Rész, Fezejet
1 1, I | magasabb férfi. - Valami kis leány.~- A bizony. Hát mit akar
2 1, I | nem tudom.~- Igazi párizsi leány - dörmögé közbe az alacsonyabb
3 1, III | utcán; pedig van egy másik leány, akivel még annál sokkal
4 1, III | Kérem. Önök szállásán egy leány is volt elrejtve, kit senki
5 1, III | órakor felvitt nyolcesztendõs leány, s a tizenegykor lehozott
6 1, IV | bírni fogja, akkor azután a leány sorsa is el lesz döntve.
7 2, I | birtokot anyjárúl, aki Markóczy leány volt, s Mária Terézia idejében
8 2, II | vénasszony-e, vagy ifjú leány.~- De ha kocsikáznak, akkor
9 2, II | úrnõje egy szegény árva leány, akinek semmije nincs; de
10 2, II | komornyik; „köszönd, hogy leány vagy, mert ha férfi volnál,
11 2, II | ki.” S amint kilépett a leány a kastélyból, csak úgy hullott
12 2, II | anya azóta összerokkant, a leány pedig felnõtt, s a bûnös
13 3, I | magányos veréb; meg egy leány.~A leány, alakjáról ítélve,
14 3, I | veréb; meg egy leány.~A leány, alakjáról ítélve, lehet
15 3, I | csipkefodrokkal gazdag: ahogy fiatal leány nem szokott öltözve lenni;
16 3, I | fátyol oda van-e tûzve a leány kalapja széléhez, hogy nem
17 3, I | zongorázni nem tud, annálfogva a leány sem tudhat, s hogy mégis
18 3, I | Mikor ebbe is belefáradt a leány, akkor leülhetett kártyázni.
19 3, I | Az egyik mellé leült a leány, a másik mellé a férfi.~
20 3, I | Gazdag konyhát tartottak. A leány számára az õ kedvenc bora,
21 3, I | is egymással õk ketten. A leány a cicáiról, mopszairól,
22 3, I | valami nevezeteset álmodott a leány, azt is elmondta, s az úr
23 3, I | az úr meghallgatta. Ha a leány kért valamit, a férfit Lajosnak
24 3, I | a homlokát a leánynak.~A leány aztán visszament a szobájába,
25 3, I | Este, mikor lefeküdt a leány, mielõtt levetkõzött volna,
26 3, I | nem veszi észre. A fiatal leány mélyen alszik, s a mopszok
27 3, I | fegyverei.~Ezt onnan tudja meg a leány, hogy a bõrpamlag mellett
28 3, II | képez a többi közül. Ez a leány születésnapja.~Ez az egy
29 3, II | Gyümölcsöt sohasem ízlelt a leány. Lajos tartotta magát azon
30 3, II | kikocsikázáshoz? - kérdezé.~A leány pedig félredobta a könyvet
31 3, II | tabourette-re.~A férfi úgy tett. A leány felkuporodott az ottomanra,
32 3, II | a könyvet - mondá neki a leány. - Ennek mind a négy kötetét
33 3, II | Ah, haha! - kacagott a leány. - Így nem hagyom magam
34 3, II | Istenem! - kiálta föl erre a leány, s engesztelésül odavonta
35 3, II | reszkettek.~- Látod - monda a leány. - Mégsem öltél meg. Pedig
36 3, II | Melusine-ruha? Akarod látni?~Azzal a leány felszökött a helyébõl, s
37 3, II | kertünk alatt.~Olyan volt a leány az égszínkék öltözetben,
38 3, II | tizenöt éves vagy. Ily nagy leány nem csókol kezet férfinak.~-
39 3, II | tiltakozott gyorsan a leány ez eszme ellen. - Én bizony
40 3, II | Hol vagyok én „itt”?~A leány odamutatott az ujjával a
41 3, II | legkisebbeknek - monda Lajos.~Ez a leány nem tudja, hogy mire való
42 3, III | örömujjongás, melyet az úszó leány nem tudott magától megtagadni.~
43 3, III | elbolyongtak a hullámtükrön, a leány nem fáradt ki bele. Ez az
44 3, III | arcaikat fehéríteni.~Szegény leány! Még azt mondta, hogy õ
45 3, III | kígyók?~Lajos iparkodott a leány túl heves fantáziáját lelohasztani,
46 3, III | találni, amiktõl pedig a leány irtózott. Az is meglehet,
47 3, III | vonal, amit az elõreúszott leány alakja vont rajta, s mi
48 3, III | Mikor összejutottak, a leány ismét hangosan kétszer-háromszor
49 3, III | Mi lelt? Mi üldöz?~A leány úgy reszketett, úgy vacogtak
50 3, III | agyonlövöm, ha ember, ha állat!~A leány valamit nyöszörgött, mintha
51 3, III | ordítá dühösen a férfi.~A leány aztán meghúzta magát reszketve
52 3, III | vele a kastélyba vissza.~A leány még akkor is reszketett.~-
53 3, III | tavamtul? - sóhajta fel a leány, még egy keserves pillantást
54 3, III | négy óráig tartó álmait a leány által számára elkészített
55 3, III | bírt vele lépést tartani; a leány vitte õtet.~ ~
56 3, IV | Doktor úr - rebegé a leány halk hangon, melybõl alig
57 3, IV | ért; akként árulta el a leány úrnõi eredetét az, hogy
58 3, IV | leteperi maga alá a bölényt: a leány egyszerre odalépett hozzá,
59 3, IV | ön gyógyulni? - rebegé a leány, ki el nem távozott mellõle,
60 3, IV | összeverõdtek vacogva.~A leány visszament hálószobájába,
61 3, IV | Megérdemeltem azt, és nem fájt.~A leány megszorítá az öreg cseléd
62 3, IV | lábaihoz a csacska hullám.~A leány letérdelt a kinyúló rezgõpadra,
63 3, IV | volt a régi gyönyörnek.~A leány szomorúan hagyta el kedvenc
64 3, IV | könyv arról van írva.~A leány mohón kapott utána, s amint
65 3, IV | többé félni a tó vizétõl?~A leány hosszasan nézett a férfi
66 3, IV | a bárónõhöz? - kérdezé a leány.~- Minek? - kiálta fel a
67 4, I | a maga részérõl; de ám a leány nem ígért semmit. S ha érezte
68 4, I | semmit. S ha érezte is a leány sorsa nehéz titkát, hol
69 4, I | Lajos aggódva figyelt a leány elmélázó arcára, melyen
70 4, II | Lajos azt várta, hogy a leány tapsolni fog örömében, s
71 4, II | Egyedül vagyunk.~E szóra a leány lerántotta fejérõl a fátyolt,
72 4, II | Mikor elhagyták a kertet, a leány két szál nefelejcset szakított
73 4, II | valamit.~- Mit írt ön?~A leány el hagyta olvasni.~Ez volt
74 4, II | és a históriás könyv. A leány nyílt, õszinte tekintete
75 4, II | olyan nagyon!... monda a leány, s azzal elhagyta a tanuló
76 4, II | Sokszor föltette magában a leány, hogy utána lopózik Lajosnak,
77 4, II | mikor már mellette állt a leány, s fülébe súgta nevét: „
78 4, II | csõnek más irányt adni, már a leány odakuporodott az õ üresen
79 4, II | arckifejezést: - ez a féltés.~A leány felfedezte, hogy van egy
80 4, II | Azután egyszerre felkelt a leány a távcsõ mellõl, s odaborulva
81 4, III | közülök magad elõtt”.~A leány azonban belefáradt az égi
82 4, IV | ülni Marie-t a helyébe.~A leány a távcsõbe nézett, s látott
83 4, IV | mit végez, sem énnekem.~A leány nagyot nézett rá azokkal
84 4, IV | véleményt.~Akkor aztán a leány maga felelt meg a kérdésre.~-
85 4, IV | arcát.~- Ugye? - monda a leány - s aztán ha a szájam görbe
86 4, IV | asztaláról, s rohant rémülten a leány hálószobája felé. Ott hagyta
87 4, IV | Félrehúzta a függönyt... A leány ott aludt csendesen: arcát
88 4, V | átvezethette az ezermestert a leány szobájába, s ott elmondhatta
89 4, V | megelégedve?~Hogyan lesz a leány kibékíthetõ azzal a gondolattal,
90 4, V | tizenhatodik évforduló már.~A leány szépsége a hajadoni bûbáj
91 4, V | eljött õt üdvözölni, de a leány nem adott neki elõ semmi
92 4, V | mesternek a maga kész remekét a leány hálószobájában nyélbe sütni.~
93 4, V | márványoszlopnak a közét, mely a leány fekhelyéhez vezetõ fülke-boltozatot
94 4, V | hajigálnak be az udvarra.~A leány elmélázva felelt:~- Volt
95 4, V | általad felvetett ottománon?~A leány a szemébe nézett: be, egész
96 4, V | ami azt lehetõvé tegye?~A leány arca elsápadt. Mire gondolt
97 4, V | szobádba, és lásd meg.~A leány odatette kis porcelánkezét
98 4, V | Abban a percben, amint a leány azt megtette, a fal mögé
99 4, V | legördült, s bezárta õt.~A leány meglepetve kiálta a künn
100 4, V | a fülke homlokzatába.~A leány elbámult rajta.~- És aztán
101 4, V | Most már nem csókolta meg a leány ez ünnepi ajándékért. De
102 4, V | asztalkán munkálatait.~A leány - nem lett volna leány -
103 4, V | A leány - nem lett volna leány - ha az ércfüggönyön keresztül
104 4, V | indulatokkal harcol. És gyõz.~És a leány e naptól fogva megtalálta,
105 4, V | nem váratott magára. A leány megkísérté másnap, hogy
106 4, V | is eljött. - És aztán a leány (ilyenek az elkényeztetett
107 4, V | aztán gondolá magában a leány:~„Szeret. Nagyon szeret.
108 5, II | feleresztenek.~Nem is mert a leány ez éjjel korán lefeküdni,
109 5, III | ahová egyedül fog menni. A leány megnyugodott benne.~Ma úgyis
110 5, IV | hogy egy nõ, még inkább egy leány, mulatságosnak találja,
111 5, V | lelkestül az öné vagyok!”~A leány magaviselete irányában ez
112 5, V | történhetett-e az meg, hogy a leány, attól a vágytól hajtva,
113 5, V | könyveket talált az asztalon. A leány tanult.~Másnap a szokott
114 5, V | eltávolították onnan, s annak a leány visszatértéig más dolgot
115 5, V | ahhoz az úthoz, amelyen a leány végig szokott haladni.~Schmidtné,
116 5, V | kalimpázott, másik kezével a leány kezét fogta meg. A levél
117 5, V | küldeni valakinek?...~A leány nyugodtan nézett a haragvó
118 5, V | Kinek szólt e levél?~A leány szomorún mosolygott, s csendesen
119 5, V | Vavel, ott meg a pecséten a leány címerét látta. Azt a címert,
120 5, V | elkezdett keservesen zokogni.~A leány most nem ment oda hozzá,
121 5, V | semmi - suttogá utána a leány csendesen.~Erre Vavel felugrott,
122 5, V | Marie? Mit akar ön?~Ekkor a leány egész lelki erejével föléje
123 5, V | Szükségtelen - felelt neki a leány büszkén. - Ha azt akarja
124 5, V | Addig tûrjünk és várjunk.~A leány magához vonta a férfi kezét,
125 5, VI | nyílt virággal jött vissza a leány.~A virág meglepõen szép.
126 5, VI | csak gyûlölni tudott: - a leány csak szeretni.~Lajos megfordult
127 6, I | zokogása riasztá föl.~A leány úgy jött be hozzá, hogy
128 6, I | Könyörüljön! - zokogá keservesen a leány.~- Mi baja önnek, Marie?~-
129 6, I | Nézze csak: - szepegett a leány, keblébe nyúlva, s reszketõ
130 6, I | zsoltáréneklõ ott feküdt hanyatt a leány rózsaszínû tenyerén, hátrahajtott
131 6, I | fejjel, s száját tátogatva; a leány forró leheletével iparkodott
132 6, I | sikoltott. Rátapostam. (A leány összerázkódott.) Óh, Istenem!
133 6, I | kiálta kétségbeesetten a leány.~A férfi elõvette gyógyszereit,
134 6, I | a szemeit... - suttogá a leány. - ...Még lábra áll!...
135 6, I | gázoltam rá! - rebegé a leány, s aztán óvatosan, gyöngéden
136 6, I | halva.~Most már nem sírt a leány, mikor látta, hogy vége
137 6, I | Ön könnyezett! - szólt a leány megdöbbenve. Megismerte
138 6, I | Marie-t a haldoklóhoz.~A leány elsõ dolga az volt, hogy
139 7, II | Mi történt? - rebegé a leány megrémülten Lajos lángoló
140 7, II | meghalok!~S váltogatva majd a leány öltönyét, majd a kivont
141 7, II | Útjában találta Marie-t.~A leány leszállt rögtönzött trónjáról,
142 7, II | rettenetes vagy! - szólt a leány, elfordítva tõle arcát.~-
143 7, II | magához fog venni - szólt a leány átszellemült tekintettel; -
144 7, II | mily napfényt derítettek a leány arcára. Hogy változott át
145 7, II | Zrínyi-dolmánya hátulsó zsebeibe.~A leány pedig dalolva futott Lajostól -
146 7, II | bánja, ha utána meghal is.~A leány egyre kacagott. Minden oly
147 7, III | ahhoz a fogadásomhoz, hogy leány maradok.~- Eszerint engem
148 7, IV | elfogadásán? - könyörgött a leány.~- Sõt kérlek, hogy jöjj
149 7, IV | kezét.~Mikor aztán a két leány kedvére kisírta magát, akkor
150 7, IV | egymást. Hisz az anya is leány volt még, mint a leánya.~-
151 7, IV | gyermetegséggel Marie.~A másik leány kacagni kezdett.~- Még most
152 7, VIII| lehetett csodálni, ha szegény leány elfelejtette ez órában a
153 7, VIII| Ma kezdett el elõször „leány” lenni.~Mekkora gyönyörûségét
154 7, VIII| nóta. A végén azt dalolja a leány: „Rágalmazó nyelvek irigysége -
155 7, VIII| Igazán! - kapott rajta a leány nagy örömmel.~- Nekem van
156 7, VIII| Marie-t a távcsõhöz. És a leány világosan látta ezt a megfoghatatlan
157 7, VIII| Óh, Istenem!” - rebegé a leány, és elkezdtek a könnyei
158 8, III | Megölöm. És akkor a rejtélyes leány védtelenül, oltalmazó, ismerõs
159 8, III | meg van bûvölve a rábízott leány szeretetreméltóságától.
160 8, III | hanem valódi érzés, hogyha e leány, kinek csodajóságát Jocrisse
161 8, III | népválasztotta uralkodóházzal. S a leány, mint tudom, oly szép, oly
162 9, I | kezébe szolgáltatja; de ez a leány reszket a nagyságtól, melynek
163 9, I | kútba, s aztán megragadja a leány kezét, s azt mondja neki: „
164 9, I | arcképet küld emlékül az a leány, akit az anyja idegen házak
165 9, I | Jöjjön ön velem. Itt van a leány és a kincsei. Sértetlenül.
166 9, I | se jöjjön tájékára fiatal leány!~Az eltávozó Cambray egy
167 9, II | anyám! Mi bajod? - rebegé a leány, odasietve hozzá, hogy felemelje
168 9, II | teljességében?~E szavakra a leány odalépett hozzá, és kezét
169 9, II | ismerj meg egészen.~Amíg a leány azt a levelet olvasta, a
170 10, II | ott hagyta védelmezõjét a leány, s mint a kezes bárány,
171 10, II | neki - szólt reszketve a leány, de szemeit nem tudta levenni
172 10, III | olvastat fel magának - a leány szép szemeibõl valamit.
173 10, III | békíteni. Még olyan kedves leány nem volt a világon, akit
174 10, III | mondott! Nincsen oly kedves leány, akit oda ne adjanak egy
175 10, III | felvesszük, hogy mikor a menekülõ leány elhagyta a Névtelen Várat,
176 10, VI | tudja, hogy hova lett az a leány, aki ha elvész, Lajos szívét
177 10, VI | Annak a kincse volt az a leány! Önre volt az bízva. Hová
178 10, VI | mondja meg, hova lett az a leány, akit önnek ezzel kellett
179 11, I | kedvetlenül nyúlt bele a leány, arcát is félrefordítva,
180 13, I | paripa-robaj megriaszthatná a leány gyönge szívét, s inkább
181 13, I | én kicsi kis bálványom!~A leány arca ragyog. Nemcsak azok
182 13, I | ne beszélj oly hevesen.~A leány aztán megfogta Katalin kezét,
183 13, I | emlékezet tart, az együgyû, bohó leány, aki nem tud semmit, csak
184 13, II | Vavel gróf, mint a megholt leány hátrahagyott ruháinak vételdíját,
|