bold = Main text
      Rész,  Fezejet                                             grey = Comment text

16584    10,  III  |              beszélni!~Alig robogott tova a sürgönyfutár hintaja, amint újból egy
16585    12,  III  |                  volna a hírmondónak a maga sürgős izenetével. Így, azonban
16586     4,  II   |                   lakó nőt. Ráért. Nem volt sürgősebb dolga. S minthogy a közvetlen
16587    11,  V    |                 ütött hordó, s a lacikonyha süstörgő bográcsa körül aztán elfeküdt
16588    10,  IV   |                    lángoszloppá vált, amely süstörögve emelkedett fel, az égnek.
16589     3,  II   |                szabad tóba, mikor holdvilág süt: éjjel.~– Az nagyon szép
16590     2,  II   |                     Georg! Pakoljon össze a süteményekből egy jó csomót, s vigye el
16591     1,  IV   |              földteke, egyik oldalát mindig süti a nap.~A Palais des Narcisses-ban
16592     5,  III  |                    lakik, egy pisztolyt sem sütött el; sem kard nem volt a
16593    11,  IV   |                 francia főtisztre; azazhogy sütötte volna, ha csütörtököt nem
16594    11,  IV   |                 Nyolcvanezer darab kenyeret süttetett a nádor előre, hanem azt
16595     8,  I    |             seregnek sem győz alig kenyeret süttetni.~– No, hát akkor vége van
16596     1,  I    |                 pedig milyen szépen fel van sütve a hajam!~Azzal lehúzva a
16597     6,  II   |                     a fejére cserébe a maga süvegéért, ami a huszár fejére vándorolt,
16598    10,  V    |                  mellől:~– A bozótban veres süveges lovasok mutatkoznak!~De
16599     7,  II   |                      fenntartja a sastollas süveget a fején, s nagyot csörrent
16600     7,  II   |                teletöltötte vele az alispán süvegét, amit az a két kezében tartott,
16601    11,  VII  |                  belepve, de felbokrétázott süveggel és diadalragyogással az
16602    12,  II   |                   farka!” Kakastollbokrétás süvegű, kék köpönyeges franciák,
16603     5,  II   |                    a röppentyűk, tűzkerekek süvöltését, pattogását, s minden gránátdurranásra
16604    11,  IV   |         visszaverték az ellent; pedig egyre süvöltött közéjük az ágyúgolyó. Egy
16605     9,  III  |           rózsaszínű, kulcslyukán keresztül süvöltve, sikoltva fújt elő egy vékony
16606     5,  V    |                      Az Istenért, Marie! Ki sugall önnek ilyen gondolatokat?~–
16607     8,  II   |               kifutott a szobából. Sejtelme sugallta neki, hogy mikor vőlegény
16608     5,  VI   |               haragos kék, a belső égszínű, sugár alakú szirmokkal, a kehely
16609     3,  I    |                    ér az Isten napjának egy sugara, csaknem átlátszó fehér;
16610     7,  II   |                  még az idegen szemek égető sugarához nem.~– Óh, Istenem, mit
16611    10,  VI   |                    vizet, mint egy szökőkút sugarát. – Lám, milyen könnyen megy
16612    10,  II   |                szokatlan láng, mely belőlük sugárzott, s száraz ajkai ki voltak
16613    12,  I    |                Lajos odatartá a fülét, hogy súgja hát meg.~Igen rövid közlemény
16614     5,  III  |                      Engedje, hogy a fülébe súgjam, amit akarok; s ön is tompítsa
16615     5,  V    |               ösztön (büszkeség talán?) azt súgná neki, hogy az a hely el
16616     2,  I    |                  szabású, de körülprémes és sújtásos. Nyakán feszesre csavart
16617    13,  I    |                  szavai mind az én lelkemet sújtó vádak voltak. Egy elárult
16618    11,  VII  |                     egész csapat egyesített súlyával csap le az ellenfélre.~S
16619     5,  VI   |              elvesztett sulykot. – Ez az én sulykom! – mondja neki – én ejtettem
16620     5,  VI   |               gazdája kezében az elvesztett sulykot. – Ez az én sulykom! – mondja
16621     5,  VI   |                 megtalálták, s benne volt a sulyokban a hat arany. Ezért úszott
16622     5,  VI   |                     költségvetést, s óriási summa jött ki belőle. Majdnem
16623    10,  III  |                    egészséges. La temps est superbe. Pompás az idő! Les soldats
16624     1,  I    |                   gödröcske. Szemöldei igen sűrűk és egyenesek; arcába kétfelől
16625    12,  II   |              úrhölgy, arcát nagyon őrizve a sűrűre húzott fátyollal a nagy
16626    10,  V    |                    a feneketlen degetből.~A sűrűségben egyik vezér sem láthatta
16627    11,  IV   |                     attakíroz, s ő keresi a sűrűséget a csatában, hogy megritkítsa;
16628     3,  II   |                   sokáig kísértettek azután susztertallér és két garasos név alatt.
16629     1,  I    |                    lesz.~A sötétségben halk suttogás támad. Valami férfihang
16630     7,  II   |                 szellemlakta helyeken, ahol suttogáshoz volt szokva csak a visszhang. –
16631     9,  I    |                hegyét a szájába kapta, hogy suttogássá fojtsa el a kiáltást.~–
16632     8,  II   |                     hogy boldog szerelemről suttogjanak. Az éjszakák világítása
16633     1,  III  |           szarvasbőrbűl voltak.~Alig tudott suttogni.~– Nem bírom önnek megköszönni,
16634     1,  IV   |                     mosolygó, hízelgő arcok suttogó párbeszéde pedig ez volt:~–
16635     8,  II   |                     tartott a kezében, hogy suttogta neki csak őtőle magától
16636     8,  II   |            lőfegyverrel ellátva; de az csak suttyomban alakulhatott, a nemesi bandérium
16637    10,  IV   |                  Ezek a lakosok svábok. S a sváb amilyen nyugodalmas nép
16638     7,  I    |                   hogy tud lovon ülni, a mi svábjaink igen találóan elnevezték „
16639    11,  IV   |                 rendelkezésére még tizenkét svadron inszurgens lovast. Hogy
16640    11,  IV   |                     kapitányt, Hunkár Antal svadronvezetőt a szakaszaikkal a rohamra
16641     7,  I    |                  azt maga szereli fel. Szép svadrony lesz belőle! A nemesurak
16642     1,  IV   |                    lesz önnek legelőször is Svájcot átkutatni a szökevények
16643     4,  V    |                  meg lőtt volna folyvást. A svalizsér utána nem tudott volna mászni,
16644     7,  VIII |          kiáltásoktól úgy félni. (A szegény svalizsérek nemigen köszönik meg azokat
16645     5,  V    |                  sem volt szükség? Elég egy sympathicus léleknek a sugallat, hogy
16646     3,  II   |           kérdésedre az öt világrész minden synedriumai sem tudnának megfelelni,
16647     8,  II   |                   ira” – a „Partant pour la Syrie”, harci riadói; az angoloknak
16648    11,  IV(1)|                 ítélőszék határozatai 2460. sz. alatt.~Azonkívül egyes
16649     2,  I    |               földet mér, ködöt szel, vizet szab, s ha valakinek az órája
16650     7,  II   |                   nyíltak.~Nem kérdé többé: szabad-e? Merészen kitárt egyet az
16651     7,  II   |               házakból kimenekültek, akik a szabadba kivonszolták magukat, s
16652     9,  III  |                 jajkiáltó lánggá lobbanva a szabadban.~– Ott ég el a hat ingecske –
16653     8,  II   |                     királyáért.~Vavel Lajos szabadcsapatának valamennyi emberét külön
16654    10,  II   |                várlakot feláldozta is Lajos szabadcsapatjának; de egy szobát bizonyosan
16655     8,  I    |                 polgárok önkényt alakítanak szabadcsapatokat, amiket „volon”-oknak hívunk.~–
16656     7,  IV   |                   mással válthassák föl. Én szabadcsapatot idomítanék belőlök.~– De
16657    11,  IV   |                     rohamoszlopokra alakítá Szabadheggyel szemben, mindjárt ki lehetett
16658    11,  IV   |                    mieink is készen voltak.~Szabadhegy előtt egy kiálló szögletet
16659    11,  IV   |               ágyúkat, s kiverték az ellent Szabadhegyből, egy lövés nélkül; kapitányuk,
16660    11,  IV   |                    herceg serege letelepült Szabadhegynél, s végre-valahára hozzájutott,
16661    11,  IV   |                  árokba hullott bajtársakat szabadíták ki veszedelmes helyzetükből,
16662     5,  V    |             megharsan.~– Aki angyaltársának szabadítására eljön. Isten engedjen bennünket
16663     4,  III  |                   fog. Ily helyzetben még a szabadítónak sem illett őt látni.~A gróf
16664    10,  I    |                     saját vérük áldozatával szabadították ki. Egy „démon” a csatában
16665     4,  III  |           megkötöztek, s betömték a száját, szabadítsa azt meg.~Vavel átment a
16666     8,  II   |                  maguk közé a székre, hiába szabadkozott, hogy ő már falatozott,
16667     4,  IV   |               konvenció. Gróf úrnak nemcsak szabadságában áll, de még kötelessége
16668     9,  III  |                      az nem tud harcolni. A szabadságbajnokokat mindenütt leverik a saját
16669    10,  VI   |                  Spatár Eudoxiának, a görög szabadságharc amazonjának.~Lajos pedig
16670     8,  III  |                    még tenni azok, akik ősi szabadságukért fogtak fegyvert, a magyar
16671     9,  I    |                      hanem ha idegenek közé szabadul, ott kegyetlen pusztítóvá
16672     1,  III  |                    keblének terhe meg akart szabadulni. Nem árulta el megnyugvását.~–
16673     1,  III  |                   sakkhúzást is, ámbár elég szabályellenes. Ön a királynéját rochiroztatja.
16674     5,  III  |                   helyezni. Azonban hát egy szabályszerű rencontre-hoz több is kell,
16675     5,  I    |                 parasztlegények összevissza szabdalt pofákkal ugyan, de mindig
16676     8,  I    |                       hogy neki nincs annyi szabója, hogy azt a sok mondurt
16677     1,  IV   |             telepedik le, azonnal az ottani szabókkal, piperészekkel öltöztesse
16678     8,  II   |                 baranyai „Induló Marsot”, a Szabolcs vármegyei ezrednek „örvendését”,
16679     1,  III  | egyenruhaszállítását megkapni, amin Barchut szabómester már eddig annyit nyert,
16680     1,  I    |                    egy csaló: egy St. Leu-i szabónak a fia, Léon Maria Hervagault;
16681     7,  VIII |                   hogy minden órára ki lesz szabva a rendes dolgod.~– Óh, az
16682    13,  I    |                   ahhoz a házhoz.~S e gyors száguldás alatt félistennek érezte
16683    12,  II   |                    népsége, s védte magát a száguldozó csapatok ellen. Ezért híják
16684     2,  II   |                  csak bevétellel foglalkozó száj nyílt meg, hogy ily vakmerő
16685     5,  III  |                 hőkölt vissza, s hirtelen a szájához kapta kezét, mintha egy
16686     4,  IV   |                monda a leány – s aztán ha a szájam görbe volna, s a fél szemem
16687     8,  I    |                     én Katalinom?~– Éppen a szájamból vette ki a szót, gróf úr.~–
16688     2,  II   |                     szalasztott ki annyit a száján, hogy „az ő úrnője egy szegény
16689     2,  I    |                    másik, s mikor beszél, a szájának csak az egyik felét nyitja
16690     1,  IV   |                   szétriasztott bűntársak a Szajna partjain a nád között elrejtett
16691     1,  II   |             keresztülgördült a jármű azon a Szajna-hídon, mely még egyedül volt házakkal
16692     1,  II   |                  nem kiáltott-e fel hozzá a Szajnából egy kardal: „maradj itt!” –
16693     4,  V    |        töltéskamrájuk egy lesz, hanem a két szájuk széjjel megy. Ebbe két golyóbist
16694     2,  I    |                     prédikációs könyvét egy szakácskönyvvel, s csak akkor vette észre,
16695     2,  I    |             beszaladgálni, s a szakácsot és szakácsnékat bámulatra ragadni a konyhaművészet
16696     6,  II   |                     szól egy szót is. Még a szakácsnő se nyitja föl a száját soha,
16697     6,  I    |                  földszint volt, Lizetté, a szakácsnőé mellett. Lizett csakugyan
16698     6,  I    |                   van kenyér és gyümölcs.~A szakácsnőnek el kellett oltani a tüzet,
16699     2,  I    |               éléskamrát beszaladgálni, s a szakácsot és szakácsnékat bámulatra
16700    10,  IV   |                    a tengerbe, három folyam szakad bele. Elnyeli mind a hármat,
16701    11,  II   |                karakói napok voltak annak a szakadatlan csatának az előnapjai, melynek
16702    11,  II   |                alatt, mely reggel óta folyt szakadatlanul, aggódva nézte a dombtetőről
16703     3,  IV   |                bolond emberek!~– De csak ne szakadna úgy az eső!~– Én odaadom
16704     3,  I    |                     brüsszeli csipke le van szakadva válláról, s az elefántcsont
16705    13,  I    |               házához a sok szomjas katona: szakajtókosárral szedte össze a pénzt, úgyhogy
16706     4,  IV   |                     anyóka ült megfordított szakajtón, s kis unokalányát tanította
16707    11,  VI   |           franciáktól megszállt falura. Egy szakasz a főúton, Szapáry Vince
16708    11,  III  |                  választott őrmester a maga szakaszában. A csatározásnál észreveszi,
16709    11,  IV   |               Hunkár Antal svadronvezetőt a szakaszaikkal a rohamra jövő ellenséggel
16710    11,  VI   |                     közelgő Horváth Kristóf szakaszának trombitái.~A jó barát jött
16711    11,  IV   |                  négyszer vezette a rohamra szakaszát, mindannyiszor kapott egy
16712    11,  III  |                   alatt a veszprémi őrnagyi szakasznak az ellenséggel, ami egyike
16713    11,  III  |                 vissza, azután a lovasezred szakaszonként. Az ellenség nem láthatta
16714     1,  III  |                     falakkal átidomíták sok szakaszú lakosztályokká: egy teremből
16715     4,  V    |                      hová a rábízott munkát szakavatott kézzel belevázolja; hanem
16716     5,  I    |                  akadémiai disputa támadt a szakértők között. Miért vannak e szép
16717    10,  II   |                rémséges horkolást, mint nem szakítaná félbe a fűrészmalom működését,
16718     8,  III  |                    rövidebben akartam végét szakítani a cselszövénynek s magam
16719    11,  II   |                   felé.~Egy kis folyamocska szakítja félbe ezt az utat: a Marcal.
16720    10,  IV   |                      másutt meg nyílt tavak szakítják meg a végtelen nádbirodalmat,
16721     2,  II   |           esztendősnél?~Az alispán úr végét szakította ennek a győzelemnek.~– Ejh,
16722    11,  IV   |                 elpáholta, ha elszaladtak, „szakkerbokkert” kiabált utánuk.~A lovasság
16723     2,  I    |                 rejté. Igen tudós és a maga szakmáját értő férfiú volt; de a beszélgetés
16724     5,  VI   |                     Hanság térképét. Valódi szaktudományú remekmű volt az. Mikor a
16725     7,  VIII |                egész délután a szabad légen szaladgált.~Valamit kíváncsi volt megtudni.~–
16726    10,  IV   |              tűznyelvvel kiáltottak rájuk: „Szaladj!”~De Fervlans csak a vallai
16727     1,  II   |           szívességet a szerencsétlennel, s szaladjon el a legközelebbi utcaszegletig,
16728    10,  III  |                   megriasztom őket, akkorát szaladnak, hogy az egész Fertő mentét
16729     2,  III  |                pisztolyok elől csak meg nem szaladok. – A magyar nemes: született
16730     1,  III  |               gyermek kacérkodással az inge szalagcsokrába tűzte.~– Mi a neve ennek
16731     4,  III  |                      s ott van halványsárga szalaggal összehúzva, míg hímzett
16732     7,  III  |                   hímez arannyal szép piros szalagra.~– Siet biz az – folytatá
16733     7,  IV   |                    egy-egy ilyen szót ki ne szalasszon: „hah, a bitang! – Darvalia! –
16734     1,  III  |                 ilyen szép alkalmat el kell szalasztanom a meggazdagodásra; de kalmár
16735     2,  II   |                     magától: csupán egyszer szalasztott ki annyit a száján, hogy „
16736     7,  VIII |                  hogy nem szabad belőle egy szálat is leszakítani. Dúskálkodhatik
16737    12,  I    |            granátíros áll silbakon a bárónő szállása előtt, mintha valami potentátot
16738    12,  I    |                 pénzt, s úgy osont el Vavel szállásáról, mintha lopott volna.~Lajos
16739     1,  III  |                 tudta az anyja nevét, meg a szállását, aki azt állította, hogy
16740     5,  I    |             tartania, hogy az ő lakásába is szállásoljanak be katonát; a Névtelen Vár
16741     5,  I    |                     nem szabad bele katonát szállásolni.~A megérkezés utáni napokban
16742     5,  I    |                     maga az ezredparancsnok szállásolta be magát: ahogy illett is;
16743     5,  I    |                     hogy a katonákat hogyan szállásolták el a gazdákhoz házszerte,
16744     9,  I    |                   van végezve. Én jó helyre szállásoltam be itt magamat. A Névtelen
16745     1,  III  |                        De hisz ez nem az én szállásom – szól az öregúr.~– Nem
16746     1,  III  |                    jó barátja, ki önnel egy szálláson lakott. Ez a múlt éjjel
16747    11,  V    |                   volt, amikor minden bokor szállást ad. Ott letelepedének, és
16748     1,  III  |                    utcán, s azt felvitték a szállásukra, az emberszeretet ürügye
16749     5,  III  |          kastélyomat választá ittléte alatt szállásul. Szívesen engedém át neki
16750     1,  I    |                    No de fel nem vihetjük a szállásunkra; hiszen tudja ön!~– Eh!
16751    11,  VII  |                   ami legbecsesebb: csizmát szállít a francia hadsereg számára.
16752    11,  VI   |           lovasezrednek. Sátán Lacit is úgy szállíták vissza Komáromba hordszekéren.
16753     9,  III  |                    hidat, amit egy darabban szállítanak odább, s a Dunának az egyik
16754     1,  III  |                    Akarja, hogy a hadseregi szállítás fővállalatát Hoingerlot
16755     8,  I    |                szereket nem adhat az élelem szállítására, se lovakat az ágyúk vontatására,
16756    11,  VII  |                  Győrnél foglyul ejtetteket szállítja lefelé. Szétver minden ellenállót;
16757     7,  II   |                   már nem volt se ideje, se szállítóeszköze az ellenfél sebesültjeit
16758     6,  II   |                     nem árt meg a jégverés) szállíttatta a koporsót egy átelleni
16759    11,  III  |                   mit erősködtök ti tovább? Szállj le, maradj itt! Nem tartozol
16760     7,  I    |                     áldomás volt, amiért a „szállok kendnek!” felhívásra könnyen
16761     9,  II   |           pókfonallal, aminő az őszi légben szállong, amiről senki sem tudja,
16762    10,  V    |                   égő rongyai mint éjlepkék szállongtak alá a nagy rózsabokorra,
16763    12,  II   |                  voltak: a lovaikról le nem szálltak, hanem mind a kezében tartotta
16764    11,  II   |                 kiverték a faluból, s maguk szállták azt meg éjszakára. Gosztonyi
16765    10,  II   |             parketten halomra gyűlt szemét, szalmaalmok, élelmezési ízékek maradványa;
16766     4,  IV   |                     lépve, kivett abból egy szalmába font üveget és egy kis poharat,
16767     4,  II   |                  zöld pázsitján végigsétál. Szalmakalapjának ernyője alól göndör csigákban
16768    11,  IV   |                     lőttek ki, a harmadikat Szalmásy Ferkó káplárja adta át neki,
16769    10,  III  |                   gyönyörű példányt ebből a szaloncikkből, ami közirigységet fog fölkelteni
16770    10,  III  |            honfiainkat, s Párizs valamennyi szalonjában az idén a tiroli viselet
16771    10,  V    |                   És a császári princesszek szalonjai nem fogják őt többé elfogadni;
16772     1,  IV   |                 bájos Dealba Thémire grófnő szalonjaiban soha egy szót nem lehetett
16773    10,  III  |                    most kimentek a divatból szalonjainkban, amióta Madame Talleyrand,
16774     8,  II   |                     künn a gyepen, jó nyers szalonnát paprikával; velük kellett
16775     9,  III  |              eleséggel, kenyérrel, sajttal, szalonnával, pogácsával, mintha vásárra
16776     1,  III  |            igazgyöngyök; a férfiak is csupa szalonöltözékben: tökéletes magyar nadrághoz
16777    11,  III  |               percig. Akkor a francia tiszt szalutált a kardjával: „Bravó, kamerád!”,
16778     7,  VI   |                   haragban vagyok. Barátaim száma nem sok, de azok annál becsesebbek.
16779    12,  III  |                    asztalra krétával felírt számadás.~– Guillaume tábornok mindenbe
16780    12,  III  |                 térképeikkel az asztalról a számadásainkat; s most én nem tudom, hogy
16781     6,  I    |                   gyóntam meg. Most a végső számadásnál vagyok. Egész adósságomat
16782     1,  IV   |          bérkocsisokat Párizsban, akiknek a számaik a barrière-en átkeléskor
16783    12,  II   |                        Megható szép kép. A „Szamaritánusok”.~– Antik vagy modern?~–
16784     8,  I    |                     bolonddá!~– Írva van. A számát is megmondhatom, ha meg
16785    10,  V    |                    nem lehetett az ellenfél számerejét kitudni: Ha egy lovasra
16786    10,  V    |                   meglehetősen egyenlő volt számerőre.~Mind a kettő à cheval véve
16787    10,  V    |                  azt a kezébe veszi, az nem számít arra, hogy védelmezze magát,
16788    10,  III  |                lehetett éjfél, úgy ki lehet számítanunk, hogy a Nezsiderből alkonyat
16789    10,  IV   |                kívül még van valaki, akit a számításból nem kell kifeledni. Nevezzük „
16790    13,  I    |              milliókra menő veszteséget nem számítgatja senki: csak a csodákat jegyzi
16791    11,  VII  |              elrendelve. A gyalogságnak nem számítottak a karjaira, csak a lábaira.~
16792     8,  III  |                 közbejött valami, amire nem számítottam. Mikor a rejtélyes lovagot
16793    10,  V    |                talált. Ezek is a társadalom számkivetettei. Ezek is azért jöttek erre
16794     7,  II   |                ellene.~– De kérem, legalább számláljuk meg, hogy mennyi!~– Majd
16795     3,  IV   |                    illatos ibolyával, érett szamócával lepi meg gyermekeit.~A tópart
16796     7,  I    |               alsóbb rendű nemességből elég számosan, hanem a főnemesség távollétével
16797    12,  II   |                   könnyű lovasai ellen, kik számra is túlnyomók voltak. Vezérük,
16798     4,  I    |                   bárónő szívére vette azon számtalan elhagyott gyermek sorsát,
16799     6,  II   |              eltaszítá, mely őt üldözi, még száműzetése siralomházában is imádja;
16800     5,  III  |                  vagy egy ostoba golyó árán száműzetésemtől megszabadulhatok. – Azt
16801     4,  I    |                   az egyenrangú társaságból száműzi magát, a nyomorultak világát
16802    10,  I    |                  fia, az előkelő társaságok száműzöttei, a létjogot vesztett kétségbeesett
16803     9,  III  |                 törni. Marie így is, úgy is száműzöttje marad hazájának. S a francia
16804     5,  V    |                    hozzá, hogy megkérlelje. Szánakozó tekintettel nézett le rá,
16805     5,  III  |               mozgás tartja épségben; ezt a szánalomra méltó teremtést kárhoztassam,
16806     8,  III  |          jótékonyságaik terén találkoztak a szándékaik, ott is csak azért, hogy
16807     4,  II   |                 leskelődő férfi előtt lehet szándékos kacérság is; hanem amit
16808     4,  V    |                     töltöttek együtt. Lajos szándékosan tartóztatta vissza Marie-t
16809    12,  III  |                     elhozza?~– S azt még ma szándékozom tenni.~– A fegyverszünet
16810    13,  I    |                jönnek, s nagy harci kedvvel szándékoztak őket elfogadni. Ott álltak
16811    11,  VII  |               megszállva.~Igenis, az volt a szándékuk: a Dunától a Balatonig lemenni,
16812    11,  VII  |                   edzett karjainak s könnyű szandolinjának köszönheté, hogy el tudott
16813     5,  III  |                    öblön keresztül jöttem a szandolinomon, egyedül; senkinek se szabad
16814     5,  IV   |                 keresztül egy maga hajtotta szandolinon, midőn az öblöt mindkét
16815    11,  VII  |                     Széchenyi egy kétevezős szandolinra ült, s elindult egyesegyedül
16816     1,  I    |                 kezét. Ön nagyobb hőstettre szánja el magát, mint a fogoly
16817     2,  III  |                     azt investigálom!~Azzal szánkázott tovább a hosszú folyosón.~
16818     4,  I    |               társalkodónőjét zselleszékben szánkáztatta valamelyik inas, s olyankor
16819    11,  IV   |                végeikre, s lóhoz kötve, úgy szánkáztatták el azokat magukkal a sík
16820     9,  I    |                     hogy utoljára a kínzója szánta meg, és megfogta a kezét.~–
16821     8,  III  |                  magát. Végre olyan lépésre szántam el magamat, amelynél karddal
16822     8,  I    |                   mint a magyar.~Most már a szántóvas jár el mind a kettő fölött,
16823     7,  VII  |                   csinál, s csak a dolgomat szaporítja, mert mindent újra csinálok
16824     7,  II   |                  szavaddal csak a dicsfényt szaporítod fejed körül, s törvényesíted
16825     6,  I    |                 Vétkeim sokasága fejem fölé szaporodott. És én már tizenhat esztendő
16826     3,  III  |                   kiteríté annak a térdeire száradni, míg a parthoz visszatértek.~
16827    11,  VII  |                   egyszerre kemény cseréppé száradt az afrikai hőségben; azon
16828     3,  IV   |                hogyan tudott átalakulni egy szárazföldi állat (= ember) vízlakó
16829     6,  II   |                 tudomást szerezni. Az egész szárazföldön el volt kobozva a szabad
16830     8,  II   |                    le szoktak csókolni, úgy szárítanak föl?~– Őrizzen meg az Isten! –
16831     3,  IV   |              udvaránál a királyné szolganői származását, hogy az felemelte a hosszú
16832     6,  II   |                  minden nyelvét a magyarból származottnak tüntette fel, s adataival
16833     6,  II   |          tudvalevőleg idegenek) csak később származtak be a paradicsomba. De Éva
16834     6,  I    |                     összeszedte életerejét, szárnyai repdesni kezdtek, félig
16835     6,  I    |                  gyöngéden szétbontá ruhája szárnyait, hogy rátaláljon az odamenekültre.~
16836     4,  III  |                     közepéről nyílt a terem szárnyajtaja. Azon egyenesen benyitott,
16837     1,  I    |                    faragványokkal cifrázott szárnyajtó egy boltozatos, régi szőnyegzetű
16838     1,  III  |                     Hanem az innen kivezető szárnyajtón keresztül lehetett hallani
16839     5,  I    |                  szomszéd kastélynak azon a szárnyán is ki vannak világítva az
16840    10,  V    |                  gyors ügetéssel előre, két szárnyára szedve előretolt csatározóit.~„
16841     3,  II   |                    a hullámmal, a halállal. Szárnyat csinálni a kezeinkből, s
16842     5,  III  |                     át neki kastélyom egyik szárnyát, amit elődeim is vendégek
16843     7,  IV   |                   csak repül be hozzá, mint szárnycsattogtató madár, sorsának tündére;
16844     7,  II   |               könyvtár foglalta el, melynek szárnyoldalai között volt egy magas fülke,
16845    11,  IV   |                 ezredessel, Csonányi József szárnysegéddel, visszavezette azt még egyszer
16846    11,  IV   |                  költő, Nagy Pál, Csohányi: szárnysegédei, Beckers táborkari főnöke,
16847    10,  IV   |             nyargalnak a lovakkal egy úton, szarvas, hiúz, vadkan, farkas és
16848     1,  III  |                kesztyűivel, amik még mindig szarvasbőrbűl voltak.~Alig tudott suttogni.~–
16849     6,  I    |                      olyankor, mikor mint a szarvasokra, úgy vadásztak a királyokra
16850     5,  I    |              birtokain vadászatot, fácánra, szarvasra; s mint ügyes amazon bámultatta
16851    10,  IV   |                    tavacskákon keresztül, a szarvast üldözve.~Csakhogy az ősszel
16852     3,  IV   |                 gyermek, fiatal vagy agg nő szava-e az. – Kérem önt, siessen
16853     7,  II   |                    jött kitörésén.~– Minden szavaddal csak a dicsfényt szaporítod
16854     5,  II   |              ismeretlen állatok érthetetlen szavaira ügyelni, idegen bőrt viselni
16855     1,  I    |             jegyezgetni, halk, alig érthető szavakat suttogva közben.~Végre megállapodtak
16856     4,  II   |                     beszél hozzá csak írott szavakban? Őt bizonyosan elfogadná
16857     5,  VI   |               lelkész levele.~Ami ezekből a szavakból Lajos lelkében leginkább
16858     9,  III  |                  Igaz, hogy az óriás tréfás szavaként az asperni ütközetben azért
16859    11,  IV   |                  össze!~…Ilyen zenészeti és szavalati akadémiát se rendeznek többet
16860     7,  I    |                   uram, és tartsa meg adott szavamat, hogy az első hívásra ott
16861     8,  II   |                  szegényt, a diákoskodót, a szavavehetetlent, a falusi nyalkát, a tréfacsinálót,
16862     8,  II   |            özvegyének választói joga van és szavazata, mint egy férfinak. Az értelmiség,
16863     5,  I    |                  van ellenállási ereje. – A szavazatok egyenlők voltak, s elnök
16864     4,  III  |                  útleírásokat, miket a múlt századbeli természettudósok a holdplanétán
16865     3,  IV   |               elzüllött emberi vadat a múlt századból is jegyeztek fel a krónikák,
16866     1,  IV   |               minden ellensége, akinek csak századokról eltett vereségei vannak
16867    11,  VI   |                   tegnapelőtti csatában egy századosát elveszté, de a József-huszárságot
16868    11,  V    |                   egymáson.~– Vágj hozzá!~A századosnak meg kellett mentenie a fringiája
16869    11,  V    |                 sietni, s parancsot adott a századosoknak, hogy állítsák fel a zászlóaljat.~
16870     8,  III  |                     Montebellónál egy egész századtól védett majorházat! Igaz,
16871     6,  I    |                 forgatja a napok és világok százezreit egymás körül, hogy azok
16872     7,  VIII |                  mirákulum.~– Mi lehet ez a százfogú szörnyeteg?~Mondták neki,
16873     3,  IV   |                  egy levélborítékkal, amibe százforintos bankjegy volt takarva az
16874    11,  IV   |                      az inszurgens seregnek száznyolcvan halottja és ötszáznyolcvan
16875     1,  IV   |              tulajdonosa már. Egész vagyona százötven frank. Tudniillik, hogy
16876     1,  IV   |                  utalványt a grófnő számára százötvenezer frankig az első félévre,
16877     9,  I    |              Marie-ra, rejtett csapatjával. Százszor, ha többször nem, olvasta
16878     6,  II   |                 akik azt eltűrik.~S ami még százszorta jobban fájt a kiontott vér
16879    11,  VII  |                  csónakon a vízszint alatt, Széchenyinek most azzal is kellett vesződni,
16880     2,  II   |             alkalmával az úr minden ételből szed ki egy tányérra, s azt saját
16881     3,  IV   |                     eltett ajándékokat most szedegetné elő, illatos ibolyával,
16882     1,  IV   |                  apró elrejtett mondatkákat szedegetnek össze, kihívó ügynökökként
16883    10,  III  |                    Caprara bíbornokot, hogy szedegette elő a soutane-ja zsebéből
16884     1,  III  |                  kalmár vagyok ugyan, hanem szédelgő nem vagyok. Azt, ami birtokomban
16885     1,  III  |                  zeneköltő, aki szimfóniába szedje.~– Adieu, hölgyeim! uraim!~
16886     1,  III  |                ketten egy eltévedt leánykát szedtek fel az utcán, s azt felvitték
16887     8,  II   |                  szegedi ifjak „gagyogását” Szeged felkelő polgáraihoz; az
16888     8,  II   |            bozogányos vitéz magyarokhoz”, a szegedi ifjak „gagyogását” Szeged
16889     4,  III  |                     összehúzva, míg hímzett szegélyei lábujjhegyeit is eltakarják.
16890     4,  II   |                 gondatlanul feltűzte ruhája szegélyét az övszalagjába: ami még
16891     7,  II   |          használatát is megtagadták, melyet szegénnyé és butává akartak tenni;
16892     8,  II   |                   célomat elértem, annyival szegényebb leszek. Különben sem vagyok
16893     2,  III  |                      hogy nagyságod e vidék szegényeinek valódi jóltevője. Ennélfogva
16894    13,  I    |                   meg önt az ég azért, hogy szegényeknek egy nyugodalmas éjt fog
16895     3,  II   |                kedves kis állat! Hogy dobog szegénykének a szíve ijedtében! Maga
16896     5,  I    |              Futóbetyár, lótolvaj, pusztázó szegénylegény mindig volt a Duna–Tisza
16897     8,  II   |                    a bölcselkedőt, a büszke szegényt, a diákoskodót, a szavavehetetlent,
16898     7,  I    |                     a másik donna: az mégis szeget ütött a fejembe. Az mindenütt
16899     5,  V    |                  nem tekinteni, amit az nem szegett volna meg egy világért.~
16900    11,  IV   |                  kívül). Három Kármán, négy Szeghy testvér lett kitüntetéssel
16901     1,  I    |                 maga nyitotta ki a kaput.~A szegletbe húzódott kisleány ekkor
16902     2,  III  |                      Egy pókháló nem volt a szegletben: nem is lett volna annak
16903     1,  III  |                     a hófúvat között kapunk szegletében; aki azt beszélte, hogy
16904     3,  I    |           önkénytelen mosolyra metszett ajk szegletei el nem árulnák földi eredetét;
16905     6,  II   |                  városrul városra. Az utcák szegletein, a közsétányokon, a kocsmákban,
16906     4,  III  |              áthaladt az udvaron, s amint a szegleten kibukkant, csakugyan az
16907     5,  I    |                behajtotta szépen a névjegye szegletét, s átadta az a kapusnak.~
16908     1,  II   |                egyikébe azoknak a szétszórt szegletköveknek, amik egy király szobrának
16909    10,  II   |                     Vavel gróf szolgálatába szegődött most tábori kémnek. Ott
16910     4,  I    |          Szerencsétlen szerelem, elhagyatás szégyene üldözte ki a világból ebbe
16911     1,  IV   |              bitófáivá? Nem, Madame, ez nem szégyenelni való, amit mi cselekszünk.
16912    10,  VI   |                 első kísérletet. Nem váltak szégyenére a nagy fennyen feltűzött
16913     8,  I    |                    meg.~– Tartok tőle, hogy szégyenleni fogja.~– Ejh! A verekedéshez
16914    11,  V    |                     honnan vette magát az a szégyenletes adat a magyar történelemben
16915     4,  II   |                  találkozott az övével. Nem szégyenlette, amit leírt; nem restellte,
16916    10,  IV   |              elveszett az a valami, ami nem szégyenli magát országútnak neveztetni.
16917     9,  I    |            szövetségében? Martalékul minden szégyennek, erkölcsi romlásnak? Vagy
16918     9,  II   |             karjával arcát.~Marie elvonta a szégyenpírban égő arcról a rejtegető kezet,
16919    13,  I    |       szerencsétlenséget, országos csapást, szégyent, veszteséget, amit országnagyok,
16920    11,  V    |                 uralkodót a magyar hadsereg szégyenteljes futásáról. Az összes inszurrekció
16921     2,  II   |                   monda, hátravetve magát a székében. – Tanulja meg, hogy fiatalembernek
16922     3,  I    |                füzetei, miknek divatképei a székeken, asztalokon szétszórva is
16923    10,  VI   |            menyasszonyát, s felültetve őt a szekérbe, lelkére köté, hogy mindkettőjük
16924     8,  III  |                temető-oldalon, s ahogy csak szekérben, lóban tart, vágtatsz vele
16925     9,  III  |                  után járt az idő; a Göncöl szekere rúdjával lefelé állt az
16926     1,  III  |                    hippogryph volna fogva a szekerébe, s az egyik erre, a másik
16927     7,  II   |                    az lehetetlen, a lőporos szekerekkel nem lehet az utcán megállni,
16928    10,  VI   |                   írt. A sebesülteket pedig szekerekre rakatta, és elküldte Komáromba.
16929     6,  II   |                    szomszéd helységbe pedig szekéren átszállítani a halott embert
16930    11,  VI   |                  kosztra egy derék komáromi szekeresgazdához, s ott helyre épülheté,
16931     8,  III  |              vezessem?~– Készen tartasz egy szekeret, jó négy lóval a park kijáratánál
16932    10,  IV   |               keskenyek, hogy csak egy mély szekérkerék-bevágás jelöli őket, keresztül-kasul
16933     7,  IV   |                  magad.~S azzal felköltötte székéről Lajost, s vitte magával
16934     9,  I    |                     aki még abban a percben szekérre ült, s elvágtatott.~Vajon
16935    13,  I    |            közlekedés felszabadult, s hozta szekérszámra az eladni való eleséget.
16936     7,  II   |                 legázolt bénákon: lovashad, szekértábor vágtatva tapos végig a földön,
16937    11,  IV   |                gránát odatalált egy lőporos szekerükbe, azt felrobbantotta. A pukkanás
16938    10,  IV   |               vadásznak, abbul élnek; egyes szekérutak oly keskenyek, hogy csak
16939    10,  IV   |                     a mórdágvány elnyelte a szekérutat. A közepéből, ahol a kémlelő
16940    13,  I    |                     bírt hatolni a szénatér szekérvárán – hol most a szép sétánysor
16941    11,  V    |  lőporfelrobbanásnál összeégett.~Mikor ez a szekérvonat megérkezett Bánhida alá,
16942    11,  V    |                    Most azután a sebesültek szekérvonata is gyorsabb haladáshoz kezdett:
16943     8,  II   |                  egy a falba rótt vasajtajú szekrénybe, melyet kulcs helyett titkos
16944     3,  I    |                   öltözetet vesz fel. Egész szekrénye van tele azokkal, válogathat
16945     2,  III  |                     vannak a komornyiknak a szekrényébe bezárva.~– Hát miért vannak
16946     4,  IV   |              végezte ön el – szólt Vavel, s szekrényéhez lépve, kivett abból egy
16947     4,  III  |              mellett, és rá lesznek bízva a szekrényeim kulcsai.~S minden állításnak
16948     7,  IV   |               felnyitogatta minden ajtómat, szekrényemet, ártalmatlanná tette minden
16949     3,  I    |            aranyozott teknőchéjjal kirakott szekrénykékben gyermekjátékok, felöltöztetett
16950     9,  I    |                    magával. A leánynak és a szekrénynek együtt nem szabad lenniök.
16951     1,  I    |                     öregúr elvett valamit a székről az ágy mellől.~A leányka
16952     2,  I    |                   mókus,” földet mér, ködöt szel, vizet szab, s ha valakinek
16953     5,  III  |                 értek, ott találták az erdő szélében a három tiszt csatlósait,
16954     8,  III  |                     nagy ordítással az erdő széléből, szétveri az ágyúkísérőket;
16955     3,  III  |                   benne elszórva, azoknak a szélei nádassal körülvéve, beljebb
16956    11,  I    |                 számára teli, egész a papír széléig. S az tele volt jó kedéllyel,
16957     4,  V    |                     tudni való hosszakat és széleket, s miután jól megértett
16958     3,  II   |                  álmodom, hogy a hullámokat szelem. Egész nap nem látom az
16959     6,  I    |                     felkelt a haldokló ágya széléről, s az ajtó felé ment, ott
16960    11,  IV   |                    Földváry Gábor és Antal, Szeles Józseffel, Zsámbokrétyvel
16961    10,  IV   |                  utat elállta, nem lehetett szélesebb egy jó kőhajításnyinál.
16962    11,  II   |                   malom felé. Fél eszkadron szélességben tömegrohamot intéztek a
16963     2,  III  |          birtokosává lesz e földdel egyenlő szélességű Fertő tónak a közepéig.~–
16964    11,  VII  |                     az első lovasok az erdő szélét, amint egyszerre egy egész
16965     1,  I    |                    is el fog kelni, meg egy szeletke pástétom.~A véletlen vendég
16966     8,  I    |                  szuronyaikkal Európa egyik szélétől a másikig törtek maguknak
16967     3,  II   |           megtörülgette a hálóinge felemelt szélével az elalélt parányi állatot,
16968    13,  I    |                 hanem hogy elébb hozza el a szelídebb csapást: a halált! Óh, minden
16969     7,  VIII |                    hívott sípjával. – Olyan szelídek voltak, hogy egy nőstény
16970     4,  IV   |               hivatalt adott. Volt neki két szelídített medvéje. Azokat kellett
16971     4,  I    |                  magyar főúr az ország szép szellemeit egyesíté maga körül, könyvtára,
16972     7,  IV   |                 fantomok, akik mosolyognak, szellemek, akiknek ölelése forró.~
16973     1,  IV   |                   finom emberszólásnak, s a szellemes társalgásnak van uralkodó
16974     4,  II   |                  abban, hogy egy nőt, kivel szellemileg érintkezett eddig: távcsövével
16975     7,  II   |                   csörtetnek végig azokon a szellemlakta helyeken, ahol suttogáshoz
16976     4,  V    |             regementeket kell formálnunk. A szélpuska nem durranik. Akkor aztán
16977     4,  V    |                talál. Nem addig van! Nekünk szélpuskás regementeket kell formálnunk.
16978     6,  I    |                  Azalatt töltötte az időt a szélpuskával a céllövöldözésben. Annyira
16979     8,  I    |                  feledve a tarló közepén, s szélre, viharra, esőre bízva, hogy
16980    10,  III  |                 tartalmát elolvasta.~– Ez a széltoló igazat mondott! Nincsen
16981     1,  I    |            kásztor-kalap van, lábain letűrt szélű fénymázos csizmák, abban
16982    13,  I    |                   másik után, egész a forgó szélvitorláig; mint ahogy elnyelte lassan,
16983     7,  I    |                     a francia bajonettekkel szembeállítani! Mikor mindez megvan, akkor
16984    11,  III  |                  akkor a veszprémi lovasság szembefordult, és mozdulatlanul állt,
16985     7,  VIII |            találkozhatni emberekkel, – akik szembenéznek, jó napot kívánnak. Nem
16986     2,  III  |                állásra tágultak szét, a két szemében nem a tenger látszott most,
16987    11,  IV   |             megharagszik!” A dragonyostiszt szeméből kicsordult a könny. Ő is
16988    10,  III  |                  fel magának – a leány szép szemeiből valamit. Ebből még nagyobb
16989     1,  III  |                  csoportosultak, könnyekkel szemeikben, hálálkodással ajkaikon,
16990     1,  III  |               néztek rá, bámulatra felnyílt szemeikkel. Egy szép szöszke princessz
16991     4,  V    |               oktalan borzadály fog el, ami szemeimet nyitva tartja, mikor így
16992     1,  IV   |                   nyitott azokon a nagy kék szemein.~– Uraim és hölgyeim! –
16993     3,  III  |                  alatt magunk is láttuk élő szemeinkkel, hogy egyszer csak nagy
16994     6,  I    |               megdöbbenve. Megismerte Lajos szemeiről, hogy az sírt.~– Igen, Marie;
16995     4,  IV   |               elárulják magukat az arcon, a szemekben, s vannak, akik az arcból,
16996     8,  III  |                 mindannál, s ezekért a szép szemekért nem azt árulta el minekünk,
16997    10,  V    |                      kegyetlen mosolygással szemelte ki a maga emberét. Kitalálhatá,
16998     7,  I    |                     alkalmával saját becses személyeik és illetőleg lovaik helyett
16999     2,  III  |                     hogy bemutassam csekély személyemet.~– Van szerencsém. Már értesültem.
17000     1,  IV   |                  tudták álcázni, hogy semmi személyleírás nem illik rájuk. A bérkocsira,
17001     4,  IV   |                    gróf úr a statáriumfán a személyleírásomat, megítélheti.~Azzal a gyertya
17002     2,  II   |           panaszolta el, hanem egy harmadik személyre vonatkozólag tette, akit
17003     6,  II   |             Megkísérté valami szolgálattevő személyt fogadni a házhoz.~Elfogadta
17004    11,  IV   |              megállapítva, hogy a Csanak és Szemere közti erdős magaslatokat
17005     1,  IV   |                   leányának senki sem fogja szemére vetni, hogy valamikor kisgyermek
17006     4,  III  |                     megszabadulás öröme s a szemérem pírja, midőn a délceg szabadító
17007     3,  I    |               olyanforma apró fényes fekete szemerkéket, aminők az amaránth magvai.
17008     4,  I    |                    lelkész által, de csak a szemérmes szegények számára, akik
17009     7,  IV   |           ellentétek egyesüléséből támad, a szemérmesség és a bátorság, a félelem
17010     7,  II   |                    patriarkális földön az a szemérmetes szokás dívik, hogy akit
17011     4,  V    |                    elfoglalja a túlérzékeny szemérmetesség. A ragyogó szemeket elfellegezte
17012     7,  III  |                  mély felindulását asszonyi szemérmetességgel palástolva, kérdezé:~– Hát
17013     4,  III  |                 halálra; szemei elfordultak szemhéjaik alá, s ajkai elkékültek;
17014     4,  III  |                    a nő üterét vizsgálta, s szemhéjait emelé fel ujja hegyével.~–
17015     4,  II   |                gödröcskéivé alakultak át; a szemlélés alatt azzal a kezével, melyet
17016     6,  II   |                  volt annak a gyűlöletnek a szemlélése, mely Európa népei között
17017     4,  II   |                     ott lehetett őt napeste szemlélni, ahogy kertészeinek rendeleteket
17018    11,  VII  |             világtól félrevonulva, csendes, szemlélődő életet akar folytatni, megbecsülhetetlen
17019     7,  V    |                  vasárnap.~– Hiszen – szólt szemlesütve Katalin – meg lehet azt
17020     1,  II   |                   másik férfi eltűnhessen a szemmeltartás köréből.~– Nem tehetem,
17021     3,  I    |                 vékonyan rajzolt szivárvány szemöldeivel egy szentképnek lehetne
17022     1,  III  |               elütően, nem volt a homlokára szemöldig lehúzva, hanem büszke csigában
17023     2,  I    |                      mint a másik, az egyik szemöldöke feljebb húzódik, mint a
17024     7,  II   |                    aztán körültekint levont szemöldökei alól, hideg márványarcával,
17025     1,  III  |           pittyeszté, s a szemeivel a saját szemöldökeit igyekezett meglátni.~Az
17026     4,  V    |                    e homlok domborodásai, e szemöldökök kiálló izmai, e klasszikus
17027     1,  III  |                 egyszerre világosság hatolt szempilláira.~A gyermek ezúttal igen
17028     4,  II   |                 összevont szemöldök, ezek a szempillák alá rejtőző szemszivárványok:
17029     9,  I    |                másik.~Ez fehér arc, behunyt szempillákkal, homlokán a mirtuszkoszorúval,
17030     1,  III  |                 szótlan pantomímiával élénk szemrehányásokat látszott tenni az inasnak,
17031     1,  III  |                 érve elhalmoztatott gyöngéd szemrehányásokkal:~– Ah, már el akar bennünket
17032     3,  IV   |                    átázott ruháit, fuldokló szemrehányással kiáltozva: – Miért tette
17033     3,  IV   |           rendkívüliség; a másik pedig az a szemrehányó önvád, hogy íme, akit ő
17034     4,  II   |                    a szempillák alá rejtőző szemszivárványok: Lajos jól ismerte ez arckifejezést: –
17035     5,  III  |          keresztülszúrva meghalni, mint egy szemszúrástól megkarcolva élni. – Azt
17036    11,  IV   |                   epizódot jegyzettek fel a szemtanúk.~Egy győri inszurgens lovas,
17037     4,  II   |                     a távcsőbe. Az a „sárga szemű szörny” még többet is akart
17038     2,  II   |                 felelni; mert ő folytonosan szemüggyel kísérhette.~– Nos, tiszttartó
17039     2,  I    |                     elsimította a hajukat a szemükből, s társalkodónéját, ki nem
17040     1,  IV   |                  vette az arany foglalványú szemüvegét, s úgy olvasta el a levelet.
17041    10,  IV   |               nádkupacok s a halomra rohadt szénaboglyák, tetejükön már kizöldülve.~
17042     8,  III  |              összegyűjtött indulatai fekete szénaknáiban, hogy mint a csattanó viheder
17043     8,  III  |                     rudakból, s bebútorozva szénakötegekkel és juhászbundákkal.~Két
17044    12,  II   |               elkezdett trombitálni, hogy a szénásszekerek térjenek ki előle a tört
17045    12,  II   |                    a csalódás kedvéért több szénásszekeret hajtottak maguk előtt, amik
17046    13,  I    |                    keresztül bírt hatolni a szénatér szekérvárán – hol most a
17047    10,  III  |                Fertő vidéke látja el Bécset szénával. A betörőket nem kellett
17048    12,  II   |             hölgyeknek:~– Lovas chasseurök. Szénázni jártak.~Az igaz, hogy a
17049     3,  I    |                óránál, s akkor is oly ébren szendereg, hogy a leánynak egy álomnyöszörgésére
17050     3,  II   |                   nekem valami olyan álomra szenderítő érzés. Azt pedig, hogy a
17051    11,  II   |                  Körmendre. Május 28-án már Szengróton volt. Útnak is elég!~A veszprémi
17052    10,  II   |                   ajtón legelébb is egy vas szénlapátot toltak eléje, tele parázzsal;
17053     5,  III  |                     férji becsületén tapadó szenny eszébe jut, akkor elveszti
17054    10,  VI   |                 dédelgette a sártól, vértől szennyes alakot e vigasztaló szókért
17055    10,  VI   |                  szép, fehér kezeit annak a szennyétől; s vizsgálta a kezébe vett
17056     9,  II   |                   az arcodat, és a kezeidet szennyezd be. S mikor lónyerítést
17057    12,  II   |               francia seregnek, avagy pedig szénre, vagy pedig azt nézik, hogy
17058    10,  IV   |                     körülfekvő lapályt.~Már Szent-András táján, amint a buja útifűvel
17059     4,  IV   |                     volt az, Arad megyében, Szent-György lovagok címe alatt, melynek
17060    11,  IV   |             vetettek maguktól.~A nádor maga Szent-Ivánnál négy zászlóalj lovasságot
17061     6,  I    |                        Az Istenre és minden szenteire könyörgök önnek: legyen
17062    11,  V    |                   kifordított bundában járó szentekre esküdött, hogy igazat mond.~
17063    10,  II   |                    hatol át, ami a hajadoni szentélyben otthonos, s bár a bútorokból
17064     1,  III  |                  alatt belopózni a családok szentélyébe; behálózni a hozzájárulhatlan
17065    13,  I    |                       Óh, én drágám. Óh, én szentem! Óh, én kicsi kis bálványom!~
17066     1,  IV   |                  haza érdeke minden tettnek szentesítést ád.~– De az, amit mi teszünk,
17067     7,  II   |                    van”, s aztán nézd ezt a szentet itt, aki az üldözőiért imádkozik;
17068     7,  VII  |                    mit főznöm. Az ő ígérete szentírás: nekem pedig ez az egész
17069     3,  II   |                öltözetben, mint Shakespeare Szentivánéji álmának egyik tündéralakja:
17070     3,  I    |                 szivárvány szemöldeivel egy szentképnek lehetne mintája, ha az önkénytelen
17071    11,  III  |              közötti familiáris jó viszony. Szentkútnál Földvári Gábort, a pesti
17072     1,  I    |                    látta, azt hihette, hogy Szentpétervárott van; pedig ez a Rue des
17073     5,  III  |                 róla. Én tudom, mennyi örök szentség van egy nőszív világában,
17074     9,  II   |                  alá vett, hogy minő bajban szenvedek? Pedig az volt ám a ragály!
17075     5,  III  |                   hátha a nejét kereső férj szenvedélyében durva, erőszakoskodó lesz,
17076     5,  III  |                     a két szeme közé, hörgé szenvedélytől rekedt hangon:~– És én követelem
17077    12,  I    |             képtelenségig menő erejük van a szenvedések elhordozására. De hátha
17078    13,  I    |                    Te most elvetted rólam e szenvedéseket. Kimentettél önszívem pokoltüzéből.
17079     9,  III  |                     még szolgálni? Annak is szenvedést okoznak, aki őrzi, annak
17080     9,  I    |                  megszabadul egy olyan nagy szenvedéstől, melyet a világ minden kincse
17081    12,  I    |                     is? Mit kellett azalatt szenvedni Marie-nak, aki a Névtelen
17082     9,  I    |           berendezni, ahová az influenzában szenvedőket külön zárják. Az ön leánya
17083    12,  II   |                    Isten őrizzen meg minden szenvedőt attól a szerencsétlenségtől,
17084     1,  III  |                    az „utolsó márki”, hiába szenvedte ki a vértanúságot: a császárság
17085    10,  V    |                     kegyetlen kíváncsiságot szenveleg. Hősét akarja látni, hogyan
17086     4,  I    |             előkelők, nem keresettek, semmi szenvelgés, érzelgés bennük, csak udvariasság
17087     1,  I    |                    s a tüzet turkálta a vas szénvonóval.~– Ideje! – dörmögé az ifjabb. –