1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10500 | 10501-11000 | 11001-11003
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 1, 0(1) | Titokteljes emberek” és I. D. A. Temme „Magasból jövő bűnök”
2 1, I | I.~A hó olyan sûrûn esett, hogy
3 1, I | sûrûn esett, hogy aki ezt a csendes utcát látta, azt
4 1, I | Szentpétervárott van; pedig ez a Rue des Ours, a St. Martin
5 1, I | pedig ez a Rue des Ours, a St. Martin út egyik mellékutcája.~
6 1, I | talán csak az az oka, hogy a párizsi nem szeret a hóesésben
7 1, I | hogy a párizsi nem szeret a hóesésben kóborolni. Lehet,
8 1, I | hogy még egyéb oka is van. A Rue des Ours különben sem
9 1, I | sem igen járt hely, s maga a St. Martin fõút is arról
10 1, I | tökéletesen csendes, amíg a színházból hazatérõ hintók
11 1, I | Egy pislogó olajlámpa küzd a széltõl lobogtatva a sötétséggel,
12 1, I | küzd a széltõl lobogtatva a sötétséggel, egyike elõtt
13 1, I | ódon házaknak, amik még a régi Párizst képviselték.
14 1, I | fülkében látható még annak a boldogságos szûznek a kõszobra,
15 1, I | annak a boldogságos szûznek a kõszobra, melyet egy katonája
16 1, I | kõszobra, melyet egy katonája a Fronde-nak, abbeli dühében,
17 1, I | az istentelen, ahogy az a „madonne aux medaillons”
18 1, I | meg van örökítve. Mikor a szél arrafelé lobbantja
19 1, I | szél arrafelé lobbantja a lámpa lángját, elõtûnik
20 1, I | megbarnult szobor. Mikor pedig a másik oldalra lobbantja
21 1, I | másik oldalra lobbantja a szél a lámpavilágot, akkor
22 1, I | oldalra lobbantja a szél a lámpavilágot, akkor egy
23 1, I | reszketve húzza meg magát a kapumélyedésben. Egész alakja
24 1, I | elég nagy arra, hogy még a lábait is betakarja.~Egyszer-egyszer
25 1, I | betakarja.~Egyszer-egyszer a hópelyhek ködfátyolából
26 1, I | de sohasem kerül egész a lámpavilágig; hanem amint
27 1, I | lámpavilágig; hanem amint a kapu közelébe ér, megfordul,
28 1, I | különös idõt választott a sétálásra.~Az órák tízet
29 1, I | becsületes honpolgár, aki a St. Martin negyedben lakik,
30 1, I | otthon van már s olvassa a „Moniteur”-bõl azokat az
31 1, I | vándor valahonnan, azoknak a léptei nem hangzanak a friss
32 1, I | azoknak a léptei nem hangzanak a friss hóban, s közeledtüket
33 1, I | hóban, s közeledtüket csak a kezünkben hozott kézilámpás
34 1, I | nem szokott kimenni, s ha a kávéházból hazatért, elõvette
35 1, I | kávéházból hazatért, elõvette a zsebébõl, felnyitotta, meggyújtotta
36 1, I | felnyitotta, meggyújtotta benne a viaszgyertyát, s ezáltal
37 1, I | fénymázos csizmák, abban a kezében, amelyikkel a vállán
38 1, I | abban a kezében, amelyikkel a vállán keresztülvetett köpenyét
39 1, I | felemeli, tartja egyúttal a rézlámpást, s a másik kezében
40 1, I | egyúttal a rézlámpást, s a másik kezében egy hatalmas
41 1, I | idõkben általános divat volt.~A másik férfi, aki az elsõ
42 1, I | még hosszabban kinyúlik a sarkát verõ frakk két szárnya,
43 1, I | verõ frakk két szárnya, a kifityegõ selyemzsebkendõvel.
44 1, I | kifityegõ selyemzsebkendõvel. A hátulsó férfinál meglátszik
45 1, I | hogy az elõtte menõnek a sarkára tudjon lépni, míg
46 1, I | engedje történni.~Amint a lámpavilágtól belobogtatott
47 1, I | belobogtatott kapu elé ért a magasabbik polgártárs, ott,
48 1, I | kezdõdtek az elõintézkedések a kapun bemenetelre. Még akkor
49 1, I | Tisztességes ember magával hordozta a kapukulcsot, s maga nyitotta
50 1, I | kapukulcsot, s maga nyitotta ki a kaput.~A szegletbe húzódott
51 1, I | maga nyitotta ki a kaput.~A szegletbe húzódott kisleány
52 1, I | szöpögni.~- Nézze csak! - szólt a magasabb férfi. - Valami
53 1, I | férfi. - Valami kis leány.~- A bizony. Hát mit akar ön
54 1, I | törekedve megvilágítani a gyermek arcát.~Az pedig
55 1, I | hangos sírásba tört ki.~- A mama! Én a mamához akarok!~-
56 1, I | sírásba tört ki.~- A mama! Én a mamához akarok!~- Hát ki
57 1, I | ki az ön mamája? - kérdé a magasabb férfi.~- Az én
58 1, I | magasabb férfi.~- Az én mamám a grófné.~- Hogy hívják? Micsoda
59 1, I | tudom.~- De hát hol lakik?~- A palotában.~- De micsoda
60 1, I | comtesse? - kérdé ismét a magasabbik.~- Hát a Diána
61 1, I | ismét a magasabbik.~- Hát a Diána tudja.~- Kicsoda az
62 1, I | Diána tudja.~- Kicsoda az a Diána?~- Ki volna? A mamának
63 1, I | az a Diána?~- Ki volna? A mamának a Diánája.~- Engedje
64 1, I | Diána?~- Ki volna? A mamának a Diánája.~- Engedje csak -
65 1, I | Én hadd kérdezem ki. Az a Diána valaki, aki önt öltözteti,
66 1, I | Nincs rajtam egyéb, mint ez a cotillon, meg ez a csúnya
67 1, I | mint ez a cotillon, meg ez a csúnya nagykendõ.~S azzal
68 1, I | nagykendõ.~S azzal széttárva a veres nagykendõt, amibe
69 1, I | volt rajta egyéb, mint az a fehér öltönydarab, amiben
70 1, I | küszöbén átlépni, s aminek a nevét, eddigelé ki nem nyomozható
71 1, I | nem nyomozható okokból, a mai világban a füzértánc
72 1, I | okokból, a mai világban a füzértánc számára találjuk
73 1, I | számára találjuk lefoglalva.~A gyermek lehetett valami
74 1, I | esztendõs; azon idõk divatjában a kisleányok is éppen olyan
75 1, I | és ingeket viseltek, mint a nagymamáik.~- Ah, szegény
76 1, I | férfi, s meglátva, hogy a kisleány vékony szattyán
77 1, I | egészen el vannak merülve a hóban, hirtelen felvette
78 1, I | hóban, hirtelen felvette a didergõ teremtést a karjára,
79 1, I | felvette a didergõ teremtést a karjára, s beburkolva azt
80 1, I | karjára, s beburkolva azt a nagy veres kendõbe, elkezdte
81 1, I | át van fázva!~- No de az a Diána, mért vetkõztette
82 1, I | kezdõdött ez? Mondja csak.~- Hát a mama egy pofont adott ma
83 1, I | egy pofont adott ma reggel a Diánának.~- Aha! Tehát mégis
84 1, I | szolgálattevõ személy az a Diána.~- Hát persze az;
85 1, I | vadászkutya.~- Aztán ma este a mama elment az operába,
86 1, I | mama elment az operába, s a Diánának azt parancsolta,
87 1, I | hogy engem meg vigyen el a gyermekbálba a márkiékhoz.
88 1, I | vigyen el a gyermekbálba a márkiékhoz. Szépen felöltöztessen
89 1, I | nyakláncomat is feltegye. A Diána ahelyett elhozott
90 1, I | utcába, itt kiszállított a kocsiból, lehúzta rólam
91 1, I | kocsiból, lehúzta rólam a selyemruhámat, elvette a
92 1, I | a selyemruhámat, elvette a karperecemet, nyakláncomat,
93 1, I | tudom miért hagyott itt a kapu alatt. Hisz itt nincs
94 1, I | zene. Aztán hova lettek a szép ruháim?~- Az ám. Még
95 1, I | nagykendõt rádobta önre, különben a mamának nem volna holnap
96 1, I | mit csináljunk mi ezzel a történettel?~- Itt az utcán
97 1, I | csak nem hagyhatjuk ezt a szegény gyermeket. Az embertelenség
98 1, I | hogy mindvalamennyinek a nevét tudja. Ismerem a párizsi
99 1, I | mindvalamennyinek a nevét tudja. Ismerem a párizsi gyerekeket.~- De
100 1, I | Jó lenne, ha felvinnõk a Conciergerie-be.~- Azt hiszem,
101 1, I | hiszem, hogy nekünk nagyon jó a rendõrséget nem háborgatnunk,
102 1, I | háborgatnunk, mikor alszik.~Ez a szó: „nekünk” különös hangnyomattal
103 1, I | No de fel nem vihetjük a szállásunkra; hiszen tudja
104 1, I | Ezt az ártatlan teremtést a gondviselés küldte most
105 1, I | mennem. Amíg ön bezárja a kaput, én elõresietek, s
106 1, I | Hozza csak magával azt a szegény kis teremtést. Ne
107 1, I | Holnap majd eszébe jut önnek a mama neve vagy a mama keresteti
108 1, I | jut önnek a mama neve vagy a mama keresteti fel; most
109 1, I | keresteti fel; most pedig a gyermekbál helyett menni
110 1, I | gyermekbál helyett menni fogunk a jó tollasbálba.~- Az ám -
111 1, I | tollasbálba.~- Az ám - szólt a gyermek durcásan -, pedig
112 1, I | milyen szépen fel van sütve a hajam!~Azzal lehúzva a nagykendõt
113 1, I | sütve a hajam!~Azzal lehúzva a nagykendõt fejérõl a leggyönyörûbb
114 1, I | lehúzva a nagykendõt fejérõl a leggyönyörûbb gyûrûkbe szedett
115 1, I | öregebb úr tehát kinyitá a kaput, a fiatalabb hátramaradt
116 1, I | úr tehát kinyitá a kaput, a fiatalabb hátramaradt azt
117 1, I | falépcsõn fel az emeletre; míg a fiatalabb csendesen követte,
118 1, I | valamibe beleütõdni.~Mire a lépcsõre nyíló ajtóhoz ért
119 1, I | lépcsõre nyíló ajtóhoz ért a kisleánnyal az ölében, az
120 1, I | hogy minden rendben van.~A sötét folyosóról egy még
121 1, I | szobába vezetett, melyet a karos tartóban meggyújtott
122 1, I | sem bírt világossá tenni.~A kis vendégnek csak itt jutott
123 1, I | nem nézi valamelyikünket a „croque mitaine”-nak, aki
124 1, I | kisleányunk sem lehet.~- A mamának sincs férje - kottyant
125 1, I | kottyant bele sebesen a kisleány.~- Jaj, kedveském,
126 1, I | ellátni.~Azalatt lehúzta a kisleánynak a cipõit és
127 1, I | Azalatt lehúzta a kisleánynak a cipõit és átázott harisnyáit,
128 1, I | harisnyáit, megdörzsölgeté a lábait egy flaneldarabbal,
129 1, I | meleg ez az ágy! - mondá a kisleány -, mintha valaki
130 1, I | Hát hiszen megmelegítettem a serpenyõvel.~- De hol vette
131 1, I | úgy hiszem, nem lesz önnek a meggyõzõdései ellen. Még
132 1, I | meg egy szeletke pástétom.~A véletlen vendég egészen
133 1, I | megvigasztaltnak mutatta magát, amíg a csemegézésrõl beszéltek
134 1, I | csemegézésrõl beszéltek elõtte; a puncsot, mit a fiatalúr
135 1, I | beszéltek elõtte; a puncsot, mit a fiatalúr fõzött s a pástétomot,
136 1, I | mit a fiatalúr fõzött s a pástétomot, cukorsüteményt,
137 1, I | nem adják mind neki, ami a tányérban van? minek viszik
138 1, I | tányérban van? minek viszik át a puncs és csemege egy részét
139 1, I | puncs és csemege egy részét a másik szobába? ahogy elkényeztetett
140 1, I | szoktak. S hogy nem tették meg a kívánságát, elkezdett sírni;
141 1, I | keservesen hangoztatta a „mama! óh kedves mama! egyetlen
142 1, I | szeretett mama!” nyafogásokat. A két férfi minden módon iparkodott,
143 1, I | hogy kibékítse. Utoljára a fiatalabb valahonnan elõkerített
144 1, I | lett vágva minden sírás: a gyermek nagy kedvteléssel
145 1, I | nagy kedvteléssel kapott a játékszer után; „ah be kedves
146 1, I | gyügyögtette, ölelgette a kebléhez, addig altatta,
147 1, I | altatta, maga mellé rakva a fejét, dúdolgatva neki a
148 1, I | a fejét, dúdolgatva neki a dajkadalt, míg egyszer csak
149 1, I | szerencsésen elaludtak mind a ketten. (Azazhogy a bubiról
150 1, I | mind a ketten. (Azazhogy a bubiról jótállhatunk egész
151 1, I | visszatért az ifjabb úrhoz, ki a kandallót szítá fel ezalatt,
152 1, I | kandallót szítá fel ezalatt, s a tüzet turkálta a vas szénvonóval.~-
153 1, I | ezalatt, s a tüzet turkálta a vas szénvonóval.~- Ideje! -
154 1, I | maradhatunk. Tudja ön, mi történt a herceggel?~- Tudom: halálra
155 1, I | egy St. Leu-i szabónak a fia, Léon Maria Hervagault;
156 1, I | Simon mesternél, s mint a magas kiküldött bizottság
157 1, I | ne is kutathasson utána a késõ ivadék, oltatlan mész
158 1, I | oltatlan mész közé temették el a Szent Margit kápolnában.~-
159 1, I | Margit kápolnában.~- No a „Monsieur”2 iránt nem voltak
160 1, I | nyugtalanul járkálva alá s fel a szobában. - Most kaptam
161 1, I | kaptam ügynökömtõl levelet a Rhénus mellõl; azt írja,
162 1, I | Rhénus mellõl; azt írja, hogy a Monsieur-t Dillingenben
163 1, I | Csitt! Mintha az a gyermek most sem aludnék.~-
164 1, I | szólt az öreg, abbahagyva a járkálást. - Itt most mindennek
165 1, I | most mindennek vége. Nekünk a kincsünket biztos helyre
166 1, I | az oroszlán barlangjának a torka elõtt rejtettük el.
167 1, I | Mindenütt keresték, csak a közelben nem. De azt nem
168 1, I | menekülnie innen.~- Tudom. A terv napok óta kész a továbbfutásra.
169 1, I | Tudom. A terv napok óta kész a továbbfutásra. A legnehezebb
170 1, I | óta kész a továbbfutásra. A legnehezebb ebbõl a házból
171 1, I | továbbfutásra. A legnehezebb ebbõl a házból kijutni vele. Ezt
172 1, I | éjjel-nappal õrzik. Hanem a véletlen egy igen jó ötletet
173 1, I | szoktuk találni egymásnak a gondolatjait, még mikor
174 1, I | is el bennünket. De most a nagyobb kérdés az lesz,
175 1, I | keze mindenüvé elér, s ahol a szemeik meglátják, amit
176 1, I | Anglia sem biztos menedék. A dillingeni golyó odáig is
177 1, I | golyó odáig is elhat.~- Ez a legnagyobb gond - szólt
178 1, I | ha olyan országba visszük a kincsünket, ahol jó rend
179 1, I | avatkozik semmi rendõrség a világ folyásába, ott meg
180 1, I | állapotok vannak, hogy nem lehet a letelepedést kockáztatni.~-
181 1, I | mellett senkit sem háborgat a hatóság; és ami legfõbb,
182 1, I | hol lehet?~- Vegye ön elõ a térképet. Majd rávezetem
183 1, I | térképet. Majd rávezetem erre a helyre, s azután kicsináljuk
184 1, I | akadálytalanul odafuthat.~A két férfi kiteríté a nagy
185 1, I | odafuthat.~A két férfi kiteríté a nagy európai térképet az
186 1, I | valamiben.~- Ez nagyon jó lesz!~A tervvel nagyon meg voltak
187 1, I | nagyon meg voltak elégedve. A térképet megint összehajtogatták,
188 1, I | összehajtogatták, s azt a fiatalabb tette zsebébe.~-
189 1, I | acélszekrénykét. Átadom a kulcsát. Abban vannak minden
190 1, I | küldeni háromezer frankot a tudvalevõ bankárház. Az
191 1, I | tudvalevõ bankárház. Az önöknek a legszükségesebbekre elég
192 1, I | legszükségesebbekre elég lesz. Ha a helyzet kívánni fogja, használjon
193 1, I | tudja, hogy mi forog kockán. A saját vagyonát tartogassa
194 1, I | jó helyre van elhelyezve: a kamat növelni fogja a tõkét. -
195 1, I | elhelyezve: a kamat növelni fogja a tõkét. - Értesítve van két
196 1, I | Frankhon határán, értesítsen a tudvalevõ utakon. Addig
197 1, I | új ember; nincsen beírva a fekete könyvbe. Átveheti
198 1, I | szólt az ifjú, elõkeresve a finom aranycifrázatú acélszekrénykét.~-
199 1, I | nem kételkedem. Azonban ez a feladat nem fiatalembereknek
200 1, I | valaha embert eltüntettek a világról. S ami legiszonyúbb:
201 1, I | világról. S ami legiszonyúbb: a saját börtönének önmaga
202 1, I | egyszer.~- De önnek addig a maga körül húzott bûvkört
203 1, I | Az, hogy megvénül ön, még a kisebbik baj. De majd ha
204 1, I | tekinteni.~- Nyújtsa ön a kezét. Ön nagyobb hõstettre
205 1, I | hõstettre szánja el magát, mint a fogoly lovag, ki elvágta
206 1, I | fogoly lovag, ki elvágta a saját lábát, hogy hozzáláncolt
207 1, I | énrólam többet! Alszik-e a gyermek?~- „Ez” idekinn
208 1, I | Az egyik férfi felvette a kétágú gyertyatartót, a
209 1, I | a kétágú gyertyatartót, a másik becsukta a kandalló
210 1, I | gyertyatartót, a másik becsukta a kandalló vasajtaját, s azzal
211 1, I | vasajtaját, s azzal mind a ketten átmentek egy mellékajtón
212 1, I | szobában sötét lett.~„Ez” a gyermek azonban nem aludt;
213 1, I | az ágyfüggönyök mögül, s a másik kezével a viaszfejû
214 1, I | mögül, s a másik kezével a viaszfejû buba nyakát tartá
215 1, I | hogy meg ne nyikkanjon.~A két férfi eltávozta után
216 1, I | néhány pillanatig sötét lett a szobában. Csak a kulcslyukon
217 1, I | sötét lett a szobában. Csak a kulcslyukon át szûrõdött
218 1, I | kulcslyukon át szûrõdött végig a sötétben egy világsugár.~
219 1, I | sötétben egy világsugár.~A gyermek felugrott az ágyból,
220 1, I | ne keltsen, s bekémlelt a kulcslyukon.~Egyszer aztán
221 1, I | ajtóhoz. Mire az felnyílt, már a gyermek ismét lélekgyorsan
222 1, I | ágyba, s magára rántotta a takarót.~Az öregebb úr jött
223 1, I | halkan, lábhegyen.~Széthúzta a függönyöket, s azt nézte,
224 1, I | szemei nem gyõzték meg felõle a félsötétben, a fülét tartá
225 1, I | meg felõle a félsötétben, a fülét tartá oda a gyermek
226 1, I | félsötétben, a fülét tartá oda a gyermek arcához.~Az csendes,
227 1, I | az öregúr elvett valamit a székrõl az ágy mellõl.~A
228 1, I | a székrõl az ágy mellõl.~A leányka látta lassan felnyitott
229 1, I | szempillái alól, hogy az a veres gyapot nagykendõ az,
230 1, I | volt burkolva. Azt átviszi a másik szobába.~És azután
231 1, I | melletti székre.~Hiszen a csere nem válik a meglopottnak
232 1, I | Hiszen a csere nem válik a meglopottnak a kárára.~Amint
233 1, I | nem válik a meglopottnak a kárára.~Amint az öregúr
234 1, I | másodszor is visszamegy a szobába, már nem húzza be
235 1, I | maga után az ajtót. Hanem a mellékszobában egyszerre
236 1, I | mellékszobában egyszerre eloltják a gyertyákat, s arra azután
237 1, I | azután egészen sötét lesz.~A sötétségben halk suttogás
238 1, I | mély csendesség lesz.~Hanem a figyelõ leánynak úgy tetszik,
239 1, I | csendben valaki végiglopóznék a szobában; oly óvakodva,
240 1, I | lépése meg ne halljék, hanem a parkett kockái mégis elárulják,
241 1, I | nyikorgással reccsenve meg a ránehezülõ lábhegy alatt.~
242 1, I | Valaki elszökött innen.~A kapuajtó nyílik és csukódik;
243 1, I | felhangzik az is.~Akkor azután a teljes sötétségben elkezd
244 1, I | zokogni; s hallik, amint a homlokát üti a tenyerével.~
245 1, I | hallik, amint a homlokát üti a tenyerével.~Azután megint
246 1, I | eltávozó kocsi zörgése.~Ekkor a vegytani gyújtószer meglobban.
247 1, I | vegytani gyújtószer meglobban. A mellékszobában a gyertyákat
248 1, I | meglobban. A mellékszobában a gyertyákat meggyújtják,
249 1, I | maradt úr felhúzza ismét a kandallórul az ajtót, s
250 1, I | papírcsomagokat hajigál a tûzbe. Ez még hagyján. Hanem
251 1, I | elé: aztán összegöngyölve a kandallóba dobálja. Szép,
252 1, I | felcsipkézve. Mit vétettek, hogy a tûzbe jutnak?~Utoljára nem
253 1, I | Azt megsajnálja: eldugja a keblébe.~Aztán elkezd nyugtalanul
254 1, I | elkezd nyugtalanul járkálni a szobában alá s fel, az ajtótól
255 1, I | szobában alá s fel, az ajtótól a befüggönyzött ablakig, meg
256 1, I | vissza. Utoljára odalép a kandallóhoz, kirántja azt
257 1, I | kandallóhoz, kirántja azt a selyemharisnya párt a keblébõl,
258 1, I | azt a selyemharisnya párt a keblébõl, felitatja vele
259 1, I | keblébõl, felitatja vele a könnyeit, amik az arca barázdáin
260 1, I | végigcsorognak, s aztán - azt is a tûzbe hajítja.~Aztán leveti
261 1, I | hajítja.~Aztán leveti magát a karszékbe: feje az ölébe
262 1, I(2) | A provence-i gróf, később
263 1, II | II.~A fiatalabb úr kilépett a
264 1, II | A fiatalabb úr kilépett a kapun. A világosság elé
265 1, II | fiatalabb úr kilépett a kapun. A világosság elé érve, ugyanazon
266 1, II | látszott rajta, ami az imént, s a karján emelve egy leánykát
267 1, II | leánykát hozott, ugyanabba a színehagyott veres gyapot
268 1, II | mégiscsak rá tudna találni a mamának a palotájára? Egy
269 1, II | tudna találni a mamának a palotájára? Egy szökõkút
270 1, II | majd rátalálunk. Mindjárt a mamánál leszünk!~Erre a
271 1, II | a mamánál leszünk!~Erre a szóra a beburkolt elkezdett
272 1, II | mamánál leszünk!~Erre a szóra a beburkolt elkezdett sírni.~-
273 1, II | ne sírjon! - suttogá neki a férfi.~De mikor olyan nehéz
274 1, II | mondják neki, hogy „mindjárt a mamánál leszünk!” - mikor
275 1, II | mamánál leszünk!” - mikor az a mama rég elment már az égbe!
276 1, II | szemközt, begyûrt sipkával a fején, kurta pipával a szájában.
277 1, II | sipkával a fején, kurta pipával a szájában. Részegnek tette
278 1, II | és dülöngélt.~Az ifjú úr a falhoz húzta magát, hogy
279 1, II | magát, hogy utat engedjen a szemközt jövõnek. Azonban
280 1, II | szemközt jövõnek. Azonban az is a falhoz tartotta magát, s
281 1, II | le akar engem szorítani a járdáról? Ön azt akarja,
282 1, II | akarja, hogy én lépjek bele a csatornába? Azért, mert
283 1, II | van dolga. Ez az õ embere. A rendõrség álcázott kéme,
284 1, II | álcázott kéme, kinek az a feladata, hogy õrá vigyázzon,
285 1, II | belécsimpajkozzék, mint a bojtorján.~- Nem vagyunk
286 1, II | eltévedt az anyjától. Márpedig a francia tiszteli a gyermeket
287 1, II | Márpedig a francia tiszteli a gyermeket és a szerencsétlenséget.
288 1, II | tiszteli a gyermeket és a szerencsétlenséget. Igaz-e?
289 1, II | beszélgethetünk - szólt a blúzos, megfogva az ifjú
290 1, II | van - szólt az ifjú -, s a szegény gyermeknek sietõs
291 1, II | szegény gyermeknek sietõs a hazajutás, annálfogva tegyen
292 1, II | ön inkább egy szívességet a szerencsétlennel, s szaladjon
293 1, II | szerencsétlennel, s szaladjon el a legközelebbi utcaszegletig,
294 1, II | utcaszegletig, s hívja el onnan azt a bérkocsist, aki éjszaka
295 1, II | addig itt fogunk várni.~A blúzos ember nem távozott
296 1, II | nemsokára hallható lett a bérkocsi gördülése. A bõrrel
297 1, II | lett a bérkocsi gördülése. A bõrrel fedett redõnyös ablakú
298 1, II | fedett redõnyös ablakú jármû a három lépcsõs felhágóval
299 1, II | lépcsõs felhágóval nemsokára a kapu elõtt állt.~- Köszönöm
300 1, II | elõtt állt.~- Köszönöm önnek a szívességét, polgártárs -
301 1, II | sous-s pénzdarabot nyomva a blúzos ember markába. -
302 1, II | velünk jönni és segíteni a házkeresésben - jó borravalóért?~
303 1, II | kérte volna erre az ifjú, a blúzos ember bizonyosan
304 1, II | ürügy alatt, hogy eközben a másik férfi eltûnhessen
305 1, II | másik férfi eltûnhessen a szemmeltartás körébõl.~-
306 1, II | Nem tehetem, polgár! A feleségem vár odahaza. Az
307 1, II | veszekedõ. S én szeretem a házi békét. Csak bízza ön
308 1, II | Csak bízza ön magát erre a bérkocsisra. Ez igen ügyes
309 1, II | Párizsban. Jól megszolgáld a húsz frankodat egy órára,
310 1, II | egy órára, Peroquin!~Az a bérkocsis is a titkosrendõrség
311 1, II | Peroquin!~Az a bérkocsis is a titkosrendõrség szolgálatában
312 1, II | szolgálatában állt. Tudta ezt az a fiatalember jól.~A blúzos
313 1, II | ezt az a fiatalember jól.~A blúzos férfi aztán barátságosan
314 1, II | Hová vonulok vissza? Vagy a feleségemhez vagy a kocsmába.
315 1, II | Vagy a feleségemhez vagy a kocsmába. Ki tudhatja a
316 1, II | a kocsmába. Ki tudhatja a jövendõt? Ezt a húsz sous-t
317 1, II | tudhatja a jövendõt? Ezt a húsz sous-t vagy a feleségemnek
318 1, II | Ezt a húsz sous-t vagy a feleségemnek viszem vagy
319 1, II | feleségemnek viszem vagy a likõrbódésnak. A sors határozzon.
320 1, II | viszem vagy a likõrbódésnak. A sors határozzon. Fej vagy
321 1, II | megiszom.~Azzal felvetette a pénzt, ami azonban élével
322 1, II | ami azonban élével esett a hóba, s nem volt se fej,
323 1, II | fej, se írás. Nem is ment a blúzos ember se a feleségéhez,
324 1, II | is ment a blúzos ember se a feleségéhez, se a kocsmába;
325 1, II | ember se a feleségéhez, se a kocsmába; hanem amint az
326 1, II | hanem amint az ifjú úr a leánykával beült a bérkocsiba,
327 1, II | ifjú úr a leánykával beült a bérkocsiba, meghúzta magát
328 1, II | bérkocsiba, meghúzta magát a lámpásos házzal szemben
329 1, II | alá, s onnan figyelt arra a mozgó árnyékra, mely a kivilágított
330 1, II | arra a mozgó árnyékra, mely a kivilágított ablak függönyén
331 1, II | tulajdonképpen hová megyünk? - kérdé a bérkocsis.~- Hja, polgár,
332 1, II | éppen csak ez hiányzik. A kis comtesse eltévedt a
333 1, II | A kis comtesse eltévedt a mamájától, s nem tudja sem
334 1, II | tudja sem az utcát, sem a házszámot; csupán annyira
335 1, II | annyira emlékezik, hogy a ház egy téren van, ahol
336 1, II | járnunk minden szökõkutat.~A bérkocsis nem kérdezett
337 1, II | kérdezett többet, felült a bakra, s elkezdett hajtani.~
338 1, II | hajtani.~Igazi példánya volt a párizsi fiacre-nak. Kiborotvált
339 1, II | burnóttól fekete orrlyukakkal, a fülében arany lencsefüggõ,
340 1, II | fülében arany lencsefüggõ, a fején kopott, piszkos paróka,
341 1, II | zsíros carmagnol kalappal, a nyakán egy véghetetlen vászonpólya,
342 1, II | vászonpólya, melybe az egész álla a fültövéig s az alsó ajkáig
343 1, II | úr mondott valami utcát a bérkocsisnak, amin keresztül
344 1, II | bérkocsisnak, amin keresztül a valószínûleg igazi helyes
345 1, II | szûk, kanyargós utca volt: a Rue des Blancs Manteaux.~
346 1, II | földszinti ház elé érve, a fiatalúr meghúzta a zsinórt,
347 1, II | érve, a fiatalúr meghúzta a zsinórt, ami a bérkocsis
348 1, II | meghúzta a zsinórt, ami a bérkocsis karjára volt kötve,
349 1, II | percre ki akar szállni.~Amint a kocsi megállt, a földszinti
350 1, II | Amint a kocsi megállt, a földszinti ház ajtaja rögtön
351 1, II | kezében gyertyát tartott, a másiknak pedig a tenyerét
352 1, II | tartott, a másiknak pedig a tenyerét tartotta eléje,
353 1, II | eléje, hogy el ne fújja a szél.~- Te vagy, Raoul? -
354 1, II | vagy, Raoul? - szólt ki a kocsiból a fiatalúr.~Erre
355 1, II | Raoul? - szólt ki a kocsiból a fiatalúr.~Erre a kérdésre
356 1, II | kocsiból a fiatalúr.~Erre a kérdésre nem felelt semmit
357 1, II | kérdésre nem felelt semmit a hosszú ember, hanem felugrott
358 1, II | felugrott egy szökéssel a bérkocsis mellé s annak
359 1, II | tapasszal beragasztotta a száját. Mire a bérkocsis
360 1, II | beragasztotta a száját. Mire a bérkocsis védelemre gondolhatott
361 1, II | gondolhatott volna, már akkor a kocsiból kiszökött ifjú
362 1, II | kiszökött ifjú úr megragadta a két karját, azzal lerántották
363 1, II | s oly hirtelen bevitték a házba, hogy meg se nyikkant.~
364 1, II | házba, hogy meg se nyikkant.~A markos hölgy pedig kiemelte
365 1, II | markos hölgy pedig kiemelte a reszketõ leánykát a hintóból,
366 1, II | kiemelte a reszketõ leánykát a hintóból, s a férfiak után
367 1, II | reszketõ leánykát a hintóból, s a férfiak után vitte.~A bérkocsis
368 1, II | s a férfiak után vitte.~A bérkocsis izmos ember volt;
369 1, II | vitték, aminek az ajtaja a kapubejáratra nyílt: ott
370 1, II | ott megkötözték, betömték a száját, lehúzták a köpönyegjét,
371 1, II | betömték a száját, lehúzták a köpönyegjét, leoldozták
372 1, II | köpönyegjét, leoldozták a nyakravalóját, s aztán farkasgúzsba
373 1, II | ugyanarra az ágyra, amelyen õ a falnak támasztva guggolt
374 1, II | semmit, polgár! - monda neki a futárcsizmás férfi - nem
375 1, II | akarják festeni. Tudja, a szépsége végett.~Azzal az
376 1, II | Azzal az ifjú úr odaült a tükör elé, s a saját két
377 1, II | úr odaült a tükör elé, s a saját két pofaszakállát
378 1, II | mint az elõtte ülõ eredeti, a fülébe odacsíptette a függõt,
379 1, II | eredeti, a fülébe odacsíptette a függõt, a rossz parókát
380 1, II | fülébe odacsíptette a függõt, a rossz parókát feltette a
381 1, II | a rossz parókát feltette a fejére, tetejébe a carmagnol
382 1, II | feltette a fejére, tetejébe a carmagnol kalapot. Azután
383 1, II | carmagnol kalapot. Azután a nyaka körül csavarta azt
384 1, II | nyaka körül csavarta azt a terjedelmes nyakravalót,
385 1, II | állat. Végre felölté magára a hétgallérú köpenyeget, míg
386 1, II | féljen semmitõl - biztatá a megkötözöttet a hosszú férfi
387 1, II | biztatá a megkötözöttet a hosszú férfi a futársarukban. -
388 1, II | megkötözöttet a hosszú férfi a futársarukban. - Legfeljebb
389 1, II | ilyenkorig visszakapja ön a kocsiját, lovait, köpenyét,
390 1, II | jogos tulajdonát; amiknek a használatáért, egy napra
391 1, II | ötszáz frankot, húsz frank a borravaló. Ide lesz dugva
392 1, II | borravaló. Ide lesz dugva a mellénye zsebébe. El ne
393 1, II | órakor be fog jönni önhöz a tejhordónõ; az majd kimenti
394 1, II | elmondhatja ön, hogy mit álmodott. A rendõrbiztosnak ne mulassza
395 1, II | ne mulassza ön el átadni a legszívesebb üdvözletet
396 1, II | aludni, szépen bekötjük a szemeit, s ha mégsem tudna
397 1, II | elaludni, kezdje el magában a kétszerkettõt mondani: én
398 1, II | mindig úgy teszek, s mire a hétszerhéthez érek, inkább
399 1, II | kitaláljam. Jó éjszakát, polgár.~A mellékszoba ajtaja kinyílt,
400 1, II | egy fiúcska kapaszkodott a karjába. A kisleányból már
401 1, II | kapaszkodott a karjába. A kisleányból már fiú lett.~
402 1, II | strucctollas kalappal; a kis fiúcska pedig à la polonaise,
403 1, II | prémes bekecsbe, aminek a gallérja fel volt hajtva,
404 1, II | gallérja fel volt hajtva, a fején egyike azoknak a festõietlen
405 1, II | a fején egyike azoknak a festõietlen alakú sipkáknak,
406 1, II | alakú sipkáknak, amiknek a felhajtóját ha lehúzzák,
407 1, II | eszkimót lásson; azonfelül a gondos „mama” egy szörnyû
408 1, II | vagyunk - mondá az asszonyság.~A két férfi oldalzsebeibe
409 1, II | férfi oldalzsebeibe dugta a pisztolyait. A fiatalúr
410 1, II | oldalzsebeibe dugta a pisztolyait. A fiatalúr egy bõrtokba rejtett
411 1, II | bõrtokba rejtett ládikát bízott a futárcsizmásra, mit az gondosan
412 1, II | futárcsizmásra, mit az gondosan a nyakába csatolt. Azzal a
413 1, II | a nyakába csatolt. Azzal a hölgy és a kis úrfi felültek
414 1, II | csatolt. Azzal a hölgy és a kis úrfi felültek a hintóba,
415 1, II | hölgy és a kis úrfi felültek a hintóba, a két férfi fel
416 1, II | úrfi felültek a hintóba, a két férfi fel a bakra, s
417 1, II | hintóba, a két férfi fel a bakra, s a hintó tovább
418 1, II | két férfi fel a bakra, s a hintó tovább gördült. Most
419 1, II | gördült. Most már tudta a kocsis, hogy hová.~ - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
420 1, II | A gyermek a bezárt hintóban
421 1, II | A gyermek a bezárt hintóban mélyen aludt,
422 1, II | Vajon álmodott-e azokról a helyekrõl, amiken keresztülvitték?~
423 1, II | amiken keresztülvitték?~Mikor a nehéz kocsi végigdöcögött
424 1, II | kocsi végigdöcögött azon a nagy téren, ahol még beleütõdött
425 1, II | téren, ahol még beleütõdött a tengelye egyikébe azoknak
426 1, II | tengelye egyikébe azoknak a szétszórt szegletköveknek,
427 1, II | egy harántos élû ekevas (a halál ekéje, a guillotine),
428 1, II | élû ekevas (a halál ekéje, a guillotine), míg a tér közepén
429 1, II | ekéje, a guillotine), míg a tér közepén egy megkezdett
430 1, II | talapzata terpeszkedik, amihez a hozzá való rézburkolatot
431 1, II | ellenséges ágyúk képezik, (a Vendôme-szoboré) - nem jelent-e
432 1, II | hölgy alakja, veres vonallal a nyaka körül, hogy homlokára
433 1, II | Mikor keresztülgördült a jármû azon a Szajna-hídon,
434 1, II | keresztülgördült a jármû azon a Szajna-hídon, mely még egyedül
435 1, II | nem kiáltott-e fel hozzá a Szajnából egy kardal: „maradj
436 1, II | tovaúszó fejek kardala? - Mikor a hófuvatban elrekedt a kocsi
437 1, II | Mikor a hófuvatban elrekedt a kocsi az elõtt a várkastély
438 1, II | elrekedt a kocsi az elõtt a várkastély elõtt, aminek „
439 1, II | aminek „bagatell-vár” volt a neve, nem visszhangzott-e
440 1, II | nem visszhangzott-e még a falak között álmában az
441 1, II | falak között álmában az a himnusz, ami e nyolc nap
442 1, II | felszentelte? Aztán meg a játszó-gyermektársak kacagása? -
443 1, II | kacagása? - S mikor az elõtt a kis templom elõtt megálltak
444 1, II | négyes fogatot váltottak a nagyobb sietés végett, nem
445 1, II | csendült‑e meg érkezésére az a kis lélekharang, aminek
446 1, II | lélekharang, aminek kivették a nyelvét, azóta, hogy egy
447 1, II | szerencsétlen asszonynak a halála napján gyászimára
448 1, II | embereket! S megbüntették magát a templomot is; eladták kótyavetyén,
449 1, II | nevû kereskedõ, s csinált a templomból salétrom-raktárt.
450 1, II | Nem mondta-e álmában ez a harang: „gingalló!”~A gyermekek
451 1, II | ez a harang: „gingalló!”~A gyermekek olyan jól alusznak.~
452 1, II | Hanem az, aki ébren volt, s a lovakat hajtotta: az talán
453 1, III | világosság hatolt szempilláira.~A gyermek ezúttal igen szeretetreméltó
454 1, III | szeretetreméltó volt, mint szokták a gyermekek, ha jól kialhatták
455 1, III | Milyen jó, hogy nem hallom a nevelõnõt zsémbelni. Ugye
456 1, III | nekem reggelire. Én szeretem a hideg puncsot. Meg nem engedem,
457 1, III | hogy ön fárassza magát a csokoládéfõzéssel.~Azzal
458 1, III | ártatlan naivságával odafutott a csemegézõ asztalhoz, felkuporodott
459 1, III | asztalhoz, felkuporodott a szófára, hosszú alsó öltönyével
460 1, III | alsó öltönyével betakarva a meztelen lábait, s megkínálta
461 1, III | mártogatni.~- Nagyon jó! Apropó! A mama nem kerestetett még?~-
462 1, III | kerestetett még?~- Nem biz a, kicsikém. Hanem majd mindjárt
463 1, III | nekiindulunk mi õt felkeresni. A grófné nem is tudhatja még,
464 1, III | Hisz õ azt hiszi, hogy ön a márkinõhöz ment gyermekbálba,
465 1, III | éjszaka nem bocsátják haza a kis táncosnõket, hanem lefektetik
466 1, III | lefektetik szépen, s azután a nagyok folytatják a táncot
467 1, III | azután a nagyok folytatják a táncot reggelig. Ön után
468 1, III | jutott eszembe. Féltem, hogy a mama haragudni fog, magánkívül
469 1, III | meglátja ön. Ugye, eljön velem a mamához? El fogja mondani,
470 1, III | hadd csókoljam meg. No, ezt a másik csókot meg vegye át
471 1, III | másik csókot meg vegye át a barátja számára. Õt nem
472 1, III | én atyám volna.~Az öregúr a könnyekig engedte magát
473 1, III | monda kis vendégének - ebben a nem utcára való öltözetben
474 1, III | mehetünk ki várost járni, a mamát is megijesztenõk vele.
475 1, III | azt teszem, hogy elmegyek a pipereárushoz önnek valami
476 1, III | Addig mulassa ön magát a bubával.~- Nagyon szép buba!
477 1, III | ültetve. Nem szabad neki a földön heverni. Philine-nek
478 1, III | milyen ostoba vagyok! Csak a keresztnevemet tudom: „Amélie”. -
479 1, III | tudom: „Amélie”. - Lássa: a polgárleányoknak könnyû
480 1, III | hát honnan tudnám, mi a családi neve? Én csak úgy
481 1, III | öregurat még meg is nevettette a kis bohó portéka.~- Hát
482 1, III | Ah, haha! - nevetett a kisleány, tenyereit összecsapva. -
483 1, III | sem tudok kibékülni azzal a gondolattal, hogy a kétágú
484 1, III | azzal a gondolattal, hogy a kétágú villát „i grec”-nek
485 1, III | mondá az öregúr. - Hát a virágokat szereti-e ön?~
486 1, III | volt. Egy évtized elõtt a szalonok divatvirágja.~Ennek
487 1, III | szalonok divatvirágja.~Ennek a szirmai hófehérek voltak
488 1, III | voltak rózsaszín heggyel, a belsõ pilise sötétzöld,
489 1, III | narancssárga kehellyel. A virágkedvelõk emlékeznek
490 1, III | emlékeznek rá, hogy ennek valaha a kertészeti katalógusban
491 1, III | virág! - csodálkozék rajta a gyermek. - Jaj, ha egyet
492 1, III | leszakítanom!~- Tessék!~A kisleány leszakított egy
493 1, III | szalagcsokrába tûzte.~- Mi a neve ennek a gyönyörû virágnak?~-
494 1, III | tûzte.~- Mi a neve ennek a gyönyörû virágnak?~- Nárcisz.~
495 1, III | gyönyörû virágnak?~- Nárcisz.~A gyermek a szóra felugrott
496 1, III | virágnak?~- Nárcisz.~A gyermek a szóra felugrott helyébõl
497 1, III | arccal.~- Ah! Nézze ön! Errõl a szóról eszembe jut, hogy
498 1, III | jut, hogy hol lakunk! Hát a Palais des Narcisses-ban!
499 1, III | virágom!~S azzal megcsókolta a gyermek hálateljesen azt
500 1, III | gyermek hálateljesen azt a virágot, mely megmondta
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9500 | 9501-10000 | 10001-10500 | 10501-11000 | 11001-11003 |