Rész, Fezejet
1 1, II | kis comtesse, mégiscsak rá tudna találni a mamának
2 1, III | virágkedvelõk emlékeznek rá, hogy ennek valaha a kertészeti
3 1, III | férfiírás volt az. Volt rá ideje; az öregúrnak egész
4 1, III | mindenki bámulva tekinte rá. - Maga a zenézõ úrnõ, valami
5 1, III | vállain keresztül néztek rá, bámulatra felnyílt szemeikkel.
6 1, III | de készen lehet az ember rá, ha a korallszigetek archipelagusán
7 1, III | fejét. Csak egyszer nyitotta rá az ajtót egy vén, mogorva
8 1, III | senki se látott?~- Vannak rá igazoló gyanús körülmények -
9 1, III | Tanúk és adatok vannak rá, hogy ön a titokba be volt
10 1, III | dolgoztak ki. Tanúnk van rá, aki e tervet kihallgatta,
11 1, III | kockáztatja...~- Azt felelem rá - szólt Cambray, nyugodt
12 1, IV | császárnak, s vállalkozott rá, hogy minden hadihajót átalakít
13 1, IV | señorita, s ha felkérték rá, még a zongorához is odaült,
14 1, IV | míg a jelzett alakokra rá nem talál. Ok titkolózni
15 1, IV | alkalom kínálkozik most rá, attól végleg megszabadulni.
16 1, IV | önnek az a feladat, ami rá van bízva, teljesen: akkor
17 1, IV | anyja kezében volt - mondá rá Thémire keserû öngúnnyal.~-
18 1, IV | levélkét, amit Thémire bízott rá.~Jocrisse úr ezüst tálcára
19 2, I | mondjak?...~Aztán nem vártak rá, hanem beszéltek tovább.~-
20 2, I | mind dugába dönti.~Lett is rá egy általános megjegyzés,
21 2, II | annálfogva egész penitencia volt rá nézve az evés, s amíg azzal
22 2, II | azzal el nem készült, addig rá nézve nem létezett semmi
23 2, II | leányokra az igaz, hogy rá sem néz. Eljár a szomszéd
24 2, II | asszony apprehendált, s rá se nézett. Délután a gróf
25 2, II | ámbár semmi okunk sincs rá, mert õ nem mondja, hogy
26 2, II | fõbíró pedig adomát mondott rá.~- Kár volt! Úgy jár vele,
27 2, II | ilyet mondani? - rivallt rá Bernát bácsi.~- Mert láttam.~-
28 2, III | sohase láttam! - Mit mond rá majd a feleségem otthon? -
29 2, III | akart nyitni, szemközt jött rá a gróf. Útját állta neki.~-
30 2, III | Köszönje gróf uram, hogy rá nem tettem a kezemet!”~*~
31 3, II | kell, amíg lehet - felelt rá Lajos, kikerülve a fõkérdést. -
32 3, II | teljesítették? Így szoktatott rá valaki. Talán tudod is,
33 3, II | eszük, hogy a gyermekeket rá tudják szedni. Ezelõtt három
34 3, II | Akkor meg is teszem.~- Kezet rá.~- Egészen a kezedben tartasz.~-
35 3, III | vászonra tenni, azt mondanák rá, hogy színvakságban szenved;
36 3, III | Melusine-köntöst, Lajos magától soha rá nem jött volna, hogy milyen
37 3, III | álmosak voltak, nem hallgattak rá.~Pedig semmi kedve se volt
38 3, IV | elszabadult démon ordítva rá: - Gazember! Áruló! Mit
39 3, IV | Ott emberi öltözetet adtak rá; hajdút rendeltek mellé
40 3, IV | megtanították, hogy a konyhában rá lehet bízni a pecsenyeforgatást.
41 4, I | nõt, miután nem sült ki rá semmi. Ide jött vissza ebbe
42 4, I | további levelezés: nem volt rá többé közvetítõ alany.~Pedig
43 4, III | ijedtségtõl, s szüksége lehet rá.~- Ejh, uram, milyen hidegvére
44 4, III | a hálószobám mellett, és rá lesznek bízva a szekrényeim
45 4, III | bárónõ?~- Lelkemet teszem rá, hogy az! Van rossz múltja,
46 4, III | meglátta a bárónõt, amint várt rá, hogy a felhajított kulcsot
47 4, IV | énnekem.~A leány nagyot nézett rá azokkal az okos szemeivel,
48 4, IV | ide? Mit akar? - kiálta rá a gróf.~- Én vagyok a „Sátán
49 4, IV | tenni.~Lajos bámulva nézett rá, s elereszté a karjait.~-
50 4, IV | hosszas keresés után akadt rá egy áruló jelre, egy sáros
51 4, V | valami indoka lett volna rá. Aztán volt egy kurta plajbásza,
52 4, V | gróf mérgesen nézegetett rá.~- Meg vagyok felõle gyõzõdve,
53 4, V | Vavel Lajos azt mondta rá:~- Az vagy már régen, szolgám. -
54 4, V | gyógyszert, s azt mondta rá, hogy igen jó!~Este alig
55 5, I | Landsknechtsschild bárónõvel? A veszély rá nézve még mindig létezik.~
56 5, I | õrt álló silbak rivallt rá a vendégre, hogy „Halt,
57 5, II | jókedve volt. Minden bohóságra rá hagyta magát venni. A bárónõnek
58 5, II | mikor jó kedve van? - kiálta rá Barthelmy Léon, lovagostorával
59 5, II | ezt nézték, megesküdtek rá, hogy ennél furcsábbat nem
60 5, II | Rettenetes! Nem nézhetek rá! - sápított a szép bárónõ. -
61 5, II | nagyságos bárónõ vállalkoznék rá, hogy ennek a tizedik múzsának
62 5, II | magamnak is szükségem van rá; hanem majd elvétetem tõle
63 5, II | s szüntelen vigyáztatok rá. Ez az én büszkeségem. Menjen
64 5, III | megérti a bárónõ, hogy várnak rá tizenegy órakor, eljön;
65 5, III | elõtte.~A termetérõl ismert rá, mert az arca sûrûn le volt
66 5, III | keresztül.~- Mármost emlékezem rá, hogy olvastam ezt én valahol.
67 5, III | válasz igen rövid lett volna rá.~- Tudom, mit értenek a
68 5, III | szoktak sétakocsizni. Õ rá fog önre ott lesni. Maga
69 5, III | ezért megölni - mormogott rá a férfi.~- Elhiszem. De
70 5, III | hanem végre is azt fogja rá mondani, hogy „uram, ez
71 5, III | tervezetében.~- Most mindjárt rá fog ön jönni - szólt Katalin -,
72 5, III | fog mondani. - Nos. Adjon rá kezet. Csináljuk meg együtt
73 5, III | nekem felelni. Készen voltam rá. Ilyennek képzeltem önt.
74 5, III | eltûnt lelke. Érzi, hogy rá nézve ez a nõ egy egész
75 5, III | volt, hogy lehetetlen volt rá neheztelni.~Vavel odanyújtá
76 5, IV | hogy õ valami módon mégis rá van szedve.~Szerencsére
77 5, V | elfogott levelet.~Címül ez volt rá írva:~„A szép, jó, kedves
78 5, V | jó ember. - Én nem vagyok rá nézve senki és semmi.~Marie.” ~
79 5, V | Szánakozó tekintettel nézett le rá, és nagyot sóhajtott.~-
80 5, VI | rendcsillaga. Bámulva nézett rá.~- Hol vette ön ezt a virágot? -
81 5, VI | Istennel!~- Igaz - monda rá Lajos; s még aznap ötszáz
82 5, VI | pedig a bárónõnek sem tudott rá mit is mondani. A vármegyegyûlésen
83 6, I | öltözködtem; és ma nem gondoltam rá, nem ügyeltem oda, hogy
84 6, I | Istenem! Én magam tapostam rá. Én magam öltem õt meg.
85 6, I | sietett! Pedig én gázoltam rá! - rebegé a leány, s aztán
86 6, I | sírkövet márványból. Felíratom rá aranybetûkkel: itt nyugszik
87 6, I | idejönni. Nincs is nekem rá többet szükségem, hogy fel
88 6, II | bárónõnek ezt a gondoskodást. Rá nézve csakugyan legalkalmasabb
89 7, I | úrnak mondani.~Elszánta rá magát.~Jövetelét megelõzõleg
90 7, I | Ezúttal is, ha õnagysága rá nem beszél, hogy jöjjek
91 7, I | hajtsam végre.~- Nem emlékezem rá, mi van benne? Mit rendel
92 7, I | hallgatózik-e valaki. - Lesz gondom rá, hogy ön, ha megtizedeltetik
93 7, II | lovat ád Istók! - felelt rá ugyanabból a hangulatból
94 7, II | lustratióval?~- Nem mondhatok rá mást, mint amit a Sáros
95 7, II | és ló?~- Azt felelhetném rá az egyszeri cigányasszonnyal,
96 7, IV | de meg kell választani rá az áldás napját. Ez-e az?~
97 7, IV | mikor éppen szükség volt rá, hogy ráismerjenek: úgy
98 7, VII | élek, mindennap lesz gondja rá, hogy legyen mit fõznöm.
99 7, VII | unom. Néha megharagszom rá. Akkor földhöz csapom. Mikor
100 7, VII | színre - másodszor. Ma van rá a második eset. Volt idõ,
101 7, VII | kis úrnõm? Emlékezik ön rá, mikor ön nekem „kisfiam”
102 7, VII | igazat mondani; feleljen meg rá: nem én vagyok-e az a nõ
103 7, VII | vele bánni! - Úgy ügyeljen rá, mint a szeme világára,
104 7, VIII| az pedig, miután nem volt rá több szüksége, nagyon lekötelezni
105 7, VIII| megszabadult.~Katalin figyelmezteté rá, hogy már késõ az idõ, nem
106 8, I | forinttal.~- Teringettét, hát rá kell fizetni azt az egy
107 8, I | elég idõnk van. Gyújtsunk rá elébb. Pompás latakia.~-
108 8, I | Isten neki, hát gyújtsunk rá. Elvégre is az inszurrekció
109 8, II | Britanniá”-ja harsogott vissza rá; a németek lelkesültek a „
110 8, II | foglalkozás váltá föl egymást rá nézve, és õ arra gondolt,
111 8, II | ajtaján, hogy azt mondhassa rá: „Szabad!” és aztán az étkezõasztalnál
112 8, III | feltétel alatt, ha az a nevét rá fogja ruházni. - Az ilyen
113 8, III | jön el Thémire oda, ahol rá várok, a leánnyal és az
114 8, III | gyöngédséggel kell bánnunk. Rá nevezetes hivatás vár. -
115 8, III | parancsolat?~- Emlékezel még rá, hogy egyszer egy hatalmas
116 8, III | mozdulhasson. Nem álltam rá.~- Nem lesz szükség azt
117 9, I | hogy önre hogyan találtam rá, az nagyon egyszerû dolog
118 9, I | elrejteni, hogy üldözõi rá ne találjanak: s ha nem
119 9, II | utána.~- Megállj! - kiálta rá a nõ, s megragadta a kezét
120 9, III | neki, s õ menten elhozta rá a választ.~- S hogy tudta
121 10, II | szert: önnek szüksége van rá. Én nem ismerek semmi veszedelmet.~
122 10, II | maradványával. Marie nem ismert rá a hajdani csendes menedékre.~
123 10, II | vagy?” - Sehonnan sem jött rá válasz.~Eszébe jutott valami.~
124 10, II | ágyfülke elõtt, s ügyelsz rá, hogy mit csinál az úr.
125 10, II | hányja-veti magát” - volt rá a felelet.~Egyszer aztán
126 10, II | Marie.~A fiú habozva nézett rá.~- Nem merek magamban menni.~-
127 10, III | Laplace asszony nem ügyelt rá, hogy felségsértést követ
128 10, III | beszéli.~- S mi oka lehet rá a császárnak?~- Barátom,
129 10, III | feleségétõl: okot könnyen találhat rá. Hogy az asszony sokat féltékenykedik;
130 10, III | Tudom. De nincs szükségem rá. Igen jó térképem van e
131 10, IV | Nem állhattam meg, hogy rá ne lõjek, de nem bírtam
132 10, IV | És én magam tanítottam rá a sátánfattyút, hogyan kell
133 10, IV | taplót csinálni. Vadásszatok rá!~Késõ volt a hajtás!~A fenevadnak
134 10, V | lovasra kettõ-három csapott rá, perc múlva annak is két-három
135 10, V | bevárni, hogy sortüzet adjon rá.~Ennek is tudta Vavel az
136 10, V | eszeveszetten. Nem gondolt rá, hogy ha meglátják a démonok,
137 10, V | állítva, ismét felültetik rá. - Hanem a trombita tele
138 10, V | akasztottak fel? - kiálta rá.~A betyár fenekedve felelt
139 10, VI | Katalin bizony nem ismert rá.~A halál nagy mûvész: tíz
140 10, VI | idegeit.~- Fervlans! - kiálta rá fogait összecsikorgatva,
141 10, VI | volt az az ember, akire rá volt bízva, hogy Marie-t
142 11, I | mert olyan nap nem virradt rá nézve többé, mely asszonyokkal
143 11, II | senki: a maga eszétõl jött rá, hogy azt az irtványt jó
144 11, III | ellent. Az vágtatva jött rá egész húsz lépésnyire. A
145 11, IV | maradt. Ott azután elkezdtek rá ágyúzni; a barsi lovasság
146 11, IV | kigondolni.~Vállat vontak rá. Neki nem volt itt szava.~
147 11, IV | szuronyszegezve rohantak rá, visszavették az ágyúkat,
148 11, IV | veteránná tegyen!~Méltó volt rá ezen ezred, hogy a francia
149 11, IV | legszélsõ pontján, mindenünnen rá lehetett rohanni.~Kartács,
150 11, IV | ellenfél fel ne ülhessen rá, s az öccsét ne támadhassa
151 11, IV | utódok lapozgatnak benne, rá ne találjanak.~A Vas megyei
152 11, V | Alkonyodik az idõ! Húzd rá, cigány! Egy cseppet se
153 11, V | Azok vivátot kiáltottak rá: azt hitték, az ellenség
154 11, VI | saskeselyû az égbõl, rohant rá a lovasezred a franciáktól
155 12, I | akkor Katalin is el van rá nézve örökre veszve. Hogy
156 12, II | valaki, aki a hatalmas kézre rá mer ütni.~A szép zöld rónán,
157 12, II | kellemes lehet - hagyta rá Vavel. - Csodálom, hogy
158 12, II | hadsereggel jött volna ön rá, hogy kivívja tõle, nem
159 12, III | volna azt a kincset, ami rá volt bízva, s inkább el
160 13, I | tegnapot, - s nem emlékeztek rá többé? Álom volt: rossz
161 13, I | kertben. - Álom volt: nem kell rá gondolni többet! - A fenyegetõ
162 13, II | nem igaz?~Vagy írták volna rá az igazi nevét s éltének
163 13, II | akar azokkal?~Emlékezik rá, hogy látott õ egyszer egy
164 13, II | s könyörögve néztek föl rá; egy jelvényt, amit a koporsók
|