Rész, Fezejet
1 1, I | Azt hiszem, hogy nekünk nagyon jó a rendõrséget nem háborgatnunk,
2 1, I | megállapodtak valamiben.~- Ez nagyon jó lesz!~A tervvel nagyon
3 1, I | nagyon jó lesz!~A tervvel nagyon meg voltak elégedve. A térképet
4 1, I | önnel tovább; de én már nagyon meg vagyok jegyezve. Ön
5 1, I | történik akkor? Most is nagyon ragaszkodik önhöz: akkor
6 1, II | vár odahaza. Az asszony nagyon veszekedõ. S én szeretem
7 1, III | magukat.~- Ah, uram, az nagyon szép öntõl, hogy felébresztett.
8 1, III | Pedig megérdemelném ám; nagyon rossz voltam az este. Nem
9 1, III | tojásos puncsot is adtak, ami nagyon jó volt. Nézze csak. Egy
10 1, III | piskótát kezdett mártogatni.~- Nagyon jó! Apropó! A mama nem kerestetett
11 1, III | olyankor olyan rút. Máskor meg nagyon szép. Óh, igen szép! Majd
12 1, III | ön megölni? Este mindig nagyon félek. Jöjjön ide, hadd
13 1, III | nem csókolnám meg, mert nagyon szép ember. De ön meg olyan
14 1, III | mulassa ön magát a bubával.~- Nagyon szép buba! Az éjjel együtt
15 1, III | ruhába, oly ügyesen, mintha nagyon sokat foglalkozott volna
16 1, III | Vigyázzon, mert a mama nagyon ideges.~Cambray úr csendesen
17 1, III | kocsiablakon. Az sem volt valami nagyon kedvére, hogy õ most egy
18 1, IV | kezdeni megint, mégpedig nagyon messzirõl. Mármost csak
19 1, IV | tartani távollétem?~- Ami nagyon valószínû.~- Ne is halljak
20 2, I | kellene lenni, hanem az most nagyon sok buzgólkodnivalót talál
21 2, I | hírharang.~- Ah! Hisz ez nagyon szeretetreméltó tulajdonság!
22 2, I | szeretetreméltó tulajdonság! Én nagyon szeretem a pletykát! Véghetetlenül
23 2, I | hegyével:~- Nekünk bécsieknek nagyon jó rendõrségünk van ám.~
24 2, II | külföldi úr jött ide, akinek nagyon megtetszett ez a magányos
25 2, II | indicium sem forog fenn. Az nagyon csendes ember.~- Egyedül
26 2, II | mutathatja soha.~- Ah, ez nagyon rémségesen regényes, doktor
27 2, II | volt a baja, hogy a kutyák nagyon vonítanak a faluban, majd
28 2, II | majd meg az, hogy a bakter nagyon kiabál. De mindezeket sohasem
29 2, II | hogy az a nõ, akit õriz, nagyon szereti a csendet.~- Úgy
30 2, II | jó lesz meginteni, mert nagyon szilajon járja a táncot;
31 2, II | esetet mondhatok el róla, ami nagyon jellemzi az embert. Egyszer
32 2, II | számára. Az ilyen dolog engem nagyon meghat. Aztán majd jöjjön
33 2, II | nõ? - kérdezé a bárónõ.~- Nagyon fiatal még. Nem lehet több
34 2, III | érdemes furcsaság!) No ez nagyon derék. Azt hittem, hogy
35 3, II | érdemlett dorgálásért: hisz az nagyon kedves ajándékot hozott
36 3, II | mint egy rossz álom? Fáj az nagyon, mikor eljön? Vége van vele
37 3, II | Kerülik egymást.~- S ha nagyon haragusznak?~- Akkor verekednek
38 3, II | verekednek egymással.~- S ha igen nagyon haragusznak?~- Akkor megölik
39 3, II | Mégsem öltél meg. Pedig igen nagyon megharagítottalak.~- Oh
40 3, II | hozzá; mert egyszer, mikor nagyon sietõs volt az utunk (nem
41 3, II | Én nem tudom. De már nagyon kicsiny koromtól fogva megszoktam
42 3, II | láttalak még soha; mert nagyon késõn jössz be, s nagyon
43 3, II | nagyon késõn jössz be, s nagyon korán eltávozol mindig.~
44 3, II | foglak a gondolámon.~- De ne nagyon közel.~- Úgy sem. A másik
45 3, II | holdvilág süt: éjjel.~- Az nagyon szép lehet. De miért csak
46 3, II | haja van?~- Szõke.~- Akkor nagyon szép lehet. Szabad lesz-e
47 3, II | meg fogod szeretni, mert nagyon szép és nagyon jámbor.~-
48 3, II | szeretni, mert nagyon szép és nagyon jámbor.~- Honnan tudod azt,
49 3, II | Honnan tudod azt, hogy nagyon jámbor?~- Minden járása
50 3, III | kis gömbölyû szigetke, ami nagyon ingerelte Marie kíváncsiságát.~
51 3, III | fog fekünni.~Aztán pedig nagyon rosszul aludt. Egyre azzal
52 3, III | haragból semmi.~S az ég nagyon is meghallgatta fohászát:
53 3, IV | estén, s a parasztszekér nagyon megviselte a tagjait. Fel
54 3, IV | rögtön a kastélyba. Az „úr” nagyon beteg.~(Az „úr?” De hát
55 3, IV | Ugye nem bántotta önt nagyon?~- Megérdemeltem azt, és
56 3, IV | kell mondani a bárónõnek. Õ nagyon szereti a mendemondát. Ez
57 3, IV | azzal az izenettel, hogy nagyon köszöni a bárónõ a szívességet,
58 3, IV | úszhatik többet.~E naptól fogva nagyon hallgatag lett.~„Megállj
59 3, IV | õt ütni-verni. A nádmézet nagyon szereti, s azt mindennap
60 3, IV | aztán elmondta, hogy engemet nagyon feldühített valami kimagyarázhatlan
61 4, I | Mire mélázhat el olyan nagyon? Miért riad fel, miért szökik
62 4, II | alkalmával megismert, s aki nagyon megnyerte a kegyét azáltal,
63 4, II | ön most? Nem örül neki?~- Nagyon örülök.~- De hát mért sóhajtott?~-
64 4, II | azt hitte, hogy tanítványa nagyon hallgat azokra a dicsõ hõstettekre,
65 4, II | szeretlek-e én téged olyan nagyon?~- Hát akkor ne szeress
66 4, II | szeress engem úgy... ne olyan nagyon!... monda a leány, s azzal
67 4, III | mondta Lajosnak. - Szép, nagyon szép, de álmos vagyok.~Még
68 4, III | én. De attól mégsem olyan nagyon, mint hogy önt egy cselédem
69 4, III | bársony felszínen.~- Tehát nagyon kérem, ön se szóljon e mai
70 4, IV | Hadd lássam? Szép-e?~- Nagyon szép - monda Lajos, s oda
71 4, IV | elszégyenlette magát. Válasza nagyon hasonlított azokhoz a banális
72 4, IV | eltûnt a kastélyból. A bárónõ nagyon meg volt miatta illetõdve;
73 4, IV | figurákat csinálni, mikor nagyon unjuk magunkat. Rabmunka
74 4, IV | bevittek hozzá. Olyankor nagyon megvigasztalt azzal, hogy
75 4, IV | lõképtelenekké vannak téve. A rabló nagyon elõvigyázó volt, s biztosította
76 4, V | Vezesse fel hozzám.~Henry nagyon csóválta a fejét, amibe
77 4, V | meg vagy vele elégedve?~- Nagyon! Ez igen jó lesz.~Szegény
78 4, V | magában a leány:~„Szeret. Nagyon szeret. Mint a fakír a Brahmáját,
79 5, I | sötéten szokott maradni. Oda nagyon valószínûleg maga az ezredparancsnok
80 5, I | nem kellett aggódnunk. Õ nagyon elõvigyázó, és igen szilárd
81 5, I | alatt. A sok trombitaszó nagyon izgatta; félt ettõl a hangtól.
82 5, III | írásról, hogy ki küldi azt. Nagyon kevés emberrel volt érintkezésben.
83 5, III | Úgy? - szólt a bárónõ, nagyon furcsa hanglejtéssel, s
84 5, III | legenda.~- Ah! Ez rám nézve nagyon hízelgõ. Valószínûleg egy
85 5, III | keressen oltalmat?~Vavelt nagyon gondolkozóba ejté ez a szó.~-
86 5, III | hogy „uram, ez a tréfa nagyon vastag!” s miután beszélhetett
87 5, III | olyanformát dörmögött, hogy nagyon örül rajta, hogy ezt megtudhatta.~-
88 5, IV | parkjai takarják el. Így nagyon kimagyarázható, hogy a bárónõ
89 5, IV | Ezt is megtudta Katalin, s nagyon jól mulatott rajta.~Azzal
90 5, V | öntudatos igyekezet.~Ez estén nagyon késõre adott jelt csengettyûjével,
91 5, V | eladom a lovakat.~- Azt nagyon jól fogja ön tenni, ha önnek
92 5, V | gondolkodóba esett. Ha olyan nagyon jól nem õrizte volna a leányt,
93 5, V | Lajosomat. Tegye õt boldoggá; õ nagyon jó ember. - Én nem vagyok
94 5, VI | holdkór. Az ilyen holdkórosra nagyon vigyázni kell, mert az mindig
95 6, I | úgy? ha én tinektek olyan nagyon tetszem, majd igazán eljövök!”~
96 6, I | nyelvem jár még; de az is nagyon furcsán forog.~- De tenéked
97 6, I | alkalmasint itt maradok; csakhogy nagyon hallgatag ember lesz belõlem.
98 6, I | szabad elmondani, ha valamit nagyon óhajt. Egész életemben nem
99 6, I | apró kis állatocskákat. Nagyon ostoba vagyok, vagy nagyon
100 6, I | Nagyon ostoba vagyok, vagy nagyon rossz szívem van.~- Az nem
101 6, I | Henry szobájába menjen.~- Nagyon csúnya szegény. Irtózom
102 6, I | úgysem tudok rajta segíteni.~Nagyon érzéketlen volt a kövér
103 6, I | föltekintett Marie, már akkor Henry nagyon komoly ember volt. A torzvonások
104 6, II | jóindulatú, okos fiú volt és nagyon hallgatag.~Vavel Lajos alakja
105 6, II | ezermestert.) Ezen az úton pedig nagyon egyoldalú ismereteket szerzett.
106 7, I | emelve.~Vavelt pedig ez nagyon jó kedvre hangolta.~- De
107 7, IV | fekete bársonyt. Nem, az nagyon kackiás lesz. A kék frakkot
108 7, IV | monda Marie - óh, én nagyon szófogadó leszek. Úgy örülök
109 7, V | kisleányok szoktak, mikor nagyon utoléri õket a jókedv.~S
110 7, V | társalgásnak.~- Hanem az igazán nagyon szép volt a bárónõtõl, hogy
111 7, VI | menni, mint itt maradni.~- Õ nagyon szeretett engem - monda
112 7, VII | kopott, de nem szakadt. Nagyon régi lehetett az. A négy
113 7, VII | önt innen elragadjuk.~- Nagyon nehéz leszek!~- Önnek nem
114 7, VII | magamat meg el nem lop senki. Nagyon kevés mulatsággal beérem;
115 7, VII | mindent a kártyáimból. S én nagyon rossz leszek valamikor kísértetnek.
116 7, VIII| megkeresni a kenyerüket, mert nagyon el vannak hízva. Hogy fognak
117 7, VIII| egymásnak, hogy „bolond világ ez nagyon!”~Nem lehetett csodálni,
118 7, VIII| Marie-nak, amin õ felette nagyon csodálkozott. A szobaleánytól
119 7, VIII| rendes dolgod.~- Óh, az nagyon jó lesz! Igazán jó lesz.
120 7, VIII| országába, a háládatlan. Nem is nagyon bánom; mert elkezdte kedvét
121 7, VIII| nem volt rá több szüksége, nagyon lekötelezni vélt általa,
122 7, VIII| tied. Jó lesz ez így?~- Nagyon jó lesz, - szólt Marie megnyugtatva.~
123 7, IX | Szeretsz engem igazán?~- Nagyon szeretlek.~- Én is téged. -
124 8, I | ajánlva. Gróf úr az elébb nagyon dicsérte a bajonettet. Hatalmas
125 8, I | ellenszenve az idegenek ellen nagyon is indokolt. Különösen a
126 8, II | hogy Katalinnal azokról a nagyon komoly teendõkrõl értekezzék,
127 8, II | mentére kémszemlézni, s így nagyon közel lesz Fertõszeghez.
128 8, III | a markába nyomták, amit nagyon kellett kínálgatni. Sandomir
129 8, III | annak az egyik pajtásom nagyon meg találta szorongatni
130 8, III | valahogy az odújából. De az nagyon ravasz és furfangos egy
131 9, I | akkorra meglephesse valami nagyon szép nótával.~Katalin azalatt
132 9, I | önre hogyan találtam rá, az nagyon egyszerû dolog volt. Elmentem
133 9, I | külföldön? Nem unatkozol-e nagyon, van-e elég mulatságod?
134 9, I | elég mulatságod? Látod, én nagyon meguntam ezt az én életemet.
135 9, I | Kipihenem magamat. - Azért nagyon kérem önt, hogy Marie-nak
136 9, III | hogy levelemet átadja?~- Nagyon könnyen. A philadelphusokat
137 9, III | levelemet és a választ?~- Nagyon könnyen. Összecsavargattam
138 9, III | tudott ön visszamenekülni?~- Nagyon könnyen. Estefelé, mikor
139 9, III | minden körömfaladékot. Milyen nagyon gondol õ rám!”~Az öszvér
140 10, II | Akkor nem félek olyan nagyon.~- Hát akkor hozd el. De
141 10, II | suttogva, mit csinál a beteg?~„Nagyon hányja-veti magát” - volt
142 10, II | fiúnak az anyja.~- Óh, az nagyon jó lesz: azt én igen szeretni
143 10, III | viselt úti köntösül (ez akkor nagyon népszerû volt a franciáknál:
144 10, III | Igen irigylett állás.~- Nagyon is irigylett. Nemsokára
145 10, III | anyjának meg nem tudni, mert nagyon szerette a leányát. Ha valami
146 10, III | félnék, hogy a démonjaimmal nagyon erõsen szembe fognak szállni,
147 10, III | elhagyták is Fertõszeget, nagyon messzire el nem mehetnek.
148 10, IV | fáradva. A hansági utak nagyon vendégmarasztók: néhol csülökig
149 10, V | õt egészen. A nõ, aki oly nagyon tud szeretni, egy mindennapias
150 10, V | lebeszélni arról, aminek olyan nagyon jól nevet. Vavel Lajosnak
151 10, V | tudjuk, mi az a görbe, de nagyon rossz!”~Azt a görbét bizony
152 10, V | ez az úr katona volt, s nagyon rosszul végezte volna a
153 10, V | szokása az öszvérnek, ha nagyon ütik: egy tappot sem akart
154 10, VI | megindítója!~Azért ápolta olyan nagyon azt az ijesztõ pofájú rablót.~
155 10, VI | szófogadó ember volt. Ha olyan nagyon hívták, hát megemberelte
156 11, I | cimborák a pohárcsengés közt, nagyon megtizedelték a Szigetközbe
157 11, III | vezérlõ fõhercegnek, ki õt nagyon feldicsérte: jó Ferenczy
158 11, III | Gasparics Józsit sajnálták is nagyon az ismerõsei, mert igen
159 11, III | Bereczky Mártont, aki azt nagyon természetesnek találta,
160 11, III | asszonyok ennivalót, ami azoknak nagyon jókor jött.~- Felét eltegyétek
161 11, IV | Berecz István és Ferenc. Nagyon szerették egymást, itt sem
162 11, IV | tartalékban; de hát az neki nagyon jó mulatság volt, hogy mikor
163 11, IV | tagokat) meg vannak indulva (nagyon szerették, derék fiú volt,
164 11, V | A százados mit tehetett. Nagyon kinevetik, ha nem meri a
165 11, VI | érte azt, ami után olyan nagyon vágyott. Helyrehozni egy
166 11, VII | keresztültörési tervet.~Nagyon jó volt a terv; csak a hozzá
167 12, I | várat és a várost bizony nagyon ostromolták, s a bárónõ
168 12, II | nyelvet, s az tolmácsolt. Nagyon gyanakodók voltak: a lovaikról
169 12, II | megvonult éjszakára. S azt nagyon jól tette, mert akkor már
170 12, II | éltesebb úrhölgy, arcát nagyon õrizve a sûrûre húzott fátyollal
171 12, III | távlovagló, és valószínûleg nagyon szerelmes. A három együttvéve
172 12, III | biztosíttatik.~Vavel Lajos nagyon sokáig tanulmányozta ezt
173 12, III | megtudni, mert elájul. Õ nagyon ideges. És aztán hogy játssza
174 13, I | könnyezett, azok is: olyan nagyon megszerették egymást. S
175 13, I | Ez édes bosszú lesz.~- Nagyon édes - mondta Vavel, megcsókolva
176 13, I | háborúban lerombolt város képe nagyon különbözik más leégett városokétól.
177 13, I | azalatt az utcán csendesen a nagyon meghajtott lovakat.~Csendesen
178 13, I | Doboka úgy mosolygott, ahogy nagyon megijesztett emberek szoktak,
179 13, I | Csókold meg - Õ nekem nagyon jó kis anyám. Mennyit sírt
180 13, I | Ez csak tréfa. - Ugye ti nagyon fogjátok szeretni egymást? -
181 13, I | fogadni azoknak, akiket nagyon szeret. - Ne beszéljetek
|