VI. Az ácsi nap

Tegyük próbára még egy kissé az olvasó türelmét, ki regényt vár s krónikát kap helyette. De egyik regényhősünk történetéhez tartozik ez a nap is.

Sátán Laci a komáromi kórodában annyira kiépült már abból a két sebből, amit a hansági tusában a fejére kapott, hogy otthagyhatta a drága jó ispitály-levest, s aztán beadhatta magát kosztra egy derék komáromi szekeresgazdához, s ott helyre épülheté, amit ott elvesztett – nem a hansági vérzésben, mint inkább a kórházi koplalásban.

Mikor a győri visszavonulás volt, azt már ő a sziget farkáról nézte.

Az ütközet utáni napon legszebb rendben vonult át a szigeten és a két hídon a hadsereg, minden ágyújával és poggyászszekerével.

Csak a hídfőnél maradt hátra egy utócsapat.

Máig is ott vannak még ezek a kezdetleges hídfősánc négyszögeik a komáromi rengeteg várerődítések között.

A következő napon meg arra ugráltak fel a komáromiak az ebéd mellől, hogy valaki zörget az ajtón. Ágyúzták a várat. Az olasz alkirály jött el az újszőnyi homokdombokig, s ott két (!) nyolcfontos ágyúval elkezdte Komáromot lövetni. Az ágyú tekéi a régi vár sáncai közt hullottak le.

Ez nyilván csak bekocogtatásnak járta, hogy ki lakik odabenn?

Azok azután megmondták neki, amit tudni kívánt.

Még aznap délután megtudta Sátán Laci, kinek mindenütt voltak ismerősei, hogy egy kis meglepetést fognak szerezni a franciáknak. János főherceg a Vas megyei felkelő lovassággal kirohanást intéz a Dunán túlra.

Nosza a házigazdájának az egyik lovát elkérte kölcsön, kardja magának is volt. Összecsinosította magát, s csatlakozott önkénytesül a kivonuló lovassághoz.

Emlékezünk arra a fokossal felfegyverzett lovasezredre, mely a tegnapelőtti csatában egy századosát elveszté, de a József-huszárságot és két elfogott ágyút kiszabadította a visszavonulásnál: ennek adatott meg az alkalom megadni ma a visszatorlást.

A lovasezred az újszőnyi homokpartok s az ácsi erdők oltalma alatt csendesen vonult fel Ácsig. Ott volt az alkirály főhadiszállása.

Egyszerre, mint a saskeselyű az égből, rohant rá a lovasezred a franciáktól megszállt falura. Egy szakasz a főúton, Szapáry Vince gróf alezredes vezetése alatt, a másik a jobbszárnyon Horváth Kristóf századossal, a harmadik a baloldalon Zichy Ferenc gróf századossal.

A meglepett ellenfél csapatjait tökéletes zűrzavarba hozta e meglepő támadás.

Az igaz, hogy úgy verekedtek a vasiak, mint igazi vasemberek. Amit ezek itt elkövettek, az már nem hősköltemény, az tündérmese. Így csak a sérthetlenné tevő varázsingek lovagai harcoltak. Ezeken pedig nem volt varázsing. Ezeket nem mártogatták sarkaiknál fogva a Lethe vizébe. Mégis úgy küzdöttek, mint akinek tréfa a kardcsapás.

Egy vitézük, Ányos Elek, az első rohammal elvesztette paripáját. Gyalog harcolt tovább: megölt egy ellenfélt, s lett másik paripája. Akkor azt is lelőtték. Addig verekedett, míg harmadik lovat is szerzett magának, s így folytatta a harcot.

Imre Mihálynak is lelőtték a lovát, mégis kivágta magát tizenhét sebbel, s a maga lábán ment vissza az ezredéhez.

Egy közvitéz: Melegh János, egyedül magában bevágtatott a főhadiszállásig; a lovagokat, kik körülfogták, szétverte magáról. Az ellenség a lovasság rohama elől futva menekült a Concó patak hídjához; a vasvitéz oda is utánanyomult. A dandárvezér Lamarque francia tábornok személyes viadalba keveredett vele. Azt levágta. Elszedte a kalapját, táskáját s a légion d’honneur-rend csillagát, úgy tért vissza a diadalmas exuviákkal!

Itt azonban a francia lovasság összeszedte magát, s a kapott kudarcot visszaadni készült. – Szapáry Vincét háromfelül szorították közbe a piac táján.

Ott harcolt a közelében Sátán Laci. A feje még akkor is be volt kötve. Valóságos ördög volt, nem ember. A két sebéhez még tizenötöt kapott; de ugyanannyi halálsebet adott. S még akkor sem hátrált. Míg végre egy pisztolygolyó átfúrta a karját, s harcképtelenné tette.

E pillanatban harsogtak a templom mellől a közelgő Horváth Kristóf szakaszának trombitái.

A jó barát jött az elesett Foky Ferencért bosszút állni s a hősiesen küzdő Szapáry Vincét kiszabadítani.

E jókor érkezett oldalroham kényszeríté az ellenfélt sietve kitakarodni a faluból, s aztán a falun kívül egész dandárát csatarendbe állítani s haderejét kifejteni.

Hát hiszen éppen csak ez volt a „fogadj Isten” célja.

A főherceg visszavonulót fúvatott a vitéz vasi lovasezrednek. Sátán Lacit is úgy szállíták vissza Komáromba hordszekéren. Aligha el nem érte azt, ami után olyan nagyon vágyott.

Helyrehozni egy elhibázott életet egy jól eltalált kimenetellel.