Rész, Fezejet
1 1, I | Dillingenben orozva fejbe lõtték!~- Õt is! Akkor csak.....~- Csitt!
2 1, III | mindjárt nekiindulunk mi õt felkeresni. A grófné nem
3 1, III | vegye át a barátja számára. Õt nem csókolnám meg, mert
4 1, III | engedni, hogy a kis comtesse õt márkinak címezze. Ezzel
5 1, III | fogom vezetni. Meglepjük õt.~Cambray úrnak tetszett
6 1, III | a menekülõk után ragadta õt már. Szerette volna megtudni,
7 1, III | magas személyében kísérte õt ki egész a vestibule-ig,
8 1, III | elérzékenyült márki hintaja hozta õt ide?~Estig törhette rajta
9 1, III | aki azt beszélte, hogy õt a cseléd kirabolta s itthagyta;
10 1, III | hibás. Azok a vétkesek, akik õt ily szörnyeteggé nevelik. -
11 1, IV | történik-e, hogy elhagyja õt magától?~- Igaz, igaz! -
12 1, IV | szomorú mesterségbe avattam õt be magammal együtt!~- De
13 1, IV | tyúk fõjön a fazekában”: õt meg arról emlegessék meg,
14 1, IV | aligha rosszul nem utasította õt el; mert az az ország, ahova
15 2, II | Hát a hatóság nem vonhatja õt kérdõre?~- Miféle hatóság?~-
16 2, II | szívességért, hogy nem látta õt meg. Haute Sauterne-i borok
17 3, II | problematikus.~Kik jönnek õt megköszönteni születése
18 3, II | Szép-e?~- Fiatal.~- Te láttad õt a távcsõvel? Minõ haja van?~-
19 3, II | szép lehet. Szabad lesz-e õt nekem is egyszer meglesnem?~-
20 3, III | derekán az övét, kirántotta õt a hullám közül, s az ölébe
21 3, III | halé. És aztán nem látta õt Lajos felmerülni többet.~
22 3, III | maradnia. Egész este nem látta õt Marie. Csak a macskáinak
23 3, III | vászon esernyõvel igyekezett õt védni a szakadó zápor elõl,
24 3, IV | meg: hogy a komornyiknak õt egy pillanatig is egyedül
25 3, IV | annyiféle öröme van: neki semmi. Õt nem mulattatják hízelgõ
26 3, IV | sûrû szõrrel benõve, mely õt a tél hidege ellen védi,
27 3, IV | visszavezesse. Meg van tiltva õt ütni-verni. A nádmézet nagyon
28 3, IV | õneki!~Érdekelni kezdte õt a szomszédnõje.~A kapott
29 4, I | odább állt.~A télen át látta õt néha a befagyott öböl jégtükrén
30 4, I | ajándékokkal.~Vasárnaponként látta õt a templomba menni a gróf,
31 4, I | enyhe idõben gyakran látta õt a gróf, a feléje forduló
32 4, I | emberem dacára ide fogadtam õt magamhoz, s mátul fogva
33 4, I | tagadhatta el magától Lajos, hogy õt ezen nõ közelléte nyugtalanítja. -
34 4, I | szökik arcába a vér, ha õt véletlenül meglátja?~ ~
35 4, II | után látott, ott lehetett õt napeste szemlélni, ahogy
36 4, II | Névtelen Vár obszervatóriumában õt egy figyelmes vizsgáló folytonosan
37 4, II | benyúló öblöt, elvezette õt az újon kavicsozott úton
38 4, II | obszervatórium ablakából nézte õt azalatt folyvást. Mikor
39 4, II | lefátyolozottan sem volt szabad õt meglátnia.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
40 4, II | beszélgetnének.~De hát ha kíváncsi õt látni, mért nem megy oda
41 4, II | hozzá csak írott szavakban? Õt bizonyosan elfogadná az.~
42 4, II | azt közel. Az úrnõ hívta õt, s az eléje kullogott, de
43 4, III | menni.~Lajos maga vezette õt le a torony lépcsõin, egész
44 4, III | kiállítva a kastélyajtóba, amint õt megpillantá, hirtelen a
45 4, III | bemutatni magát, nehogy az úrnõ õt is rablónak nézze, s sikoltozni
46 4, III | szabadítónak sem illett õt látni.~A gróf azonban röviden
47 4, III | nõ arcára. Többször látta õt együtt járni-kelni azzal
48 4, III | S ön ártatlannak tartja õt e merényletben?~- Bizonyosan
49 4, III | hogy az. És én nem fogom õt elbocsátani magamtól, hanem
50 4, III | becsületes nõnek tartja õt, bárónõ?~- Lelkemet teszem
51 4, III | azért én mégis megtanítom õt ember módjára járni.~A bárónõ
52 4, IV | jónak a helyét. Feltalálta õt a miszticizmusban a távolbalátás,
53 4, IV | tudománya annyi hatalommal, hogy õt a nem létezõ lények közé
54 4, IV | Azt meg tudta tenni, hogy õt ne lássa többé. Távcsövét
55 4, IV | Most bizonyosan nem szereti õt senki.~És aztán csak nem
56 4, IV | és neki semmi oka sincs õt üldöztetni.~A grófot ez
57 4, IV | kastélyára éjszaka rátört, s õt ki akarta rabolni, nem is
58 4, IV | beszélni.~- Jól van. Küldje õt ide hozzám.~- Hanem - még
59 4, IV | lenni: ha lop, nem szabad õt megbotozni, s ha embert
60 4, IV | felfedezésrõl, vagy sem? - Hiszen ez õt érdekli legközelebbrõl.~
61 4, V | mester.~- Igen, én rendeltem õt ide - mondá a gróf. - Vezesse
62 4, V | az elveszett - nyugtatá õt meg a gróf -, hanem nálam
63 4, V | valódi indokkal nem lehet õt megismertetni.~Lajos fõzött
64 4, V | napon is, mint szoká, eljött õt üdvözölni, de a leány nem
65 4, V | alszom?~Óvatosan kellett õt ezzel megbarátkoztatni.~-
66 4, V | gondolt most?~Lajos nem hagyta õt kétségben.~- Jöjj át szobádba,
67 4, V | szobájába.~Lajos odavezette õt a fülkébe; maga kívül maradt.~-
68 4, V | göngyöleg legördült, s bezárta õt.~A leány meglepetve kiálta
69 4, V | annál hamarább ott tudja õt a szobájában. Az pedig jött
70 5, I | viszontlátogatásra; nem találta õt otthon, s ott hagyta a kapusnál
71 5, I | rajta, hogyan lehetett annak õt megelõzni. Megmagyarázták
72 5, I | kastély úrnõje világosítá õt fel afelõl, hogy a szomszéd
73 5, II | között.~A bárónõ kerestette õt aztán mindenfelé, de az
74 5, III | kívánná, hogy látogassa õt meg a kastélyában a gróf,
75 5, III | volna önt, hogy vezesse õt be a családjánál.~- Megtudta
76 5, III | Én pedig képes leszek õt ezért megölni - mormogott
77 5, III | ellenfél azt mondá: megölöm õt. És mind a kettõ bátor volt,
78 5, III | Marie-hoz, hogy ma nem viszi õt magával sétakocsizásra,
79 5, III | asszonyt; - a fátyolos nõ, ki õt kísérni szokta, én vagyok.~
80 5, III | pokoli keserûségnek, hogy ez õt védõ, miatta szenvedõ hölgyet
81 5, III | tenni. Ez a nõ úgy szereti õt, ahogy csak valaha asszony
82 5, III | és még mindig ott látta õt.~ ~
83 5, IV | mulatságosnak találja, hogy õt oly kegyetlenül rágalmazzák.~
84 5, V | lehullt faleveleket. Ott látta õt Marie mindannyiszor.~Egy
85 5, V | hogy a vizsgáló-toronyból õt folyton kíséri tekintetével,
86 5, V | ön az én Lajosomat. Tegye õt boldoggá; õ nagyon jó ember. -
87 5, V | szeretnie. És önnek is kell õt szeretni! Ha én szeretem
88 5, VI | De Lajos ott is fel tudta õt találni.~- Hová tette ön
89 6, I | forró leheletével iparkodott õt fölmelegíteni.~- Segítsen
90 6, I | tapostam rá. Én magam öltem õt meg. Szegény kedves kis
91 6, I | mint ez volt - biztatá õt Lajos.~- Ne hozzon ön nekem
92 6, I | szobámba. Majd eltemetjük õt a virágoskertemben. Tudok
93 6, I | tõlem, hogy készen vagyok-e õt követni. S mire fölébredtem,
94 6, I | okmányokat, útleveleket, hogy õt megszabadítsam ellenségei
95 6, I | hazudtam mindennap, hogy õt betakarjam üldözõi elõl.~-
96 6, I | rettegnél tõle. Ha te ismernéd õt kegyelmességének és szeretetének
97 6, I | csillagokat, tudja, hol kell õt keresni. Ön maga is odatalál
98 6, I | ajtó felé ment, ott hagyva õt magára.~Mikor már a kilincset
99 6, I | jöttem önhöz. Az ön látása õt idvezítené. Hozza el az
100 6, II | után kezd kidomborodni az õt körülhomályló ködbõl. Csak
101 6, II | szeret: aki nemzetét, mely õt eltaszítá, mely õt üldözi,
102 6, II | mely õt eltaszítá, mely õt üldözi, még számûzetése
103 6, II | ugyan az újoncilletményt (õt ott is a „távollevõk követe”
104 7, II | Istenem, irgalmazz!~Úgy vitte õt az ölében a szobájáig, ahol
105 7, II | ki bálványa számára, hogy õt odaültesse; mintha egy oltáron
106 7, II | honfitársai tetemeibõl, hogy õt arra ültessék föl bálványnak,
107 7, II | Te azt tennéd? Idehoznád õt? Vagy engem õhozzá? Igen!
108 7, II | messze a hely. - Ön ismeri õt, anélkül, hogy nevét mondanám. -
109 7, III | azt, hogy ön is szeresse õt, azt állítom. Aki megérti
110 7, III | jöttem õhozzá, hanem felhívni õt a nemesi fölkelésben részvételre.
111 7, V | viszi a házam gondját.~- Õt is magunkkal fogjuk vinni? -
112 7, V | Látod, megijesztetted õt!”~- Ne rettenj meg - szólt
113 7, V | elmúlik.~Már õ egyszer hozta õt ily állapotban öntudatra:
114 7, VI | Lizettet felkeresni, s meghívni õt magunkhoz. Úrnõje eltávozta
115 7, VII | látogatónõje odajutott, hogy õt fölkeresse. Az õ konyhájában
116 7, VII | esztendõ alatt most látom õt színrõl színre - másodszor.
117 7, VII | negyedórára sem hagytam õt el. Ugye kis úrnõm? Emlékezik
118 7, VIII| Katalin vállára, átfûzve õt karjával.~- Óh, milyen boldog
119 7, VIII| teheneket. Katalinnak el kellett õt vezetni a majorba. A fejés
120 7, VIII| kellett használnia, hogy õt, késõ estére válván az idõ,
121 7, VIII| egyre szólongatnia kellett õt Katalinnak, hogy ne köszöngessen
122 7, VIII| újdonság csodái nem hagyták õt megpihenni egy tárgynál;
123 7, VIII| arról beszélni, hogy Lajos õt valaha úszni tanította,
124 7, VIII| ugye?~Katalin biztosítá õt róla, hogy az õ feje attul
125 7, VIII| homlokát, magára hagyta õt - régi játszótársaival.~ ~
126 8, I | francia vezérnek, hogy siessen õt körülkeríteni, s eléje küldte
127 8, I | harcolni! Tehát szemközt fogom õt találni! Óh, énnekem erõs
128 8, I | mielõtt én képes lettem volna õt erõhatalommal megvédelmezni
129 8, II | bosszút, hanem a pallos, s aki õt megüti, felsõbb hatalmaskodás
130 8, II | proklamációjától, melyben õt átok alá veti, s fõbelövetéssel
131 8, II | az én palladiumomat. Vedd õt körül egész szerelmeddel.
132 8, II | mentül inkább igyekezett õt magától távol tartani. Itt
133 8, II | elolvashassa.~- Meglephetnõk õt a táborban - mondá Katalinnak -
134 8, III | rejtélyes cimborának, s bevitte õt a saját sátorába. - Dûlj
135 8, III | hatalomnál fogva nem engedem õt láncáról elszabadulni. Azonban
136 8, III | Csak annyira menj, hogy õt egyedül találod. Akkor,
137 9, I | hajadonkorba. Ott hagyja-e õt a „Cythere dandárának” utált
138 9, I | romlásnak? Vagy elhozza õt ide magához, s akkor aztán
139 9, I | méltó fény közt mutatná be õt a világnak.~S mindehhez
140 9, I | becsüléstõl!~Mennyire imádja õt ez a férfi! S mennyire megérdemli,
141 9, I | hódolatát. Inkább akarta õt királynévá tenni, mint feleségévé!
142 9, I | ha gonosztevõ is? Lehet-e õt elárulni annak, aki szereti?~
143 9, I | védelmére, egy gyermeket, aki õt anyjának nevezi, aki õt
144 9, I | õt anyjának nevezi, aki õt meghívta, hogy fogadja el
145 9, I | mentség annak a számára, aki õt ellenségei kezébe szolgáltatja;
146 9, I | imádok... én csak megcsókolom õt, hogy ráismerjetek róla:
147 9, I | ártatlan volt!~- Bocsásd be õt - suttogá a hölgy a rémület
148 9, I | leányomnak? Hol találta õt?~- Mindent világosan meg
149 9, I | kétségbeesetten.~- Ott kerestem õt fel: ott írta önnek ezt
150 9, I | tudja legjobban, hová lehet õt úgy elrejteni, hogy üldözõi
151 9, I | táborban.~- És Marie?~- Õt nem viheti magával. A leánynak
152 9, II | odasietve hozzá, hogy felemelje õt a földrõl.~- Hagyj el! Aki
153 9, II | azt, hogy nem én öltem meg õt.~- Katalin! Hátha nem igaz
154 9, II | akarónak. - Neked nem szabad õt felkeresned.~- Miért nem?~-
155 9, II | üresség. Lizett ápolni fogja õt. Az ilyen erõs agg nõk nem
156 9, II | egész világon nem tartozik õt szeretni, egyedül én. -
157 9, II | védelmezzen, én hagyjam õt az útfélen elveszni, s még
158 9, II | tõle arcát, s visszatartá õt a kezével.~Aztán fölvette
159 9, II | szeretni, helyetted én szeretem õt. Áldj meg minket, s légy
160 9, III | elemózsiával; most maga akarja õt meglepni vele. Felnyergeltette
161 9, III | akaratomat, hogy kövesse õt, ahová az vezetni fogja.
162 10, II | hozzá menni.~- Én fel fogom õt keresni.~- No hát csak keresse. -
163 10, II | jer velem Lackó, keressük õt.~Az önzõ Lizett egy darabig
164 10, II | maga elé, mintha el akarná õt magától taszítani.~- Cambray!
165 10, II | kezével bágyadtan üdvözlé õt kétszer-háromszor. Aztán
166 10, II | Kedves Lizett! - ébresztgeté õt eleinte Marie, csendesen
167 10, II | barátom volt. Temettesse el õt szépen.~- Elvégzem vele.~
168 10, III | eszünkbe fog jutni, hogy láttuk õt már egyszer - Thémire grófnõ
169 10, III | Cosaque-ot, minden ember õt nézte. Az allegóriában pedig,
170 10, III | Hortense ugyan szerette õt, hanem Pauline hercegnõ
171 10, III | arra is képesnek hiszem õt, hogy a leányt elszöktette
172 10, III | éjszaka - figyelmezteté õt Jocrisse. - S kalauzt nem
173 10, III | van, ahol aztán nehéz lesz õt utolérni, s még nehezebb
174 10, V | az égben.~Vavel értette õt egészen. A nõ, aki oly nagyon
175 10, V | közlegénynek. Az lesz a mesterség, õt most onnan kicsalni és kelepcébe
176 10, V | legcsúfabb.~Az is megbecsülte õt, és felé tartott.~A démonok
177 10, V | egy csapatja megkerülte õt. Erre felhagyott azzal a
178 10, V | Eszébe jutott, hogy ha õt élve elfogják: ez a levél
179 10, V | ád Vavel Lajosnak, hogy õt arra az egyetlen fûzfára
180 10, V | princesszek szalonjai nem fogják õt többé elfogadni; és Joséphine
181 10, V | Joséphine ölebei nem fogják õt megugatni, se az új császárnõ
182 10, V | és a császár nem fogja õt „kedves hercegem”-nek nevezni, -
183 10, V | t; se Isabey nem fogja õt megnevettetni majom-paródiájával; -
184 10, VI | mint a delejtû, oda fogja õt vezetni abban a bozót-tömkelegben.~
185 10, VI | De Katalin nem engedte õt leszédülni, tele markába
186 10, VI | menyasszonyát, s felültetve õt a szekérbe, lelkére köté,
187 11, II | felhangzott hozzá a völgybõl. Ha õt e dombtetõrõl elverik, a
188 11, III | vezérlõ fõhercegnek, ki õt nagyon feldicsérte: jó Ferenczy
189 11, III | kiszabadítani, s felkapva õt a földrõl, felültette hátul
190 11, IV | egy ágyúteke, felvették õt a vállaikra, úgy vitték
191 11, IV | Saját testével védte meg õt, míg maga is föléje roskadt.
192 11, IV | gyõri csatatérnek, hogy õt akárki e szóval interpellálhatta
193 11, V | forintokat kínált annak, aki õt le tudja gyûrni. A mi nemes
194 11, V | választó kortes: nem jó lesz õt megbántani.~- Jobb lesz,
195 12, I | Gyûlölöm!”~- Miért hagytam õt el? - vádolá magát Vavel. -
196 12, I | uralkodni. Hogy idegen ember õt ily gyöngének látta. Nyugalmat
197 12, II | Párizsig. Ez a hintó fogja õt elszállítani, s ugyanez
198 12, III | együtt temettetni, mint hogy õt szabadon bocsássa; de azt
199 13, I | volón egyenruhában kísérte õt e kalandban mint trombitás.~
200 13, I | házigazdánknak, nem látom õt sehol.~- A kórodába hívták
201 13, I | oldalszobába, Katalin követte õt.~Võlegény és menyasszony.~
202 13, I | nehogy Marie meghallja ) - Õt megszabadítád ellenségeitõl;
203 13, I | mikor hozzánk beléptél, õt ölelted, õt csókoltad, nem
204 13, I | hozzánk beléptél, õt ölelted, õt csókoltad, nem engem! -
205 13, I | tettél. Visszaszerezted õt. Odamenekülhetett a karjaid
|