bold = Main text
      Rész,  Fezejet                                             grey = Comment text

16083    10,  V    |                munkája. Egy sziksógyárnak a salakjából összehordott kráter, mely
16084    11,  II   |                  quadrille: francia négyes!~Salamon Mihály volt az alezredesük.
16085    11,  III  |                ellenséget feltartóztatni. A salamoni erdőből kibontakozó francia
16086     3,  IV   |                arannyal áttört drága keleti sálba burkolva. Háta mögött állt
16087     1,  II   |                      s csinált a templomból salétrom-raktárt. Nem mondta-e álmában ez
16088     7,  VIII |                   szobaleány jöttek eléjük, sáljaikat, napernyőiket átvenni; mind
16089    10,  II   |                Marie ledűlt a bőrkerevetre, sáljával betakarózva, a kis Laci
16090     3,  IV   |                  orvosnak, a másik a gazdag sallárium, a harmadik az a nagy nyereség,
16091     3,  IV   |                 takarva az éjjeli látogatás salláriumául; de egy betű se hozzá. Erre
16092     1,  III  |         lakosztályokká: egy teremből kitelt salon, antichambre, boudoir és
16093     3,  I    |            legrégibb divatlap, az Album des Salons füzetei, miknek divatképei
16094     1,  II   |                      mama” egy szörnyű nagy sált kötött az ifjú úr nyaka
16095    11,  V    |                komédiás járt a vidéken, aki Sámsonnak hirdette magát, s száz forintokat
16096    11,  V    |              fáradságot, s úgy teremtette a Sámsont a földhöz, hogy annak menten
16097    11,  V    |                 hatalmas szikrát adott, s a Sámsonverőé jókora csorbát kapott. De
16098    11,  II(1)|                 négy közvitéz volt Bikfalvy Samu, Kottyán Lajos, Pál István
16099    11,  VI   |                    Az ágyú tekéi a régi vár sáncai közt hullottak le.~Ez nyilván
16100     4,  V    |                     mi katonáink a franciák sáncait ostromolják, akkor ilyen
16101     4,  V    |                    egy ugrással az ellenség sáncára.~Henry teletömte a száját
16102     9,  III  |                    a föld alul, kimásztam a sáncból; aztán tudok én négykézláb
16103    11,  VII  |                 felől fog bejönni, s a Rába sáncolatait megkerülve, hátulról támadhat
16104     8,  III  |                   az ostromló zászlóaljat a sánctól; a harmadik rohamnál a dobos
16105     8,  III  |                  nagyon kellett kínálgatni. Sandomir ostrománál aztán volt módja
16106    11,  IV   |                   is a főhadnagyát, Ladányi Sándort csikarta ki az ellenség
16107     7,  II(1)|                                   Kisfaludy Sándortól a nádorispán megbízásából
16108    12,  II   |                   latinul, hogy:~– Conducat sanitati… domicella…~– Hiszen ez
16109     1,  IV   |                    a foglyok ékszereit csak Sanson úrnak van joga; attól pedig
16110     8,  I    |                       az invalidusokat.~– A sántákat? félkezűeket?~– Meg a félszeműeket.
16111    10,  III  |                      Hát még a tartalom! Ma santé est bonne. Hogy ő egészséges.
16112    10,  V    |                   Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! – ordítá Sádán Laci a vezényszót.~
16113     5,  II   |              Rettenetes! Nem nézhetek rá! – sápított a szép bárónő. – Távolítsa
16114    10,  VI   |                     híre lesz ennek, mint a saragossai hősleánynak, vagy Spatár
16115     9,  III  |                   szótlanul, mozdulatlanul, sárban-vízben megállni, zivatar elől bundába
16116     3,  III  |                   én beburkolom magamat, és sárcipőt húzok. – No menjen, jó Henry,
16117    13,  I    |                     ellenség kegyetlen nagy sarcot vetett a városra, az élelmes
16118    10,  III  |               Képzelem, hogy vágyik ebből a sárfészekből visszajutni Párizsba! Tantalusi
16119     2,  III  |                   azután pedig, hogy valami sárfolt vagy poros lábnyom ne maradjon
16120    10,  IV   |             iszapfolyót vérveresre.~Végre a sárfolyam megreked egy dombcsoportozat
16121     3,  II   |             Tudniillik, hogy azok az apróbb sárgák sovereign aranyak voltak,
16122     3,  II   |                   nagyokból? Azokat az apró sárgákat nem bánom, ha kiosztod;
16123     7,  II   |                    mezőn ugrálnak: ma még a sárgavirágos mezőn, egy hó múlva majd
16124     3,  IV   |                     a hosszú ruháját, mikor sárhoz ért; akként árulta el a
16125     9,  I    |                     A rejtegetett fejedelmi sarj és minden okiratai kezében
16126     1,  IV   |                 tartósan számítani?~Ez ifjú sarjadék között természetesen a kis
16127     5,  V    |                Schmidt családnak legidősebb sarjadéka, írni, olvasni tudó fiú.
16128    11,  VI   |                      Ezeket nem mártogatták sarkaiknál fogva a Lethe vizébe. Mégis
16129     9,  III  |                velencei pisztoly volt, négy sárkánnyal, négy ravasszal; és a hölgynek
16130    11,  IV   |                   olyan lovas, akinek a két sarkantyúja „becsületérzés” és „hazaszeretet”,
16131     7,  II   |                kellő tiszteletet, azért két sarkantyúját egymáshoz csapva, keresgélni
16132     5,  VI   |             kiváncsiságot még az a tudat is sarkantyúzza, hogy az az egy kötet el
16133     9,  III  |                magasra szállt fel, mint egy sárkány, kötélen tartották s onnan
16134     9,  III  |               kezének hüvelykujja a fegyver sárkányán nyugodott, mutatóujja a
16135    11,  V    |                  többié: – rossz. Kovátlan, sárkánytalan puskák, rozsdás szuronyok; –
16136     4,  III  |                   Marie ajtajában a felvont sárkányú fegyverrel.~– Nincs semmi
16137     1,  I    |                    hogy az előtte menőnek a sarkára tudjon lépni, míg az első
16138     1,  I    |                   még hosszabban kinyúlik a sarkát verő frakk két szárnya,
16139     2,  III  |                   lábain fehér harisnyák és sarkatlan cipők.~– Itthon van-e a
16140    11,  IV   |                     elnyomtak, Horváthot és Sárközyt.~Miskey Ferenc kapitány
16141     3,  IV   |                    út, vágtatott a legszebb sáron keresztül; még a mamuszokat
16142     6,  II   |                  sohase voltak porosak vagy sárosak; a bútorokat letörülgetni
16143     3,  IV   |                valakinek el ne mondja.~Azon sárosan, ahogy az erdei utat megúszta,
16144     3,  IV   |                 mamusz, úgy televette magát sárral.~*~A napok eközben múltak,
16145    10,  IV   |                     széles, messze elterülő sártóba, mely mint egy fekete tükör
16146    10,  IV   |             lehetett látni a holdvilágnál a sártükrön túl.~A démon alig hatolt
16147     8,  II   |                 sárban járni kár.~Leányvári sártul jöhetne;~A vizen át mégsem
16148     4,  V    |                     akarta, nem volt. Még a saruja is saját találmány, ahogy
16149    11,  II(1)|                   napon könnyű sebet kapott Sárvár védelménél, ahol az ellenség
16150    10,  VI   |                   kezét, mellyel az imént a sásba kapaszkodott, most leeresztve
16151     3,  IV   |                 csak nyers halat evett, meg sáshajtást, tukorcát), már nem tépi
16152    11,  VI   |           főhadiszállása.~Egyszerre, mint a saskeselyű az égből, rohant rá a lovasezred
16153     4,  IV   |                karok olyanok voltak, mint a saskeselyűnek a combjai: csupa ín és csont.
16154     8,  III  |                vallásos lenni, hogy ennek a saskörmei ragadják meg az ő liliomszálát
16155    10,  V    |                    egyik vége olyan, mint a sasnak a csőre. A sisaknak nagy
16156    10,  IV   |                  rengeteg tömegekké felnőtt sásnemű növényzet, felmagasló kalászokkal,
16157     5,  II   |                   tettek Európában, mint a „sasok”, s a híres Bobèche bravúrját
16158    10,  V    |               villogó fekete szemek, merész sasorr, fekete bajusz és körszakáll:
16159     5,  III  |                     hordta a fejét, hajlott sasorrához, simára borotvált arcához
16160     1,  III  |                 hódító arc, magasan hordott sasorral, hegyesen összemenő szemöldökkel,
16161    10,  VI   |               elején az aranyozott császári sassal. Egy magasra kiemelkedő
16162     7,  II   |              dolgozószobájába, fenntartja a sastollas süveget a fején, s nagyot
16163    10,  II   |                    leszek! Meg a huszonnégy Sátán-cimbora. S majd ott megmutatom,
16164    10,  V    |               vágtatott kísérőivel együtt a Sátán-csapat leverésére.~Vavel Lajos
16165    10,  IV   |                    én magam tanítottam rá a sátánfattyút, hogyan kell kicsiholni,
16166     9,  I    |                asszony-erő nem tartott ki a sátáni árulás végbefejezéséig. –
16167    13,  I    |          hajnalcsillag. Küldjétek be hozzám Sátánnét. – Ő majd felöltöztet; jobban
16168    13,  I    |           folyosóról betért a konyhába: ott Sátánnéval találkozott, az ijedten
16169     9,  III  |                      Minden órában kijött a sátorából, lovára vetette magát, sorba
16170     8,  III  |                   visszatért a közös tiszti sátorba, mely hatalmasan volt felépítve
16171     8,  III  |                 volt; a nádkúpból egyszerre sátrakat lehetett rögtönözni, s egy
16172    12,  III  |                     itt van önök számára a „Sauf-conduit” – monda a kapitány, átadva
16173     2,  II   |                     nem látta őt meg. Haute Sauterne-i borok voltak.~– Ah, tehát
16174     3,  I    |                harangvirágnyit, az úr Haute Sauterne-it és burgundit ivott. Mikor
16175    10,  IV   |          szolgálhatott nekik egyébbel, mint savanyú almaborral, méhserrel (itt
16176     5,  VI   |                 lelkészhez a maga nagybecsű Savary-féle telescopiumát, azzal az
16177    13,  I    |                elboruló hullámsíkon hófehér sávok üldözik egymást.~Az eszterházai
16178     3,  III  |                  síkságot, átszelve rézzöld sávokkal, vászonra tenni, azt mondanák
16179     5,  I    |                 alkalmazva, hogy egy széles sávot feszítsenek szét e felirattal:
16180     8,  II   |                 gyújtanak. Kalt, Dörenberg, Schill, Lützow hősies kísérletei
16181     7,  VIII |                 Versek, történetek: Goethe, Schiller, azután Wieland regényei,
16182     4,  III  |                előre tudatni, hogy mikor a „Schlagwort”-ra kerül a sor, el ne késsem
16183     8,  II   |                     hollandiaktól. Gentz és Schlegel hazafias felhívásai Németországban
16184     2,  II   |              Lessing, Kleist, Börne, Locke, Schleiermacher művei. Ezen kezdődött a
16185     2,  I    |                 Csak a levetett wiklerek és schlüpferek bizonyítják, hogy abban
16186    11,  IV(1)|                      Erste Periode. Von dem Schlusse des Landtages 1808 bis inclusive
16187    10,  II   |                     lehet bújni? – Menjen a Schmidtékhez! – Azok talán még nem árulók. –
16188     6,  II   |                  bútorokat letörülgetni s a Schmidtéktől átvenni, amit hoztak, felvinni
16189    10,  III  |               egyenes utat választottál, ha Schönbrunnból Párizsnak útbaejthetted
16190     2,  I    |              Majestät haben noch immer sehr schönes Leder”.~– Ah haha! – nevetett
16191     8,  II   |               pödörd jó vitéz!~Mutasd bátor Scytha szíved, jobbra tekints,
16192    11,  IV   |                     Erre felpillant a nehéz sebben fekvő bátyja: összeszedi
16193    11,  VI   |                     kiépült már abból a két sebből, amit a hansági tusában
16194    13,  I    |            közlegénynek is, friss kardvágás sebe van az arcán: a mai utolsó
16195    11,  VI   |                ördög volt, nem ember. A két sebéhez még tizenötöt kapott; de
16196    12,  I    |                 Belehalt a Hanságban kapott sebeibe, szegény?~– Azokba nem.
16197    11,  IV   |               megmenté, az is kiépült nehéz sebeiből.~Mesék ezek!~A veszprémi
16198    11,  III  |                     vágták keresztül, saját sebeik árán, Badácz István s Fehér
16199     7,  II   |                 hozott.~Mintha csak a nyílt sebeire töltögettek volna még égő
16200    11,  IV   |                    öccse segítségére. Az is sebekkel fedve van már; de egy ellenfél
16201    11,  III  |                    látunk.~Ez este a kapott sebekre is lehetett gondolni. Tábori
16202    11,  III  |                    Egy francia lovasosztály sebes rohamban vágtatott az utóhad
16203    11,  II   |             ellenség. Két köznemes, Süke és Sebestyén, visszarohant érte; szétverte
16204    11,  IV   |               kellett fordulniok; felvették sebesülteiket, halottaikat, s szomorúan
16205    11,  IV   |                    Dömölktől Pápáig megtelt sebesülteikkel minden város és falu.~Hanem
16206    11,  VII  |                különösen megnevezi, kinek a sebesültekre fordított gondért a francia
16207    13,  I    |                kérdezte tőle aggódva:~– Nem sebesültél meg?~A nőcseléd bejött a
16208     7,  II   |                 szállítóeszköze az ellenfél sebesültjeit is magával vinni; azokat
16209    12,  II   |                  szavával, mintha mindannyi sebesültnek a tulajdon édesanyja volna
16210     2,  I    |                     és compossessor, orvos, sebész, és nemcsak e vármegyében,
16211    11,  III  |              Csobránczy Ferenc, az tudott a sebészethez is, s ha valaki meg akart
16212     4,  III  |                    akar eret vágni?~– Itt a sebészi eszközeim.~– Ah, ön arra
16213    10,  VI   |                   fekete nadálytő levele jó sebforrasztó. Az a piros csengettyűs
16214    10,  V    |                   érdemrend, a pofáján négy sebhely; sűrű összenőtt szemöldei
16215     5,  IV   |                 őket. – Görömbölyi Bernát a sedriák alatt még össze is veszett
16216     7,  I    |                     referált a legközelebbi sedrián, hogy rendben van a vármegye.~
16217     4,  II   |                keresett az ellen pedagógiai segédeszközeiben. Tizenhat éves korában már
16218     3,  IV   |          összeszedte a tudományához tartozó segédeszközöket, a pénzt elzárta a fiókjába;
16219     4,  III  |                     én meg?~– Ah! Ön akarna segédkezni? Nem fél a vér látásától?~–
16220     4,  III  |              felocsúdott, hanem akkor meg a segédkező úrhölgy arca sápadt halálra;
16221    11,  II   |                 mindenütt elöl vágtatott; a segédnek le is lőtték a lovát; amikor
16222     6,  I    |               leszek vele!” Isten engem úgy segéljen!~A szegény, nyomorult útrakészülő
16223     3,  I    |                kemény ecsetekkel e patronok segélye mellett festhetett képeket
16224     4,  III  |                  semmit. Ön elég jókor jött segélyemre.~– Nem bántották önt, bárónő?~–
16225     5,  III  |                    a veszély percében önnek segélyére jönni; így az minden tragikus
16226    10,  VI   |           fojtogatni vagy láthatatlan nemtő segélyét kérni, hogy emelje fel?…~
16227    10,  IV   |            csomósult levélbozóttal, mintegy segélykiáltva terjeszti szét a kietlenben;
16228     2,  II   |                  emberek baját, hogy rajtuk segíthessen; philosoph, aki boldognak
16229     2,  III  |                   szegény embereket, akiken segíthet vele; de én kevesebbet neki
16230     6,  I    |                     boszorkánynak: jer ide, segíts; én nem tudok semmit, te
16231     7,  VII  |                     a felhívásokat.~– Isten segítse őket!~– Most már én az ön
16232     6,  I    |                 hegyében ott a halál elleni segítség. Hogy alázná ön meg így
16233    10,  IV   |              belegázoltak, rögtön elkezdtek segítségért kiabálni. A virágzó tóban
16234    10,  IV   |                  csak a feje látszott ki.~– Segítsetek! – ordítá a démon, lova
16235     4,  V    |                     csóválta a fejét, amibe sehogyse akart belemenni, hogy mi
16236     6,  II   |            összefogdosták a dologkerülőket, sehonnaiakat, a falvakban a kisbírák
16237    10,  II   |                  Cambray! Atyám! Itt vagy?” Sehonnan sem jött rá válasz.~Eszébe
16238     8,  III  |            körülfogta az ellenség: nem volt sehová menekülése. Ekkor fogai
16239     2,  I    |                   Majestät haben noch immer sehr schönes Leder”.~– Ah haha! –
16240    11,  IV(1)|                Jahre 1809. und 1810.” – Für Seine Majestät den Kaiser und
16241     5,  IV   |                   jóakaratú pártfogó nem is sejté, hogy amíg ekként védelmezi
16242     8,  I    |                   találni! Óh, énnekem erős sejtelmeim vannak, s azok be szoktak
16243     9,  I    |                     csak mint egy nyomasztó sejtelmet, mint egy bántó emléket
16244     5,  V    |                    komoly, tartózkodó volt.~Sejtene tán valamit?~Meg van-e adva
16245     5,  V    |                      Lajos rábámult. Mi ez? Sejtené talán Marie, hogy abban
16246     7,  V    |                     azt?~– Igen.~(Lajos jól sejtett!)~Most azután lehetetlen
16247     4,  I    |            gyanakodás. Hiszen mi már annyit sejthetünk felőle, hogy ő a Mouffetard
16248     4,  V    |                korában úgy kifejlődve, hogy sejtse, amit nem tud? Szelíd komolysággal
16249    10,  II   |                   rettenetes betegszobai és sekrestyebeli illat, ami a kámfor-, tömjén-
16250    10,  V    |                rabló” a nevük, amíg a „hős”-sel fel nem váltják. Itt két
16251     2,  I    |                   abba beledughassa.~A szép selma pedig hamiskás mosollyal
16252     2,  III  |                    bőrzacskó a hosszú szárú selmeci pipákkal és a kurta szárú
16253     1,  III  |                   diagnózisától, s a leánya selyemhajának érintésétől, hogy kapcsolatba
16254     1,  I    |                 kandallóhoz, kirántja azt a selyemharisnya párt a kebléből, felitatja
16255     1,  I    |                     marad más, csak egy pár selyemharisnyácska. Azt megsajnálja: eldugja
16256     6,  I    |                      s aztán elbújt annak a selyemköntöse fodrai alá.~– Hozzám sietett!
16257     4,  I    |               fiatal leányt is eltemessen a selyemmel bélelt sírba, akinek ő a
16258    10,  III  |           bemaszatolja a piszkos kezeivel a selyemöltönyöket, s belemarkol a tálakba,
16259     2,  II   |           eleganciával volt öltözve; fekete selyemruha volt rajta, s a nyakán négy
16260     1,  I    |                   kocsiból, lehúzta rólam a selyemruhámat, elvette a karperecemet,
16261     1,  I    |                 Szépen felöltöztessen az új selyemruhámba, s aranyfüggőmet, karperecemet
16262     5,  III  |                     le volt fátyolozva. Kék selyemruhát viselt bő ujjakkal, aminő
16263     8,  II   |                   aranybetűket hímezzenek a selyemszalagjaira. Az ólom még szebb betűket
16264     7,  III  |                    lehet – szólt Katalin, a selyemszálat pengetve.~– S akarja-e tudni,
16265     7,  III  |                mintha a tű lyukát keresné a selyemszállal, mely sehogy sem akar helyt
16266     3,  I    |                    fülű kaukázusiak, kondor selyemszőrű s lecsüngő fülű kínaiak.
16267    13,  I    |                   kígyós oszlopaival, kínai selyemvirágos függönyeivel, s az ágyon
16268     1,  I    |                    két szárnya, a kifityegő selyemzsebkendővel. A hátulsó férfinál meglátszik
16269     3,  II   |                   csak egy derekára hurkolt selyemzsinór tartott össze: a haja mind
16270     3,  II   |                    a helyéből, s feloldva a selyemzsinórt, mely felöltönyét derekára
16271    10,  VI   |                 volt, s mátkáját mindenféle semiramisi hírnévtől megfosztani törekedett;
16272    10,  IV   |                   irányában futott. Amint a semlyékbe értek, hosszú gólyalábakat
16273    11,  VII  |         inszurgenseknek kedvezett. A Marcal semlyékein nem lehetett a lovassággal
16274     5,  VI   |                szenvedett. Környéke egészen semlyékessé vált. Lajos ugyan sietett
16275     4,  IV   |                   az erdőben, ahol kezdtem. Semmihez sem értek már. Nem tudnék
16276     4,  V    |                     hogy kívülről ne legyen semmiképpen felnyitható.~Mátyás mester
16277    11,  I    |                   világra nézve senkinek és semminek lenni. – Most már lehet „
16278     8,  III  |              igénytelen, oly lemondó és oly semmiről sem tudó, amilyen csak egy
16279    10,  II   |               látszottak a mindenséggel – a semmiséggel.~– Cambray! Atyám! – kiálta
16280     9,  I    |                     egy nőt ily hidegvérrel semmivé tenni?~Ha az áldozata büszke
16281    13,  I    |                  megjelenése nem is keltett senkiben csodálkozást, az utóbbi
16282     2,  III  |                    úgy elfoglalnom, hogy az senkié se legyen, csak az enyim?~–
16283     7,  II   |                 fehér, amikor nem haragszom senkire, amikor megbocsátottam mindenkinek,
16284     1,  IV   |                   játszani, mint akármelyik señorita, s ha felkérték rá, még
16285     4,  V    |                     egyszerre ötszáz embert seper le a csatatérrül.~– Mert
16286    11,  III  |           mindannyiszor pusztító ágyútűzzel seperték tisztára.~Egyszer aztán,
16287     7,  VII  |                tettem, hogy fogtam a hosszú seprűnyelet, s végigjártam minden szobát,
16288     7,  VII  |                    tornácot, megkotrottam a seprűnyéllel minden ágy alját, bútor
16289    10,  IV   |               messzeségre. Ott a vidék népe seprűvel szerzi össze a maga kenyerét:
16290     4,  I    |             őrültekházában. Aggódva látta a serdülő leányt hajadonná fejlődni
16291    12,  I    |                   foglyot ejtett a franciák seregéből, mint azok az övéből, ágyút
16292    11,  VII  |                      s akkor a két főherceg seregéhez csatlakozva, túlnyomó erővel
16293    12,  II   |                    nagy messzeségre francia seregektől volt megszállva az egész
16294     9,  III  |                  tüzes hajói, hogy Napóleon seregének egyharmada a Dunán innen
16295    11,  VII  |                     vesse magát az alkirály seregére.~Ezt a tervet azután még
16296     7,  IV   |                ezután csúnya férfiak fognak seregestől járni éjjel-nappal, kardcsörtetők,
16297     4,  III  |              láthatta az ablakban, már csak sereghajtó volt. Mind elfutottak.~A
16298     6,  II   |                     idegen császári királyi sereghez jöttek kardjukat felajánlani
16299    10,  II   |                     társak vártak reá egész seregszámra – veszekedni.~Marie pedig
16300    12,  I    |               csavarogtam keresztül-kasul a seregükön mint francia kurír.~Ez rossz
16301    11,  V    |                     az erdő!~– Szétverték a seregünket egészen! – ordítá rémült
16302    12,  I    |                     meglehet. Hanem elébb a seregünknek össze kell szedni magát,
16303     4,  III  |                  szorít; de bíz azok sokkal serényebbek voltak; ez az utóbbi, akinek
16304     7,  I    |          megjelenésével is érvényt szerezni serénykedjék.~A feladat ez volt: megjelenni
16305     8,  III  |               lőporos hordókat, mintha csak sereshordók volnának, s mikor már az
16306     1,  III  |                  öregúr.~– Nem ám – felel a sergeant. – Ez a Sainte Pélagie börtön.~–
16307     1,  III  |                 Cambray úr egy kivont kardú sergeant-nal találja magát szemközt.~–
16308     8,  II   |                     volt kötve a béke, s a „Serkentő verseket”, – „Attila szózatát
16309     3,  I    |                     a pisztolyból, aminek a serpenyőjét akkor íziben porozták fel,
16310     4,  IV   |                  lőfegyverében a puskaporos serpenyőnek a lyuka viasszal van betömve;
16311     4,  III  |                 Vavel felgerjedten, a tüzes serpenyőre mutatva.~– Ah, ez csak ijesztgetés
16312    10,  II   |                   előle, kidugta a parázsos serpenyőt a négyszögű ajtónyíláson,
16313     1,  I    |                    hiszen megmelegítettem a serpenyővel.~– De hol vette ön hozzá
16314     5,  III  |                 tagadja meg bocsánatát azon sértésért, amit tudatlanságomban elkövettem.
16315     2,  III  |                Ezzel a kérdéssel ő csak nem sérthetett meg senkit. Utoljára is,
16316    11,  VI   |                   az tündérmese. Így csak a sérthetlenné tevő varázsingek lovagai
16317     3,  IV   |                     Zsuzsa asszony meg volt sértve.~– De ha én mondom, hogy
16318     2,  II   |       fenntartassék-e?~– „Névtelen Vár?” – „Servitus?” Mik ezek a szavak? Szeretném
16319     2,  II   |                Ahhoz, hogy a „Névtelen Vár” servitusa fenntartassék-e?~– „Névtelen
16320     2,  II   |                    kívül járni. Ezt nevezik servitusnak. Az tehát a kérdés, hogy
16321     2,  III  |                    által kötött bérletet és servitust hivatalosan felmondani,
16322     2,  I    |            egymásnak szögellő lóca képezi a sessio helyét; mint elnök, középen
16323     4,  II   |                   étkező asztalnál.~A kerti sétáira nem kísérte el többé Marie-t
16324     8,  III  |               egyszer útját állom a szokott sétájában, mikor azt a lefátyolozott
16325     3,  III  |                    kelt föl, a szokott vízi sétáján kísérte Lajos csónakja Marie-t,
16326     5,  III  |                     Ez volt az ő megszokott sétájuk helye, ahol gyakran találkozott
16327     4,  I    |                    a gróf Marie-val szokott sétakocsikázását tette, a bárónő szemközt
16328     5,  V    |                órában eljött hozzá Lajos, a sétakocsikázásra felkérni a leányt.~– Köszönöm.
16329     3,  III  |                    volt Lajos. A mindennapi sétakocsizás alatt egy szót sem szólt,
16330     5,  I    |                   amelyen ő szokta a rendes sétakocsizását tenni; avégett aztán, hogy
16331     5,  III  |                     ma nem viszi őt magával sétakocsizásra, mert dolga van a szomszéd
16332     3,  IV   |                 reggel tíz órakor a szokott sétakocsizásukban voltak láthatók: a fehér
16333     5,  III  |                 valaki mindennap el szoktak sétakocsizni. Ő rá fog önre ott lesni.
16334     1,  I    |                   különös időt választott a sétálásra.~Az órák tízet ütnek. Ilyenkor
16335     5,  VI   |                   hát télen is virágok közt sétálhatott Marie, s kedvét találta
16336     5,  III  |                   hiszik, hogy neje van!) – Sétáljunk vissza a hintóhoz.~Ez azonban
16337     3,  I    |                  aki ért a tőrvíváshoz. Így sétálnak a gyepes úton a fák alatt
16338     4,  II   |                  térni a kertből a magányos sétáló, akkor felvetette a levegőbe
16339     7,  VIII |                     Míg a hölgyek a parkban sétáltak, azalatt Katalin cselédjei
16340     4,  II   |                  csak a hónaljáig ér, s úgy sétáltatja magával, mint a gyermeket,
16341     4,  IV   |                     Aztán, mikor így együtt sétáltunk a faluban, az emberek utánunk
16342     5,  III  |                     bárónő –, itt a parkban sétálva elmondhatom önnek, amiért
16343     5,  III  |                   fátyolos hölgyet az angol sétányon át vezette odáig. Ott felsegíté
16344    13,  I    |               szekérvárán – hol most a szép sétánysor vonul végig – minden kérdezősködés
16345    10,  IV   |                   eljutni Eszterháza pompás sétánysoros országútjára. Fervlans még
16346     2,  II   |               szállni a hintóból, s egy kis sétát tesznek a gyalogösvényen,
16347     1,  IV   |                  inasok, ezüst tálcára tett sèvres-i porcelán tálakban, s kínálták
16348     3,  IV   |                     és társalogni Dantéval, Shakespeare-rel, Horáccal. Közben egy-egy
16349     2,  II   |               elcsábította mind a kettőt!~– Shocking! – kiálta fel az erényeire
16350    11,  IV(1)|              Waffenstillstandes am 20. Juli sich in die Cantonirung begeben.~(
16351     8,  II   |                    a németek lelkesültek a „Sie sollen ihn nicht haben,
16352     5,  III  |           kastélyában a gróf, ez készséggel sietne kívánatának eleget tenni. –
16353    12,  I    |                   az már a Komáromból eléje siető lovasság előcsapatjától
16354    11,  V    |                  akadályozónak”.~Ah, milyen sietséggel iparkodott tudósítani a
16355    12,  III  |            beléegyezett! – mondá a kapitány sietségtől és örömtől elfulladt hangon. –
16356     7,  IV   |                  korán, amit most tett?~Nem siette-e el féltve őrzött titkainak
16357     4,  V    |             imádságomat az ágyban, s ha nem siettem jól az Amennel, már akkor,
16358     1,  IV   |                   önön függ a viszontlátást siettetni. Addig gondoskodni fogunk
16359    11,  V    |                    úgy metszi ketté, mint a siflit.~– Az enyimet? Ide vele!~
16360     7,  I    |              küldtem volna magam helyett a „sigillum compulsorium”-mal. No ez
16361    10,  V    |              Szétnézett altisztei között.~– Signore „Trentatrante!”~A megszólított
16362     1,  IV   |                   az ő sima udvaroncaik nem sikamlanak-e a mi termeinken keresztül:
16363    10,  V    |                   lábával!~Az első rohamnak sikere volt. A volónok megállták
16364    10,  II   |                   aztán Lackó fogott hozzá, sikeresebb módszert alkalmazva: csizmasarokkal
16365    11,  IV   |                  kiabált utánuk.~A lovasság sikertelen rohama után észreveszi Ugrinovics,
16366     8,  I    |               merénylet milyen közel volt a sikerüléshez. Uram! Sátán Lacinak ne
16367    11,  VII  |                 való anyagtól függött, hogy sikerüljön.~De azzal az inszurgens
16368     5,  III  |                 szoktam? A tréfa csak akkor sikerülne, ha valami valószínűség
16369    10,  IV   |                    a térképét, s a vállalat sikerültét kétségen fölül helyezve,
16370     8,  III  |                      használj erőszakot; ha sikoltani akar, tömd be a száját,
16371    13,  I    |                    fütyülésébe s a sirályok sikoltozásába még valami szokatlan jajgató
16372     6,  II   |                       a cigányzenére, a víg sikoltozásra odacsődült a legénység;
16373    10,  IV   |            csípőjére tette, úgy röhögött és sikongatott a pompás tűzijátéknak, amit
16374     3,  II   |                    a ragyogó égbe, versenyt sikongatva a halászmadarakkal, körültáncolva
16375    10,  IV   |               megkerülést.~Ott szikes fehér síkság terült el nagy messzeségre.
16376     5,  I    |                kastélyban; csak az őrt álló silbak rivallt rá a vendégre, hogy „
16377    12,  I    |                  két francia granátíros áll silbakon a bárónő szállása előtt,
16378     1,  III  |                     Amélie fejét, gyöngéden simogatva annak selyem hajfürteit;
16379     1,  I    |               esztendeig volt csizmadiainas Simon mesternél, s mint a magas
16380     1,  I    |                 éppen olyan hosszú, testhez simuló szoknyákat és ingeket viseltek,
16381     7,  IV   |                      Marie aztán Katalinhoz simulva, mindkettőjüket a tükör
16382     3,  IV   |              szükség; meglehet, hogy rögtön sinapismust kell alkalmazni; – vagy
16383     4,  III  |           Aristarchus” mellé még egy darab „sinus iridum” is tündökölt; –
16384     2,  I    |                    most is azt igyekezett a sinusok és cosinusok segélyével
16385    10,  II   |                  kanyarodónál eltűnt előle, sípjába fújt, s arra a park bozótjaiból
16386     7,  VIII |                    a vadász etetésre hívott sípjával. – Olyan szelídek voltak,
16387     2,  I    |             kengyelfutó, három strucctollas sipka a fején, könnyű kutyakocogásban;
16388     1,  II   |                 azoknak a festőietlen alakú sipkáknak, amiknek a felhajtóját ha
16389     1,  II   |                     rájok szemközt, begyűrt sipkával a fején, kurta pipával a
16390    11,  IV   |                  franciákat visszavetették, Sipkovics László, Mesterházy Mihály
16391     4,  II   |                     erre lehangzott az éles sípszó, egy kéz az ablakredőnyön
16392     4,  II   |                   ablakon beadta. Akkor egy sípszóra előjött Schmidtné, a mindenes
16393     6,  II   |                     üldözi, még száműzetése siralomházában is imádja; s aki megsiratja
16394    13,  I    |                     a vihar fütyülésébe s a sirályok sikoltozásába még valami
16395     1,  I    |                    Az pedig most már hangos sírásba tört ki.~– A mama! Én a
16396     1,  III  |                  közé rohanó gyermek előtt, sírásgörcsöket kapott, s utoljára elájult.
16397     3,  IV   |              indulattól reszkető orcákat, a sírásra vonagló szép ajkakat. –
16398     7,  IV   |                    Melyik kezdte hamarabb a sírást, melyiknek volt a csókja
16399     6,  II   |                annak halottja.~Éjjel-nappal sirathatja.”~– „Huszárnak állottam,
16400     6,  I    |                    népeket tapos el! És nem siratja meg lábának nyomait, amik
16401     9,  II   |                  jutott. Ha sírok, nem őtet siratom, csak magamat. – És Cambray,
16402     9,  I    |              medalionnal együtt, mint aki a sírból feltámadt kísértő szellem
16403     5,  V    |                annak a számára ez a ház egy sírbolt, aminek az ajtaja nem nyílik
16404     4,  V    |                gyertyát, azt képzelem, hogy sírboltban vagyok, elevenen eltemetve,
16405     6,  I    |                   boldog: elhagyhatja ezt a sírboltot.~– Igaz. Embert nem tudok
16406    11,  IV   |                   legjobb hőseinek jeltelen sírdombjára.~*~Gyermekkoromban sokszor
16407     8,  I    |                     a kettő fölött, s nincs síremlék az útjában, amit kikerülgessen.~
16408     6,  II   |               megyek én, mert levágnak.”~– „Sírhat az az édes anya,~Kinek katona
16409    12,  I    |                    volt. Háromszor lőttek a sírjába, s a prímás maga szentelte
16410    11,  IV   |                     volna az előre megásott sírjává.~A bőszült viadalban, mely,
16411     6,  I    |                    nap múlva ott állt a kis sírkő a halom előtt, azzal a felirattal,
16412    13,  I    |                válik.~Mit is írhattak volna sírkövére? Egy nevet, mely nem az
16413     6,  I    |            csendesen. Csináltatok neki szép sírkövet márványból. Felíratom rá
16414    13,  I    |                     tetszik, pöröljenek egy sírkővel?~Jobb volt neki semmi jelt
16415     9,  II   |                    járt! Az égbe jutott. Ha sírok, nem őtet siratom, csak
16416     4,  I    |             fogságában, még többen jeltelen sírokba elhantolva; míg porontyaik
16417     9,  I    |                 fölé oltatlan meszet. Még a síromnak se jöjjön tájékára fiatal
16418     1,  III  |                  meg volt illetődve. Többen sírtak. Mikor vége volt a történetnek,
16419    10,  V    |           kibukkantak. Itt a démonok fekete sisakjai, veres tollprémes tarajokkal,
16420    10,  V    |                      hagyták a dragonyosaim sisakjain, mikor néhanapján együtt
16421     5,  III  |                   Vavel gróf? – szólt aztán sisakját feltéve.~– Meg.~– Akkor
16422     5,  I    |                voltak, ahogy fénylő taréjos sisakjuk mutatá; hogy nem vértesek,
16423    10,  V    |                    mint a sasnak a csőre. A sisaknak nagy ellensége, mely a kardvágást
16424    10,  V    |                     a beütött fejét, amit a sisakon keresztül belyukasztottak.~„
16425    10,  V    |                     lappangó démonok; piros sisaktaréjaik fel-felcsillámlanak a sás
16426    10,  V    |             vízárkot elhagyta, mire a veres sisaktaréjok gyorsan kezdtek a sás közt
16427     5,  II   |                 hangokon, mikor a röppentyű sisteregve lövelt fel a magasba, s
16428    11,  II   |                 szétpukkanik, mikor undokul sivítva jön feléjük a tűzesőt szóró
16429     8,  III  |                    Joséphine-től. A kreolnő skartba lesz téve. Új palotát díszítenek
16430     1,  I    |            visszahoz ugyanonnan egy szép új skót szövésű gyapjúsált, s azt
16431     1,  I    |             Monsieur”iránt nem voltak ilyen skrupulózusok – monda az öregúr, nyugtalanul
16432     2,  II   |                 mások is támasztották ezt a skrupulust. De itt jön azután az igazi
16433    13,  I    |               telehold fényében: a tündöklő smaragdbölcsőből előbukkant egy szörnyeteg.
16434     3,  I    |                   hajtűkkel, miknek gombjai smaragdok és rubinok; de a haj maga
16435     3,  III  |               acéltükör lilaszín, sötétkék, smaragdzöld foltjain keresztül, mely
16436    10,  V    |                  egész csapatját magával ne sodorja, ő maga vágtatott kísérőivel
16437     6,  I    |                    katona vagy, s ágyúgolyó sodort el.~– Talán ha a csatazajt
16438    11,  IV   |                     Stocker főhadnagy lovát sodorta el, egy másik Günsberg tisztnek
16439    12,  I    |                  nem hagyta magát kivenni a sodrából.~– Majd rájövök arra is,
16440    11,  II   |                     ágyújok, azzal tisztára söpörték az utat.~Az ellenség azonban
16441    10,  IV   |                     kizöldülve.~Az ingovány söppedékes tőzegtalajából egy-egy magasabb
16442    10,  IV   |                        ordítá a démon, lova sörényébe kapaszkodva.~– Ússzál ki! –
16443     1,  I    |                    sötét folyosóról egy még sötétebb előszobába léptek; onnan
16444     8,  I    |                    érjék be az inszurgensek sötétkékkel.~– Hát hisz az is igen szép
16445     8,  III  |                 hátrafont karokkal bámult a sötétségbe, találgatva, mik azok a
16446     3,  III  |                merev halszemei révedeztek a sötétségen keresztül. Majd meg Lajost
16447     1,  I    |                 küzd a széltől lobogtatva a sötétséggel, egyike előtt azoknak az
16448     4,  V    |                     a reggel. Úgy örültem a sötétségnek. És nem jutott eszembe,
16449    13,  I    |                     fátyolt kezd húzni, s a sötétzölddé elboruló hullámsíkon hófehér
16450     9,  I    |                  devant Amélie – most pedig Soeur Agnès.”~Ah, ez a korbácsütés
16451    12,  II   |                  fák mosolyogtak ki a magas sövény mögül, s onnan a szép diófákkal
16452     5,  I    |                      Ő tudott csak árkokat, sövényeket átugratni! Volna csak ott
16453     6,  II   |                    térdig gázolod a vért, s sógorod (Murat), ez a cifra kakas,
16454     4,  I    |                    baronesse, „átmenjen-e a sóhajok hídján?”.~Távcsöve megmondta,
16455     1,  III  |                    Cambray úr visszatartá a sóhajt, mellyel keblének terhe
16456     4,  V    |             ütközetből el ne késtem volna – sóhajtá fel a nevezetes férfiú. –
16457    13,  I    |                     Ennek a leánynak minden sóhajtása, éjszakai álmainak hagymázos
16458     7,  VII  |                  sírni valaha?~– Sohasem.~– Sóhajtoztam, epekedtem tán? Mikor éjt
16459     2,  I    |               bőrkötésű könyvet, s nagyokat sóhajtva, ismét visszacsúsztatja
16460     6,  II   |              közsétányokon, a kocsmákban, a sokadalom közepén rákezdték a délceg
16461     2,  III  |                    Köszönöm. – A bárónő, ha sokallja a bérösszeget, találhat
16462     6,  I    |                   hová tagadnám el? Vétkeim sokasága fejem fölé szaporodott.
16463    11,  III  |                  férfi: halott és sebesült. Soknak a feje volt bekötve, a karja
16464    10,  III  |                 superbe. Pompás az idő! Les soldats sont gais. A katonák vígak!
16465     8,  II   |                  németek lelkesültek a „Sie sollen ihn nicht haben, de freien
16466    11,  IV   |            Osterhuber, Sós, Vizy, Szigethy, Sólyom, Dervarics, Ádám, Taba:
16467    11,  IV   |               jobbszárnyról előkerülő Bars, Somogy, Zala, Vas megyei inszurgens
16468    11,  IV   |             hadosztályainak. Itt esett el a somogyiak egyik legjobb vitéze, Bátor
16469    12,  II   |                   hogy ha valaki utánuk mer sompolyogni, hogy kikémlelje, merre
16470    10,  III  |                zsebéből a cukordarabokat és sonkaszeletkéket, mikor a császárné szobájába
16471    10,  V    |                  kiálta, mellére ütve:~– Io sono il brigante Trentatrante!
16472     1,  III  |                  jutott eszébe, hogy mennyi sopánkodás amiatt, hogy egy kis comtesse-ről
16473     7,  V    |                       Még Lajos rossz hírén sopánkodott!)~Elmondott neki aztán Katalin
16474     7,  VI   |                    alispán. Akkor elmegyünk Sopronba, ott megesküszünk a templomban:
16475     2,  I    |                     egy név! Eleget utaztam Soprontól Nezsiderig olyankor, mikor
16476    10,  III  |                   ez is a „névtelen tettek” sorába tartozik.~– Kár a két derék
16477     5,  VI   |                akart helyet adni a növényei sorában, míg a botanikusok igazi
16478     2,  II   |                    úr is hozzájutott a maga sorához.~– Azt mondom, hogy mit
16479     8,  II   |              Keresztlevele; anyjának utolsó sorai gyermekéhez. A két férfi
16480     8,  II   |                  nem vesz fel a maga díszes soraiba. Sátán Laci csapatja valami
16481     6,  II   |                     mely a francia hadsereg soraiban számlált nevezetes tagokat,
16482    11,  IV   |                     ágyútekék ott búgtak el soraik között: nem rettenték őket
16483    11,  IV   |                 kartács. Egész utcát vágott soraikban, s a csapat legdaliásabb
16484    12,  I    |                 titkos parancsszóra a saját soraikból lövöldözték őket le, de
16485    11,  V    |                kéziratában egy lap, melynek sorait a cenzúra irala eltemette
16486    13,  I    |               ufarzin!”~A fertőszegi parton sorakozva, hadrendben áll a halálfejes
16487    11,  V    |                      hanem azok őneki. Nem „sorakozz!” volt a vezényszó, hanem „
16488     9,  I    |                incubatióját. Az ember napok során keresztül csak mint egy
16489    11,  IV   |               kifáradt, agyonhajtott rendes sorezredek s a tanulatlan inszurgensek
16490    11,  IV   |                    harcvonalat áttörte, s a sorgyalogság szétzavarva rohant hátra,
16491    11,  IV   |                     állt tizenhatezer főnyi sorgyalogságból, ötödfélezer stájer és osztrák
16492    11,  IV   |                  volt fogva. Még a betanult sorgyalogságnak is veszedelme az ilyen lovassági
16493    13,  I    |                    árnynak.~A vitézek három sorlövéssel üdvözölték a sírgödröt;
16494     9,  III  |               kettőt, s által s kiolvasná a sorokat, milyen furcsa bohóság jönne
16495    11,  IV   |                    futamodás. Rendben, zárt sorokban húzódtak vissza a gyalogezredek,
16496    11,  II   |                     meg, s akkor indult meg Soroksárról, a Lajta melletti Bruckig
16497    10,  I    |             szomjjal rohanhattak a megnyílt sorompóba! – Rövid időn kiérdemelték
16498     8,  I    |                    választva az istenítélet sorompójául, mely veszteségének tanúja
16499     1,  IV   |                  hogy ő nem volt az éjjel a sorompókon túl, az lesz az útbaigazító.~–
16500     4,  III  |                   keresztülfektetett pálcák sorozata ez, melyek csavarszegekkel
16501     7,  VIII |                     papíron apró buzogányok sorozatát kísérni figyelemmel; ez
16502     5,  I    |                 Angliában. Az elsőbbek közé sorozta Sátán Lacit, az utóbbiak
16503    11,  IV   |                     saját alkotta had nehéz sorsában, s keserű elégtétele volt
16504     7,  IV   |                    szárnycsattogtató madár, sorsának tündére; nem bír más hangon
16505     6,  II   |              iróniája nem kímélte az ország sorsára befolyó nagyokat, a nemzeti
16506     1,  III  |                 aztán álmodhatott eltűntjei sorsáról, vagy kivethette kártyán,
16507     1,  III  |                   nyerte el azt 120 frankos sorsjeggyel.~Akkora úrhölgy azonban
16508     5,  V    |            eltemette magát az én elátkozott sorsom miatt elevenen; ifjan, erővel,
16509     5,  V    |                  helyettem elvállalta az én sorsomat. Nem tudom, mi lett belőle
16510     5,  V    |                  amivel ön a legirtóztatóbb sorsot tűri, az én legijesztőbb
16511     3,  III  |                     ami történik, fogjunk a sorsra.~Egy este, mikor már a fogyóban
16512     6,  II   |            szobájában egyedül, perlekedve a sorssal és az istenekkel, akik azt
16513     9,  I    |                    perc volt neki engedve a sorstul, hogy határozzon nagyot,
16514    10,  V    |                piano!”~Egyszerre oly kettős sortüzelés fogadta őket az eddig oly
16515    11,  IV   |                    elrejtve, mely egyszerre sortüzeléssel fogadta a barsiakat, s arra
16516    11,  IV   |                ezredesük körül. Osterhuber, Sós, Vizy, Szigethy, Sólyom,
16517     1,  III  |                  des Narcisses-t hajdanában Soubise herceg építteté a szép Guimard
16518     1,  II   |                     monda az ifjú, egy húsz sous-s pénzdarabot nyomva a blúzos
16519     1,  II   |             tudhatja a jövendőt? Ezt a húsz sous-t vagy a feleségemnek viszem
16520    10,  III  |           bíbornokot, hogy szedegette elő a soutane-ja zsebéből a cukordarabokat
16521     6,  I    |                   az! mert az odalenn van a souterraine-ben”, akkor azt mondom neki,
16522     4,  V    |                    a haja is egész a bőrig. Sovány arcának minden vonása izgékony
16523     4,  IV   |                  éhen. Attól fogva a medvék soványkodni kezdtek. Az egyik kenyeret
16524     3,  II   |                  hogy azok az apróbb sárgák sovereign aranyak voltak, a fehérek
16525     8,  III  |              virtuóz vagyok. Egy remete egy spadassin ellen! Megölöm. És akkor
16526     3,  II   |              hozzáfogott az öltözéshez. Egy spanyolfal mögött végezte el a toalettjét.
16527     6,  II   |                     mérkőzhetik.~Megmutatja Spanyolország, hogy mire képes a feldühített
16528    10,  VI   |                saragossai hősleánynak, vagy Spatár Eudoxiának, a görög szabadságharc
16529     5,  I    |                  már a jelen században csak specialitás, mint a medve.~Aki az ilyenben
16530     2,  I    |                  felelt a lelkész –, csak a spectabilist el ne ragadják Phaëton paripái,
16531     8,  I    |                        De ugyan mondja meg, spektábilis – kezdé Vavel Lajos –, hogyan
16532     2,  III  |                  hát mi? – szólt a hajdú.~– Spenót sült békacombokkal…~– Aujnye!~
16533     2,  II   |                   maga, Bernát bácsi.~– Hát spicli vagyok én?~– De az útlevelét
16534    10,  IV   |                    rojtjait, levélfüzéreit, spirálformán tekeredett húrjait, azoknak
16535     2,  I    |                   bújában aztán a repudiált sponsa valét mondott a világnak,
16536     9,  II   |                  magával, hanem a halálának spóráit is. Ő is megkapta e ragályt.
16537     5,  III  |                filiszterek felabajgatása is sport. Engem mulattatni fog az
16538     5,  II   |              katonajelszó szerint: „and’res Stadl, and’res Madl”.~Mindenki
16539    12,  III  |                 volt kiállítva; az alkirály stampigliájával, a császári nagy pecséttel,
16540     2,  I    |         elvégeztetett!” S erről a textusról stante pede olyan prédikációt improvizált,
16541     4,  IV   |                      Olvashatta a gróf úr a statáriumfán a személyleírásomat, megítélheti.~
16542     2,  II   |             rakoncátlankodnak: kihirdetem a statáriumot; s akkor vagy kézre kerülnek,
16543     5,  IV   |                     ő maga volt, nem más. A statutió alkalmával sem jött az Bécsből.
16544     2,  I    |                     ismeretséget kötni. Más statutiónál a fél vármegyét összeinvitálják,
16545     2,  I    |                 annyival különösebb, hogy a statutióra senkit se hívatott meg a
16546     2,  III  |                Miért is nem bíztam az egész statutiót a másodalispánra? – Csak
16547     2,  I    |                  hivatalos formalitás jár a statutióval, azt végezzék el az urak
16548     8,  III  |                     Önt. Egyébként maradok, stb.~De Fervlans márki.”~Vavel
16549    10,  III  |                fandangót vagy a bachanal de Steibelt, vagy a keleti danse de
16550    11,  IV   |                  pajtásait, György Benedek, Sterniczky, Török, Váry megmutatták
16551     8,  III  |                   kastélyát; mert seregeink Steyer felől is közelítenek, s
16552     2,  I    |           clavicordiumot is küldött le, egy stimmelő meisterrel; s a szobákat
16553     3,  IV   |              alkalmazni; – vagy éppen gyors stimulantiákat.~– Óh, csak siessen ön!~–
16554    11,  VII  |                     sok szláv hangzású van: Stipcsics, Antunovics, Bacsics, Radivojev,
16555    11,  I    |               bácskaiak derék vezére, a hős Stipsics, éppen ilyen levelet olvasott
16556    11,  IV   |                     nádor közelében lovagló Stocker főhadnagy lovát sodorta
16557    11,  VII  |                 gyalog sorezred katonáit, a Strassoldo, Eszterházy, Saint Julien
16558     2,  III  |       predikátumával együtt.~Aha! Itt van a stratagema: most mindjárt meg kell
16559     4,  V    |                 Hanem a fődolog ennél az én stratagémámnál az, hogy kívülről ne legyen
16560    11,  VII  |             megverve, mint az elővigyázatos stratéga hadvezér, Chasteler tábornok,
16561    11,  VII  |            felkerekedtek, otthagyták a nagy stratégát seregestül, ki hasztalan
16562     2,  II   |                rögtön hozzáfogott elmondani strategemáját, mellyel azt a várat bevenni
16563     4,  V    |                   szobáját, annyit tanult a stratégiából, hogy a vékonyai megfájdultak
16564    13,  I    |                 kapuban! Az alispán hajdúja strázsál ott most.~Vavel sarkantyúba
16565     4,  I    |                  hagyta el. Ez rendesen ott strázsált a keresztfa alatt a falu
16566     8,  I    |                    hogy ő parasztkáplártól, strázsamestertől engedjen magának parancsolni.
16567     2,  II   |                    mindszent napján heilige Stricli van az asztalukon. Templomba
16568     8,  II   |                    freien deutschen Rhein!” strófáira, a lengyel vigasztalta magát
16569     1,  III  |             nevekkel; némelyek fölé alkalmi strófák is voltak jegyezve, egy-egy
16570     3,  IV   |            tudományos folyóirat is érkezett Stuttgartból, a gróf könyvárusától. Legtöbb
16571     5,  VI   |                  őkelme érezvén, hogy amely subscust a bárónő ellen elkövetett,
16572     7,  II   |                  még nem küldte el az ígért subsidiumot.~– Mit törődöm én az aerariummal,
16573    11,  II   |                     ellenség. Két köznemes, Süke és Sebestyén, visszarohant
16574     6,  I    |                  kiszáll, ott marad, vakon, süketen, némán, tudatlanul, nem
16575    11,  V    |                   nincs rossz puska! Ha nem sül el a likas vége, elsül a
16576    10,  V    |                  mohátul nem fog látszani a süllyesztő, amelyen át marquis De Fervlans
16577     7,  VIII |                   sohase látott belőlük még sülve sem egy egészet, csak a
16578    11,  II   |                   képez, a szögletet képezi Sümeg. Ha az ellenségnek sikerül
16579    10,  V    |                 veszedelem volt a harcolás: süppedék, zsombik, tüskebozót gátolta
16580     4,  III  |                    figyelmesen.~– Hát mi? – sürgeté a bárónő.~Vavel emlékezett
16581     9,  I    |                    elrejtve maradni.~Az idő sürgetett. Jocrisse háromszor is utánajött
16582    11,  IV   |             táborkari főnök, Nugent, sokkal sürgetőbbnek találta az ebédet; és tökéletes
16583    12,  I    |                      Vavel nem tűrheté már, sürgetve kérdezé:~– Mit tud ön Győrből?~–