Rész,  Fezejet

1     3,  IV |     az orvoséból, s haragosan kiáltott:~- De énnekem nem kell se
2     4,  II |     Valakit hívott. Egy nevet kiáltott tán. Az alak itt áll; hanem
3     4,  II |     lépésnyi távolban. Akinek kiáltott, az nem jön elé. Most hangosabban
4     4,  III|     fel?~- Nem. Hanem álmában kiáltott valamit, amíg ön oda volt:
5     5,  III|      ûzték. Az álmodó valamit kiáltott, amibõl a nem alvók is megtudhatták,
6     9,  III|     elõõrsre akadtam, aki rám kiáltott: „Qui vive?” elkezdtem ugatni,
7    11,  IV | gyermeke otthon), lelkesülten kiáltott fel: „Ne törõdjetek velem!
8    11,  IV | ketten lóháton.~- No páter! - kiáltott most Varga a másiknak e
9    13,  I  |    falu végén az õrszem rájuk kiáltott, és megállította õket. Mátyás