Rész, Fezejet
1 1, I | szöpögni.~- Nézze csak! - szólt a magasabb férfi. - Valami
2 1, I | Diánája.~- Engedje csak - szólt az alacsonyabb férfi. -
3 1, I | Ah, szegény gyermek - szólt erre egészen elérzékenyülve
4 1, I | Az embertelenség volna - szólt az ifjabb.~- Pedig magunkhoz
5 1, I | egyszerre.~- Topp! Ez igaz! - szólt az öreg. - Megértettem önt.
6 1, I | jó tollasbálba.~- Az ám - szólt a gyermek durcásan -, pedig
7 1, I | Oroszlánnyomon rókát - szólt az ifjú kedvetlen felsóhajtással. -
8 1, I | Szeretem mégis, ha vigyázunk - szólt az öreg, abbahagyva a járkálást. -
9 1, I | Ez a legnagyobb gond - szólt az ifjú. - Mert, ha olyan
10 1, I | Bízzék ügyességemben - szólt az ifjú, elõkeresve a finom
11 1, II | Errõl beszélgethetünk - szólt a blúzos, megfogva az ifjú
12 1, II | Minthogy azonban hideg van - szólt az ifjú -, s a szegény gyermeknek
13 1, II | szél.~- Te vagy, Raoul? - szólt ki a kocsiból a fiatalúr.~
14 1, III | aki meghalt.~- Úgy van - szólt az öregúr szomorúan.~- Ah,
15 1, III | száját mosolyogva.~- Az ám - szólt nyugodtan. - Ezen szokás
16 1, III | spanyol rapé.~- Köszönöm - szólt Cambray, belecsippentve
17 1, III | elhagyta önt.~- A háládatlan! - szólt Cambray úr iróniásan.~-
18 1, III | az ifjúhoz semmi közöm - szólt nyugalmát visszanyerve. -
19 1, III | Fervlans.~- De az rettenetes! - szólt kezeit összecsapva indulatosan
20 1, III | csak mesének tartottam - szólt Cambray, két összetett kezét
21 1, III | látni e tündéri társaságot - szólt, kesztyûjével veregetve
22 1, III | a szerzõdésünkre, uram - szólt a márki -, hogy akármit
23 1, III | Már lecsendesültem - szólt Cambray - s úgy hiszem,
24 1, III | kockáztatja...~- Azt felelem rá - szólt Cambray, nyugodt mosollyal
25 1, III | mondom önnek, Cambray úr - szólt kemény hangon de Fervlans -,
26 1, III | hagyjon magamra.~- Márki úr! - szólt de Fervlans, kalapja után
27 1, IV | Kudarcot vallottunk - szólt Fervlans. - Õk tizenkét
28 1, IV | igen egyszerû a feladat - szólt Thémire, a hajából kihúzott
29 1, IV | útbaigazító.~- Köszönöm - szólt de Fervlans, breloque-ja
30 1, IV | hiszem, nem lesz nehéz - szólt a márki lába hegyével csiszolva
31 1, IV | felügyeletem alatt hagyja? - szólt de Fervlans oly mosollyal,
32 1, IV | magától?~- Igaz, igaz! - szólt felsóhajtva a grófnõ. -
33 1, IV | annak.~Thémire többet nem szólt, hanem elsietett öltözõszobájába.~
34 1, IV | Megengedik uraim és hölgyeim! - szólt a kis liliputi úrnõ, feltörve
35 2, I | Az bizony elég szép ár - szólt az alispán. - De még szebb
36 2, I | hallottam felõle valamit - szólt közbe a doktor.~- No hiszen,
37 2, I | megigazítja.~- Remélem - szólt a baronesse Doboka úrhoz -,
38 2, I | hívják?~- Ez még senki sem - szólt az alispán -, csak a patvarista.
39 2, I | Görömbölyi Bernát.~- Jaj, uram! - szólt nagyot nevetve az úrhölgy -
40 2, I | nagyobb baj lesz abból - szólt közbe a doktor maliciózus
41 2, II | úr!~- Ah, igaz, igaz! - szólt általános kacagásban részt
42 2, II | rémségesen regényes, doktor úr - szólt a bárónõ. - Ezt nem fogadjuk
43 2, II | magánál?~- Az nem lehet - szólt a lelkész -, mert száz alkalma
44 2, II | amit az inzsellér mond - szólt Bernát bácsi, amint a kacajhullám
45 2, II | inzsellér úr ideájával! - szólt bele a doktor - ha nincsenek
46 2, II | láttam soha.~- Ah! ah! - szólt a bárónõ. - Mondja csak,
47 2, II | hogy: „pusz, pusz!”~- Ah! - szólt meglepetve a bárónõ. - A
48 2, III | házigazda.~- Lehetetlen! - szólt elbámulását õszintén kifejezve
49 2, III | patvarista.~- No hát mi? - szólt a hajdú.~- Spenót sült békacombokkal...~-
50 3, II | térdét és a fejét, s nem szólt hozzá semmit. Vannak köszöntõk,
51 3, II | Nos? Meg akarsz verni? - szólt a gyermek, félig sírva,
52 3, II | kérlek, a felöltönyödet - szólt Lajos, s reszketett mind
53 3, III | a csónak fenekén, s nem szólt többet, még a szepegését
54 3, III | sétakocsizás alatt egy szót sem szólt, s az ebédnél alig evett
55 3, IV | vegyest.~- Nézze ön! - szólt büszkén. - Nekem van ilyen
56 3, IV | hozta önt ide.~- Kérem! - szólt a doktor megneheztelve. -
57 3, IV | történetérõl senkinek se szólt többet.~*~Mindezekbõl pedig
58 3, IV | rendkívüli alakot.~- Nem! - szólt indulatosan a férfi, s azzal
59 4, III | egyezkedésünket.~- Szép egyezkedés! - szólt Vavel felgerjedten, a tüzes
60 4, III | ne veszõdjék ön velem - szólt a bárónõ, ki még mindig
61 4, III | Lajosra.~- Meg nem halt... - szólt Vavel az ágyon fekvõ némber
62 4, IV | passzusomba beleilljék, gróf úr? - szólt kérkedõ hangon. - Kinek
63 4, IV | Még nem végezte ön el - szólt Vavel, s szekrényéhez lépve,
64 4, V | gyõzõdve, hogy olyan lesz - szólt a gróf beleegyezõleg. -
65 4, V | jókedvtõl.~- Mind elhiszem - szólt megnyugodva a gróf. - De
66 5, II | hátravan még a kritika! - szólt Katalin, mikor szóhoz juthatott.~-
67 5, III | elõttem ez a név.~- Úgy? - szólt a bárónõ, nagyon furcsa
68 5, III | Barthelmy Léon nejét?~- Én? - szólt Lajos elbámulva, és elkezdett
69 5, III | szeretném ismerni a módját! - szólt indulattól reszketõ hangon.~-
70 5, III | mindjárt rá fog ön jönni - szólt Katalin -, amiért idejöttem. -
71 5, III | Ezt a két pisztolyt! - szólt Vavel, szétnyitott köpenye
72 5, III | törekedtek.,~- Gróf úr! - szólt Vavel elé lépve - van szerencsém
73 5, III | megkérdeznem, gróf úr - szólt csendes, kimért hangon Barthelmy
74 5, III | fordult, s fedetlen fõvel így szólt:~- Uraim! Önök tanúi voltak,
75 5, III | elégedve, Vavel gróf? - szólt aztán sisakját feltéve.~-
76 5, III | Mit cselekedett ön? - szólt hevesen a bárónõ, amint
77 5, V | tanulóterembe. Egy szót sem szólt addig hozzá. Arca sápadt
78 5, V | haragvó arcába.~- Kinek szólt e levél?~A leány szomorún
79 5, V | megragadá a férfi kezét, s szólt egész szíve teljességébõl:~-
80 5, V | Nem vagyunk-e ketten? - szólt tompa hangon a férfi. -
81 5, VI | odakölcsönözni ne terheltessék.”~Így szólt a lelkész levele.~Ami ezekbõl
82 6, I | Marie-hoz.~- Ön könnyezett! - szólt a leány megdöbbenve. Megismerte
83 7, I | Azt csak bízza ön rám - szólt széttekintve, ha nem hallgatózik-e
84 7, II | ülõ alak ennél dicsõbb? - szólt elragadtatással Lajos, átölelve
85 7, II | Óh, te rettenetes vagy! - szólt a leány, elfordítva tõle
86 7, II | engem magához fog venni - szólt a leány átszellemült tekintettel; -
87 7, II | hiszen érts meg engem - szólt Marie lágy, könyörgõ hangon,
88 7, II | örömtõl.~- Komolyan mondám - szólt Lajos. - Elöljáróm elõtt
89 7, II | ûzhetek tréfát.~- Úgy van - szólt Bernát úr. - Én önnek most
90 7, III | Hát miattam az is lehet - szólt Katalin, a selyemszálat
91 7, IV | De ki jön ide, Marie? - szólt elbámulva Lajos.~- Hát ki?
92 7, IV | gyönyörrel, s aztán így szólt hozzá:~- Nem õérte jöttem
93 7, IV | eljössz-e velem az én házamba? - szólt Katalin, míg egymást átölelve
94 7, IV | Tõlem nem is kérdik már - szólt közbe Lajos -, hogy beleegyezem-e
95 7, IV | hiszen te is velünk jöhetsz - szólt ártatlan gyermetegséggel
96 7, IV | hozzájussunk, úgy ahogy történt - szólt Katalin -, de kérem elõre
97 7, IV | mi elsõ találkozásunk - szólt nevetve Katalin, s kezét
98 7, IV | azt szeretném megérteni - szólt az alispán -, hogy miért
99 7, IV | ez ügy végelintézésére - szólt Lajos. - Én éppen arra kérem,
100 7, IV | maga kincsét!~- Jól van - szólt az alispán - megígérem,
101 7, IV | nem szóltál nekem soha! - szólt Marie Lajoshoz. - Elhitetted
102 7, V | magunkkal fogjuk vinni? - szólt, félig ajánlva, félig kérdve
103 7, V | Katalin. - Mert hiszen - szólt Lajosra mosolyogva - ön
104 7, V | rajta, s joviális tréfával szólt közbe:~- Nem olyan hamar
105 7, V | három vasárnap.~- Hiszen - szólt szemlesütve Katalin - meg
106 7, V | Én kitaláltam, ugye, - szólt aztán Marie, Lajos szemébe
107 7, V | önnek ez oly nagy örömhír - szólt az alispán - akkor üssük
108 7, V | õt!”~- Ne rettenj meg - szólt Lajos -, futó baj az: majd
109 7, VI | Most az én foglyom vagy - szólt a meglepetten rábámuló Katalinnak. -
110 7, VII | esett.~- Kedves Lizett - szólt hozzá Katalin nyájasan -
111 7, VIII| így?~- Nagyon jó lesz, - szólt Marie megnyugtatva.~És aztán
112 8, I | Dehogy nem történt semmi - szólt az alispán -; azt csak a
113 8, III | levél Guillaume tábornoknak szólt: ibi-ubi.~Hogy Guillaume
114 9, I | Amélie-m!”~Cambray keserûn szólt:~- Azt a leányát, azt az
115 9, II | Cambray...~- Cambray? - szólt elbámulva Marie. - Cambray
116 9, II | Cambray! Ez a te képed! - szólt Marie. - S hová lett õ?~-
117 9, II | és aztán nemes szelíden szólt:~- És ha õ így szólna tefelõled,
118 10, II | keresi.~- Jól van, Lizett - szólt Marie, s aztán a kisfiúhoz
119 10, II | Köszönöm, jó Lizett - szólt a lány mosolyogva. - Csak
120 10, II | Engedelmeskedem neki - szólt reszketve a leány, de szemeit
121 10, IV | kapaszkodva.~- Ússzál ki! - szólt oda De Fervlans.~- Ördög
122 10, V | Tehát légy hadsegédem - szólt Lajos enyelgõ szóval Katalinhoz. -
123 10, V | felgyújtjátok.~- Úgy lesz - szólt az altiszt, s kiválasztva
124 11, III | öreg após elkeseredetten szólt hozzá:~- Ha már a rendes
125 11, III | családapa vagy!~A feleség sírva szólt:~- Úgyis veszve van már
126 12, I | tábornok.~- Guillaume! - szólt Vavel megrettenve.~- Guillaume
127 12, II | gondolom.~- Hát az igaz-e? - szólt suttogva az úrhölgy - (úgy
128 12, II | római nyelven beszél! - szólt összecsapva a kezeit a párizsi
129 12, II | lepihenjen, akkor aztán így szólt Vavel a tábornoknénak:~-
130 12, III | címerrel.~Az oltalomlevél szólt Vavel de Versay, expatriált
131 12, III | kérdé a kapitány.~- Nem - szólt Vavel, kezét nyújtva neki. -
132 12, III | kérem önt igen szépen - szólt a kapitány hátra lépve. -
133 12, III | is itt lesz.~- Értem! - szólt Vavel elmosolyodva.~- No
|