valaki más.~
13077     4,  IV   |                    kastélyába jutni. Azok a minapiak nem voltak igaziak, hanem